Az ENSZ környezeti programja 2020. november 9-én online beszélgetést szervezett „A turizmus átalakítása egy rugalmas és fenntartható post-COVID világban” címmel. Az alábbiakban erről adunk összefoglalót.
Bruno Pozzi (https://www.unenvironment.org/people/bruno-pozzi) szerint a turizmus átalakításakor szem előtt kell tartanunk, hogy egy ellenállóbb, rugalmasabb (more resilient) gazdaság kialakítása az átfogó cél; a turizmusnak is ehhez kell igazodnia. Mindezt persze össze kell vetnünk a digitalizációval, a biodiverzitás védelmének kérdéseivel. Ahogy fogalmazott: a COVID egy lehetőség a fenntartható infrastruktúra kialakítására, a zöld és tisztességes (green and decent) munkahelyek létrehozására. Az elmúlt időszakban sok kritika érte a turizmus növekedését – most nem a növekedés a cél, hanem az átalakulás.
Meg kell terveznünk a gazdaság talpraállását. Fel kell építeni egy új modellt, amely fenntarthatóságon alapszik, és figyelembe veszi a karbon-semlegességre vonatkozó átfogó célokat is. A fenntartható turizmusban mindenképpen nagyobb hangsúlyt kell kapjon a helyi kultúra és a helyi természet védelme.
Dr Anna Spenceley (IUCN/ WCPA Tourism and Protected Areas Specialist Group Board Member, Global Sustainable Tourism Council Advisory Panel member, Travalyst) hansúlyozta, hogy a fenntartható turizmus céljaiért igen sok szervezet dolgozik.
A turizmus hagyományos formáitól szenvedünk, szenvednek a népszerű turista-célpontok turisták tömegétől, a turizmus fenntarthatatlan szokásaitól (overtourism, overconsumerism). Kézzel fogható a szennyezés, a biodiverzitás pusztulása, az egyszer használatos műanyagok terjedése, és nem tagadható a közlekedés hatása az éghajlatra sem. Mindez a COVID hatására új megvilágításba kerül.
Hogyan építsük újjá a turizmust?
„A természet világos üzenetet küld nekünk. Kárt teszünk a természeti világban, saját kárunkra ” („Nature is sending us a clear message. We are harming the natural world, to our own detriment”) UN Secretary-General Antonio Guterres
„… Az idegenforgalmi szektort biztonságos, igazságos és klímabarát módon kell újjáépíteni” („…tourism sector must be rebuilt in a safe, equitable and climate friendly way”) UN chief
A prioritások teljesen újrafogalmazódtak. Mindenek elé ugrott az egészség. Megjelent a szociális jóllét (social wellbeing), a gazdaság csak ezt követi. Megjelent a legfőbb prioritások között a fenntarthatóság. Mindezt új tudásokkal és képességekkel (capacity building) kell megalapoznunk.
A dolgok oroszlánrésze (“The Lion’s share”) kifejezés eredetileg valaminek a túlnyomó többségét jelentette. Egyre több helyen a kifejezés arra utal, hogy a turizmus figyelembe kell hogy vegye a helyi természeti rendszerek, a helyi ökoszisztémák igényeit. A turizmus bevételeiből fordítani kell a helyi természeti értékek fenntartására, védelmére is. Ez a dolgok oroszlánrésze. Lásd bővebben itt.
Peter Haxton, OECD utalt arra, hogy a turizmus nem folytathatja ott, ahol abbahagyta. A 2020 első felében tapasztalt több mint 80%-os visszaesés után a szektor „túlélő üzemmódban” van. Célzottabb, agilisabb szakpolitikára van szükség egy bizonytalan és átalakuló környezetben. Ugyanakkor helyre kell állítani az utazók bizalmát (restore traveller confidence). Biztosítani kell a biztos hazatérést, számolni kell a bizonytalanságokkal.
A hazai / helyi turizmus sok helyen előtérbe került, de ez az egyes célterületeket eltérően érinti. Van, ahol gyakorlatilag nem jelent meg, és van, ahol pont olyan problémát okoz a tömeges hazai turizmus, mint korábban a nemzetközi. Több figyelmet kell fordítanunk a környezeti-, és szocio-kulturális értékekre. A turizmus sikerét nem szabad egyedül a látogatók számával kifejezni. Átfogó megközelítésre van szükség a szakpolitikák minden területén és minden szintjén
A turizmus szektor, és annak al-szektorai a hagyományos formájában jelentősen hozzájárul az éghajlat módosító üvegház-gázok kibocsátásához.
A krízis egy lehetőség a turizmus újragondolására:
- A koordináló mechanizmusokat meg kell erősíteni, hogy támogathassák a kis-, és középvállalkozásokat a megújulás idején;
- Az újranyitásnál tovább, hosszabb távra kell végiggondolni a krízis közvetlen és közvetett hatásait;
- Az újraszervezés terveinek támogatnia kell a digitális, alacsony karbon-fogyasztású és strukturális átalakulásokat (digital, low carbon and structural transitions).
A változásokra leginkább a célállomások szintjén van szükség – főként környezeti és társadalmi vonatkozásokban. Át kell programoznunk a gondolkodásunkat: "a turizmus sikere nem egyszerűen a minél több ember az ágyainkban." De vajon milyen turizmust akarunk? Milyen a jó célállomás? Ehhez sok ember sokféle látásmódja, véleménye kell, és sok beszélgetés. Mi jó a helyi közösségnek, és a helyi környezetnek?
Sérgio Guerreiro (Turismo de Portugal) a portugál Tourism Action Plan bemutatásával vázolta az új célokat. Ahogy fogalmazott, a fenntarthatóság a terv gén-alapja (“sustainability is the DNA of our strategy”). Korábban a figyelem a növekedésre, a bevétel növelésére fókuszált. Az új dokumentum szerint a turizmusra vonatkozó képzettséget, beleértve a képességeket (skills) is, alapvetően növelni kell. Kifejezett cél a szezonális turizmus időbeli kitolása (tourism all year). Hangsúlyosak az energiahatékonysági-, a vízhasználat hatékonysági-, és a hulladékkezelési célok. Cél a kevésbé fejlett régiók fejlesztése is. Megjelent a portugál túrázás, a portugál tengerparti szörfözés. Az adatok, az indikátorok teljesen újragondolandóak.
Sok kérdéskörben, annak mérésével kapcsolatban több kérdésünk van mint állításunk. Ugyanakkor a fenntarthattatlanság itt van előttönk („unsustainabilty problems are here now”).
Portugália a fenntartható turizmust a brand alapvető részévé kívánja tenni, a marketing alapjává kívánja emelni. Szakmai szinten az ország a fenntartható turizmus jó példáit kívánja adni.
Anne Pluvinage-Nierengarten (Ministry for Ecological and Inclusive Transition) kiemelte, hogy a turizmus az egyszer használatos műanyagok kérdésével is szorosan összefügg. Itt látszólag versenyben lévő prioritásokat látunk, valójában ezek nem ütköznek. A turista nem szeret olyan helyre menni, amit ellepnek a pillepalackok. Látszik, hogy sok uticélnak nincs (megfelelő) hulladék infrastruktúrája. A műanyag csomagolás a biztonság érzetét adja, de ez még félrevezető is lehet.
Alina Szasz (Carpathian Sustainable Tourism Center) hangsúlyozta, hogy a Közép-kelet európai térségben a turizmus kifejezett gyors fejlődése volt látható az utóbbi években, ezért annak iránya igen lényeges. A fenntartható turizmus kérdéseinek kezelésére jött létre Romániában a Kárpátok Fenntartható Turizmus Platform (Carpathian Sustainable Tourism Platform), amelynek célja az érdekeltek közötti együttműködés elősegítése, és a Kárpátok Egyezmény (Carpathain Convenion ) Fenntartható Turizmus Jegyzőkönyve végrehajtását.
A Kárpátok Egyezmény Fenntartható Turizmus Platformja (Carpathian Convention’s Sustainable Tourism Platform )2017-ben alakult. 2018-ban született meg a munkaprogram (Work Programme 2018-2020), és jelenleg jelentős adatbázissal rendelkezik.
Az adatbázis: Database on Sustainable Tourism in the Carpathians (http://www.ceeweb.org/stcdb/ ) célja, hogy megvalósítsa, véghezvigye és elterjessze a fenntartható turizmust a Kárpátokban a megfelelő információ és forrás biztosításával:
- Kézikönyvek és kalauzok a fenntartható turizmusról;
- Pénzügyi intézmények (amelyek elérhetőek a Kárpátok országai számára);
- Projektek a fenntartható turizmusról (befejezettek vagy még tartóak).
2020 nyarán olyan turisztikai célpontokat leptek el kirándulók tömegei, amelyek addig egyáltalán nem szembesültek ilyen jellegű kihívásokkal. Ezt ellenőrizni, monitorozni, illetve kiegyenlíteni, befolyásolni kell. A tematikus kirándulások mellett hangsúlyozni kell a lassú turizmus (slow tourism) fontosságát, amely a helyi értékláncokra helyezi a fókuszt.
Tim Fairhurst (European Tourism Association) szerint a fenntarthatóság és a digitalizáció az EU két hívószava. Mindkettő erősen vonatkozik a turizmusra is.
A turizmust nem lehet szigetelve nézni. Nem lehet például a turizmust kezelni az infrastruktúra kérdései nélkül, ahogyan az infrastruktúra kérdéseit sem érdemes turizmus nélkül vizsgálni. Mindennek az egyik része a kockázat elfogadása (acceptance of risk), ami soha nem megy könnyen.
Az alapkérdés az, hogy könnyűvé tegyük a jó dolgokat. Ha én turistaként könnyen költök fenntartható turizmusra, akkor az működni fog. Ha ez nem megy könnyen, akkor a többség nem fog ideológiai alapon átállni a „zöld” turizmusra. A turista nem szereti, ha csodabogárnak, marslakónak nézik – mondjuk mert a műanyag palackos víz vásárlása helyett inkább szeretné megtölteni a saját vizespalackját.
Hogyan szerezzük vissza a bizalmat az éghajlat-barátabb közösségi közlekedés iránt?
A jövő turizmusára valószínűleg kevesebb repülés és hosszabb tartózkodás lesz jellemző. Ez a lassabb tirizmus („slower form of tourism”).
A COVID és a tömegturizmus egyik hasonlósága, hogy mindkettőben meg kell tanulnunk, hogy már a puszta jelenlétünk is bajt okozhat. A COVID járványban nem tudhatom, hogy fertőzött vagyok-e, hogy én is ferőzök-e. Hasonlóan a hagyományos tömegturizmusban lehet, hogy én turistaként jószándékúan utazom, hagyom magam vezetni és levarázsolni, boldogan költöm a pénzem, és eközben bajt okozok.
