Élő online beszélgetést közvetített az Európai Környezetvédelmi Ügynökség „COVID-19, levegőminőség és közlekedés” (COVID-19 and air quality - transport) címen november 5-én. A rendezvény része az Ügynökség #COVID19ENVIRONMENTDEBATES sorozatnak. A Hans Bruyninckx (az Európai Környezetvédelmi Ügynökség ügyvezető igazgatója) által moderált beszélgetésben Elisabetta Vignati (Head of Air and Climate Unit, European Commission Joint Research Centre) és Vincent-Henri Peuch (Head of the Copernicus Atmosphere Monitoring Service and Deputy Director of the Copernicus Department at ECMWF / EEA Scientific Committee Member) vettek részt. Az alábbiakban erről adunk szubjektív összefoglalót.
Elisabetta Vignati szerint a hatás két fő részre osztható. Hosszú távon a környezeti hazások negatívan hatnak az emberi egészségre, és ez megnöveli a COVID veszélyét, de ennek pontos mértéke tudományosan még nem igazolt. Rövidtávon erősen feltételezhető, hogy a COVID vírus terjedését elősegíti a szálló por koncentráció (particulate matter), de ennek mértéke nem ismert.
A témában rengeteg cikk jelent meg, sok cikk párhuzamba állítja a halálozások magas számát a rossz levegőminőséggel; de a cikkek többsége szakmai szűrőn nem ment át („has not been peer-reviewd”). Ebben szerepet játszhat a felfokozott hír-éhség, és a területet érintő tudományos információ hiánya is. (Jellegzetes, hogy 2020 első negyedévében komoly remény volt arra, hogy a melegebb nyári idő megöli a levegőből a COVID vírusokat – ez egyáltalán nem látszott igazolódni.)
A magas népsűrűség is sok szerző szerint párhuzamba állítható a terjedéssel. Ugyanakkor nehézkes az adatsorok egybevetése, mert például az sem egységes az egyes EU országokban, hogy COVID okozta haláleset alatt mit értünk pontosan (ha fő ok, vagy ha az okok egyike). Mindez alapvetően befolyásolja a vonatkozó adatok értelmezését. Egyelőre csak azt jelenthetjük ki biztosan, hogy a levegőminőség és a COVID terjedése összefüggéseinek feltárásához még idő kell.
Vincent-Henri Peuch kiemelte, hogy habár mi itt most számokról beszélünk, de ezek emberek, emberi sorsok. Az tény, hogy sok információ van, és ebből nehéz leszűrni, hogy hogyan változott az emberek tevékenysége a COVID hatására. Olyan ez, mint amikor a három nem látó ember próbálja kitalálni, hogy mi van előttük: az egyik érzékel valami hosszú csőszerű tekergőt, a másik egy nagy, oszlopszerű kerek valamit, a harmadik egy kis vékony bojtos lógó tárgyat, és ebből kellene összerakniuk, hogy egy elefánt van előttük. Van adat, vannak a személyes megfigyelések, vannak a műholdas megfigyelések, és ebből együtt kell leszűrjük a dolgokat. Sok eszköz van a kezünkben, de a kérdések komplexek – idő kell.
Elisabetta Vignati elmondta, hogy Olaszországban a lezárások idején jelentős nitrogén-dioxid (NO2) csökkenés volt: a csökkenés 40%-os volt vidéken, és 30%-os a városokban. A szálló por (particulate matter) tekintetében már összetettebb a kép. Az tény, hogy a közlekedési eredetű kibocsátás sokkal kevesebb volt. Ugyanakkor a háztartási eredetű kibocsátás megnőtt – például az otthoni főzés előtérbe kerülése miatt. Ebben Európa-szerte hasonlóak a megfigyelések.
Vincent-Henri Peuch hangsúlyozta, hogy több mint 100 kutatócsoport kutatta és kutatja ezeket az összefüggéseket. Jellegzetes folyamatokat lehetett megfigyelni Olaszországban és Spanyolországban a lezárásokkor, és ezek élesen eltértek attól, amit a nemzeti szintű lezárások nélküli helyeken tapasztaltak.
A kutatók modellezték az intézkedések hatásait, és ezt összevetették a szokásos adatokkal (business as usual), valamint a lezárások idején mért adatokkal. Az eredmények általában igazolták a modelleket: azok közel estek a mérések eredményeivel.
A légiközlekedés közel 90%-kal visszaesett. A személyszállító hajózás (cruise ship) szintén drasztikusan visszaesett, és ez a kibocsátási adatokon is látszik. Ugyanakkor a tengeri teherszállítás nem csökkent jobban 20%-nál, és hasonló a helyzet a szárazföldi teherszállítás esetében is.
Jellegzetes az is, hogy a légszennyezettségű szintje a nyári hónapokban nem állt vissza a szokásos szintre, hanem annál 10-50%-kal kevesebb volt. Ebből az is látszik, hogy sok tényező esetében több mechanizmus együttesen hat. Néhány érték változását magyarázza, hogy tavasz végén sokkal kevesebben mentek ki, de ha kimentek, akkor jellegzetesen nem a közösségi közlekedést választották, hanem a személyautós utazást.
Hans Bruyninckx elmondta, hogy az Európai Környezetvédelmi Ügynökség birtokában éves bontású adatok vannak. Természetesen vannak becslések, tippelések és modellek (estimates, gestimates and models), de aztán majd megérkeznek a méréseken alapuló adatok. És az EEA ez utóbbiak alapján dolgozik. Biztos alapon kell álljunk, másképpen ugyan nem szennyezzük a levegőt, de a közbeszédet igen (you are not polluting the air but our public debate).
Elisabetta Vignati azt is kiemelte, hogy a március közepi-végi levegőminőségi adatok megváltozását az is meghatározta, hogy közben az időjárás alapvetően megváltozott: megérkezett a tavasz.
Vincent-Henri Peuch utalt rá, hogy a levegőminőségi adatok a szabadtéri levegőre vonatkoznak. Ugyanakkor a zárt térben lévő levegő legalább ennyire fontos, ott is van szálló por, és erről nagyon kevés adat van. Általában a külső levegőről beszélünk, a belsőről nem. (Hans ezt azzal kiegészítette, hogy a COVID első hulláma idején Belgiumban nem találtak COVID vírust szállóporon terjedni.)
Elisabetta Vignati leszögezte, hogy a lezárások nyilván nem fenntartható helyzetet jelentenek. De mindenképpen fontos megjegyezni, hogy van kollektív kapacitás a változásra. Az emberek képesek változni. A szokások pedig azonnal hatnak a környezetünkre. Átfogó elemzések kellenek: mi minden hat egyszerre, mi minden mivel hat együttesen, és mindez mi mindent okozhat? Használjuk a közösségi közlekedést? Személyautóval megyünk? Kerékpárra ülünk? Inkább távolabbra is gyalogosan megyünk?
Hans Bruyninckx kiemelte, hogy a környezetet érintő kérdésekben évek óta sokan sokféleképpen hangsúlyozták a viselkedés fontosságát, azok befolyásolásának lehetőségét. Erre eddig nemigen fordítottunk elég figyelmet. A viselkedéstudomány most újabb lendületet kaphat. Évtizedekig beszéltünk arról, hogy lehetne otthonról dolgozni, akár tömegesen is – most mindez megvalósult.
Hogyan viselkedünk bizonytalan helyzetben, vagy éppen információ-hiányos helyzetben? A korlátozások önmagukban hosszú távon nem érnek el sikereket. Vajon mit teszünk, ha nem utazhatunk távolra? Hogyan ne menjünk hátrafele, hanem előre - valami „új normális” felé?
Elisabetta Vignati felhívta a figyelmet arra, hogy az európai levegőminőségi standardok sok tekintetben megengedőbbek a WHO standardoknál, és ez sok vitának ad okot. Erős akarat kell, a kibocsátás csökkentés mellett kell kiállni. Az utóbbi években az éghajlat kérdése került előtérbe. Az éghajlatváltozás csökkentéséhez más intézkedések kellenek, mint a levegőminőség védelme érdekében. A kettőt össze kellene hangolni.
A rossz levegő önmagában is gyilkol, függetlenül attól, hogy hogyan hat a COVID vírus terjedésére.
Vincent-Henri Peuch felhívta a figyelmet annak fontosságára, hogy hogyan fogalmazzuk meg a dolgokat. A 2020-as év első felében az emberiség az eddigi legnagyobb üvegházgáz kibocsátás csökkentést hajtotta végre – akaratán kívül. De ha ezt az emberek úgy élik meg, hogy ez valami, ami ilyen fájdalmas, akkor az megnehezíti a dolgokat.
Az is látszik, hogy az üvegházgáz koncentráció a légkörben néhány hónap alatt alig változik – ez egy hosszú változási folyamat. Ugyanakkor látszik, hogy lehet változtatni, hogy tervezhetünk hatékony intézkedéseket. Amikről azt gondoltuk, hogy nem lehet meglépni intézkedéseket, azt is meg lehet lépni. A pozitív hatások persze sokszor csak hosszabb távon jelentkeznek.
Sok tanulni való van. Éghajlat ügyben évekig alternatív valóságról beszélgettünk. Évek teltek el a többség meggyőzésével.
Az is az elmúlt időszak tanulsága, hogy a nagyközönség tényeket akar, azokról beszél szívesen.
