Fenntarthatóságba való átmenet, vagy bezáródás?

Egyre többen felismerik, hogy a jólét elérése a környezeti korlátokon belül alapvető változásokat igényel a termelés és a fogyasztás alapvető rendszereiben. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) közzétett jelentése tíz fókuszterületet határoz meg a fenntarthatósági átmenetek lehetővé tételére.

Egyre többen felismerik, hogy a jólét elérése a környezeti korlátokon belül alapvető változásokat igényel a termelés és a fogyasztás alapvető rendszereiben. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) közzétett jelentése tíz fókuszterületet határoz meg a fenntarthatósági átmenetek lehetővé tételére.

Az EEA „Fenntarthatósági átmenetek: politika és gyakorlat” című jelentése meghatározza az európai és globális rendszerszerű környezeti és éghajlati problémákra adható szakpolitikai lehetőségeket. A jelentés 10 üzenet-csomagot fogalmaz meg, amelyben kiemeli, hogy hogyan használhatják fel a kormányok és más szereplők a rendszerszerű változásokat a hosszútávú fenntarthatósági célok érdekében.

Különösen az európai élelmiszer-, energia- és mobilitási rendszerekre összpontosítva, a jelentés szemlélteti a különféle innovációk - társadalmi gyakorlatok, üzleti modellek, technológiák - előmozdításának fontosságát, amelyek új életmódot és gondolkodást idézhetnek elő. Hangsúlyozza annak kritikus fontosságát, hogy fel kell hatalmazni a városokat - mint innovációs és hálózati csomópontokat - hogy átirányítsák a pénzügyi áramlásokat a fenntartható és átalakuló innovációk felé, és hogy enyhítsék az elkerülhetetlen meglepetéseket és zavarokat, é hogy szociálisan elfogadható eredményeket érjenek el.

A jelentés azt is hangsúlyozza, hogy a fenntarthatósági átmenetek eléréséhez az összes politikai terület és kormányzati szint együttes működésére van szükség a polgárok, vállalkozások és közösségek kreativitásának és hatalmának kiaknázása érdekében. A környezet- és éghajlat-politikai eszközök továbbra is nélkülözhetetlenek, de a rendszerek átalakítása sok más terület koherens hozzájárulását igényli, kezdve a kutatást és az innovációt, az ipart, a versenyt és a kereskedelmet, a foglalkoztatást, az oktatást és a jólétet.

Új fogalmak

A kiadvány egyik erőssége a jelentés végén található szójegyzék, amely a fenntarthatóság fogalomkörének megvitatásakor gyakran használt fogalmak jelentését tisztázza:

• Adaptív kormányzás (adaptive governance): olyan kormányzás, amelynek komplex társadalmi és ökológiai rendszerek átalakításával járó bizonytalanságok és meglepetések kezelése a célja. Az adaptív kormányzás különösen a szakpolitika politikaalkotás és a tervezés, a végrehajtás, az értékelés és a tanulás iteratív ciklusaira támaszkodik (governance that aims to deal with the uncertainties and surprises inherent in transforming complex social and ecological systems. Adaptive governance relies particularly on iterative cycles of policymaking and planning, implementing, evaluating and learning).
• Alulról jövő innováció (grassroot innovation): az alulról jövő innováció a helyi közösségeket és a civil társadalmat bevonó innováció, amelyet alulról felfelé mutató változás víziója alkot, és tükrözi a helyi közösségek érdekeit és értékeit. Az alulról jövő innováció gyakran a nem-piaci eljárásokon alapul (önkéntesség, civil szerepvállalás, informális gazdaság).
• Fenntarthatósági átmenet (sustainability transition): A szociális – technológiai rendszer alapvető és széles körű átalakítása egy fenntarthatóbb konfiguráció felé, amely segít enyhíteni az olyan állandó problémákat, mint például az éghajlatváltozás, a szennyezés, a biológiai sokféleség csökkenése vagy az erőforrások szűkössége (A fundamental and wide-ranging transformation of a socio-technical system towards a more sustainable configuration that helps alleviate persistent problems such as climate change, pollution, biodiversity loss or resource scarcities).
• Gyakorlaton alapuló tudás (practice-based knowledge): a formális, kodifikált tudás alternatívája. Magában foglalja a felhasználók által kifejlesztett know-how-t, a készségeket, és a hallgatólagos tanulást. Kiemelten fontos egyes innovációs eljárásokban és a szakpolitikák végrehajtásában (an alternative to formal, codified knowledge. It includes the know-how, skills and tacit learning developed by practitioners. It is highly relevant to context-specific innovation processes and policy implementation).
• Irányítottság (directionality): szociális vagy technológiai változások szándékos irányítása bizonyos célok teljesítése, elérése érdekében (deliberate orientation of social or technological change towards fulfilling particular objectives or goals).
• Járulékos innováció (incremental innovation): olyan innováció, amely kis fejlesztéseket hajt végre a meglévő termékekben vagy gyártástechnikában, amelynek célja a hatékonyság növelése, az optimalizáció vagy a költségcsökkentés (innovation that makes small improvements in existing products or production techniques,aimed at efficiency improvement, optimisation or cost reduction).
• Jövőkutatás (foresight): a jövőkutatás módszerei strukturált technikák a technológiai, társadalmi és egyéb releváns témák lehetséges jövőbeli fejleményeinek és következményeinek feltárására. A módszerek sokféle megközelítést tartalmaznak, amelyek különböző mértékben hangsúlyozzák a kézzelfoghatóságot / bizonyosságot, a kreativitást és a szociális interakciót (foresight methods are structured techniques for exploring potential future developments and consequences in technology, society and other relevant topics. It includes a wide range of approaches that in varying degrees emphasise evidence, creativity and social interaction)
• Kivonás, megszüntetés (phase-out): az a folyamat és eszköz, amellyel a meglévő termékek, gyakorlatok vagy rendszerek eltávolíthatók (esetenként „exnovációnak” hívják). A kivonás / megszüntetés felgyorsíthatja az átmeneteket, de a megtagadott érdekek (például cégek, alkalmazottak) ellenállása miatt kihívást jelent a végrehajtás (process and means through which existing products, practices or systems can be removed (sometimes termed 'exnovation'). Phase-out may accelerate transitions, but is challenging to implement because of resistance from vested interests (e.g. firms, employees)).
• Környezet (landscape): elemzési kategória a többszintű perspektívák érzékeltetésére. A rendszer sok külső tényezős makro-szintjét nem tudják közvetlenül megváltoztatni a rendszer szereplői. A környezet (lansdcape) változásai vagy a lassan kialakuló megatrendeken alapulnak, vagy a sokkla hirtelenebbül jelentkező sokkok (olaj sokk, háború, krízis) (landscape is an analytical category in the multilevel perspective that represents the exogenous macro-level environment of a system that cannot be directly influenced by system actors. Landscape changes include both slowly evolving megatrends and more sudden shocks (e.g. oil shocks, wars, crises)).
• Közös evolúció (co-evolution): egy rendszeren belüli dinamikus kölcsönhatások a rendszerek vagy elemek között. Az átmenetre vonatkozó szövegekben a közös evolúció, vagy koevolúció gyakran a technológiák, az ipar, a piacok, a fogyasztói magatartás, a szakpolitika, az infrastruktúra, a térbeli elrendezések és a kulturális jelentések kölcsönhatására utal (dynamic interaction between systems or elements within a system. In the transitions context, co-evolution often refers to interactions of technologies, industries, markets, consumer behaviour, policy, infrastructure, spatial arrangements and cultural meaning).
• (Piaci) rés (niche): a társadalmi – technológiai rések (niches) alacsony szintű védett terek, amelyek kedvező feltételeket biztosítanak kísérletekhez és radikális innovációk kifejlesztéséhez a fő áramlatot jelentő (mainstream) piaci nyomástól való relatív elszigeteltség mellett (socio-technical niches are protected spaces at the micro level, which provide favourable conditions for experimentation and development of radical innovations in relative isolation from mainstream market pressures).
• Radikális innováció (radical innovation): a radikális innovációk jelentősen eltérnek a bevált rendszerektől és a járulékos innovációs pályagörbéktől az alkalmazott technológiákban, a felhasználói preferenciákban és a használat szükségleteiben (pl. képességek, infrastruktúra, szabályozások). A radikális innovációk éppen ezért gyakran jelentős akadályokkal néznek szembe, de ugyanakkor lehetőséget adnak az átalakító változásokra (radical innovations deviate significantly from established systems and incremental innovation trajectories in terms of the technology involved, user preferences and operational requirements (e.g. skills, infrastructure, regulations). Radical innovations therefore often face major barriers but also offer the potential to enable transformative change).
• Rendszer innováció (system innovation: A teljes rendszerek (például energia-, közlekedés-, mezőgazdasági és élelmezési rendszerek) alapvető változása, több radikális innováció, valamint intézményi és kulturális változások eredményeként. Ez magasabb szintű változtatást von maga után, mint a hagyományos értelemben vett innováció (például a termékekkel vagy a szervezeti formákkal kapcsolatban). Eltér az „innovációs rendszertől” (Fundamental change in entire systems (e.g. energy, transport, agro-food), resulting from multiple radical innovations, and institutional and cultural changes. This implies a higher order of change than conventional understandings of innovation (e.g. regarding products or organisational forms). Different from 'innovation system').
• Rezsim (regime): A rendszerek (rezsimek) magukba foglalják az intézményeket (szabályok, normák, értékek), amelyek meghatározzák és koordinálják a szociális - technológiai rendszereket és a szereplői hálózatokat. A rezsim szabályait megkérdőjelezik és újraalkotják az átalakulások során (Regimes comprise the institutions (regulations, norms, values) that shape and coordinate socio-technical systems and actor networks. Regime rules are challenged and reformulated during transitions).
• Romboló innováció (disruptive innovation): olyan innováció, amely jelentősen megkérdőjelezi a meglévő rendszereket, üzleti modelleket vagy gyakorlatokat - pozitív és negatív következményekkel. A romboló / zavaró innováció radikálisan új rendszerekhez és iparágakhoz vezethet, de strukturális változásokat is vonhat maga után, jelentős szociális - gazdasági következményekkel járva (innovation that significantly challenges existing systems, business models or practices — with positive and negative consequences. Disruptive innovation can lead to radically new systems and industries, but can also imply structural change, with significant socio-economic consequences).
• Szocio-ökológiai rendszerek (socio-ecological system): összekapcsolódások és kölcsönös függőségek az emberek és az ökológiai rendszerek között (pl. halászat, erdészet, mezőgazdaság, korallzátonyok) (interconnections and mutual dependencies between humans and ecological systems (e.g. fisheries, forestry, agriculture, coral reefs)).
• Szocio-technikai rendszer (socio-technical system): az olyan elemek konfigurációja (technológiák, piacok, politikák, felhasználói gyakorlatok, kulturális jelentések, gyártás), amelyek alátámasztják a társadalmi funkciók - mint például a mobilitás, fűtés, lakhatás és fenntartás - teljesítését.
• Technológiai innovációs rendszer (technological innovation system): Az új technológiák megjelenését lehetővé tevő szereplők, hálózatok és intézmények. A technológiai innovációs rendszerekben releváns tevékenységek magukban foglalják a tudás fejlesztését és terjesztését, a vállalkozói kísérleteket, a kutatási irányok befolyásolását, a piac alakítását, a jogalkotást, az erőforrások mobilizálását és a pozitív külső gazdasági hatások (externáliák) fejlesztését (actors, networks and institutions that enable the emergence of novel technologies. Relevant activities in technological innovation systems include knowledge development and diffusion, entrepreneurial experimentation, influencing the direction of search, market formation, legitimation, resource mobilisation and developing positive externalities).
• Terjedés (scaling): a terjedés mechanizmusa, amelyben az innovációkat egymást követően egyre nagyobb projektekben alkalmazzák egyre nagyobb és nagyobb léptékben, ami tanuláshoz, teljesítményjavításhoz és költségcsökkentéshez vezet (a terjedés gazdasága). A társadalmi innovációk gyakran más módon terjednek, mint például a „mély terjedés” (az értékek, narratívák és hiedelmek befolyásolása) és a „kiterjedés” (a gyakorlatok másolása és adaptálása új környezetben) (a diffusion mechanism in which innovations are applied in successively bigger projects at larger scales, leading to learning, performance improvement and cost reduction (economies of scale). Social innovations often diffuse in other ways, such as 'scaling deep' (influencing values, narratives and beliefs) and 'scaling out' (replicating and adapting practices in new settings)).
• Többközpontú kormányzás (polycentric governance): A felülről lefelé, az állam által irányított koordinációval ellentétben a policentrikus kormányzás elismeri, hogy a hatalom, a képességek és az erőforrások szétszórtan jelennek meg, és hogy a változás gyakran alulról építkező és önszerveződő tevékenységeket foglal magában - mind állami, mind pedig nem állami szereplőket bevonva. A – formális és informális - hálózatok a koordináció fontos forrásai (In contrast to top-down, state-led coordination, polycentric governance acknowledges that power, capabilities and resources are dispersed and that change often involves bottom-up and self-organising actions, involving both state and non-state actors. Networks (formal and informal) are important sources of coordination.).
• Többszintű perspektíva (multilevel perspective): analitikai keretrendszer a szociális – technológiai átmenetek dinamikájának megértéséhez. A rendszer szerint az átalakulás három szinten zajlik: piaci rés (niche), rendszer (regime) és környezet (lanscape). A perspektíva elmagyarázza a rendszerszerű átmeneteket a szintek közötti dinamikus interakciók szempontjából.
• Útvonalak (pathways): az átmenet elérésére szolgáló alternatív módok, amelyekben eltérhetnek a szereplők, az innovációk, az intézmények és a többszintű együttműködések is (alternative ways of achieving a transition, which vary in terms of actors, innovations, institutions and multilevel interactions).

Bezáródás (lock-in)

A jelentés részletesen kifejti a bezáródás (lock-in) fogalmát (2.1 Szövegdoboz).

Gazdasági és szociális koráltok (economic and social barriers)

• Növekvő megtérülés (increasing returns): Az új technológiák termelési költségei gyakran jelentősen csökkennek, amikor a termelés növekszik - a mérték-gazdaságosság, a tapasztalatszerzés, és a hálózati hatások miatt (Arthur, 1994). Ennek eredményeként az elterjedt technológiák válhatnak dominánssá, jelentős ár/ érték előnyöket élvezve az újonnan megjelenő „zöld” innovációkkal szemben (lásd még a kiadvány 4.2. Szakaszát).
• Eltünő költségek (sunk costs): A hosszú távon használt eszközökbe, például a közlekedési infrastruktúrába vagy az erőművekbe történő állami és magánbefektetések gyakran nagyon jelentősek. A vállalkozások és az alkalmazottak szintén jelentős beruházásokat hajtanak végre a bizonyos termelési módokban, amely beruházások főként a gyártóüzemekre, az ismeretekre és a készségekre irányulnak.
• Munkahelyek és keresetek (jobs and eranings): A bomlasztó újítások veszélyeztetik a bejáratott vállalkozásokat, és strukturális gazdasági változásokhoz vezethetnek. Ez munkahely-veszteséghez vezethet, és akár az egész vidék gazdaságára is gazdaságra kihatnak (például a szénbányászat területén). Ezek a hatások jelentős ellenállást idézhetnek elő a munkavállalók, az ipari csoportok és a szakszervezetek részéről.
• Ipari hálózatok (insudtry networks): Amikor egy-egy technológia általánossá válik (például a belső égésű motor), akkor az ellátási láncok és ipari hálózatok e mögé sorakoznak az igények, a kiegészítő technikák és az infrastruktúra biztosítására. Ez nagymértékben növeli a dominánssá vált technológiáktól függő és attól függő munkahelyek számát, a bevételek és a befektetések mértékét.
• A munkaerő és specializáció megosztása (division of labour and specialisation): A munkaerő megosztása különleges képességekbe és tudásba való befektetést eredményez, amelyek célja a domináns technológiák optimalizálása (sokkal inkább, mint a technológia egészének megkérdőjelezése. A megszokottá váló ismeretszerzés és a közgondolkodás vakká teheti a szereplőket a fókuszukon kívül eső fejlesztésekkel szemben (Nelson and Winter, 1982).
• A felhasználók gyakorlata és életstílusa (user practices and lifestyles): A felhasználók gyakorlata és életstílusa stabilizálja az az egyes technológiákat. Például az autózás beépült a közlekedési szokásokba: a munkábajárásokba, a gyerekek iskolába hordásába, a vásárlásba, és a látogatásokba. Szintén beépült a beszélgetéseinkbe és az identitásunk felépítésébe (pl. presztizs). Az észleléseink torzulása - mint például az ellenérzések eltűnése, az eredeti állapot torzulása, vagy a pénzügyi vonatkozások féreértelmezése - tovább erősítheti az életsítlus változásait.

Politikai korlátok (political barriers)

• Ágazati szakpolitikák (Sectoral policies): Az ágazati szakpolitikák (pl. a szabványosítás előmozdítása vagy az emberi egészség védelme) általában bezáródásokat hoznak létre, mivel a termelők és a fogyasztók ezek alapján választanak és ezek alapján fektetik be pénzüket. Részben ezért a szakpolitikák kedvezhetnek a jelenleg előnyös helyzetben lévő szolgáltatóknak, ami egyenlőtlen versenyfeltételeket teremt.
• Átruházott érdekek (vested interest): A szakpolitikák megváltoztatása bonyolult, mivel az érdekeket képviselő csoportok aktív ellenállást mutathatnak a változásokkal szemben (Geels, 2014). E csoportok céges politikai stratégikat alkalmaznak a nekik kedvező szakpolitikák kialakítása érdekében (Hillman and Hitt, 1999; Levy and Egan, 2003).
• Terjesztési hatások (distributional effects): A szakpolitikai változások egyenlőtlenül érintik a különböző csoportokat, és politikai akadályokat teremtenek. Például az olyan adózás, amely alapvető szükségletekre irányul (élelmiszer, energia, mobilitás), valószínűleg visszafelé ható eredményekkel és változó hatásokkal járnak a városi és vidéki népességre, a fiatalokra és az idősekre.
• Globalizáció és joghatóság (globalisation and jurisdiction): Az értékláncok és a pénzügyi folyamatok globalizációja jelentős korlátozásokat gyakorol a területi alapú politikai intézmények hatékonyságára a nemzeti joghatóságokban, különös tekintettel arra, hogy a nemzeti intézkedések a termelés áthelyezéséhez (és környezeti átterheléshez) vezethetnek
• Rövid távúság (short-terminism): A választási rendszerek visszatarthatják a politikusokat az olyan intézkedések bevezetésétől, amelyek rövid távon valószínűleg nem népszerűek, de hosszú távon előnyöket nyújtanak a társadalom számára.

Rendszerszerű kapcsolódások (systemic interlinkages)

• Visszapattanó hatások (rebound effects): A növekvő nyereség a technológiai innováció révén csökkentheti az áruk és szolgáltatások árát, ami a fogyasztás megnövekedését eredményezi. Mindennek eredményeképpen a környezeti fejlesztések (pl. az erőforrások felhasználásában és a kibocsátásban) a zöld technológiai innovációk révén (részben) közrejátszhatnak a fogyasztás megnövekedésében.
• Átterhelés (burden shifting): Az egyre inkább globalizálódó rendszerekben a környezeti vagy társadalmi-gazdasági problémák egy helyen történő megelőzésére tett erőfeszítések helyettesítő hatásokat vagy a termelés távolra való áthelyezését eredményezhetik.
• Piaci kudarcok (market failures): A termelési-fogyasztási rendszereknek a gyakran erősen szétesett értékláncokká történő globalizációja azt jelenti, hogy a fogyasztók és a termelők (különböző szakaszokban) nincsenek tisztában választásaik szociális-, gazdasági-, és környezeti hatásaival, és korlátozott befolyással bírnak rájuk. Az externáliák jelentősen gyengítik a rendszerszerű változást célzó kezdeményezéseket.

Háttér

Az új jelentés része az Európai Környezetvédelmi Ügynökség fenntarthatóságba való átmenetet célzó folyamatos munkájának, amely az ügynökség legutóbbi öt évente megjelenő nagyjelentésének (https://www.eea.europa.eu/soer) eredményeire épül.

Az Ügynökség témabeli kiadványai egyebek mellett "A Fenntarthatóságba való átmenet távlatai" (Perspectives on transitions to sustainability) című kiadvány, amely kereteket, koncepciókat és elemző módszereket ad a témához.

Hasonló a “Fenntarthatósági átmenetek – most, de hosszútávra" (Sustainability transitions — Now for the long term) című jelentés, amely a már megvalósuló helyi tevékenységekből ad esettanulmányokat.

Az Ügynökség a következő öt évente megjelenő nagyjelentését (SOER 2020) 2019 decemberében teszi közzé.

Hans Bruyninckx ügyvezető igazgató úr 2019. június 26. EIONET Napi angol nyelvű előadásáról itt olvashat részletesen.

A fenntartható fejlődés fogalmáról bővebben itt olvashat.