Környezeti állapotjelentések

A környezeti állapotjelentésekkel foglalkozó (State of the Environment Reporting, SoE) EIONET csoport 2019. április elején tartotta rendes évi ülését a belgiumi Mechelen városában. Az alábbiakban erről adunk szubjektív beszámolót.

Köszöntőjében Michiel Van Peteghem, a Flamand Környezeti Ügynökség (Flanders Environmental Agency  képviselője kiemelte, hogy naponta vannak kérdéseik, gondjaik az összetett témák kommunikálásával. Ahogy a kínai közmondást idézte: „érdekes időket élünk”, és ez nem minden esetben jelnet jó dolgokat. A fenntarthatóságba való átmenet (transition into sustainability) hordozhat magában előre nem látható meglepetéseket – jót is és rosszat is. Az üzenetek narratíváinak gyakran célba kell venniük az emberek érzelmeit is (go to emissions of people). Miközben hetenként diákok tízezrei vonulnak utcára Belgiumban, eközben a környezetvédelmi ügynökség költségvetését megnyirbálják… Új kérdésekre új válaszokat kell keresnünk.

Karin Fink (Bundesamt für Umwelt BAFU , Svájc) felvezetőjében elmondta, hogy egy nemrégiben készült svájci felmérés szerint a legnagyobb hatású rendszerek az élelmiszer-, az építőipar-, és a közlekedés rendszere. Az élelmiszer rendszer (food system) egyedül a környezeti terhelés %-áért felelős, ami több mint bármelyik más rendszer terhelése. Ezzel együtt szembetűnő, hogy az élelmiszer kérdése közel van az emberek szívéhez. Ezen a téren is mélyreható társadalmi változásokra van szükség (ahogyan azt a SOER 2015  jelentés is hangsúlyozta), de nem mindig világos, hogy milyen változásokra van szükség, és hogy ezek hogyan valósíthatóak meg. Gyakran új típusú tudásra van szükség. Az emberek nem kíváncsiak a problémákra; ehelyett a megoldás-orientált beszélgetéseket kedvelik. Hogyan változtathatunk a dolgokon? A svájci kollégák tapasztalata azt mutatja, hogy az élelmiszerrel kapcsolatos tényeken és lehetőségeken keresztül nagyon jól bemutatható a fenntarthatóságba való átmenet kérdése.

GREATLife projekt

Nicoletta Tranquillo a Kilowatt nevű szervezet  GREATLife nevű projektjét mutatta be. Ahogyan ő is elmondta, az ételekről való beszélgetés lehetőséget ad a boldogság, a fenntarthatóság, az egyensúly gondolatkörének terjesztésére. A szervezet a bio bisztró (organic bistro) üzemeltetésével lépett az élelmiszerkérdés porondjára, és azt a közösségi kertek (community garden) szervezésével folytatta.  A GREATLife Project, amelyet a LIFE program támogat, négy partnerrel kezdte meg működését az olasz Po-völgyben, és az élelmiszer kérdés teljes értékláncát (value chain) együtt veszi górcső alá.

A bevontak fő csoportjai:

• gazdák,
• kereskedők (suppliers),
• közigazgatás (public administration), és
• vásárlók, vásárlói szervezetek (consumer allowances).

A részvételi megközelítéssel több beszélgetésen, rendezvényen vannak túl. Komoly figyelmet fordítottak a kérdések érthetővé tételére, de nem túlbutítására (not to banalize). Előtérbe került például, hogy a vízigényes növények - mint amilyen például a kukorica (maize) - termesztése helyett érdemes áttérni a szárazságot jobban tűrő növények termesztésére, mint amilyen a köles (millet) és a cirok (sorghum) is. A növények változtatását a rájuk vonatkozó receptek népszerűsítésével is kísérik. Mindezzel nem csak hogy pozitív kép alakítható ki a fenntarthatóságnak, de új piaci pozíciók is szerezhetőek. A projekt nem egyének változására teszi a hangsúlyt, hanem közösségek változására. Ennek jegyében például immáron három iskola étterme készen áll a fenntarthatósági intézkedések bevezetésének kipróbálására.

Nicoletta elmondta, hogy a projektben résztvevő emberek köre folyamatosan nő: egyre többen hoznak magukkal újabb és újabb érdeklődőket. Eleinte inkább csak a biogazdálkodásban már jártas gazdák érdeklődtek, de később ez változott. A projekt tapasztalata az, hogy a farmerek szívesen változtatnak, ha úgy érzik, hogy van rá igény. Ugyanakkor Nicoletta kiemelte, hogy az első megkeresésékor nem célszerű sok időt kérni a résztvevőktől. A kiindulás egy egészen rövid és laza beszélgetés legyen – ez persze később kinőheti magát komoly együttműködéssé. Ahogy mondta: az érdeklődők 99%-a nem aktív, csak figyel és hallgat. De ez kell ahhoz, hogy legyen1%, amelyik viszont elkötelezett és aktív lesz.

Rikolto

A Rikolto nevű szervezet 15 országban 155 alkalmazottal 8 ezer önkéntest vezet. Az egyik legsikeresebb kampányuk a „Több vagyok, mint a bankkártyám” („I am more than my cash register ticket”) szlogent hirdeti, és az élelmiszerláncok eliparosodása ellen tesz. A szezonális ételek fogyasztására ösztönöz, így például a télen elérhető élelmiszerek receptjeit is népszerűsíti („seasonable vegetable challenge”).

Gyakorlat:

Csoportokban a résztvevők bemutatták haza példáikat az élelmiszerlánc fenntarthatóbbá alakítására. Magyar részről a Termelői Piacok (Farmers’ Markets) kerültek bemutatásra.

A csoportban különösen nagy sikert aratott a szlovák példa: a helyi termékek pozsonyi vásárán (DOBRỲ THR ) fokozatosan igyekeznek a keletkező hulladék kérdését is megoldani.

Ennek egyik módja a vásáron belüli letét rendszer: aki például korsóban tálalt kézműves sört vesz, az 2-3 eurós letétet ad a korsóért. Ezt visszakapja, amikor visszaviszi a pulthoz a korsót. Hasonló az eljárás tányérok, evőeszközök stb. esetében is.

A másik mód a lebomló egyszer használatos műanyagok forgalmazása. Mivel csak lebomló (degradable) műanyagot szabad a vásárban forgalmazni, így az együtt gyűjthető az ételhulladékkal. (A tapasztalat az, hogy mivel az ételhulladék kezelésének első lépése a magas hőmérsékleten való hőkezelés, ezért az eljárás meglehetősen munka-, energia-, és pénzigényes.)

A gyakorlat érdemi része a területen tevékeny személyek empátia térképének („empathy map”) elkészítése volt. Nem egyszerű ugyanis más ember helyzetébe képzelni magunkat. Ebben segít a kérdések megválaszolása:

• Mit hall, mit lát ez az ember?
• Mi motiválja jelenleg ezt az embert?
• Mi okoz neki bosszúságot, szomorúságot?
• Mi okoz neki örömet?

A gyakorlat egyik tanulsága az, hogy vannak egészen összetett kérdések, amelyeket nemigen lehet megkerülni. Ilyen lehet például az olcsó étel igényének és a fenntartható étel-termelésnek a szembenállása. Mindenképpen le kell egyszerűsíteni a kérdéskört ahhoz, hogy az érthető legyen. Nem kutatóknak készülnek a környezeti állapotjelentések. Az átlagos olvasó aligha olvassa végig a jelentést; többnyire csak egy-egy fejezet érdekli részletesen. Ugyanakkor a túlzott lebutítás is kerülendő („banalization”).

A gyakorlat során is felmerült az a kérdés, hogy kell-e a környezeti állapotjelentéseket készítő ügynökségnek / szervezetnek közösséget építeni? Része-e a közösség építés a feladatnak? A jelenlévők többsége szerint igen, és ezt alátámasztja a citizens science  technikák egyre elterjedtebb használata is. A jelentés készítés feladatának része a fenntarthatóság felé mozduló kezdeményezések összekötése (to connect initiatives foreward sustainability), és az elterjedést gátló, elsősorban jogi korlátok megszüntetése (to remove (legal) barriers in order to puscale) is.

Környezeti ügyek Belgiumban

Jan Hendrik Voet (NFP Belgium, Interregional Cell for the Environment) előadása szerint Belgium három régióból tevődik össze:

1. Flandria (Flanders), többségében holland anyanyelvű lakossággal,
2. Vallónia (Wallonia), többségében francia anyanyelvű lakossággal, és némi német anyanyelvű lakossággal, és
3. Brüsszel régió.

A szerepek szintenként eltérőek:

• a föderális szint kezeli a védelem, a pénzügy, az igazságügy kérdését,
• a régiók kezelik az infrastruktúra, a mezőgazdaság, a területi tervezés kérdését,
• a helyi közösségek (települések) kezelik az oktatás és a kultúra kérdését, és
• nagyjából minden szinten érintenek az egészségügyi és az energetikai kérdések.

A környezeti kérdések leginkább a regionális szintet érintik. Környezeti állapotjelentések készülnek a föderális szinten is, Flandriában is, Valloniában is, Brüsszel régióban is – és a négy készítői csoport között nincsen együttműködési megállapodás.

Föderális szint

A föderális szinten készülő környezeti állapotjelentés  a Fenntartható Fejlődési Célokat veszi alapul; ez alapján értékeli a folyamatokat. Így például része a jelentésnek az is, hogy a föderális parlament hány százaléka hölgy (a cél minimum 50%). A 2019-es környezeti állapotjelentés, amelyet júniusban fognak publikálni, kiemelten foglalkozik a tengert érintő kérdésekkel (marine), és a környezetpolitika értékelésével (environmental policies). Ez utóbbi különösen fontos a diákok tömeges utcai tüntetéseinek elterjedése óta. A jelentések fő célcsoportja a föderális parlament képviselői; a szakbizottságban az anyag külön is bemutatásra kerül majd, és ott élénk vita várható.

Brüsszel régió 1990-ben publikálta az első környezeti állapotjelentést , és 2018-ban a tizenharmadikat (kb. két évente jelenik meg új). A legutóbbi megjelenéskor külön is készítettek egy 24 diás animációt elsősorban infografikákkal. A 2018-as megjelenés oldalán 72 ezer látogatás volt, a legkeresettebb a levegőminőség, ezt követi a víz témája, majd az energia-éghajlat kérdése, és a „környezet egy fenntartható városban” (Environment for a sustainable city) fejezet.

Vallonia régióban 1983 óta készítenek környezeti állapotjelentést , a legutóbbi 2017-ben jelent meg. Jellemző, hogy a 132 értékelt trend közül 54 mutatott fejlődést / javulást, 11 stagnálást, 11 romló képet, és 56 nem volt értékelhető vagy nem volt adat.

A csoportban kibontakozó beszélgetés szerint a szén lábnyom (carbon footprint) meghatározása két fő módon történhet. Ha becsléseken alapszik, akkor gyorsabban elkészíthető. Ha valós adatokat gyűjtenek be, akkor ez igen idő-, és munkaigényes, és jellemzően rosszabb képet ad.

A jelentés hosszútávon jelentős népesség növekedéssel számol.

Flandria régióban a környezeti helyzet általánosságban javul („favourable trends”), de nem eléggé a céljaink eléréséhez. A környezeti állapotjelentés  készítése az évek során elmozdult a probléma alapútól a megoldás-orientált felé (from problem based towards solution-oriented). A jelentés fő célcsoportja a helyi hatóságok.

A legutóbbi jelentés három fő része:

1. A környezet állapota – jelentés (State of environment report),
2. A környezetpolitika értékelése (Evaluation of policy)
3. Jövő (Outlook)

A jelentés-készítés egyértelműen a rendszerszerű gondolkodás felé megy, különös tekintettel a rendszerek egyensúlyára. Három terület került fókuszba: az energia, a közlekedés és az étel-rendszerek („Environmental challenges for energy, mobility and food systems in Falnders”). A jövőt elemző rész kiemelten foglalkozik a rendszerek viselkedésével (behaviour of systems).

A lehetséges megoldások hangsúlyozása olyan könnyen megvalósítható javaslatokat is említ, mint a kevesebb húsfogyasztás, vagy a szezonális zöldségek és gyümölcsök előnyben részesítése. Mindezek mellett előtérbe kerületek az új kérdések is (horizon scanning).

A tapasztalatok szerint több figyelmet kell fordítani a területhasználat kérdéseinek (spatial consequences), az ezt érintő stratégiáknak (land use strategies). Az emberek szeretik a vidéki családi házban való életet, de ma már ehhez minden ellátást elvárnak – utat, vizet, csatornát, stb. Újra és újra felmerül, hogy a közüzemi szolgáltatások biztosítása sokkal költségesebb vidéken, mint egy sűrűn lakott városban. A várostervezők, a fejlesztők más nyelvet beszélnek, de az együtt gondolkodás eredményes lehet. rendszeresen felmerül az európai szintű területi tervezési stratégia hiánya is. Ahogyan Jock Martin tömören összefoglalta a biodiverzitás pusztulásának és a területfejlesztés utóbbi években tapasztalt felfutásának összefüggését: „Kifutunk az időből, kifogyunk a területből, de nem fogyunk ki a pénzből.” („We run out of time, we run oit of space, but we are not running out of money”.)

A munka során hét hatóerőt („levers”) definiáltak, amely elősegítheti a fenntarthatóságba való átmenetet:

1. Hosszabb távú tervezés, stratégiák (ellentétben az üzleti és politikai életre jellemző rövidtávú fejlesztési és megvalósítási tervekkel). Jellemző, hogy míg a Párizsi Éghajlati Egyezmény hosszú távú célokat állít, addig az étel rendszert tekintve nincsen hosszú távú terv (sem globális, sem európai szinten). (Egy hozzászóló szerint a környezeti állapotjelentéseknek hangsúlyozni kellene, hogy mi javasolható, milyen megoldások lehetségesek – még akkor is, ha nem ismerünk minden tényezőt.)
2. Újfajta tudomány kialakítása, és a kapott eredmények megfelelő továbbvitele (new science and transfer of knowledge). Példaként a hagyományos kertészkedés és a tetőkertek megjelenése került.
3. A források (pénzek) mobilizálása. Példaként a közlekedési dugók kezelése került: megfelelő alternatívákhoz a közösségi közlekedés és a kerékpáros közlekedés megfelelő infrastruktúrát kell hogy kapjon.
4. Társadalmilag korrekt árak és a költségek megfelelő elosztása. Példaként a vidéki élet közüzemeinek magasabb ára került. (Egy hozzászóló szerint a költséget hűen kifejező ár nem lehetne társadalmilag korrekt.)
5. A társadalmi támogatottság fenntartása. Ahogy az előadó mondta, újra és újra el kell mondani az embereknek, hogy miért jó városban élni. Segíthet ebben pl. a citizens science: ha az emberek mérhetik a levegő minőségét, és maguk is látják, hogy az nem feltétlenül rosszabb a városban, akkor másképpen kezdenek gondolkodni.
6. Az együttműködések és a hálózatépítések támogatása. Példaként került a kerékpáros megosztó rendszerek és a közösségi közlekedési rendszerek együttműködése, valamint a helyi gazdák és a helyi szupermarketek lehetséges együttműködése.
7. A politikai szektorok integrálása (policy integration). Példaként az energiaügyek és a közlekedési ügyek kerültek: az elektromos autók megjelenése nem oldja meg a közlekedési dugók problémáját; és ha nem megújuló energiát hasznosít, akkor nem is fenntarthatóbb a működtetése sem…

A kialakult beszélgetések során felmerült, hogy hiányzik az a láncszem a gondolatmenetből, hogy megértsük, hogy az emberek miért döntenek úgy, ahogyan döntenek. Nem értjük az emberek viselkedését, és ezért nemigen tudjuk befolyásolni sem őket…

SOER 2020

Jock Martin a SOER 2020 készítéséről elmondta, hogy az első változatra az EIONET hálózat tagjaitól körülbelül 5000 észrevétel („comment”) érkezett. 2019. június 14-ig készül el a végleges szöveg, június 20-án a Management Board ülésen már be lehet mutatni a végleges szöveget. A bemutató 2019. december elején lesz Brüsszelben: december 4-én mutatják be az anyagot a a DG Environment részére (a Finn elnökség keretein belül); december 5-én pedig politikai esemény lesz – elsősorban az Európai Parlament  részére. A terjesztés („outrieach activities”) 2020-ra marad; 2019 júniusától várja az ügynökség a tagországok javaslatát a következő évi eseményekre, amit lehetőleg összekötnek majd a 2020 évi country visit-ekkel.

Infografika a nemzeti környezeti állapotjelentésekről

A SOER 2020 oldalán meg kívánják osztani azt az infografikát, amely a nemzeti környezeti állapotjelentésekről szól. A jelentések megjelenésének gyakorisága nem jó vagy rossz: nem kíván az Ügynökség véleményt nyilvánítani abban, hogy jó-e évenként jelentést közzétenni. Azt sem kívánják sugallni, hogy amelyik jelentés nem tartalmaz fenntarthatósági átmenet-elemzést, az ne lenne olyan jó. Az eredeti mintához képest (amit az Ügynökség sablonja adott) valószínűleg elmaradnak majd a fogaskerekek a második oldalról. Harminckilenc ügynökségi tagország harminckilenc féle jelentést csinál, és ez így van rendben.

Ha a tagország kívánja a nemzeti környezeti állapotjelentésről szóló ábrát közzétenni, akkor 2019. május 3-ig kell ezt jelezni, és elküldeni a végleges változatot - a nemzeti környezeti állapotjelentés linkjével együtt. A jogi háttér is érdekes lehet.

• Magyarország legutóbb 2017-ben tett közzé környezeti állapotjelentést, ami elérhető itt.

Újonnan megjelenő témakörként (emerging issues) felmerült:

• Hogyan mérjük, hogy hol tart a megosztó társadalom (sharing society)?
• Digitalizáció: áldás vagy átok? Az 5G bevezetésével út nyílik az automata autók előtt. Ezzel kisebb lehet a baleseti kockázat, és egyesek szerint csökkennek a közlekedési dugók. Mások szerint mindezzel a gyerekek, az idősek, és a házi kutya / macska is autózni fog, tehát sem a dugók nem enyhülnek, sem a közlekedés helyigénye nem fog csökkenni…
• A nem-cselekvés árra (cost of inaction)
• Jóllét (wellbeing) témaköre: hogyan mérhető? Hol a határ? Jóllét versus környezet.
• Rendszerszerű (systemic) megközelítés
• Planetáris határok (planetary boundaries)
• Körforgásos gazdaság
• Integráció a fragmentáció helyett

Fenntartható Fejlődési Célok (SDGs)

Az SGD témaköre a legtöbb államban a statisztikai hivatalhoz került.

Több ország megalkotta a nemzeti SDG stratégiáját.

Sok helyen a környezeti vonatkozások vannak (túl)hangsúlyozva (kizárólag). Máshol maga az SDG került a hierarchia tetejére, és például az energiaügyi, a mezőgazdasági, a hulladékkezelési, a közlekedési stb. stratégiának ennek meg kell felelnie.

Vannak próbálkozások a Fenntartható Fejlődési Célok térbeli ábrázolására is: mappig the SDGs.

Az Európai Unió egészen magas szinten kívánja felhasználni a Fenntartható Fejlődési Célokat, ez mutatkozik meg a 2019. januárjában megjelentetett REFLECTION PAPER-ből. (Lásd bővebben korábbi cikkünket itt. ). A dokumentum szerint a Fenntartható Fejlődési Célok megvalósításának vezető szerepe igen komoly gazdasági és politikai előnyöket jelenthet Európa számára.

Indikátorok, rövid-, és hosszútávú tervezés

• Az indikátorok szerepe az, hogy leegyszerűsítse a valóságot, hogy egy egyszerűsített képet adjon.
• Az úgynevezett kompozit indikátorok esetenként egészen új eredményeket adnak.
• A bázisév megváltoztatása (changing the baseline) teljesen új információt adhat.
• Ha valami nő, az még nem biztos, hogy jó.
• Egy-egy intézkedés csomag hatásai mérhetőek-e? És ha igen, akkor mérhetőek-e egyetlen indikátorral? Egyáltalán láthatóak-e a hatások és a mellékhatások (pl. szén adó)?
• Szakértői csoport összeválogatására van kialakult módszertan? Mik a szempontok? Lehet mindez átlátható (transparent)?
• Minél összetettebb egy-egy dolog, annál nehezebb egy-egy indikátorral kifejezni.
• Hogyan lehet indikátorokkal kifejezni mondjuk azt, hogy milyen legyen Svédország 2050-ben?

További információ: Az Integrált Környezeti értékelésről tartott képzésről szóló beszámoló elérhető itt.