Nyitólap

„Az utazásnak örömöt kell adnia” - Mobilitás a post-COVID világban

2020. szeptember 16. 9:47

„Utazás a munkahelyre vagy nyaralni: mobilitás a post-COVID világban” (Going to work or on vacation: Mobility in a post-COVID world) címmel rendezett online konferenciát szeptember 15-én az ENSZ. Az alábbiakban erről adunk rövid összefoglalót.

Rob de Jong (Head of Air Quality and Mobility Unit, UNEP) bevezetőjében kiemelte, hogy a világon mintegy 8 millió ember hal meg a légszennyezettség miatt idő előtt, és ennek a szennyezésnek kb. kétharmada a közlekedésből ered.

Christopher Kost (Director ITDP), Nairobi, Kenya, Afrika) elmondta, hogy az afrikai nagyvárosokban jellemzően még mindig a fenntartható közlekedési módok dominálnak (gyalogos közlekedés, közösségi közlekedés), de e mögött nincs mindig valós választási lehetőség.

Az elmúlt félévben a világ sok nagyvárosában megjelentek az ideiglenes, kísérleti kerékpársávok (pop-up lanes), de hogy ezek mennyire lesznek maradandóak, az sok esetben még vitás.

A fejlesztések mögött, úgy tűnik, hogy rendelkezésre állnak az anyagi lehetőségek. Mindeközben sok most zajó fejlesztés is kizárólag az autós közlekedésre koncentrál: az útépítések mellett nem létesül kerékpár sáv, nem kap a közösségi közlekedés előnyt, és sokszor járda sem épül.

Christopher Warren (director ICRT Australia ) a szabadidős utazásokról szólva beszélt a légi közlekedés összeomlásáról, de kiemelte, hogy az országhatárokon belüli légi közlekedés visszaesése sokkal kisebb volt, mint a határokon átívelő. Ahogy fogalmazott: „optimista vagyok, ha azt mondom, hogy a légiközlekedés négy év alatt talpra áll”. Jellemző, hogy például az olasz kormány rendelkezése szerint a vasúti ülőhelyeknek csak az 50%-át adhatják el.

Fellendültek az úgynevezett „menekülő” utazások (escape trips), amikor egy-egy napra menekülnek ki a városból – jellemzően autóval. Az európaiak egy része 2020 nyarán ugyan nekivágott külföldi utazásnak, de jellemzően nem mennek messze: a dánok Németországot fedezték fel, a németek Csehországot és Ausztriát…

Utazások változása 2020 közepén az Egyesült Királyságban: autó (kék), busz (narancs), vasút (szürke), kerékpár (sárga)

A kerékpározás aránya példátlanul megugrott. Ezt esetenként intézkedésekkel is elősegítették: Belgiumban például júliustól ingyen felengedték a kerékpárokat a vonatokra (https://www.belgiantrain.be/en/tickets-and-railcards/bike-ticket ).

Forrás: https://www.belgiantrain.be/en/tickets-and-railcards/bike-ticket

A turizmus környezetbaráttá tétele nem halad elég gyorsan. Ausztriában vannak jó páldák, például a Duna-menti kerékpározás, de a teljes kormányzati hozzáállásnak változnia kellene. Hogy például ne akkor jöjjön rengeteg turista, amikor be sem férnek a városokba. És igen, vegyük figyelembe a helyiek, az ott élők igényeit is.

„Az utazásnak örömöt kell adnia” („travelling should be fun”). Nem az a megoldás, hogy mindenkit fém dobozokba rakunk, ahol eltűnik az okos telefonja világában. Most lenne lehetőség a hazai utazásokat népszerűsíteni. És hogy Hogy felfedezzük a ráérős utazást, hogy van ablak, van tájkép, vannak madarak, lehet akár beszélgetni is… „Az utazást élménnyé kell alakítani, ami gazdagítja az életünket” („Travelling needs to be turned into experience that enriches our life.”).

„Az utazásnak örömöt kell adnia” (Képek: http://www.copenhagenize.com/2010/09/copenhagen-allow-right-turns-red-lights.html és https://popupcity.net/observations/dutch-trains-of-the-future-fuse-work-home-and-transit/)

A különböző közlekedési módok integrációja kellene. A választási lehetőségek szélesítése – sűrű közlekedéssel. Kampány kellene a közösségi közlekedés népszerűsítésére. Az utazásba vissza kell hozni az örömöt.

Claudia Adriazola-Steil (director, Health and Road Safety, WRI Ross Center, Dél-Amerika) elmondta, hogy a COVID lezárás heteiben az eljutási sebesség mérhetően nőtt. Ez azonban komoly balesetveszélyt is okoz: halálos balesetek száma megnőtt. Latin-Amerikában is megnőtt a kerékpározók száma (Kolumbiában például háromszorosára!), és érezhetően tisztább lett a városok levegője.

Érdekes jelenség, hogy a nők a felmérések szerint többet aggódnak a biztonságért, a megfelelő utakért, mint férfiak. Ugyanakkor a közösségi közlekedés helyzete bizonytalanná vált: Buenos Airesben például a közösségi közlekedés iránti igény a korábbi 28%-ára zuhant vissza.

Claudia kiemelte, hogy a közösségi közlekedésnek előnyt kell adni, és a kerékpározást hosszú távon is biztonságossá és vonzóvá kell tenni. A motorizált közlekedés fejlesztése nem ad megoldást.Kiemelte, hogy az intézkedéseknek a sebesség-igazgatásra (speed management) kellene fókuszálniuk: meg kell találni a biztonságos sebességhatárokat (safe speeds).

Vegyes gondolatok a kérdések-válaszok részben:

Lehet, hogy minden embernek CO2-kerete kellene hogy legyen. Megmondhatnánk, hogy ki mennyit szennyezhet egy évben. „Persze, ha mindenáron Havai-ban akarsz nyaralni, menj nyugodtan, de akkor utána év végéig csak babot egyél!”
Ellentétes hozzáállás rajzolódik ki. Egyesek szerint az egyén kezében van a vátloztatás: mi magunk kell hogy többet sétáljunk, többet kerékpározzunk – és ez majd visszahat a gazdaságra, a döntéshozásra. A másik nézet szerint ha megfelelő kerékpárutakat, sétányokat, és megfelelő közösségi közlekedést biztosítunk, akkor az emberek áttérnek erre. Koppenhágában azért kerékpároznak, mert ez egyszerű, gyors, olcsó, és egészséges.
Nem is olyan régen kimutatták, hogy ha Londonban mindenki egy héten egy napot otthonról dolgozna, akkor semmiféle nagy közlekedési fejlesztésre nem lenne szükség. De ezt a kutatók sem gondolták tovább: közlekedési sávokban és járművekben gondolkodtak. Aztán az otthonról dolgozás (teleworking, distance-working) alapvetően felforgatta a viszonyokat. Ez egy nagy globális emberkísérlet volt. Új üzleti modellekre van szükség (we need new business models).
A vasúti közlekedés több figyelmet érdemel. Remélhető, hogy az EU „A vonat éve” kampánya eredményt hoz (THE EUROPEAN YEAR OF RAIL 2021 (https://ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/en/FS_20_363).
A közösségi közlekedés képe hirtelen megromlott. Az a felfogás terjed, hogy a legsebezhetőbbek utaznak a közösségi közlekedés járművein: az idősek, a gyerekes anyák, a kis jövedelműek… Ezt a képet nem igazán erősítik az olyan hírek, hogy például a New York-i metrón a levegő átlagosan 28-szor kering körbe-körbe… (Nem tudjuk, hogy ez a szám mekkora lenne egy Budapest-London repülőjáraton – a szerk.) Nem engedhetjük, hogy a közösségi közlekedés üzleti alapúvá váljon. Ennek előnyt, prioritást kell adnunk. Ez nem olyan, mint a hamburgerek eladása („This is not hamburger business.”).
Elvárható, hogy egy miniszter is üljön buszra néha, és egy polgármester is biciklizzen a városában. Lássa, hogy mi a helyzet.
Kifejezetten figyelnünk kell a fiatalokra, a véleményükre, az elvárásaikra. Ők lesznek a jövő döntéshozói. Vajon miért terjed a körükben olyan gyorsan az elektromos roller? Vajon milyen módokon igyekeznek élvezetessé tenni az utazást? Mozgósítanunk kell a fiatalokat („mobilising the youth factor”).
Az emberek nem azért költöznek egy városba élni, tanulni, vagy akár csak pihenni, mert ott sok jó autópálya van. A sok jó sétálóutca, tér, park miatt jönnek. Egy szlogennel élve: „Design matters”.
A városok vonzóak, ezért rengetegen költöznének oda. A nagyméretű városok komoly közlekedési kérdéseket vetnek fel. A nagyméretűre duzzadt városokban nem biztos, hogy a kerékpározás egy vonzó megoldás. Nairobiban például a járművek száma 6-8 évenként megduplázódik. Ezen vajon hogyan lehet úrrá lenni?