A fenntartható Európa megvalósításához messzemenő társadalmi változásra van szükség, amely a gazdaság és a társadalom minden területét érinti. Ezzel az összetett kormányzási kihívással szemben az európai kormányok és társadalmak egyre gyakrabban keresnek jövőkutató (foresight) megközelítéseket, hogy feltárják a lehetséges jövőket és azt, hogy ezek mit jelentenek a mai szakpolitikák és intézkedések szempontjából. Ebben az összefüggésben az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) és annak tagországokra kiterjedő hálózata (Eionet) olyan képzelményeket (imagineries) dolgozott ki, amelyek lenyűgöző, megfogható és kontrasztos képeket kínálnak arról, hogyan nézhet ki egy fenntartható Európa 2050-ben. Azáltal, hogy elősegítik a jövő alakulására vonatkozó gondolkodást, a képzelmények értékes eszközt képviselnek a jövőkutatások elemzéséhez és értékeléséhez.

A fenntartható Európa megvalósításához messzemenő társadalmi változásra van szükség, amely a gazdaság és a társadalom minden területét érinti. Ezzel az összetett kormányzási kihívással szemben az európai kormányok és társadalmak egyre gyakrabban keresnek jövőkutató (foresight) megközelítéseket, hogy feltárják a lehetséges jövőket és azt, hogy ezek mit jelentenek a mai szakpolitikák és intézkedések szempontjából. Ebben az összefüggésben az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) és annak tagországokra kiterjedő hálózata (Eionet) olyan képzelményeket (imagineries) dolgozott ki, amelyek lenyűgöző, megfogható és kontrasztos képeket kínálnak arról, hogyan nézhet ki egy fenntartható Európa 2050-ben. Azáltal, hogy elősegítik a jövő alakulására vonatkozó gondolkodást, a képzelmények értékes eszközt képviselnek a jövőkutatások elemzéséhez és értékeléséhez.

Az alapvető változás szükségessége

Ma már széles körben köztudott, hogy a fenntartható Európa megvalósításához messzemenő társadalmi változásra van szükség, amely a gazdaság és a társadalom minden területét érinti. Az Európai Zöld Megállapodás (European Green Deal https://ec.europa.eu/info/strategy/priorities-2019-2024/european-green-deal_en) kimondja, hogy az elkövetkező évtizedekben „mélyen átalakító” szakpolitikákra és intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy az EU fenntartható pályára álljon. Az EEA 5 éves jelentéséhez, a SOER 2020-hoz (https://www.eea.europa.eu/soer/2020) hasonlóan ez is kiemeli, hogy alapvetően át kell alakítani a termelési-fogyasztási rendszereket, amelyek megfelelnek Európa energia-, élelmiszer-, mobilitás-, és lakhatás-igényének. Mindazonáltal egyre jobban felismerik, hogy az EU „jól élni, környezeti korlátokon belül” víziójának eléréséhez a társadalmi-gazdasági rendszer mélyebb átalakítására van szükség.

Az elmúlt években a domináns gazdasági paradigma életképességével kapcsolatos kérdések a tudományos és politikai viták pereméről az érdeklősdés középpontjába kerültek (EEA, 2021 https://www.eea.europa.eu/publications/reflecting-on-green-growth ). A használt kifejezések esetenként meglepően radikálisak. Martin Wolf (Financial Times 2019 https://www.ft.com/content/5a8ab27e-d470-11e9-8367-807ebd53ab77 ) szerint például: „A gazdasági és politikai rendszereink működésének meg kell változnia, különben elpusztulnak.” Klaus Schwab, a Világgazdasági Fórum 2020 ügyvezető elnöke szintén azt állítja (https://www.weforum.org/agenda/2020/10/coronavirus-covid19-recovery-capitalism-environment-economics-equality/), hogy „Újra kell gondolnunk a kapitalizmus iránti kollektív elkötelezettségünket, ahogyan azt ismertük”.

Az ismétlődő globális válságok a meglévő társadalmi-gazdasági rend sebezhetőségére és a jövővel kapcsolatos mély bizonytalanságra irányították a figyelmet. A 2008–2009-es pénzügyi válság, a nehezen múló COVID-19 világjárvány és a jelenlegi ukrajnai háború egyaránt megkérdőjelezte a széles körben elterjedt feltételezéseket, például a gazdaság lehető legjobb megszervezésével és szabályozásával kapcsolatban; hogy hol és hogyan dolgozhatnak együtt és találkozhatnak az emberek; hogy ,emmyore megvalósítható és kívánatos a globális kereskedelem és a gazdasági integráció fokozása, illetve a geopolitikai biztonság kilátásai.

Ezek a zavarok óriási társadalmi és gazdasági nehézségeket generáltak, és további kockázatokat is kiválthatnak, például ha fokozódó militarizmushoz vezetnek, vagy ha gyengítik az éghajlatváltozás és a biológiai sokféleség mérséklése iránti elkötelezettséget. Ugyanakkor ugyanezek a zavarok lehetőséget teremtettek arra is, hogy új technológiák, társadalmi gyakorlatok és üzleti modellek betörjenek a fősodorba. Szükségessé tették, hogy újragondoljuk, hogy hogyan nézhet ki egy fenntartható Európa, és hogyan lehet odáig eljutni.

Európa korábban is látott ilyen lehetőségeket, például a második világháború után, amikor a korábban utópisztikus elképzelések, mint például az általános jólét és az egészségügy hirtelen az európai demokrácia szerves pilléreivé váltak. Ma az a kérdés, hogy a társadalmak a jelenlegi és jövőbeli válságokat lehetőségekké tudják-e változtatni, és ha igen, akkor hogyan. Az is kérdés, hogy a társadalmak képesek-e úgy alakítani az új technológiák és társadalmi innovációk hatását, hogy azok a társadalom érdekeit szolgálják, ahelyett, hogy újratermelnék vagy felerősítenék a meglévő egyenlőtlenségeket és a környezetre nehezedő nyomást.

A képzelet értéke

Ezekkel az összetett és rendszerszintű kihívásokkal szemben az európai kormányok és társadalmak egyre inkább keresik a stratégiai jövőkutatás (strategic foresight https://ec.europa.eu/info/strategy/strategic-planning/strategic-foresight_en ) megközelítéseit, hogy támogassák a kormányzást és lehetővé tegyék a nyilvánosság részvételét a lehetséges jövők feltárásában. A jövőkutatás módszerek sokféle módon segíthetnek, például az új trendek, innovációk és kockázatok felkutatásában; a megatrendek és következményeik megértésében, a hallgatólagos értékek és a jövőre vonatkozó feltételezések megfogalmazásában. A jövőkutatás segít megtalálni a közös nevezőt a résztvevők között, segít a közös jövőkép (vízió) kialakításában, és segít az előttünk álló akadályok és a lehetőségek megértésében.

A kvalitatív forgatókönyvek vagy képzelmények (azaz a lehetséges és valószínű jövők hihető, jól kutatott és fantáziadús leírásai) fontos szerepet játszhatnak a jövő fejlődésével kapcsolatos új gondolkodásmódok megnyitásában. Ez fontos. Ahogyan Jim Dator, egy vezető jövő-kutató megjegyezte: „hosszú évek jövővel kapcsolatos munkáiból tudjuk, hogy ha az embereket megkérdezzük, hogy mi jut eszükbe arról, hogy „jövő”, akkor úgy gondolkodnak, hogy bármi is legyen ami most történik, az folytatódni fog.” A képzelmények segíthetnek az embereknek elszakadni attól, hogy a jelent állandónak és kőbe vésettnek tekintsék; és felismerjék, hogy a gyors és nagy horderejű változás jöhet, és utakat nyithat sokféle jövő felé.

A fenntartható Európa nagyon különböző formákat ölthet, részben attól függően, hogy a társadalom hogyan reagál a váratlan zavarokra (a geopolitikai és gazdasági sokkoktól a bomlasztó innovációs hatásokig). A képzelmények fejlesztése segíthet a társadalmaknak eligazodni ezekben a bizonytalanságokban, és megbirkózni az olyan kihívásokkal, mint az éghajlatváltozás és a népesség elöregedése, mivel bővíti a rendelkezésre álló ötletek és lehetőségek körét (Mulgan, 2021 https://www.geoffmulgan.com/post/social-imagination).

© Designed by Freepik

Ugyanilyen fontos, hogy a képzelmények lehetőséget adnak a jövő különböző vízióinak feltárására. Az embereknek erősen ellentétes elképzelései lehetnek a kívánatos jövőről. Például egyesek úgy tekinthetnek egy jól informált erős államra, mint ami elengedhetetlen a társadalmi cselekvés összehangolásához; míg mások ugyanezt az egyéni szabadság súlyos fenyegetésének tartanák. Egyesek a gazdasági növekedést a jólét forrásának tekinthetik, míg mások az önpusztító fogyasztás és a környezetromlás motorjának látják.

Az értékek sokfélesége a társadalomban azt jelenti, hogy számos lehetséges jövő létezik, amelyek nagyjából összhangban állnak a „jól élni a környezet korlátai között” elképzeléssel. Nem lehet egyetlen képzelményt meghatározni a fenntartható jövőről, amely mindenki számára vonzó. De ez csak még hasznosabbá teszi, hogy a lehetséges jövőket teljesen kidolgozott képzelmények formájában kristályosítsuk ki. Ez segíthet tisztázni a különböző fenntarthatósági célok közötti kompromisszumokat: az egyes jövőkben szükségszerűen vannak nyertesek és vesztesek. Felszínre hozhatja azokat a magától értetődő feltételezéseket is, amelyektől a képzelmény függ, például a technológiai vagy társadalmi változások tekintetében. Ez pedig hozzájárulhat annak közös megértéséhez, hogy a társadalom merre tart jelenleg, mely alternatív utak tűnnek hitelesnek vagy megvalósíthatónak, és mit jelent ez a szakpolitika és a kormányzás szempontjából.

1. Képzelmény: Technokrácia a közjóért (Technocracy for the common good)

  • A fenntarthatóságot állami ellenőrzéssel érik el, amely a társadalom kollektív érdekeit helyezi előtérbe.
  • A digitalizáció lehetővé teszi a társadalmi és ökológiai rendszerek példátlan nyomon követését és ellenőrzését.
  • A gazdasági tevékenység centralizált, a nagyvállalkozások jelentős állami befolyás alatt állnak.
  • Az EU egy jól működő partnerség erős, hasonló gondolkodású, deglobalizáció-, és protekcionizmus felé hajló kormányok között.

Fenntarthatóság állami ellenőrzésen keresztül

2050-ben Európa magas életszínvonalat és egészséges ökoszisztémákat ért el a gazdaság és a társadalom pedáns, felülről lefelé irányuló irányításával. A több évtizedes tartós és növekvő társadalmi és környezeti problémák után - amelyekért sokan a liberalizált piacokat okolják - az európaiak egyre inkább az államhoz fordultak megoldásokért. Fontos vízválasztó volt az ukrajnai háború, amelyet széles körben úgy értelmeztek, hogy demonstrálja az erőteljes politikai vezetés szükségességét.

Technocracy for the common good

2050-re a nemzeti kormányoknak jelentős szerepük van a termelés és fogyasztás megszervezésében – például szabályozáson, piactervezésen és adókon keresztül –, hogy a gazdaságok nagyrészt a környezetvédelmi határokon belül működjenek. A fejlett információs és kommunikációs technológiák és más csúcstechnológiai innovációk lehetővé teszik az ökológiai, társadalmi és gazdasági rendszerek példátlan nyomon követését, és hatékonyabb anyaghasználatot.

Gazdasági növekedés és nagy üzlet

Az országos szintű adat-intenzív tervezés a jól célzott beavatkozásokkal kombinálva lehetővé teszi a folyamatos gazdasági növekedést (elsősorban a szolgáltató szektorban) a környezeti határokon belül, és társadalmi zavarok nélkül. Mindamellett a „régi ipari” ágazatok nem tűntek el. Éppen ellenkezőleg: a globális ellátási láncokkal kapcsolatos problémák súlyosbodtak a 2020-as években és a 2030-as évek elején, különösen az ukrajnai válságot követően. Az európai nemzeteknek újra kellett gondolniuk az erőforrás-felhasználást, és ennek eredményeként a gyártás jelentős része visszakerült Európába. 2050-ben egyes kormányok hatalmas támogatást nyújtanak a 3D nyomtatáshoz és a körforgásos gazdasághoz - a gyártásra, az építőiparra és a mezőgazdaságra összpontosítva. Mások az éghajlatvédelmi célok betartását hangsúlyozzák anélkül, hogy konkrét technológiákat vagy iparágakat támogatnának.

Az állami beavatkozások és a hálózati gazdaságok hozzájárultak a „nagyvállalkozások” („big businesses”) kialakulásához, amelyek óriási mennyiségű viselkedési adatot gyűjtenek be a felhasználóktól, hatékony mesterséges intelligencia („artificial intelligence, AI”) eszközöket fejlesztenek ki, és uralják saját iparágaikat. Míg ezek a vállalkozások potenciálisan befolyásos politikai szereplők, a kormányok korlátozzák hatalmukat és haszonszerzési képességüket. Így például az átláthatóság szigorú érvényesítésével és egyes szektorokban az állami tulajdon növelésével szigorú szabályokat írnak elő a vállalatirányításra (például a javadalmazásra, a károkért való felelősségre vonatkozóan). Az általános cél egy olyan üzleti szektor létrehozása és fenntartása, amely a kollektív társadalmi érték generálását előbbre helyezi a magánprofit termelésénél.

A centralizált kormányzás irányába mutató tendencia az ágazatok felépítésében és működésében is megmutatkozik. Például az energiarendszer felöleli az atomenergia felhasználását és a központosított energiatermelést, kombinálva az energia nagy távolságra történő szállításával. Ez még a megújuló energiákra is igaz: a koncentrált napenergiát és az óriási napelem-mezőket részesítik előnyben az egyéni házakra szerelhetp napelemekkel szemben.

© Designed by Freepik

A mezőgazdaságra a nagy léptékű és intenzív termelés jelellmző; széles körben alkalmazzák a csúcstechnológiás megoldásokat az AI-tól és a robotikától a génmódosított növényekig. A precíziós gazdálkodás sokkal hatékonyabbá tette a permetezőszerek és műtrágyák használatát; a nehéz mezőgazdasági gépeket egyre inkább felváltják a drónok és az „agrobotok” (mezőgazdasági robotok) rajai. A mezőgazdaság digitális evolúciója az automatizálástól az adatgyűjtésig és -elemzésig Európa-szerte tény. A mezőgazdasági hozamok nőttek, a termelési költségek csökkentek, és betartják a környezetvédelmi előírásokat.

A társadalom közös érdekeinek előtérbe helyezése

Általánosságban elmondható, hogy az ökoszisztémákat és a természeti erőforrásokat elsősorban az emberi érdekek kiszolgálására való képességük miatt értékelik, nem pedig a belső ökológiai értékük – az „életben rejlő érték” – miatt, ahogyan azt a mélyökológiai mozgalom megköveteli. Következésképpen az olyan nagy iparágak, mint a halászat és az erdészet, a maximális fenntartható hozam biztosítása érdekében a megfigyelésre támaszkodnak, ami gyakran ront más ökoszisztéma-szolgáltatásokat és csökkenti az ellenálló képességet.

Az átfogó, valós idejű ökoszisztéma-kezelés új koncepcióit néha „digitális hóbortként” csúfolják. A gyors klímaváltozás, az időjárási szélsőségek és a gyakori katasztrófák korában azonban az ilyen megközelítésekre egyszerűen szükség van. A városokon belül a fejlett tervezés kibővítette a zöld infrastruktúrát olyan értékes szolgáltatások nyújtására, mint például a levegőminőséggel-, az árvízi kockázatokkal-, és a városi hőszigetekkel kapcsolatos éghajlatváltozási hatások mérséklése.

A nemzetgazdaságok erős teljesítménye olyan költségvetési bevételeket generál, amelyek az erőteljes központosított kormányzatok, a közszolgáltatások és a jóléti rendszerek fenntartására, valamint az éghajlatváltozás hatásainak sikeres mérséklésére szolgálnak. Ez az irányítási modell a „társadalom közös érdekeinek” maximalizálására összpontosít - mind a jelenlegi, mind a jövő nemzedékei számára, ezen érdekek széles körben megosztott értelmezése alapján.

Ez olykor az egyéni jogok és a személyes szabadságjogok hátrasorolását jelenti a közjó érdekében. A politikai rendszer azonban széles körű támogatást élvez a széles körben megosztott jólét és stabilitás miatt, amelyet egy válságokkal és konfliktusokkal teli világban biztosít. A színfalak mögött a legtöbb nemzeti kormány finoman irányítja a közbeszédet.

Digitális technokrácia

A digitális átalakulás az élet minden területét áthatja, a gazdaságot, az oktatást, az infrastruktúrákat és az épített környezetet. A kapcsolat mindenütt jelen van. A legtöbb állampolgár folyamatosan kommunikál a rendkívül személyre szabott alkalmazások széles skálájával. Következésképpen az online nyilvános szféra élénk, a polgárok, a hatóságok és a vállalkozások magas szintű részvételével. A kormány a legújabb digitális megoldások segítségével deríti fel a társadalmi problémákat vagy nyugtalanságot, és célzott programokat kínál azoknak a polgároknak, akiket marginalizálódás fenyeget, vagy rendetlenséget szítanának. A szociális és környezetbarát életmódot bátorítják mesterséges probléma-felvetésekkel és előre szerkesztett lehetséges választási lehetőségekkel.

© Designed by Freepik

A kormányok a lehető legátláthatóbbá tették a közigazgatási döntéshozatalt, azzal érvelve, hogy ez növeli az elfogadottságot és a hatékonyságot. De széles körben pletykálják, hogy az elsődleges cél a korrupció korlátozása a nagyhatalmú állami bürokráciákban, amely szorosan együttműködik a magáncégekkel. A civil társadalmi szervezetek fontos szerepet töltenek be a kormányzásban, de elsősorban a kormányzati befolyás kiterjesztéseként működnek, nem pedig független és kritikus hangok. Ennek ellenére a közösségi médiában folyamatos a panaszkodás a „túl sok ellenőrzés, túl sok korlátozás” miatt. Alkalmanként olyan szlogeneket használnak, mint hogy „Big Brother 4.0”; például amikor egyes országok bevezették az egyéni szén-dioxid-kibocsátás könyvelését, majd 5 évvel később, amikor azt nyilvánosan is elérhetővé tették. Ez vitákat váltott ki, amikor a leendő szülők rájöttek, hogy szén-dioxid „költségvetésük” nem fedezi a szokásos fogyasztási szintjüket, és pláne nem elegendő a gyermek szükségleteinek fedezésére.

Egyes országokban libertárius csoportok jelentek meg, és tiltakoztak a „digitális technokrácia” ellen. Úgy tűnik azonban, hogy a politikai pártok egyre inkább a letűnő múlt részei. Műszaki szakértők és mesterséges intelligenciaik irányítják a politika számos területét Európa számos részén. Az EU-tagállamok azonban jelentősen eltérnek egymástól a személyes élet szabályozására vonatkozó megközelítéseikben, például a magasabb vagy alacsonyabb adatvédelmi normák terén, vagy a környezetileg fenntartható magatartás előmozdítására szolgáló bonus/malus rendszerek alkalmazása tekintetében. 2040 körül kudarcot vallottak a megközelítések uniós szintű „harmonizálására” tett kísérletek. Néhány tagállam kilépési fenyegetései hatására az EU még bizonyos hatásköröket is átruházott. Az EU-t visszametszették egy jól működő, erős nemzeti kormányok közötti partnerségre, amelyek együttesen arra összpontosít, hogy megvédje az érdekeket, és megvédje Európát a külső nyomásoktól, beleértve a bevándorlást és a gazdasági versenyt. E különbségek ellenére minden tagállam nagyjából hasonló gazdasági modellt követ, amely a deglobalizáció, az önellátás és a technokratikus gazdálkodás felé hajlik.

2. Képzelmény: Közösség a balsorsban (Unity in adversity)

  • Az ismétlődő környezeti és éghajlati katasztrófákkal, geopolitikai bizonytalansággal és pénzügyi sokkokkal szemben Európa sokkal egységesebbé vált.
  • Az EU-nak közös alkotmánya van, és szigorú, felülről lefelé irányuló intézkedésekkel határozza meg a gazdasági tevékenység határait – elősegítve a növekedést, de előtérbe helyezve a környezetet.
  • A környezettel és éghajlattal kapcsolatos problémák enyhítésének és az azokhoz való alkalmazkodásnak eszközeként erőteljesen támogatják a természetbe történő befektetéseket.

Válasz az ismétlődő válságokra

Európa számára a 2050-ig tartó évtizedek szörnyűek voltak. Először jött a COVID-19 világjárvány, majd az ukrajnai háború menekültek millióival, aztán szélsőséges időjárási jelenségek nagy erdőtüzekkel és árvizekkel, majd a sok városban magas halálos áldozatokkal járó hőhullámok. Jöttek a nagy viharok, amelyek tönkretették az energia-ellátó rendszereket, és végül jött a belső migráció növekvő szintje. Európa társadalmi-gazdasági és politikai rendszereinek lényegesen át kellett alakulniuk a környezeti feltételek romlása, a katasztrófák és zavarok, valamint ezek pénzügyi következményei miatt.

Közösség a balsorsban

Bizonyos értelemben a természet adta a változás elsődleges hajtóerejét, és az európai társadalmak fájdalmasan megtanulták a leckét. A növekvő geopolitikai feszültségek, amelyek csak részben kapcsolódtak a klímaváltozáshoz, hozzájárultak ehhez a tanulási folyamathoz. Európa-szerte a lakosság arra a következtetésre jutott, hogy e feladatok megoldásához rugalmasabb infrastruktúrákra, hatékonyabb katasztrófavédelmi rendszerekre, több éghajlatváltozás-mérséklő intézkedésre és jobb alkalmazkodásra van szükség. Hatékonyabb kormányzás kell, több európai együttműködés (a kül-, és biztonságpolitika területén is), és persze sokkal több pénzügyi forrás.

Egyesült Európa

Végül az ismétlődő katasztrófák hatására széles körben elfogadták, hogy szükséges a gazdasági fejlődés és kormányzás új megközelítése, valamint a rugalmasabb, kevésbé fogyasztásorientált életmód. A viszontagságokra és a választók növekvő nyomására az EU tagállamok kormányai együttesen reagáltak. A 2030-as évek végén a fokozottabb együttműködésre irányuló felhívás olyan folyamathoz vezetett, amely végül Európai Alkotmányt állított az Európai Unióról szóló szerződés helyébe. Ez új erőegyensúlyt teremtett a fő európai intézmények között, amelyet gyakran csak „hatalom a parlamentnek” kifejezéssel fejeznek ki.

Most egy erős, szövetségi EU kormány felelős Európa éghajlatváltozás-hatásokkal szembeni ellenálló képességének biztosításáért. A fenntarthatóság felé irányít - elsősorban szigorú, felülről lefelé irányuló intézkedésekkel, például szabályozások és gazdasági eszközök alkalmazásával. Az új Európi Alkotmány alapvető vezérelvként megköveteli a gazdasági és társadalmi szereplőktől, hogy szigorú környezetvédelmi korlátok között működjenek – még jelentős védelmi kiadások idején is. A kormányok továbbra is támogatják a gazdasági növekedést a foglalkoztatási szint és a költségvetési bevételek fenntartásának eszközeként, de a GDP már nem a társadalom gazdasági teljesítményének elsődleges mérőszáma.

Az európai kormányok (az EU és a szövetségi államok szintjén) ezért igyekeznek „növekedés-aggnosztikusabbá” válni, és keresik a módját annak, hogy a társadalmi jóllét és az állam működése kevésbé függjün a GDP növekedésétől. Egyes aktivisták szándéka, hogy a GDP helyett a GNH-t használjuk (bruttó nemzeti boldogság), meghiúsult, mert a boldogság meglehetősen megfoghatatlan fogalomnak bizonyult. Ez a lépés azonban Európa nagy részén egy finom életmódbeli változást jelzett: el kell engedni a boldogság magas jövedelmekben remélt hajhászását, a fogyasztás és „a bulizás” magas fokát; és inkább a jóllétet, az elégséges mennyiséget, és a kitartást kell hangsúlyozni. Az európaiak körében széles körben elterjedt az önellátás és a kölcsönös segítségnyújtás gondolata: túléltük a legutóbbi válságot; együtt megbirkózunk a következővel.

Gazdaság szigorú korlátok között

Az európai szolidaritás és a mélyülő integráció lehetőséget ad a GDP gyenge és bizonytalan növekedésének kezelésére. A magánszemélyek és vállalatok uniós szintű adóztatása adja az alapot a régiók közötti nagy költségvetési transzfereknek - tompítva a lokális sokkok és válságok hatásait; és lehetővé téve a periférikus és egyéb hátrányos helyzetű régiók számára a lépésről lépésre történő felzárkózást és a klímaváltozás hatásaival szembeni ellenálló képesség kialakítását. Az adókulcsoknak a „fizessen adót ott, ahol bevételt szerez” elve alapján történő összehangolása számos adóparadicsomot megszüntetett, és lehetővé tette a multinacionális vállalatok, köztük a nagy teljesítményű technológiai vállalatok sokkal szilárdabb adóztatását.

Ezeket az erőfeszítéseket tovább erősítették azok az intézkedések, amelyek az adóalapot a digitális adókra, a pénzügyi tranzakciókra kivetett adókra, a progresszív fogyasztási adókra és a vagyonadókra helyezték át. Az euróövezetet nagymértékben megerősítette a közösen kibocsátott hitel-, a közös fiskális keret-, és a folyó fizetési mérleg egyensúlyhiányát korlátozó mechanizmusok bevezetése. A valuta digitalizálása tovább erősítette az adóelkerülés kezelésére irányuló erőfeszítéseket azáltal, hogy nagymértékben növelte az átláthatóságot, és az Európai Központi Banknak sokkal nagyobb ellenőrzést biztosított a monetáris kondíciók felett, hozzájárulva az infláció kezeléséhez és a munkanélküliség minimalizálásához.

© Designed by Freepik

Az európai piac működésére vonatkozó új szabályok tovább szilárdították a politikai és gazdasági integrációt. A pénzügyi áramlásokat, és a folyó fizetési mérleg egyensúlyhiányát szigorú szabályozás szabályozza Európában, és ez segít csökkenteni a piaci instabilitást. A vállalatirányítási szabályok erősítik a munkavállalók hangját, maximálják a különbséget a legnagyobb és a legkisebb kereset között. Az Európai Parlament a katasztrófák növekvő számára és súlyosságára a környezetvédelmi és társadalmi kormányzásról szóló uniós jogszabályok megerősítésével reagált. A környezeti károkért való felelősségvállalás szigorú megkövetelése jobb magatartást eredményez, míg az átfogó fenntarthatósági számviteli követelmények lehetővé teszik a pénzügyi folyamatok átirányítását.

Ezek az intézkedések együttesen hozzájárulnak a vállalkozások társadalmi szerepének megváltozásához. A politikai kampányok finanszírozásának korlátozása csökkenti a gazdagok azon képességét, hogy befolyásolják a politikai folyamatokat. A munkavállalók és az önálló vállalkozók jelentős része nagyobb befolyásra tett szert az üzleti életben és a politikában. Általánosságban elmondható, hogy az egyenlőtlenségeket sikeresen kezelik felülről lefelé irányuló szakpolitikákkal, amelyeket kiterjedt szabályozás és a piaci eredményeket alakító beavatkozás jellemez.

Befektetés a természetbe

© Designed by Nunzio Santisi, Picture2050 /EEA on flikr

Az elmúlt évtizedek egyre súlyosabb környezeti és éghajlati terhelései Európa természeti igazgatását is alakították. Nagy hangsúlyt fektetnek az ökoszisztémákba való befektetésre, hogy csökkentsék az éghajlatváltozás és a környezetromlás hatásait. Az ökoszisztémák „helyreállításával” vagy „újjáépítésével” kapcsolatos viták (a fajok korábbi összetételének helyreállítása vagy újjáépítés újak betelepítésével) kiélezték a folyamatban lévő környezeti változásról alkotott köztudatot.

A természetes és tervezett tájelemek – például víztestek, zöld- és szabadterek – összekapcsolt hálózatai a városi területek kiemelkedő jellemzői, de a városok változó éghajlat miatti átalakítása még 2050-ben is komoly kihívást jelent. Sok vidéki területen a mezőgazdaság és a természet erősen integrált (például az agroerdők által) azzal a céllal, hogy növeljék a szabályozó szolgáltatások és a támogató szolgáltatások nyújtását, ezáltal is segítve a mezőgazdasági termelést és csökkentve a természeti veszélyeket. Például a talajgazdálkodást úgy alakították ki, hogy növeljék a talaj biológiai sokféleségét és javítsák a tápanyag-ciklust, a talajképződést, a széntárolást és az elsődleges termelést.

2050-re Európa határozott lépéseket tett a fenntarthatóság felé, és sokkal ellenállóbb a katasztrófákkal és sokkhatásokkal szemben. Mindennek révén globális szereplővé vált.

3. Képzelmény: A nagy szétválasztás (The great decoupling)

  • A technológiai áttörések és a társadalmi innovációk lehetővé tették a GDP növekedésének rendkívüli elválasztását a káros környezeti hatásoktól. Ennek az átalakulásnak a középpontjában a biogazdaság áll.
  • A versenyképes, liberalizált piacokon működő vállalkozások ösztönözték a zöld növekedést. A hatékony kormányzati beavatkozások alakítják a piaci ösztönzőket és kezelik a gyors gazdasági változások hatásait.
  • Az EU-országok közötti együttműködés rugalmas és pragmatikus, korlátozott számú területre összpontosít.

Az innováció ösztönzi a zöld növekedést

2050-ben Európa gazdasága erőteljesen növekszik, miközben a környezeti határokon belül marad. A technológiai áttörések és az ehhez kapcsolódóan a társadalmi gyakorlatok és normák változásai lehetővé tették a GDP növekedésének rendkívüli elválasztását a káros környezeti hatásoktól. A gazdasági növekedés megteremtette a forrásokat a gyors innovációba való befektetéshez, az energia-, a mobilitási és élelmiszer-rendszerek, valamint az épített környezet korszerűsítésébe való további befektetésekhez, valamint az éghajlatváltozás hatásainak kezeléséhez. A zöld életstílus normává vált; az új technológiákkal új szokások és rutinok kialakítására ösztönöznek. Az erőforrás-hatékonyság és a körforgásos gazdaság teljes mértékben beépül a mindennapi életbe.

A nagy szétválasztás (The great decoupling)

Vitatható, hogy ezeket az áttöréseket elsősorban az intelligensen tervezett innovációs szakpolitikák vezérelték-e, vagy az, hogy meg kell birkózni az erőforrás-készletek zsugorodásával és az Oroszországból származó fosszilis tüzelőanyagokhoz való hozzáférés a 2020-as években felmerült súlyos zavaraival kapcsolatos akut erőforrás-biztonsági aggályokkal. A drámaian romló globális élelmezési helyzet új lehetőségeket teremtett az európai agrár-élelmiszeripari ágazat innovátorai számára.

A biotech forradalom

A gyors technológiai és társadalmi innováció hatásai különösen a biogazdaságban jelentkeznek, amely a gazdaság legdinamikusabb része. Az innovációk virágoznak az elsődleges biomassza-termeléstől (például növények, algák, baktériumok) a biotechnológián át (például sejtgyárak, bioalapú műanyagok) az innovatív, köforgásos üzleti modellekig és a virágzó, globálisan versenyképes egészségügyig. Az összetett másodlagos és harmadlagos termelési folyamatok lehetővé teszik a bioanyagok magas szintű körforgását, csökkentve az EU-n kívülről érkező kritikus erőforrások iránti keresletet. A fosszilis tüzelőanyagok helyettesítését nagyrészt az alternatív tüzelőanyagok, például az alga alapú bioüzemanyagok, a fotoszintézisre képes „zöldtetők”, a „zöld hidrogén” előállításának fejlesztése, és a mezőgazdasági hulladékok lépcsőzetes felhasználása révén valósították meg.

© Designed by DCStudio on Freepik

Az éghajlatváltozás növekvő hatásai, a gyakori aszályok és az árvizek ellenére a terméshozamok nőnek. A nagyméretű farmok adatelemzést, továbbfejlesztett szenzortechnológiát és drónokat használnak az adatok gyűjtésére. A részben genetikailag módosított fajokon alapuló agro-ökoszisztéma tervezés új technológiai tudomány lett. A mezőgazdasági automatizálás messze túlmutat a precíziós gazdálkodáson. A jelentős biotechnológiai fejlesztések lehetővé teszik a környezet helyreállítását, és kulcsszerepet játszanak a vidék-, a volt barnamezős területek-, és a városi területek szennyezésének kezelésében.

A vertikális gazdálkodás általánossá vált az európai városokban. A közlekedés nagyrészt bio-üzemanyagokon és hidrogénen alapszik, és a kisméretű járművekben jelentős az elektromobilitás aránya. Az egészségügy, amely az elöregedő népesség fontos kérdése, meglepő módonváratlanul nem az állami forrásokat merítette ki, hanem innovációt és növekedést ösztönzött. Világviszonylatban az európai cégek a vezető cégek közé tartoznak olyan különböző területeken, mint az orvosbiológiai nanorobotika, a gyógyszeripar, a fejlett szövetfejlesztés és az xenotranszplantáció, a mesterséges szervek és a szolgáltató robotika. Az orvosbiológiai és biotechnikai területekre szakosodott európai egyetemek és kutatóintézetek minden kontinensről vonzzák a hallgatókat és a kutatókat.

Liberalizált piacok

Ugyanakkor ez a sikertörténet nem kizárólag a „biotechnológiai forradalomra” épül. A hatékony, liberális piacok központi szerepet játszottak a zöld növekedés lehetővé tételében, a kormányzati beavatkozások pedig alapvető szerepet játszanak a piaci hiányosságok kijavításában és az innováció előmozdításában. A 2020-as évek végén és a 2030-as évek elején a legtöbb európai nemzet gazdasági fejlődése az elöregedő és zsugorodó népességtől szenvedett - gyenge növekedéssel és magas munkanélküliségi rátákkal - annak ellenére (vagy éppen azért?) mert a „baby boom” szereplői elhagyták a munkaerőpiacot.

Európa kormányainak reagálniuk kellett. Liberalizálták a munkajogot és csökkentették a társasági adókulcsokat, miközben kutatásba, képzésekre, kísérletezésre és oktatásba fektettek be. A környezetvédelmi-, erőforrás-, és fogyasztási adók hozzájárultak az adóbevételek fenntartásához és ösztönözték a zöld innovációt, de regresszív hatásuk is volt. Az EU-tagállamok közötti verseny számos területen nőtt: pénzügyi/adózási kérdésekben, a „munka liberalizálásának” megközelítésében, a biotechnológia szabályozásában stb.

Az eltérő gazdasági fejlődésre és az államadósság-terhek további terjedésére reagálva az eurózóna felbomlott. Közvetlenül az „Euroxit” (egyesek „Eurocide”-nak nevezték) után gazdasági és politikai zavarok rázták meg az EU-t. Végül egy gyengébb EU rugalmasabb, a nemzeti valósághoz jobban igazodó politikai környezetet biztosított – még akkor is, ha ez azt is jelentette, hogy a globális színtéren az EU-országok egyre jelentéktelenebb szereplőkké váltak.

2050-ben az uniós országok közötti együttműködés pragmatikus. A tagállamok néhány európai vonatkozású területre összpontosítanak. A nemzeti politikákat megvitatják és elfogadják, és ebben kiemelkedő szerepet töltenek be a civil társadalmi szervezetek, mint elfogadott közvetítők a döntéshozók és a nyilvánosság között, biztosítva a működőképes párbeszédet az érintettek között.

© Designed by Freepik

Rugalmasság és mobilitás

A hangsúly a kreativitáson, a rugalmasságon és a mobilitáson van. A liberális szellemiséget követve a politika az esélyegyenlőségre törekszik, nem pedig az eredmények egyenlőségére. A kormány politikája aktívan támogatja a hagyománytörő innovációk és a vállalkozói szellem megjelenését, amelyek az átalakuló változásokat előmozdíthatják. Ugyanakkor a politika korlátozza a közhivatalnokok-, a monopóliumok hatalmát, beleértve az új óriási biocégeket –vagy ahogy a média nevezi őket: a melákokat („hulks”). Az eredmény egy erős versenypiac, amelyet változatos platformok jellemeznek. A nemzeti valutákat egyre inkább kiegészítik és felváltják a multinacionális vállalatok által működtetett digitális alternatívák.

A biogazdaság mellett és azokkal kombinálva virágzik a robotika, az automatizálás és a mesterséges intelligencia, ami növeli a termelékenységet és a gazdasági növekedést. Ez bizonytalan munkakörnyezetet teremt, különösen az alacsonyan és közepesen képzett munkavállalók számára, de a munkaerőpiac alkalmazkodik. A virágzó munkaerő-platformok újfajta „csapatmunkát („crowd working”) hoznak létre, és a rövid távú „melók” gyorsan terjednek a teljes vagy részmunkaidős foglalkoztatás rovására. A szabadidő és a munkaidő egybeolvad. A munkahelyek bizonytalansága és egyenlőtlensége általánosan elfogadott, mivel magas a társadalmi mobilitás, a növekedés pedig azt jelenti, hogy a kormányoknak van forrása a nagyvonalú szociális védelemre (pl. munkanélküli segélyazoknak, akik lemaradnak a biogazdaság új munkalehetőségeiről), és pénzügyi segélyekre a támogatásra szoruló háztartásoknak vagy közösségeknek.

A század közepén Európa szakosodott, rendkívül dinamikus régiók tarka együttesévé („patchwork”) vált, ahol új, fenntartható iparágak és szolgáltatások virágoznak, a meglehetősen elnéptelenedett régiók mellett, amelyeket hagynak elvadulni, pihenésre használnak, vagy bioforrások előállítására hasznosítanak.

4. Képzelmény: Ökotópia (Ecotopia)

  • A társadalom józan ész diktálta igénye, hogy a természet és a helyi közösség m,egmaradjon, és újra kapcsolódhasson. Technológiát alig-alig alklamaznak - a fenntartható életmód érdekében.
  • A fogyasztás és az erőforrás-használat visszaszorul. A gazdasági teljesítmény csökkenése korlátozza a közszféra méretét, ami a civil társadalom nagyobb szerepvállalását jelenti a jólét fenntartásában.
  • A vállalkozások irányítása a különféle érdekelt felek bevonásával történik, miközben a közösségek aktív szerepet játszanak az alulról felfelé irányuló döntéshozatali folyamatokban, beleértve az európai léptéket is.

A konzumerizmus elutasítása

2050-re Európa mélyreható társadalmi-politikai és gazdasági átalakuláson ment keresztül, ami az elmúlt évszázadok társadalmi változásai közül sokat megfordított. Ezt a mentális változást részben az éghajlatváltozás hatásai, a időjárási extremitások és a lakosság nagy részét érintő katasztrófák váltották ki, valamint a fiatalabb generációk azon vágya, hogy békében éljenek a természettel.

Ökotópia

Egyes kutatók azonban azzal is érvelnek, hogy az ukrajnai háború és annak következményei hozzájárultak egy ellenkultúra kialakulásához (kicsit úgy, mint az 1960-as években), amely a fogyasztás helyett a nehézségek idején a jó élet képességét hangsúlyozta. Következésképpen a piacok és a központosított nemzeti kormányok már nem dominálnak a kollektív gondolkodás és cselekvés alakításában. A hatalom a helyi közösségekre és a civil társadalmi szervezetekre szállt át.

Ezt a mélyreható változást egy hasonlóan mélyreható generációváltással összefüggésben kell értelmezni. A „Greta és a post-Greta generációk” mély szkepticizmust alakítottak ki a piacvezérelt vagy „liberális” gazdasági modellekkel szemben, valamint az erős központi államokkal és az éghajlatváltozás megállítására való képességükkel kapcsolatban. A profitmaximalizálást és a tisztán látható fogyasztást hitvallásuk szerint fel kell váltani az elégségességgel („sufficiency”), a méltányossággal és a természet tiszteletével. Az új generációk a versengés helyett előnyben részesítik a megosztást és az együttműködést, különösen helyi és regionális szinten.

A közösségi médiának köszönhetően a fiatalok politikailag sokkal elkötelezettebbé váltak, kiegyensúlyozva az idős szavazók nagy befolyását. A közvélemény nyomása – a nagyhatalmú civil szervezetek szakadatlan tevékenységével – arra kényszerítette a vállalatokat, hogy újragondolják üzleti modelljüket, és valóban végezzenek társadalmi felelősségvállalást (corporate social responsibility). A takarékosabb életmód következtében egy csomó féle áru fogyasztása csökkent. Következésképpen a gazdasági teljesítmény és végül az erőforrás-felhasználás visszaszorult.

A civil szervezetek növekvő szerepe

Ennek az eltolódásnak a hatása a 2030-as évek végén érte el a kormányokat. A gazdasági kibocsátás csökkenése a központi kormányzatok rendelkezésére álló pénzügyi forrásainak csökkenését vonta maga után. Ez hozzájárult az állam kapacitásainak és szerepeinek csökkenéséhez, beleértve a közegészségügyi és jóléti kiadások finanszírozását is. Ez ugyan kihívásokat teremtett, de teret is teremtett a civil társadalom és az alulról építkező kezdeményezések számára, hogy fontosabb szerepet játsszanak az ellátás és támogatás újszerű módjainak kidolgozásában és megvalósításában. A családi kötelékek és a szomszédságok - a fiatalabb nemzedékek mentalitásához igazodva - újra fontossá váltak. A „javító és cserekávézók” („repair and exchange cafés”) elterjedésével újjáéledtek a régi mesterségek.

A társadalmi és kulturális innovációk (például ezek a kávézók) gyakran nagyobb hatást gyakorolnak a társadalomra és a gazdaságra, mint az új technolófiák - de sok a kivétel is. Ilyen például az információs és kommunikációs technológia, amely fontos a közösségek bevonására, és levetővé teszi az egyének számára, hogy nem piaci tranzakciókon keresztü is segíthetik egymást. Paradox módon a természetet szerető fiatalok idejük nagy részét a digitális szférában töltik.

2050-re a családok profitálnak a csökkentett munkaidőből, és így a munka és a magánélet egyensúlya többé nem probléma. A stressz okozta mentális zavarok szinte eltűntek, bár néha még az önkéntesek is túlerőltetik magukat.

© Designed by Freepik

Helyi felhatalmazás

A társadalmi, gazdasági és politikai rendszerek decentralizáltak. A közügyeket lehetőség szerint az állampolgárok bevonásával vitatják meg és fogadják el, a nem kormányzati csoportok pedig aktívan részt vesznek a szakpolitikai folyamatokban. Akárcsak a társadalomban általában, a kormányzásban is nagy hangsúlyt fektetnek a kísérletezésre, a levont tanulságokat széles körben megosztják és megvitatják a közösségi médiában, a piacon vagy a városházán. Európai viszonylatban az EU kitart, de viszonylag gyenge, bár nem éppen egy felesleges „üres buborék”, ahogy egyesek panaszkodnak. A tagállamok általában rugalmasan egyesítik erőiket „a tettrekészek szövetkezéseiben”, hogy olyan szakpolitikai területeken foglalkozzanak, mint a védelem, az adózás vagy a szociális ügyek. A városok, régiók és a nem kormányzati csoportok és hálózatok erőteljesen beleszólnak az EU politikai vitáiba.

Európa befelé néz. Jelentősen hozzájárul az éghajlatváltozás mérsékléséhez, és reagál az Egyesült Nemzetek Szervezete katasztrófa-elhárítási felhívásaira. De nem tekinti szerepének a világ más részein felmerülő konfliktusokban és helyi háborúkban való részvételt. Az elmúlt évtizedek kifelé irányuló fejlesztési és segélyprogramjait a jelenből visszanézve a legtöbben kontraproduktívnak tartják A menedékkérőket – politikailag üldözött személyeket – szívesen látjuk; a háborús menekülteket bizonyos mértékig szívesen látjuk; a migránsokat többnyire nem szívesen fogadjuk. Vannak, akiknek egyszerű ökológiai értelmezésük van: „Európa elérte a teherbíró képességét”.

A gazdasági tevékenységek és ágazatok hasonlóan szétaprózottak és lokalizáltak. A decentralizált digitális valutákat (egyesek a helyi és regionális valuták utódai) a helyi gazdaság fellendítésére vagy a nem fizetett munka (pl. idősgondozás) jutalmazására használják. A vállalkozásokat gyakran az érintettek irányítják, beleértve a vásárlókat, az alkalmazottakat és a helyi közösségeket. Az energiaszektor szintén erősen decentralizált. A magánháztartások és kereskedelmi egységek megújuló energiaforrások keverékén keresztül termelnek és tárolnak energiát. Sok lakástulajdonos és közösség törekszik arra, hogy teljesen önellátó legyen. A központosított energiatermelés nagyrészt az ipar számára van fenntartva. Az atomerőműveket közel állnak a teljes leszereléshez.

A hanyatló gazdasági aktivitás enyhített néhány társadalmi és környezeti nyomáson, amely korábban állami kiadásokat követelt. Ma már a társadalom szerint a „józan ész” kérdése, hogy a természet határain belül megtaláljuk az életvitel és az üzlet i élet módjait. Az ökoszisztémákat egyre inkább a benne rejlő értékükért becsülik, és nem a nyereségtermelő képességükért.

Széles körben elterjedt vágy, hogy újra kapcsolatba lépjünk a természeti világgal – ebben olyan tényezők is segytettek, mint például a távmunkát lehetővé tevő új technológiák. Mindez arra ösztönözte az embereket, hogy a városokból költözzenek ökofalvakba és vidéki fenntartható helyi közösségekbe. Vannak, akik sajátos filozófiai vagy vallási irányzatot vettek fel, olykor összhangban az ezotéria hagyományos formáival.

© Designed by Gabriel Jimenez on unsplash

Új kapcsolat a természettel

Sok korábban felhagyott mezőgazdasági régiót újra benépesítettek. A természeti erőforrások kezelésében nem a gazdasági megtérülés a cél, hanem a biológiai sokféleség, az ökoszisztémák egészségének és ellenálló képességének maximalizálása. A mezőgazdaság általában kisebb léptékű és sokkal változatosabb. A gyakran szövetkezetek által működtetett kisgazdaságok magas minőségű, tápláló élelmiszert és kikapcsolódási lehetőséget biztosítanak a családok számára. Egyes kisgazdaságok az ökoszisztéma-rehabilitációs programok szerves részét képezik. Ahogy a polgárok szeretnék újra kapcsolatba lépni a természettel, úgy az elkötelezettebb fogyasztók újra kapcsolatba akarnak lépni az élelmiszerekkel, jobban megértve annak eredetét, feldolgozását és előállítását. Az intenzív mezőgazdasággal és a hosszú élelmiszerláncokkal kapcsolatos környezeti és egészségügyi problémák, amelyek mára már szinte a múlt kísértetei, arra késztették a legtöbb fogyasztót, hogy a bio- és helyi élelmiszereket részesítsék előnyben.

Mindeközben a természetet „visszahívták” a városokba, és a hatóságok földet és erőforrásokat bocsátanak rendelkezésre az elkötelezett polgárok számára, hogy nagymértékben kiterjesszék a „kék és zöld” városi területeket. Sok helyen lebontották a használaton kívüli infrastruktúrákat – például a korábbi autópálya-csomópontokat. Helyüket visszaadták a természetnek. A „kertészkedés” egy széles körben elterjedt hívószó: orvosoljuk a természetben okozott károkat, és alakítsuk a sérült környezetünket kertté.

A század közepén az életmód szerte Európában, a falvakban és a városokban is lazábbá, takarékosabbá, vidámabbá vált, mint a korábbi években. Néhány idős ember hozzátenné, hogy az élet nyugodtabb, és az emberek segítőkészebbek. A lassítás, amely egykor akadémiai fogalom volt, valósággá vált.

Fordította: Marton Miklós

Fenti szöveg az Európai Környezetvédelmi Ügynökség által 2022. május 22-én Imagining sustainable futures for Europe címen megjelentetett (https://www.eea.europa.eu/publications/scenarios-for-a-sustainable-europe-2050) szöveg változtatás nélküli magyar fordítása. A szöveg kidolgozásában magyar szakemberek közvetlenül nem vettek részt. Ugyanakkor erős a hasonlóság olyan korábbi munkákkal, mint a magyar környezetvédelem vízióját megalapozó, 2020 májusában megjelent Forgatókönyv projekt (https://eionet.kormany.hu/download/a/78/92000/Forgat%C3%B3k%C3%B6nyv_projekt_2020_05_11.pdf ), vagy a Forgatókönyvek a természeti környezet szlovákiai jövőjére (https://eionet.kormany.hu/akadalymentes/forgatokonyvek-a-termeszeti-kornyezet-szlovakiai-jovojere ) című munka.

Bővebben a témáról: