A COVID-krízis több szálon szorosan kapcsolódik környezeti kérdésekhez. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (European Environmental Agency, EEA), más nemzetközi szervezetekkel együtt, a kezdetektől kutatja ezeket az összefüggéseket, és azok gazdasági és társadalmi vonatkozásait is.

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség tudatosan használja a járvány kapcsán a KRÍZIS szót. A görög eredetű szó eredetileg útelágazást jelent, olyan helyzetet, amely döntésekre ad lehetőséget. A környezeti szakemberek szerint a jelenlegi helyzet nem csak előtérbe hoz számos környezeti kérdést, de arra ideális döntési lehetőséget is kínál.

A COVID környezeti vonatkozásairól szóló korábbi cikkek:

2020. november 5-én az Európai Könyezetvédelmi Ügynökség A COVID-19 és Európa környezete: egy globális járvány hatásai (COVID-19 and Europe’s environment: impact of a global pandemic) címmel jelentetett meg rövid, átfogó jelentést. A vonatkozó angol nyelvű cikk és a letölthető angol nyelvű jelentés elérhető itt. Az eredeti angol nyelvű jelentés PDF formátumban elérhető itt. Az alábbiakban a jelentés teljes egészét közöljük magyar fordításban, változtatás nélkül.

Foto: EEA

A COVID-19 és Európa környezete: egy globális járvány hatásai

A COVID-19 járvány világszerte jelentős hatással volt az emberek életére. Ez a tájékoztató arra összpontosít, amit a COVID-19 környezetünkre gyakorolt rövid távú hatásairól tudunk - körülbelül hat hónappal azután, hogy a világ nagy része valamilyen mértékben egy időre lezárult. A jelentés azt járja körbe, hogy mit lehet tanulni ezekből a hatásokból, és ezek hogyan segíthetik a döntéshozatal alakítását a jövőben.

Kulcsüzenetek:

  • A COVID-19 járvány rávilágít a természeti és a társadalmi rendszereink közötti összefüggésekre: a társadalmi ellenálló-képesség a rugalmas környezeti támogató rendszertől függ.
  • A biológiai sokféleség csökkenése és az intenzív élelmezési rendszerek az állati eredetű kórokozók okozta megbetegedéseket valószínűbbé teszik.
  • A társadalmi egyenlőtlenségekhez gyakran kapcsolódó környezeti tényezők, mint például a levegő minősége, úgy tűnik, befolyásolják a COVID-19 hatásait.
  • Az egyszer használatos műanyagok iránti fokozott igény és a leállásból eredő alacsony olajár negatív következményekkel jár.
  • A COVID-19 járvány idején hozott korlátozó intézkedéseknek, lezárásoknak lehetnek közvetlen, rövid távú, pozitív hatásai a környezetünkre, különösen a kibocsátások és a levegő minősége tekintetében, bár ezek valószínűleg átmenetiek.

Biodiverzitás, élelmezési rendszerek, állati eredetű kórokozók

A bizonyítékok rámutatnak, hogy a COVID-19 állati eredetű („zoonotic”) betegség - vagyis olyan, amely állatokról emberekre terjedt. Az ilyen állati eredetű kórokozók megjelenése összefügg a környezet romlásával (degradációjával), és az élelmiszer rendszerekben az állatok részvételébe szóló emberi beavatkozással.

Az emberi fertőző betegségek 60%-a állati eredetű.

Az új betegségek 3/4-e állatokról terjed.

Az emberi fertőző betegségek körülbelül 60%-a állati eredetű (Woolhouse és Gowtage-Sequeria, 2005), míg az új és a kialakulóban lévő fertőző betegségek háromnegyede állatokról terjed át az emberre (Woolhouse et al., 2001). Ide tartoznak a jelentős globális halálozásért felelős vírusok, például: az emberi immunrendszert támadó vírusok (human immunodeficiency viruses, HIV), mint a HIV-1 és HIV-2, amelyek a vadon élő főemlős populációkból származó szerzett immunhiányos szindrómát (acquired immune deficiency syndrome, AIDS) okozzák. Ilyen a Rift-völgyi foltos láz (rift valley fever) vírus, amely a fertőzött állatállományról emberre terjedt; és az influenza vírusok, például a madárinfluenza és a sertésinfluenza, amelyek szintén háziállatoktól és madaraktól terjed át emberekre.

A háziállat-tartás intenzív rendszereiben újszerű vírusok jelentek meg. Az állati fehérje intenzív előállítása során genetikailag hasonló állatok koncentrált populációit tenyésztik kis területen, gyakran rossz körülmények között, elősegítve a fertőzéssel szembeni sérülékenységet (UNEP, 2020). Az 1940 óta kialakult állati eredetű kórokozók több mint 50%-a a mezőgazdaság intenzívebbé tételéhez kapcsolódik (Rohr et al., 2019).

A COVID-19 2020 tavaszi lezárás időszaka bepillantást engedett abba, hogy az állat- és növényfajok miként reagálnak a kevesebb emberi beavatkozásra - akár városokban, akár vidéken. Az egész Európára kiterjedő lezárások idején számos anekdotikus történet jelent meg a vadon élő állatok megváltott viselkedésével kapcsolatban. Az 1970-es évek óta számos tanulmány készült az emberi beavatkozások vadon élő állatokra, különösen a fészkelő madarakra gyakorolt hatásairól. A kisebb zavaró hatás (kevesebb a rekreációs turizmus) mind a városi, mind a távoli területeken esélyt ad az ökoszisztémáknak és az élőhelyeknek a felgyógyulásra, és új teret ad a vadvilágnak. Új kutatás vizsgálja, hogy a városi természeti területek hogyan növelik a városok ellenálló-képességét, fenntartva a városi lakosság jóllétét, ugyanakkor lehetővé téve a társas távolságtartást is. A természetnek adott terület fenntartásának illetve bővítésének a városokban egyre inkább a fenntarthatósági teendők részévé kell válnia.

Üvegház gázok: rövidtávú hasznok és tanulságok a jövőre nézve

Amellett, hogy befolyásolja az emberek életét, a COVID-krízis közvetlen hatással van az energiafelhasználásra és az üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátására mind globális, mind uniós szinten. Az Európai Bizottság  előrejelzése a 2020-as évre a GDP 7,6%-os csökkenését becsüli az EU egészében. A COVID-19 gazdaságra gyakorolt hatása miatt 2020-ban az EU üvegházgáz kibocsátásának páratlan csökkenésére számíthatunk az EU-ban 2019-hez képest. A pontos mértékét csak 2020 után tudjuk majd számszerűsíteni.

A közlekedési ágazatot, amely az üvegházhatást okozó gázok egyik legfontosabb forrása, különösen érinti a krízis. A személyszállítás iránti kereslet csökkent a nemzetközi utazási korlátozások-, valamint az ingázás, az idegenforgalom és az üzleti utazások csökkenése következtében. A Nemzetközi Közúti Közlekedési Unió (International Road Transport Union, IRU) az európai közúti személyszállítás forgalmának 57%-os csökkenését várja 2020-ra az előző évhez képest. (1) A légi közlekedés tekintetében a Nemzetközi Légiközlekedési Szövetség (Air Transport Association, IATA ) adatai azt mutatják, hogy Európában 65,2%-kal csökkent a légi utaskilométer a 2020. július végéig tartó időszakban az előző év azonos időszakéhoz képest (2). Ezek a számok a közlekedésből származó üvegházgáz-kibocsátás jelentős csökkenésére utalnak 2020-ban.

A Nemzetközi Energiaügynökség (International Energy Agency, IEA ) első értékelései szerint a globális energiaigény 2020-ban körülbelül 6%-kal csökkenhet. Ezért a GDP és az energiafelhasználás erőteljes csökkenése szerepet játszhat abban, hogy az EU elérje a megújuló energiára vonatkozó 20%-os célkitűzését és az energiahatékonyság 2020-as 20%-os javulását célzó célkitűzését - az e célkitűzések elérésére irányuló szakpolitikák hatása mellett.

Míg az energiafelhasználás és a kibocsátás rövid távú csökkentése elérhetővé teheti a 2020-as célkitűzéseket, minden hosszabb távú célkitűzéshez olyan politikai döntésekre lesz szükség, amelyek előtérbe helyezik az éghajlatváltozás mérsékléséhez jelentősen hozzájáruló helyreállítási intézkedéseket. Nyilvánvaló, hogy az energia- és mobilitási rendszerek átalakulásának fel kell gyorsulnia, ha 2050-re el akarjuk érni az éghajlati semlegességét.

Levegőminőség, zaj és egészséges /egészségtelen környezet

A COVID-19 lezárások egyik legszembetűnőbb rövid távú hatása a levegő minőségének ugrásszerű javulása volt, különösen a világ néhány leginkább szennyezett városában. Bár a levegő minőségi szintje a szigorúbb lezárási intézkedések feloldása után a világ számos részén a jelek szerint a korábbi szintre visszatért, ez az időszak megmutatta azokat az előnyöket, amelyeket a légszennyezés tartós és fenntartható csökkentése hozhat.

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség levegőminőségi és COVID-19 áttekintője a nitrogén-dioxid (NO2) és a szállópor (PM10 és PM2,5) átlagos heti és havi koncentrációját követi nyomon. Az adatok azt mutatják, hogy az NO2 – amely főként a közúti közlekedésből eredő szennyező anyag - koncentrációja hirtelen csökkent számos olyan európai országban, ahol 2020 tavaszán jelentős lezárásokat hajtották végre.

1. ábra: A COVID-19 lezárások hatása a levegőminőségre: a várt- (halvány), és az aktuális (sötét) NO2 koncentráció (2020. április, néhány államban)

Forrás: Az EEA hamarosan megjelenő jelentése: A levegő minősége Európában 2020

A PM10 koncentrációja ebben az időszakban Európában is csökkent, de a csökkenés kevésbé volt jellegzetes. Míg a NO2-kibocsátás nagyrészt a közúti szállításnak tudható be, a PM-koncentrációt a természetes források-, valamint az emberi források-, például a lakossági fűtés, a mezőgazdaság és az ipar is befolyásolják, amelyekre a lezárások aligha voltak hatással.

2. ábra: A COVID lezárások hatása a levegő minőségre: a várt (halvány), és az aktuális (sötét) PM-koncentráció (2020. április, néhány államban)

Forrás: Az EEA hamarosan megjelenő jelentése: A levegő minősége Európában 2020

A csökkenések mértéke jelentősen változott: a legnagyobb, akár 70%-os csökkentést azon országok városközpontjaiban tapasztalták, amelyeket a COVID-19 a leginkább érintett, így például Milánóban és Madridban. Más városokban, például Athénban, amelyet kevésbé érintett a COVID első hulláma, és amelynek gazdasági aktivitása hamarabb visszatért a korábbihoz, a NO2 szintje kezdetben meredeken csökkent, de hamarosan visszatért a lezárások előtti szintre.

3. ábra: heti átlagos NO2 koncentráció, Milánó, Madrid és Athén

Forrás: EEA air quality and COVID-19 tracker (3)

Forrás: EEA air quality and COVID-19 tracker (3)

Forrás: EEA air quality and COVID-19 tracker (3)

A kutatók vizsgálják, hogy a légszennyezés milyen szerepet játszhat a COVID-19 súlyosságában. A légszennyezésnek való kitettség szív-, és érrendszeri-, valamint légzőszervi megbetegedésekkel jár; mely egészségi állapotokat a COVID-19 betegek halálának rizikófaktoraként azonosítottak (Yang et al., 2020). Mint ilyen, a légszennyezettségnek való hosszú távú kitettség valószínűleg növeli a COVID-19 iránti hajlamot. Ahogy például korábbi tanulmányok mutatták, a szálló pornak (PM) való kitettség szerepet játszik a légzőszervi vírusok hatásainak súlyosbításában (Sciomer et al., 2020). A legújabb tanulmányok feltárták a légszennyezettség és a COVID-19 magas halálozási aránya közötti összefüggéseket. Egy olasz tanulmány azzal érvelt, hogy mivel a légszennyezésnek - beleértve a PM, az ózon (O3) és a kén-dioxid (SO2) – való hosszú távú kitettség gyengíti a felső légutak immunvédelmét, ez megkönnyíti a SARS-CoV-2 bejutását az alsó légutakba, ami COVID-19 fertőzést eredményez (Conticini et al., 2020). Mivel azonban ezeknek a korai tanulmányoknak számos jelentős korlátjuk van, a megállapításokat körültekintően kell értelmezni.

Egy másik közegészségügyi kérdés, amelyet jelenleg vizsgálnak, az, hogy a szálló por (PM) képes-e terjeszteni a vírust. Olaszországban a SARS-CoV-2 vírus genetikai anyagát kimutatták az észak-olaszországi Bergamo városából vett szálló por mintákon (Setti et al., 2020). Bár kétséges, hogy képes-e a légszennyezés nagyobb távolságokra vírust hordozni és fertőzést előidézni; egyelőre nem tudni, hogy a vírus életképes marad-e a szennyező részecskéken. Ebben is további kutatásokra van szükség.

A kémiai fertőzésnek való kitettség közvetetten kapcsolódik a COVID-19 iránti sebezhetőséggel. Bizonyos vegyi anyagok olyan egészségügyi hatásokkal járnak együtt, mint az elhízás, a szív- és érrendszeri betegségek, az immunotoxicitás és a légzőszervi betegségek, amelyekről kiderült, hogy fokozzák a COVID-19 iránti hajlamot. Ebben az összefüggésben egy nemrégiben készült tanulmány azt sugallta, hogy a vegyi anyagok keverékeinek való alacsony dózisú, de hosszú távú kitettség immunhiányhoz vezethet, ami járványügyileg különösen fontos (Tsatsakis et al., 2020).

Valószínűleg jelentős zajcsökkenés volt tapasztalható lezárások idején, mivel a közlekedés zajszennyezése jellemzően összefügg a NO2 szintjével.

Míg már hozzászoktunk a városok egészségtelenül magas zajszintjéhez, a lezárások lehetőséget adtak arra, hogy az emberek megtapasztalják egy csöndesebb város közvetlen előnyeit. Több forrás Európa-szerte dokumentálta az emberi tevékenységek, például a közúti forgalom és az ipari tevékenységek által okozott talajrezgések jelentős csökkenését.

A környezeti zajszintet hosszabb időn keresztül mérik, ahogyan az egészségre gyakorolt hatások is hosszútávú kitettség esetén jelentkeznek. Nyugodtan kijelenthető, hogy a zajszint néhány hónapos csökkentése nem csökkentené jelentősen a zaj hatásainak mérésére használt éves zajszint-mutatót; hacsak a COVID-19-re adott társadalmi válaszok nem eredményezik a forgalom hosszabb távú csökkenését, a légi közlekedés és egyéb zajtermelő tevékenységek csökkentésével együtt.

Műanyag, hulladék és újrafeldolgozás

A COVID-19 járvány jelentős változásokat okozott a műanyagok gyártásában és fogyasztásában, valamint a műanyag hulladék kérdésében. A járvány miatt hirtelen megnőtt a kereslet az egyéni védőeszközök (personal protective equipment, PPE) iránt, mint például maszkok, kesztyűk, köpenyek, palackozott kézfertőtlenítők stb. A vírus terjedésének megakadályozására tett korai erőfeszítések során az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization, WHO) becslései szerint világszerte havonta 89 millió orvosi maszkra van szükség, 76 millió vizsgálókesztyűvel és 1,6 millió szemüvegkészlettel együtt (4).

Az Európa nagyobb részén bevezetett lezárások és a szigorú higiéniai szabályok hatására a COVID-19 jelentős hatással volt az egyszer használatos műanyag csomagolások és termékek fogyasztására.

Mivel Európában a legtöbb éttermében betiltották a helyszíni étkezést, sok vendéglátó kezdett csomagolt ételt és kiszállítást kínálni – egyszer használatos csomagolást használva. Több nagy kávézó betiltotta a vásárlóknak, hogy újratölthető edényeket hozzanak, és helyettük eldobható csészéket használnak. Eközben az online vásárlás iránt megnőtt a kereslet, és sok termék egyszer használatos műanyagba van csomagolva.

Miközben az eldobható műanyag termékek fontos szerepet játszottak a COVID-19 terjedésének rövid távú megakadályozásában; az ezekre a termékekre irányuló kereslet megnövekedése megkérdőjelezheti az EU erőfeszítéseit a műanyag szennyezés visszaszorítására, és a fenntarthatóbb és körforgásos műanyag rendszer felé történő elmozdulásra. További egyszer használatos műanyagok gyártása, fogyasztása és ártalmatlanítása nagy hatással lesz a környezetre és az éghajlatra: növekszik a légszennyezés, az üvegházgáz-kibocsátás, a hulladék képződés és a szemetelés kockázata.

Az egyszer használatos műanyagok iránti megnövekedett keresletből fakadó közvetlen hatások mellett meg kell említeni a járvánnyal kapcsolatos egyéb tényezőket is. A csökkent gazdasági aktivitás az olaj globális árának erőteljes csökkenését eredményezte. Ez viszont jelentősen olcsóbbá tette a gyártók számára, hogy újrahasznosított műanyagok használata helyett eredeti, fosszilis alapú anyagokból állítsanak elő műanyag termékeket. Az európai és a globális műanyag-újrafeldolgozó piac gazdasági életképessége jelenleg jelentős nyomás alatt van. Az újrahasznosított műanyagok iránti alacsonyabb piaci kereslet szintén bonyolította Európa számos helyi önkormányzatának erőfeszítéseit a hulladékkezelési gyakorlatok fenntartható kezelésére. Eközben a kevésbé kívánatos hulladék lerakásra is szükség van a jelentős mennyiségű műanyag hulladék kezeléséhez.

Társadalmi egyenlőtlenségek a reflektorfényben

Világossá vált, hogy a COVID nem minden társadalmi-gazdasági csoportot érint egyformán. Számos tényező növelhette az alacsony társadalmi-gazdasági helyzetűek kiszolgáltatottságát.

A kevésbé jómódú emberek nagyobb valószínűséggel rossz minőségű, túlzsúfolt helyen élnek, ami veszélyezteti a távolságtartás szabályainak betartását, és növeli a fertőzés továbbadásának kockázatát. Nagyobb esélyük van olyan munkák végzésére is, amelyeket nem lehet otthonról végezni, például egészségügyi munka, idősotthonokban végezhető munka, és egyéb munkák szupermarketekben, gyárakban, raktárakban és közösségi közlekedésen. Továbbá, az alacsonyabb társadalmi-gazdasági státusú embereknek nagyobb valószínűséggel kell elviselniük bizonytalan munkakörülményeket, és ők azok, akik – éppen a COVID -19 gazdasági hatásai miatt - pénzügyi bizonytalansággal néznek szembe. Sokuknak betegen is dolgozniuk kell, hogy a megélhetésüket biztosíthassák.

Az ilyen körülmények között a fertőzés nagyobb kockázatán túl a tartós stressz is gyengíti az immunrendszert, növelve a fogékonyságot számos betegségre (Patel et al., 2020).

Végezetül, a szegényebb emberek valószínűbb, hogy magasabb légszennyezettségnek és zajnak vannak kitéve, ami légzőszervi, szív- és érrendszeri betegségekkel, illetve magas vérnyomással jár (EEA, 2019). Ezek a tényezők mind a COVID-19 okozta halál kockázati tényezői (Yang et al., 2020), ami arra utal, hogy az alacsony társadalmi-gazdasági státusú emberek nagyobb hajlamosságot mutatnak a COVID-19 mortalitásra (Patel és mtsai, 2020).

Összegzés:

A COVID-19 járvány Európa-szerte jelen van, változó korlátozásokkal, és nagyobb hangsúllyal a tesztelésre és a társadalmi távolságtartásra. Noha bizonyos gazdasági tevékenység 2020 ősz elejére visszatért a tavaszi, első lezárások előtti szintre, a gazdaságot továbbra is a járvánnyal kapcsolatos korlátozások sújtják. Miközben a kormányok megpróbálják kitervelni a járványra adható válaszokat, különös tekintettel a jelentős ösztönző csomagokra, elengedhetetlen a hangsúly a fenntarthatatlan termelési és fogyasztási rendszerek átalakítására. A világjárvány ismét rámutat a bolygó rendszereinek összefonódottságára: kezdve a betegségek állati eredetétől, azok természetes környezethez és az élelmiszer-rendszerünkhöz való viszonyától a társadalmi egyenlőtlenségek, a rossz levegőminőség, a szennyezés és egyéb környezeti tényezők vonatkozásáig.

Forrás:

A változékony folyamatok teljes és összefüggéseiben értelmezett helyzetképe érdekében különféle külső forrásokra támaszkodtunk, így az Európai Környezetvédelmi Információ és Megfigyelő Hálózat (EIONET) értékes munkájára is. Az EIONET és más EEA-parnerek további COVID-kutatási tanulmányai itt találhatók: https://www.eea.europa.eu/post-corona-planet/explore/#search-thedatabase

Lábjegyzet:

  1. https://www.iru.org/system/files/COVID-19%20Impacts%20on%20the%20Road%20Transport%20Industry%20-%20Executive%20summary.pdf
  2. https://www.iata.org/en/iata-repository/publications/economic-reports/air-passenger-monthlyanalysis---july-2020/
  3. https://www.eea.europa.eu/themes/air/air-quality-and-covid19/air-quality-and-covid19
  4. https://www.who.int/news-room/detail/03-03-2020-shortage-of-personal-protective-equipmentendangering-health-workers-worldwide

Hivatkozások:

  • Conticini, E., et al., 2020, ‘Can atmospheric pollution be considered a co-factor in extremely high level of SARS-CoV-2 lethality in Northern Italy?, Environmental Pollution 261, p. 114465 (DOI: 10.1016/j.envpol.2020.114465).
  • EEA, 2019, ‘Unequal exposure and unequal impacts – European Environment Agency, accessed 8 October 2020.
  • Patel, J. A., et al., 2020, ‘Poverty, inequality and COVID-19: the forgotten vulnerable, Public Health 183, pp. 110-111 (DOI: 10.1016/j.puhe.2020.05.006).
  • Rohr, J. R., et al., 2019, ‘Emerging human infectious diseases and the links to global food production, Nature Sustainability 2(6), pp. 445-456 (DOI: 10.1038/s41893-019-0293-3).
  • Sciomer, S., et al., 2020, ‘SARS-CoV-2 spread in Northern Italy: what about the pollution role?, SpringerLink, accessed 8 October 2020.
  • Setti, L., et al., 2020, ‘SARS-Cov-2RNA found on particulate matter of Bergamo in Northern Italy: First evidence, Environmental Research 188, p. 109754 (DOI: 10.1016/j.envres.2020.109754).
  • Tsatsakis, A., et al., 2020, ‘COVID-19, an opportunity to reevaluate the correlation between long-term effects of anthropogenic pollutants on viral epidemic/pandemic events and prevalence, Food and Chemical Toxicology 141, p. 111418 (DOI: 10.1016/j.fct.2020.111418).
  • UNEP, U.N., 2020, ‘Preventing the next pandemic – Zoonotic diseases and how to break the chain of transmission’, UNEP - UN Environment Programme, accessed 8 October 2020.
  • Woolhouse, M. E. J., et al., 2001, ‘Risk factors for human disease emergence, Philosophical Transactions of the Royal Society of London. Series B: Biological Sciences 356(1411), pp. 983-989 (DOI: 10.1098/rstb.2001.0888).
  • Woolhouse, M. E. J. and Gowtage-Sequeria, S., 2005, ‘Host Range and Emerging and Reemerging Pathogens’, Emerging Infectious Diseases 11(12), pp. 1842-1847 (DOI: 10.3201/eid1112.050997).
  • Yang, J., et al., 2020, ‘Prevalence of comorbidities and its effects in patients infected with SARS-CoV-2: a systematic review and meta-analysis’, International Journal of Infectious Diseases 94, pp. 91-95 (DOI: 10.1016/j.ijid.2020.03.017).

Azonosítók:

  • Briefing no. 13/2020
  • Title: COVID-19 and Europe’s environment: impacts of a global pandemic
  • HTML - TH-AM-20-013-EN-Q - ISBN 978-92-9480-286-6 - ISSN 2467-3196 - doi: 10.2800/223351
  • PDF - TH-AM-20-013-EN-N - ISBN 978-92-9480-285-9 - ISSN 2467-3196 - doi: 10.2800/626706

This EEA briefing contains information on the United Kingdom under the terms of the UK Withdrawal Agreement which entered into force on 1 February 2020.

Megjelent 2020. november 5-én.

European Environment Agency's home page > post-corona-planet > COVID-19 and Europe’s environment: impacts of a global pandemic