Az éghajlatváltozásról tartottak három napos nemzetközi konferenciát Pozsonyban. Az esemény kiemelt hangsúlyt adott a települések tevékenységeinek, és a jövőkutatásnak (foresight) is. Mint kiemelték, a modellezések szerint a karbonsemleges gazdaság elérése kifejezetten pozitívan hat a GDP-re.
Milan Chrenko a Környezetvédelmi minisztérium nevében köszöntötte a vendégeket. Ahogy mondta, örömmel látják, hogy az éghajlatváltozás egyre több figyelmet kap. A Szlovák Kormány elkötelezett a vonatkozó kötelezettségek teljesítése mellett, ide értve a Fenntartható Fejlődési Célokat is.
Ingrid Konrad, Pozsony főépítésze beszédében kiemelte, hogy elkészült a város sebezhetőségi felmérése (vulnerability assessment), és az adaptációs terv is. A RESIN projekt keretében egy jegyzék is készül az adaptációs intézkedésekből (library of adaptation measures), ilyenek például a közintézményeken megvalósított zöldtetők. Ez Pozsonyban különösen nevezetes, mert a terv bemutatásakor rengeteg kétkedő volt, hogy csak a szél viszi majd a port, és hogy büdös lesz… Most meg a virágok látványa mindenkit meggyőz.
Andrej Kovarik előadásában kiemelte, hogy a megoldások esetenként igen egyszerűek, mint például a lapostetők fehérre festése, a zöld homlokzatok (futónövények) létesítése, az ideiglenes vizesárkok tervezése, vagy éppen az árnyékolás újragondolása. Pozsony nem tervezi klíma-szükségállapot (emergency) hirdetését, mert nézetük szerint az nem vinné előbbre a dolgokat, sőt bizonyos tekintetben akár meg is nehezítheti.
A nagyszámu fa ültetésének tervét erőteljesen támogatják a lakosok, ugyanakkor a fák biztos nevelkedéséhez meg kell tervezni azok rendszeres öntözését is, és ez 200 000 (!) fa esetében nem egyszerű. Ugyanakkor ki kívánják használni a kreativitás, a rekreáció, a biodiverzitás szinergiáit.
Pozsony városa külön pályázati rendszert működtet az épületek „zöldebbé” alakításának elősegítésére. A sikeres projektek száma az utóbbi években növekvő trendet mutat.
A témában az ismeretterjesztés folyamatosan előtérben van, ennek keretében valósul meg Magyar - Szlovák együttműködéssel az Ekocentrum Čunovo projekt is. Ugyanakkor számos honlapot üzemeltetnek, rövidfilmeket készítettek a helyzet bemutatása érdekében.
A Szlovák Környezetvédelmi Minisztérium részéről Norbert Kurilla államtitkár üdvözölte a konferencia résztvevőit. Ahogy mondta, mi vagyunk az a generáció, amelyik le tudja lassítani az éghajlat változást, és alkalmazkodni tud az új viszonyokhoz. Mindegyikünk tehet lépéseket.
Ahogy fogalmazott: Szlovákia elkötelezett a karbon-semlegesség mellett („Slovakia is committed to carbon neutrality”). A gondolkodásunkban radikális változásra van szükség „radical change in our way of thinking”. A bányavidékek átalakulása komoly és összetett feladat („transformation towards low carbon growth”). Mindebben a makroökonómiai előrejelzéseknek és modelleknek is fontos szerep jut.
Tatiana Kratochvílova, Pozsony város helyettes polgármestere kiemelte, hogy a téma összetett: nem csak hogy egyre több és egyre hosszabb hőségnapos időszakokkal kell szembenézni, de a levegő minősége is romlott 1951 óta. Ahogy fogalmazott: rendszerszerű és összetett megoldásokra van szükségünk („systemic and complex solutions we need”).
Richard Müller, a Szlovák Környezetvédelmi Ügynökség igazgatója (directorate general of Slovak Environmental Agency) kiemelte, hogy az egyik fő ok, amiért a nemzetközi éghajlati intézkedéseket támogatják, az nem más, mint a tömeges migráció megelőzése.
Jozef Škultéty hozzászólásában kiemelte, hogy a világ államai besorolhatóak az egy lakosra jutó üvegház-gáz kibocsátás alapján: ez alapján az USA, Kanada, Ausztrália vannak az élen. Ugyanakkor sorolhatjuk az államokat sebezhetőségük alapján is, és ez alapján India, Dél-Afrikai országok, Közép-, és Dél-amerikai országok vannak az élen.
Gabriela Fisherová a szeptemberi New York-i csúcstalálkozóról beszámolva elmondta, hogy még azok az államok sem teljesítik teljes mértékben vállalásaikat, amelyek elkötelezettek az ügy mellett. Minden szektorban átalakulásokra van szükség, és ennek komoly társadalmi és gazdasági hatásai is lesznek. A csúcstalálkozó egyébként, ahogyan mondta, nem követte a klasszikus szervezési elveket. Jelentős szerepet kaptak a meghatározó cégek, és a vállalásokat tevő városok is. Beszédet mondott egyebek mellett Monsieur Macron, Németországból Merkel kancellár asszony, Mr Bloomberg, Bill Gates, és Greta Thunberg is. Ugyanakkor Kína, a jelenlegi legnagyobb gazdaság, a várakozásokkal ellentétben, nem tett elkötelezettséget. Ugyanakkor mivel Kínában is jelentősen nő az energiahatékonyság és a megújuló energiaforrások használata is, az összkép reményre adhat okot.
Szlovákia elkötelezett a 2050-ig elérendő éghajlat-semlegesség irányában. A közeljövőben kívánják a pénzpiacon megjelentetni a szlovák zöld kötvényt - körülbelül kétmillió USA dollár értékben.
Anthoni Cox, az OECD részéről megjegyezte, hogy egyre gyakrabban hallani az éghajlatváltozás bemutatásakor, hogy az a vártnál gyorsabb („faster than expected”). Ahogy mondta, az 1,5 C fokos globális átlaghőmérséklet növekedés elérése érdekében 45%-kal kellene 2030-ig csökkenteni az üvegházgázok kibocsátását. Ahogy mondta, ez lehetséges, és jót tesz a gazdaságnak („it is good for the economy”). Gyors, és mélyreható változások kellenek („we need rapid and far-reaching transition”). Újra kell gondolni az üzleti modelljeinket („to rethink our business modells”). Külön kiemelendő, hogy mivel a GDP 20%-a a közbeszerzéseken keresztül folyik, ezért ennek átalakítása, zöldítése igen jelentős hatással lehet.
Kiemelte, hogy rengeteg találmány vár megvalósításra tiszta energia technológia terén. A széndíj („carbon pricing”) intézményéről óvatosan nyilatkozott: szerinte ezt meg kell előzze a fosszilis üzemanyagok közpénzekből való támogatásának leépítése.
Zárásként azt mondta, hogy nem szeretné, ha az éghajlatváltozás kérdése olyan mindennapivá válna, mint mondjuk a városok terjeszkedése. Éreznünk kell a téma sürgetését („feel the urgency”).
Pozsony polgármester helyettese kiemelte, hogy a tömeges házépítés (housing) nem egyenlő a városiasodással (urbanization). Pozsony környékén egyes területeken úgy épülnek fel negyedek, hogy nincsen orvosi ellátás, nincsenek iskolák, de esetenként még közüzemek sem.
A zöldterületeket öntözni kell – rendszeresen; anélkül nem maradnak fenn.
Pozsonyban a legnagyobb szennyező a közlekedés. Ennek kezelésére az egyik legjobb mód a parkolás szabályozása, de ehhez erős politikai háttérre van szükség. Szintén következetes politikai támogatás kell a közösségi közlekedés fejlesztéséhez.
Mindez nem csak a környezet állapotára vonatkozik, hanem az életminőségre is.
A közönség soraiból érkezett kérdésre, hogy a polgármester helyettes asszony vajon hogyan utazik sportmérkőzésekre, repülővel, vagy autóval-e, válaszként az hangzott el, hogy az elkötelezettség nem alakul ki fentről lefelé („top-down”). Nem kíván megítélni senkit azért, hogy hogyan megy mondjuk egy focimeccsre, de mindenkinek tudatában kell lennie a döntése következményeivel („people need to be aware of the consequences of their decisions”).
Elena Višňar Malinovská (European Commission ) felszólalásában kijelentette, hogy az éghajlatváltozás már a jelenben zajlik. Rengeteg következménye van, egyáltalán nem csak a biodiverzitást érinti, hanem például a gazdaságot is, de a közlekedést, az építésipart, a mezőgazdaságot, az erdészetet, az energia szektort – gyakorlatilag mindent. A cél az éghajlati veszteségek lekerülése („we want to avoid climate demage”).
Az EU üvegházgáz kibocsátása csökken, de ez egy régóta tartó trend. Ugyanakkor vannak „nem csökkenthető” szektorok. A repülést a Bizottság ilyennek tekinti (!!!). A cél a nettó zéró kibocsátás elérése. Ebben egyebek mellett az energiahatékonyságnak is nagy szerep jut. Hasonlóképpen az építési technológiák fejlődésének is: az épületek felújítását nem csak át kell alakítani, de fel is kell gyorsítani. Az energetika óriási átalakuláson megy át már most is: nem csak hogy óriási összefüggő hálózat-rendszerek jönnek létre, de az egyes hálózatok is egyre inkább összefüggnek egymással – egyebek mellett a digitalizáció révén.
Ahogy fogalmazott: a gazdaság átalakítása („transformation”) a GDP növekedését hozza. Gazdasági értelemben 2050-re 2,5-ször gazdagabbak leszünk. Ugyanakkor kérdéses az átalakulás kiegyensúlyozott vitele („just transition”). Nem engedhetjük meg, hogy bizonyos rétegek, vagy bizonyos régiók - például a szánbányász vidékek - leszakadjanak. Előre kell tervezni, ez már folyamatban van, kifejezetten a szénbányászatból élő európai vidékekre fókuszálva („Coal regions in transition”). Ez érinti Spanyolországot, Németországot, és Szlovákia egyes régióit is.
Mindezzel a kereskedelmet is újra kell gondolni: szabad, de igazságos kereskedelemre van szükség („free but fair trade”). Nem engedhetjük meg, hogy a karbon kibocsátó tevékenységek egyszerűen a világ más térségeibe költözzenek, mert az nem oldaná meg a kérdést. Magát a hajózást (shipping) is újra kell gondolni, és a repülés is mérlegelésre kerül. Az adórendszer is átalakulhat, kifejezett hangsúllyal az energia adók kérdéskörére. A mezőgazdaság ás az erdészet kiemelt szereplő: a folyamatok elszenvedője és előidézője is. Az európai éghajlat egyezmény (European Climate Pact”) nem csak a bürokraták ügye, nem lehet csak a bürokraták ügye. Gyorsabb cselekedetekre van szükség.
Az osztrák felszólaló kiemelte, hogy az Osztrák Éghajlat és Energia Stratégia ( #MISSION2030 - AUSTRIAN CLIMATE AND ENERGY STRATEGY ) 2018 májusában született meg. Ez a megújulók használatának növelése, az energiahatékonyság fokozása, és az üvegházgázok kibocsátásának csökkenése mellett olyan célokat is tartalmaz, mint például a kerékpárhasználat megduplázását, a vasúti közlekedés megerősítését („strengtgening rail transport”), az épületek energetikai fejlesztését. Mindezt csak az érdekeltek lehető legteljesebb bevonásával látják elérhetőnek („bringing all stakeholders on board”). A szénbányászat kivezetése Ausztriát nem érinti, de például az olajfinomítók kérdése igen.
Az osztrák lakosság látja az éghajlatváltozás hatásait, és tart ezektől. Ugyanakkor a cselekvésben még sokan hezitálnak.
Antonio Soria (Joint Research Centre, JRC) beszédében kiemelte, hogy a szén-szektor Európában körülbelül 240 ezer közvetlen munkahelyet, és körülbelül 215 ezer közvetett munkahelyet jelent. A vizsgálat régiónként tekintette át a viszonyokat, ez alapján Magyarország észak-keleti része került a térképre. Ugyanakkor vizsgálják az autóiparban (automotive industry) erősen érintett munkahelyek területi elhelyezkedését is; ebben Németország középső része világít ki. A cél a munkahelyek átalakulásának előidézése („provoke job transition”). Az éghajlatváltozás érinti a bűnügyeket, az árvizeket, a munkahelyeket, az energetikát, a mezőgazdaságot, a tengerpartokat, és még sok egyebet, de leginkább az egészségügyet érinti. A gázellátás függő helyzete elsősorban az EU keleti részén jellemző. A folyamtokban a városok vezetésének igen erős szerepe lehet (pl. Covenant of Mayors).
Kristína Mojzesová (Institute of Environmental Policy, Ministry of Environment of the Slovak Republic) kiemelte, hogy miközben az EU üvegházgáz kibocsátása csökken, a GDP nő – ez zajlik Szlovákiában is. A gazdaság nettó karbonmentessé tétele a GDP növekedését hozza, így például az építőipar fejlődésére lehet számítani. Az eddigi modellezések szerint a gazdaság átalakításával komoly hatás a foglalkoztatásra nem várható.
Pavel Zámyslický (Ministry of Environment of the Czech Republic) a kihívásokat és a lehetőségeket elemezve kiemelte, hogy a Cseh Köztársaságban 32 fő intézkedéscsomagot fogalmaztak meg (pl. energia hatékonyság növelése, egészségügy, oktatás, árvíz kérdése). A közlekedés kibocsátása nő, ahogyan más államokban is. A karbon alapú központi fűtés a légszennyezés miatt is kérdéses. Az ország energetikájában a szén használat jelenleg jelentős, de éghajlati semlegességre törekszenek. A teljes rendszert újra kell gondolni, így a kibocsátás-kereskedelmi rendszert-, és a pénzügyi rendszereket is. A tervezés megkönnyítésére egy kalkulátort használnak, amely az egyes szakpolitikák opcióinak nem csak az üvegházgáz kibocsátásra gyakorolt hatását számolja, de a GDP-re gyakorolt hatást is. Ez alapján a gazdaság átalakítását célzó tervezett intézkedés-csomag 4-6%-os GDP növekedést hoz.
A felmérések szerint a cseh lakosság 88%-a komoly kihívásnak érzi az éghajlatváltozást, 38% kész tenni, cselekedni is.
Elena Višňar Malinovská (European Commission ) kiemelte, hogy az éghajlati károk csak 6%-a volt biztosítva Szlovákiában. Ez a kép általában más tagállamokban is jellemző, ezért a biztosítások népszerűsítése is napirenden van az EU Bizottságban. „Készülünk valamire, amiről nem tudjuk, hogy hogyan fog megjelenni” – mondta az éghajlati ügyekre általában. Az biztos, hogy a hőhullámok idején hasznosak a zöld felületek és a zöld-folyosók, a szökőkutak és az ivókutak, és az előrejelző rendszerek is. Az is bizonyos, hogy az árvizek előrejelzése alapvetően fontos, és a nagyságukat csökkentheti a fedett felszínek csökkentése, és a zöldtetők kialakítása is. Európa az éghajlati adaptáció élén jár („EU is leading climate change adaptation”), de ehhez a finanszírozást is meg kell oldani. Az előadó kiemelte az egyének mentális felkészültségének kérdését is.
André Jol (European Environment Agency) kiemelte, hogy az éghajlati célok csak a biodiverzitás céljainak teljesítésével érhetőek el, és ez fordítva is igaz. Jelenleg olyan pályán vagyunk, amely 1,5 C° feletti átlaghőmérséklet növekedéshez visz. Mint mondta: „Nem vagyok vészmadár” („I am not an alarmist”), de nem lehet kitérni a felmerülő kérdések elől. Kiemelte a „Sustainability transitions” című jelentést (amelyről bővebben magyar nyelven itt olvashat: Fenntarthatóságba való átmenet, vagy bezáródás?).
Európa egyik jó adottsága, hogy a műholdas adatok kiemelkedően bőségesen rendelkezésre állnak az éghajlatváltozás hatásainak elemzésére (Copernicus). Kifejezetten figyelemre méltó az a folyamat, hogy egyes folyók jelentős területeket kapnak vissza (például Németországban és Hollandiában) – egyebek mellett az éghajlati hatások enyhítése céljából. A zöld és a szürke infrastruktúra vegyes használata meglepő módokon jelenik meg. A mezőgazdaságnak mindenképpen adaptálódni kell – lehetőleg az egyes gazdaságok, farmok szintjén, de összetett módon.
A mediterrán térség mindenképpen problémásnak látszik, és nem csak a levegő hőmérséklete, de például a fertőzések, az erdőtüzek miatt is.
A célok megvalósításában kiemelte a nagyrégiós stratégiák és szervezetek szerepét is, így a Kárpátok Egyezmény és az EU Duna Régió Stratégia szerepét is.
Natália Šovkopljas (Union of towns and cities of Slovakia ) elmondta, hogy a városok szövetségének 38 szlovák város a tagja. A témák között szerepel a középületek felújítása is.
Beszélgetés során Anthoni Cox (OECD) elmondta, hogy jelenleg a magánberuházások kb. 2%-a megy éghajlati célokra. A gyakorlat azt mutatja, hogy a gazdaság azokban az országokban jó, ahol a pénzügyi szektor jól szabályozott, átlátható. Jellemző és egyben abszurd, hogy egyes országokban még a bankok tönkremenését is törvény szintjén szabályozzák. A közép-kelet európai térségben mindenképpen ajánlható a projektek összefogása, és együttes beruházás keresésé (aggregation through regions, scale-up). Néhány tagállam még mindig csak az államhatárig gondolkodik. A hálózatosodás a pénzpiacon is meg kell hogy jelenjen („block chain in finance”). A taxonomy-folyamatot a világ figyeli: kötelező lesz-e? Hogyan tevődik át a világ más részeire?
Anthoni Cox, az OECD részéről azt is elmondta, hogy kiemelten fontosnak tartják a stratégiai jövőkutatást (strategic foresight). A cél a lehetséges jövők felfedezése és az azokra való felkészülés („exploring and preparing for possible alternative futures”). Túl kell néznünk a tervezhetőség határain („looking beyond the expected future”). Sok bizonyíték hozható fel arra, hogy a megfelelő mennyiségű és súlyú bizonyítékokra várás sok esetben kései válasz-intézkedést hozhat. A munka során kifejezetten érdekes odafigyelni arra, hogy az igen eltérő szakágak képviselői között hol jelentkezik nézeteltérés?
A jövőkutatás („foresight”) mellett szól, hogy
- Meghatároz új kihívásokat és lehetőségeket (identifies new opportunities and challenges);
- Elősegíti az újító gondolkodást és megoldásokat (spurs innovative thinking and solutions);
- Segít megalkotni és kipróbálni a jövőnek megfelelő szakpolitikákat és stratégiákat (develops and tests future-proofing policies and strategies).
Ahogyan Anthony Cox mondta, változó időkben, növekvő bizonytalanságok közt fel kell készülni a váratlanra is. Ez nem egy luxus. A jövő új jeleinek kutatása (future scanning) az alap. A bomlás (disruption) a rendszeren kívülről jön. Meg kell fontolnunk olyan ötleteket is, amelyek első hallásra marhaságnak tűnhetnek.
Vajon milyen lesz az a világ, ahol nem lesz oktatás, folyó víz, áram, de csaknem minden embernek lesz okos telefonja? Lehet telefonon tanulni? Lehet így felkészülni a katasztrófákra?
A jövőkutatás egyes országokban (pl. Finnországban) a közigazgatás egyes területein kötelező. Igen, „jó fele mentek a gondolkodásban” – mondta Anthony Cox. A stratégiai jövőkutatás mindennapossá kell, hogy váljon („strategic foresight should be mainstreamed”). Nem elég a múlt folyamatainak és a jelen helyzeteknek az elemzése. Szükség van arra, hogy legyen hely és idő, ahol a jövőről furákat kérdezhetünk. Kell, hogy legyen erre hely és idő. Nem biztos, hogy kötelezővé kell tenni, nem biztos, hogy jogszabályban kell előírni, de szükséges a tervezési kultúra megváltozása. Nagyon sok magáncég csinál ilyeneket.
Antonio Soria (JRC) elmondta, hogy mélyreható modellezések folynak arról, hogy 2030-ig hogyan csökkenthető Európában az üvegházgázok kibocsátása az 1990-es érték 40%-ára. Ennek része a körforgásos gazdaság, az elektrifikáció, a megújuló energiaforrások növekvő használata, az energiahatékonyság növelése (kiemelten az építőiparban), az infrastruktúrák hálózatosodása, a bio-ökológia (bio economy), és a karbon elfogás és tárolás (carbon capture and storage). A modellezésnek a népesedés és a GDP ad keretet. A modellek szerint a GDP növelése és az üvegházgázok kibocsátásának csökkentése lehetséges és fenntartható párhuzamosan, ahogyan a jelenlegi trendek is mutatják. Mindez a befektetéseknek új lehetőségeket jelent. A GDP összetétele a modellek szerint megváltozik: a fogyasztás csökken, a bányászat szerepe csökken, az építőipar-, az energetika-, és a mezőgazdaság szerepe nő.
A JRC a Bizottság adataira épít, és elsősorban a Bizottságnak dolgozik. Felvállaltan nem „butítják le” a kutatások eredményét. Ahogyan Antonia Soria mondta: „az összetett dolgok összetettek” (complex things are complex). Ugyanakkor a változás lehetséges: „ha a spanyol narancs jó, akkor a napelemes áram is legyen jó”. Új technológiák kellenek – többek között az energia tárolására. Felmerülnek a repülés dekarbonizációjának lehetőségei is (decarbonization of aviation).
Radoslav Považan (Slovak Environment Agency, Richard Filčák, Institute for Forecasting, Centre of Social and Psychological Sciences, Slovak Academy of Sciences) előadásában kiemelte, hogy a szlovák szakemberek 2016-ban elsőként tettek közzé kutatást a globális megatrendek hatásairól , 2017-ben pedig az EEA éves ülését Pozsonyban tartotta a jövőkutatásról és a fenntartható környezeti jelentésekről.
A szlovák szakemberek jelenleg a forgatókönyveken dolgoznak – bár ők maguk is most tanulják a módszert. Az alapkérdés: hogyan érhetjük el a kitűzött célokat? A szlovák környezeti ügyek fejlődésének vázolására részvételen alapuló módon 2050-ig négy forgatókönyvet (scenario) vázoltak fel (a jelenlegi trendek továbbvitele mellett – BAU). Ezekből néhány:
1. Forgatókönyv: Alaphelyzet / Trend előrehaladás Előfeltétel: Stabil gazdasági és társadalmi környezet. A trendek alapvetően nem változnak. Az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére vonatkozó fő célkitűzéseket jóval túllépik, a megújuló energiaforrásokra vonatkozó célokat teljesítik, és az energia-megtakarítási célokat nem fogják elérni. A biológiai sokféleség számos paraméterének romlása folytatódni fog.
2. Forgatókönyv: A gazdaság mindenek előtt (fenntartható gazdasági növekedés és a konfliktusok fokozódása) Előfeltétel: a folyamatos gazdasági növekedés, amelyet a környezetet veszélyeztető beruházások növekedése kísér. Környezet és a tőke szorgalmazza az enyhítést és a "rugalmasságot". Az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére vonatkozó fő célkitűzéseket jóval túllépjük, a megújuló energiaforrásokra vonatkozó célokat teljesítjük, az energia-megtakarítási célokat nem fogjuk elérni. Gazdasági növekedés - növekvő kibocsátás, növekvő építőipar és energiaigény. Konfliktusterületek növekedése: a biomassza fejlesztése mint az éghajlatváltozás célpontja, az élőhelyek állapotának romlása, a táj széttöredezettsége nő.
3. Forgatókönyv: A környezet mint nemkívánatos hatás (gazdasági visszaesés, környezet fejlesztése a társadalmi fejlődés rovására) Feltételezés: gazdasági válság kitör, amelyet az ipari termelés visszaesése és a társadalmi polarizáció növekedése kísér. A környezetet veszélyeztető beruházások számának csökkenése. A termelés leállítása egyes szegmensekben (az üvegházhatású gázok kibocsátásának változása). Romló társadalmi helyzet (illegális ásatások, minden természeti erőforrás tömeges felhasználása stb.).
A munka szerint a négy alap-forgatókönyv:
- Hagyományok (traditions)
- Biodiverzitás
- Gazdasági forgatókönyv (beruházások, szabadkereskedelem)
- Innovációk
A panelbeszélgetés során elhangzott, hogy a megfogalmazott szakpolitikák adaptálhatóságát nehéz bizonyítani. Ez, ha úgy tetszik, a bizonytalanság kezelése (uncertainty management).
A cseh kollégák szerint a kommunista vezetés a jövőkutatásban igen erős volt, de nem jó („have been strong in foresight – on a wrong way”). A jövőkutatás maga is változik: 20 éve az éghajlatváltozás kapcsán még csak a mitigációról beszéltünk, az adaptáció csak néhány éve tört elő. (Ugyanakkor elhangzott, hogy a katasztrófákra való reagálás nem tekinthető adaptációnak.) A geo-engineering néhány éve még gyenge jelnek (weak signal) számított, mára pedig egészen magas szinten is fontolgatják ennek lehetőségeit.
A cseh kollégák azt is kiemelték, hogy tapasztalatok szerint a forgatókönyvek akkor kapnak figyelmet, ha van bennük 2-3 számadat.
Ed Dammer (PBL) kiemelte, hogy Hollandiában hosszú hagyománya van a jövőkutatásnak. Ez nem csak a vízügyek közös, és hosszútávú tervezése miatt van így, hanem a magas népsűrűség miatt is. A jövőkutatásban igen aktív egyebek mellett a Phillips, és a Shall is.
Ugyanakkor sok jövőkutatási eredményt nem használnak a döntéshozók. Néha kiválasztanak egy forgatókönyvet, és azt prognózisnak tekintik. Az is előfordul, hogy a magas GDP növekedéssel számoló forgatókönyvet preferálják, mert abban azonnal meglátják a helyüket. A forgatókönyveket be kell mutatni, el kell magyarázni, de sokszor ez sem elég. Be kell vonni az embereket a gondolkodásba: és te mit akarsz tenni éghajlatváltozás ügyben? A te lakhelyen legyen karbon-semleges?
Miroslav Havránek (CENIA, Czech Environmental Information Agency) szerint minden szakpolitika alkotáskor jelen van a jövőkutatás, de nem feltétlenül formalizáltan, és nem feltétlenül participatív módon. A „zseni jövőkutatás” („genious foresight”) esetében egy-egy vezető mondja meg, hogy mi legyen és hogyan.
Anthoni Cox, az OECD részéről elmondta, hogy az ember mesélő állatfaj („we are storytelling anymals”). Úgy tudjuk a jövő lehetőségeit átérezni, ha rövid történeteket, leírásokat fogalmazunk meg a lehetséges jövőkről – ez a forgatókönyv. Ezek valós, reális alapokon nyugszanak, de esetenként a szokott kereteket kitágítjuk. A politikusok imádják a számokat – minél nagyobb, annál jobb. Az is hasznos lehet, ha a tudásbeli űrt érzékeltetjük („make knwledge gaps visible”) – ilyen lehet az is, hogy egyáltalán milyen új indikátorokra van szükségünk? El kell gondolkodni azon, hogy milyen lesz az, amikor a lakosság 90%-a otthonról fog dolgozni? Vagy, hogy milyen lenne az, ha leállna a Golf-áramlat?
A konferencia programja elérhető itt.
