Az éghajlati katasztrófa elkerülése érdekében a gazdaságnak alapvető változásra van szüksége. Ezt támasztja alá a klímavédelemről szóló 2020. évi XIV. törvény is, amely egyebek mellett célul tűzi ki, hogy Magyarország a 2050. évre eléri a teljes klímasemlegességet. Mindezen változások finanszírozására a pénzügyi rendszereknek is mélyreható változásra van szükségük. Az EU Fenntartható Pénzügyi Platformja (EU Platform on Sustainable Finance) 2021. márciusi jelentéséről (TRANSITION FINANCE REPORT, Platform on Sustainable Finance, March 2021) az alábbiakban adunk összefoglalót.

A jelentésről

Az EU Fenntartható Pénzügyi Platformja (EU Platform on Sustainable Finance egy szakértői csoport, amelyet azért hoztak létre, hogy tanácsot adjon az Európai Bizottságnak a fenntartható pénzügyi piac fejlesztésével kapcsolatban, különös tekintettel az EU taxonómiájának (EU Taxonomy  ) folyamatos fejlesztésére és frissítésére.

2021 januárjában az Európai Bizottság felkérte a Platformot, hogy nyújtson tanácsokat a fenntarthatóságba való átmenet finanszírozásával kapcsolatban. A Bizottság megállapította, hogy további munkára van szükség annak érdekében, hogy a Taxonómia lehetővé tegye az átfogó (inclusive) átmeneti finanszírozást a vállalatok és más gazdasági szereplők számára, amelyek környezeti hatásaik csökkentésén dolgoznak.

Az átmenet koncepciója a Taxonómia összes környezeti célkitűzése szempontjából releváns. A közvetlen prioritás azonban az első taxonómiai felhatalmazáson alapuló törvény véglegesítése (Taxonomy Delegated Act), amely az éghajlatváltozás mérséklésére és az ahhoz való alkalmazkodásra vonatkozik. Ezért ez a jelentés elsősorban az éghajlatváltozás összefüggésében az átmenetre összpontosít.

A Platform jelentése a Bizottság kérdéseire válaszolva ismerteti a Platform legfontosabb megállapításait és ajánlásait.

Az Európai Unió átállási kihívása (transition challenge)

A világnak sürgős és egymással összefüggő környezeti kihívásokkal kell szembenéznie. Az éghajlatváltozás legveszélyesebb következményeinek elkerülése érdekében az üvegházhatást okozó gázok globális kibocsátásának 50%-kal kell csökkennie a következő évtizedben. E csökkentés ellenére is elkerülhetetlenek bizonyos hatások, amelyek fejlődésre kényszerítik az éghajlatváltozással szembeni alkalmazkodó képességet. Az EU hozzájárulása az üvegházhatású gázok kibocsátásának globális kihívásához az, hogy 2030-ig 55%-kal csökkenti a kibocsátást, és legkésőbb 2050-ig az egész kontinensen eléri az éghajlat-semlegességet.

Ezt szemlélteti az energiaágazat, amelynek központi szerepe van az átmenetben, és amely az EU kibocsátásának többségét adja. Nincs egyetlen, elfogadott forgatókönyv az energiaágazat átmenetére, de több elemzés rámutat arra, hogy a villamosenergia-termelés kibocsátás-intenzitásának határozott és tartós csökkentésére van szükség:

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (European Environmental Agency ) modellezése azt mutatja, hogy az EU 2030-as célkitűzéseinek elérése érdekében az áramtermelésből származó átlagos közvetlen kibocsátás 2030-ra a felére csökken a 2019-es szinthez képest (275g CO2e / kWh-ról 75-97g CO2e / kWh-ra). Ebben az elemzésben a teljes energiarendszer jóval 2050 előtt eléri az éghajlat-semlegességet.

1. ábra: elektromos áramhálózat kibocsátás-intenzitása az EU-ban. EEA website, GECO 2020, PRIMES

Az Eurelectric Power Barometer tanulmányának adatai (amelyek a jövőbeli piaci kilátásokon és a technológiai hasznosítási tényezőkön alapulnak, nem pedig a specifikus felmelegedési eredményeken,) 2030-ig 158g CO2 / kWh kibocsátási intenzitást jeleznek, mielőtt 2045-re nettó-nullára csökkennek. Ez is azt mutatja, hogy nagymértékű kibocsátás-csökkentésre van szükség még ebben az évtizedben; még azt megelőzően, hogy az EU 2030-ra vonatkozó éghajlati céljai megszorításait alkalmaznák. Ezért szükséges a 2030-as éghajlatváltozás-mérséklési célok alkalmazása szükséges a jelentős hozzájárulás kritériumok (substantial contribution criteria) a Taxonomy megfogalmazásakor is.

Az energia csak egy példa. Az Európának szánt átmenet grafikonja a 2030-ig tartó időszakban meredek és „orrnehéz” (front-loaded), ami azonnali és messzemenő fellépést igényel a gazdaság minden ágazatában.

A piacok gyakran alábecsülik a kihívás mértékét és sürgősségét. Noha előrelépés történt az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákhoz való hozzáférés kibővítése terén, sok olyan tevékenység folytatódik, amelyek megakadályozhatják vagy alááshatják az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságba való átmenetet, vagy zátonyra futott (stranded) eszközökké válhatnak.

Világos szabványokra van szükség a piac megtervezéséhez és az átmenet kommunikálásához.

Mit jelent az átmenet a piacra vonatkozva?

Az átlagos kibocsátás csökkentése érdekében a magas kibocsátású tevékenységek kibocsátását fokozatosan csökkenteni kell, vagy alacsony kibocsátású tevékenységekkel kell helyettesíteni, ami idővel a magas kibocsátású tevékenységek teljes megszüntetéséhez vezet (2. ábra).

2. ábra: Portfóliócsökkentési görbe, valamint a magas és az alacsony karbonkibocsátású eszközök értékének változása. A görbe stilizált, és nem feltétlenül képviseli az EU pályáját vagy éghajlati céljait. Forrás: Rocky Mountain Institute: Charting the course to climate-aligned finance (2020). The second figure is partially adapted from the Climate Finance Leadership Initiative: Financing the low-carbon future (2019).

Hogyan segíti az EU Taxonómia az átmenetet?

Az EU Taxonómiájának célja egyértelmű útmutatás nyújtása arról, hogy mikor állítható, hogy egy gazdasági tevékenység „környezeti szempontból fenntartható”. Az olyan tevékenységek esetében, amelyek jelentős mértékben hozzájárulnak az éghajlatváltozás mérsékléséhez, ez olyan teljesítményszinteket jelent, amelyek jelentősen hozzájárulnak az EU 2030-as és 2050-es céljaihoz.

A Taxonómia elismeri, hogy egyes tevékenységek már most is nagyon alacsony szén-dioxid-kibocsátásúak, ugyanakkor más tevékenységeket nem lehet olyan módon végrehajtani, amely összhangban lenne a „nettó-nulla” gazdaság koncepciójával. Ezért ezeket a tevékenységeket a Taxonómiának megfelelőnek (Taxonomy-aligned) kell tekintenünk, még a fejlesztésük hiányában is. Az e második kategóriába tartozó tevékenységeket a Taxonómia Rendelet 10. cikkének 2. bekezdése „átmeneti” tevékenységként (transitional acitvity) határozza meg, és ezt a kategóriát háromévente felül kell vizsgálni.

Összességében a Taxonómia megszabja, hogy mely tevékenységek „zöldek”, de nem azt, hogy melyek jelentenek jelentős károkozási kockázatot (risk of causing significant harm). Nem azonosítja azokat sem, amelyek elhanyagolható hatással lehetnek a környezetre. Ez a jelentés felvázolja azokat a fontos szempontokat, amelyeket jelenleg figyelembe vesznek egy befogadóbb (more inclusive) taxonómiával kapcsolatban, amely jobban képviselheti a különböző folyamatban lévő átmeneteket.

Bár a Taxonómia fontos és hasznos kezdeményezés, a globális éghajlati és környezeti kihívások megoldása sokféle szakpolitikára, eszközre és kezdeményezésre támaszkodik. A Platform egy következetes és összehangolt szakpolitikai menetrend részeként mérlegelte, hogy hogyan lehetne további eszközöket kifejleszteni az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, éghajlatváltozással szemben ellenálló, és környezeti átmenet támogatására.

Megfelelő kommunikáció

A jelentés egyebek mellett kiemeli, hogy a jelenlegi szabályozás hatékonyabb kihasználásában kulcs szerepe van a megfelelő kommunikációnak. A Platform nézete szerint hangsúlyozni kell, hogy hogyan segíti elő a Taxonómia az átmenet pénzügyeit.

Egyértelműen ki kell mondani, hogy a Taxonómia tükrözi az EU 2030-as és 2050-es célkitűzéseit, amelyeket nem könnyű megvalósítani. A jelentős hozzájárulási kritériumoknak (contribution criteria) általában túl kell lépniük a jelenlegi uniós jogszabályokon, hogy elkerüljék a bezáródást (lock-in) és a zátonyra futott (stranded) pénzügyi eszközöket. A gyengébb kritériumok nem segítik a vállalatokat és a befektetőket abban, hogy megértsék, milyen szintű környezeti teljesítmény szükséges a célok eléréséhez.

El kell magyarázni, hogy a Taxonómiát hogyan lehet felhasználni a jelenlegi és a jövőre vonatkozó elemzésekhez (forward-looking analysis), és hogyan lehet alkalmazni az olyan jövőbe mutató pénzügyi termékekre (forward-looking financial products); mint például a fenntarthatósággal kapcsolatos kötvények, amikor egy gazdasági szereplő egy jövőre vonatkozó Taxonómiabeli célt az átmenetre vonatkozó tervébe épít.

A Platform 2021 márciusi jelentése kijelenti, hogy hitelesnek kell lenni, amikor az inkluzivitásról beszélünk: az éghajlati célok elérése érdekében nem minden tevékenység működhet tovább, így például a szilárd fosszilis tüzelőanyagokat felhasználó energiatermelés („The Platform must be credible when it talks about inclusivity: not all activities can continue to operate to achieve climate goals, such as power production that uses solid fossil fuels.”).

A Platform azt is javasolja, hogy ismerjük el az átmenet útjaival kapcsolatos nézeteltéréseket, és magyarázzuk el, hogyan viszonyul ezekhez a Taxonómia. A Taxonómia az elővigyázatosság elvén (precautionary principle ) és az érdemi hozzájárulás gondolatán (making a substantial contribution) alapul, ami a környezeti teljesítmény magas bizalmi küszöbe.

Az is fontos a Platform jelentése szerint, hogy a beszámolók teret engedjenek a cégeknek, pénzintézményeknek és befektetőknek, hogy bemutathassák a saját átmenetet segítő terveiket (transition plans).

Fogalmak tisztázása

A zöld pénzügyek (green finance ) fogalma általában úgy értelmezhető, hogy az a pozitív menetrendet az éghajlat és a környezet felé irányítja, és ezt a kifejezést a termékek, eszközök és pénzügyek piacain használják, amelynek célja a környezeti célkitűzésekre összpontosítani és / vagy elkötelezettnek lenni. („Green finance is generally understood to be targeting the positive agenda towards climate and the environment and the term is used in the markets for products, instruments and finance purporting to be focussed on, and/or dedicated to, environmental objectives.”)

A fenntartható finanszírozás (sustainable finance) kifejezés olyan tágabb keretek között létezik, mint például a Fenntartható Fejlődési Célok (Sustainable Development Goals) finanszírozása, az UNEP Felmérés és mások. Gyakran tágabb értelme és következtetése van, mint a zöld pénzügyeknek; nemcsak azért, mert kiterjedhet a társadalmi, valamint a gazdasági és pénzügyi fenntarthatóságra és kormányzásra is, hanem mert a pozitív menetrend és a környezetvédelmi célkitűzések mellett a környezeti célokat aláásó finanszírozás azonosítását is jelentheti. („Sustainable finance also exists as a term in wider frameworks such as finance for Sustainable Development Goals, UNEP Inquiry, and others. It often has a wider meaning and inference than green, not only because it can cover social as well as economic and financial sustainability and governance, but because it can also mean identifying finance for both the positive agenda and that which is undermining environmental objectives.”)

A zöldrefestés (greenwashing) elkerülése

A Taxonómia célja annak szilárd és egyértelmű megértése, hogy mely gazdasági tevékenységek és eszközök járulhatnak jelentős mértékben hozzá az EU környezetvédelmi céljainak megvalósításához.

A tevékenységek Taxonómiához való igazodás az információk egyik típusa, amelyet a vállalatok felhasználhatnak átmenetük megtervezéséhez és kommunikálásához. Azonban a Taxonómia önmagában nem biztos, hogy alkalmas eszköz a vállalat általános átmenetének részleteinek közlésére, beleértve a teljesítmény fokozatos javulását, amely nem eredményezi a tevékenységek Taxonómiához való igazítását.

A Platform a jelentésben egy sor olyan koncepciót és javaslatot fogalmaz meg, növelhetik a gazdasági szereplők számára az átmenet finanszírozásához való hozzáférést, megőrizve a Taxonómia technikai átvilágítási kritériumai integritását és hitelességét.

Az eredeti angol nyelvű jelentés elérhető itt: https://ec.europa.eu/info/sites/default/files/business_economy_euro/banking_and_finance/documents/210319-eu-platform-transition-finance-report_en.pdf

vagy letölthető innen PDF formátumban.

Korábbi cikkeink a témában: