Integrált Környezeti Értékelés (IEA)

Az Integrált Környezeti Értékelésről (Integrated Environmental Assessment) tartott képzést az Európai Környezetvédelmi Ügynökség. Az öt nap alatt rengeteg beszélgetés zajlott, sok szerepjáték volt, és rengeteg előadás. Az alábbiak erről adnak szubjektív beszámolót.

Az Integrált Környezeti Értékelésről (Integrated Environmental Assessment) tartott képzést 2019 februárjában az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA). Az öt nap alatt rengeteg beszélgetés zajlott, sok szerepjáték volt, és rengeteg előadás. Az alábbiak erről adnak szubjektív beszámolót.

Hans Bruyninckx -„ezért dolgozunk, hogy változzanak a dolgok”

Az öt napos tanfolyam Hans Bruyninckx  üdvözlő beszédével indult. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) ügyvezető igazgatója azzal a banális kijelentéssel kezdett beszédéhez, hogy a világ változik. De honnan tudjuk, hogy változik? Az értékelésekből (assessments). Ahogy mondta, egyesek szerint ezekre nincsen szükség, mert az adatok magukért beszélnek („data speak for temselves”). De erre válaszul kijelentette, hogy ez nem így van. Az adatok nem magyarázzák meg magukat, nem állnak maguktól összefüggővé, és nem adnak lehetséges döntési lehetőségeket. Így aztán az értékelések igen fontossá válnak.

Ahogy Hans mondta, tizenöt éve mondja az Ügynökség, hogy a környezeti ügyek megértéséhez figyelembe kell venni a társadalmi vonatkozásokat is. Ezt eddig senki nem vette komolyan. De most, hogy a sárga mellényesek megjelentek, akik alapvetően egy környezeti adó miatt jelentek meg, most mindenki a környezeti ügyek társadalmi vonatkozásairól kezdett beszélni. És ez jó, mert ahogy Hans mondta: ezért dolgozunk, hogy változzanak a dolgok („to change things”). Ez nem egy baloldali szlogen. Idén tavasszal EU parlamenti választások lesznek. A fregmentáció nem hoz megoldást; csak az integráció.

Jill Jäger – szcenáriók dalokkal: „We are the World” vagy Pató Pál úr

Az értékelés („assessment”) alapja az azt létrehozó folyamat („process”). Miért van erre szükség? Mert valaki döntést építene erre. Ezért az értékelés része a döntés megalapozása („judgement”). Az értékelések több tudományt érintenek, így például a környezeti értékelések a szociális és a gazdasági vonatkozásokat is.

Az értékelések közötti különbségek:

• Kiterjedésük – területi értelemben és témájukban is
• Koncepcionális keretük
• Tudás-háttér (egy helyi vagy regionális felmérés tudás-háttere nagyon eltérő lehet a nemzeti vagy még magasabb szintekétől
• Folyamatukban („process”)
• Eredményükben – ez nem csak egy vastag kinyomtatott dokumentum. Ez lehet film, infógrafika, internetes oldal is, jó esetben ezek együttese.

A folyamatok gyorsulása („great acceleration”) az 1950-es években kezdődött. Ez megjelenik a társadalmi folyamatokban, és a környezeti folyamatokban is.

Sokféle hajtóerő („multiple drivers”) hat együttesen, és ezek egymásra is hatnak. Ezt nem mindig értjük. Egy-egy terület intézkedése megoldást adhat azon a területen, de más problémákat okozhat más területen.

A tudományok együttese („interdiscipinary”) átalakul a tudományon túlisággá („transdisciplinary”). Ez a környezeti ügyekben nagyon jellemző. Sok környezeti témában a civil szervezetek, vagy éppen a lakosok sokkal többet tudnak, mint a tudományos élet szakemberei.

Az értékelések választ adnak arra, hogy

• Mi történik?
• Miért történik?
• Mi ennek a hatása (a környezetre és az emberekre)?
• Milyen folyamatok figyelhetőek meg?
• Milyen válaszintézkedések ajánlhatóak?

A hagyományos tudás az új, bonyolult problémák esetében azt javasolja, hogy adjunk hozzá a meglévő tudáshoz – hagyományos módon szerzett új tudást. De a helyzet az, hogy ha ugyanolyan módszerekkel gyűjtjük a tudást, akkor nagyjából ugyanazokat az eredményeket fogjuk újra és újra megkapni. Ugyanakkor ha a téma szakemberei, professzorai mellett más embereket is bevonunk a munkába, akkor már a helyzet leírása is egészen eltérő lehet, a megoldásra pedig többféle javaslat is születhet (amelyek együttesen alkalmazva általában sokkal hatékonyabbak).

Összetettség - komplexitás már a jövőképben is megjelenik; már a jövőkép (vízió) megfogalmazásában. A környezeti jövőkép olyan fogalmakat tartalmazhat, mint a fenntarthatóság, a körforgásos gazdaság, a karbonszegény gazdaság, amely fogalmakat nem lehet tovább egyszerűsíteni. Példa: a 7. Környezeti Akcióprogram (7EAP) bevezetője, az önmagukban is összetett fogalmakat vastagon jelölve: "In 2050, we live well, within the planet’s ecological limits. Our prosperity and healthy environment stem from an innovative, circular economy where nothing is wasted and where natural resources are managed sustainably, and biodiversity is protected, valued and restored in ways that enhance our society’s resilience. Our low-carbon growth has long been decoupled from resource use, setting the pace for a safe and sustainable global society."

A változások sok esetben nem lineárisak, megjelenik a folyamatokban a küszöb fogalma, a sokk fogalma, és a küszöb vagy határ(érték) átlépésének jelensége is.

Forgatókönyvekkel („scenarios”) érdemes leírni a jelenben már zajló folyamatok jövőben várható hatásait. Ezek igen plasztikusan, történet-szerűen ábrázolják a trendeket. Célszerű meglévő forgatókönyveket használni, mert azok eleve adnak adatokat (például az IPCC szcenáriói a népesség változására is ad számokat). Egyes esetekben érdemes ezeket a szcenáriókat ismert dalokhoz kötni. Így például a fenntarthatósági változathoz köthető a „We are the world”; míg a nem-cselekvés változatához például a „Pató Pál úr”.

Az értékelések mandátuma sok esetben a helyzet leírására, és az okok részletezésére irányul, de a lehetséges megoldásokra nem. Ezért az értékelések jelentős részében a lehetséges megoldások bemutatása, azok értékelése szegényes, vagy hiányzik. Ma már senkit nem érdekelnek a problémák, abból van mindenkinek. A megoldás az érdekes. Jellemzően majdnem minden környezeti értékelésben megjelenik

• az oktatás és a tudatosság-növelés fontossága,
• az új gazdasági paradigma fontossága, és
• a megújuló energia és az energiahatékonyság fontossága.

Az értékelések során rendre felmerül a bizonytalanság, a komplexitás és a nem-lineáris folyamatok kérdése.

Hogy kit kellene meghallani, és hogy kinek hiteles a hangja, az esetenként nincs fedésben azzal, hogy kinek a hangja hangos.

Jill Jäger sok éve dolgozik környezeti értékelésekkel. Ő az, aki nem csak készíti a környezeti értékeléseket, de azt is tanulmányozza, hogy mit, hogyan csinálunk környezeti értékelés („environmental assessment”) néven. Jill tapasztalatai közül a legeredményesebb az ózon értékelés volt az 1980-as években. Ott nem volt komplexitás, a bevonandó szakértők köre is könnyen meghatározható volt. A dolog fontossága egyértelmű volt, és a munkának legitimációja is volt. Az értékelés később a Montreáli Egyezmény (Montreal Protocol) alapja lett.

Az időkeret szűkössége minden környezeti értékelés munkájában megjelenik. Ennek kezelésében alapvető fontosságú az együttműködő kulcsszereplők helyes meghatározása. A „mag” meghatározása soha nem teljes és végleges, de erre kell törekedni, mert a folyamat közben csatlakozók megnehezíthetik a munkát.

Gyakorlat:

A résztvevők kapnak egy listát, amin különböző tulajdonságok vannak felsorolva. (Ezek között vannak mindennapi tulajdonságok, de vannak olyanok is, mint pl. „szereti az Excel táblázatot, annak használatát”.) Minden tulajdonság mellé kell találni a csoportból valakit, aki annak megfelel, és azt aláírásával bizonyítja. A gyakorlatot valójában nem szükséges addig folytatni, amíg valamelyik résztvevő valóban összegyűjt minden aláírást. A cél egyfelől a „jég megtörése”, a csoporton belüli kapcsolatok építésének megkezdése. Másfelől a gyakorlat rámutat arra, hogy egy-egy csoport egészen meglepő kompetenciákat is felvonultathat. Luis Pinto például elmondta, hogy ezt a gyakorlatot eddig legalább 80 alkalommal vezette, de még soha nem volt olyan, hogy valamelyik tulajdonságra ne lett volna példa a csoportban. Az értékelések elkészítése során a csoportot egyfajta forrásként lehet használni.

Gyakorlat:

A résztvevők mindegyike egy-egy papírt kap kitöltendő kérdésekkel. Ezek: név; legmagasabb végzettséget adó intézmény neve; munkahely; munkahelyi részleg; munkahelyen főbb tevékenységek; anyanyelv; szabadidő tevékenység / hobbi; valami, ami meglepné a többi csoporttagot. A papírt feléig mindenki maga tölti ki, onnan párban egymásét, interjú-szerűen. Ezután a lapokat kirakjuk a falra, és azt mindenki olvasgathatja kb. két percig. Ezután a csoportvezető kérdez: - Melyik csoporttársad dogozik Építésügyi Minisztériumban? Melyik csoporttársad diplomázott a berlini egyetem matek szakán? Melyik csoporttársad szeret horgászni? Melyik csoporttársad énekel rock zenekarban?

A játék tapasztalata az, hogy a hivatalos adatokat alig-alig olvassuk el, és egyáltalán nem jegyezzük meg. Ugyanakkor a hobbi, a meglepő információk mindenkit érdekelnek, és azt többnyire meg is jegyezzük.

Gyakorlat:

Minden nap végén írjunk egy post-itre egy-egy dolgot, amit aznap magunkkal viszünk. Érdemes megnézni az egyes napok üzeneteit, hogy mennyire más dolgokat jelölnek fontosnak a résztvevők.

Cathy Maguire – „nem jelentés, hanem a folyamat maga”

Cathy Maguire szerint a környezeti értékelés nem egy jelentés, hanem a folyamat maga („assesment is not a report, it is the process”). Nem egy tudományos mű, hanem egy értékelés, bírálat („judgement”).

A fogalmak használata igen fontos. A fenntarthatóságba való átmenet („transition into sustainability”) például egyáltalán nem csak technikai változást jelent, hanem az alapvető intézmények, folyamatok, technológiák, szakpolitikák, életstílusok és gondolkodásmódok megváltozását („change in dominant institutions, practices, technologies, policies, lifestyles and thinking”).

Pontosan tisztázandó, hogy kinek írjuk az értékelést. Lehet, hogy a „biodiverzitás” kifejezés használata teljesen megfelelő, de lehet, hogy inkább a „természet” kifejezés hasznos, mert az nem olyan elvont. Az értékelés fő üzenetét majd megfelelően kell kommunikálni – persze nagyon nehéz helyzet, mikor az embernek úgy kell összefoglalnia egy környezeti jelentést, hogy az legfeljebb egy oldal lehet. A problémákra való fókuszálás helyett ma már a megoldások a főszereplők. Ugyanakkor sok környezeti kérdésre nincsen egyetlen válasz, nincsen minden helyzetben alkalmazható csodaszer. Gondoljunk csak az éghajlatváltozásra…

Az értékelés munkafolyamata mindig legyen átlátható („transparent”): mindig legyen követhető, hogy mit csinálunk, kivel, hogyan. Még így is felmerülnek értékek, feltételezések és bizonytalanságok. Az értékelések munkafolyamata:

1. Felfedező („exploratory”) szakasz
2. Tervezési („design”) szakasz
3. Megvalósítási szakasz
4. Kommunikációs szakasz
5. Értékelés és utánkövetés („folow up”) szakasz

Az Ügynökség az értékelések során nézeteltérésbe keveredett a DG Environment-tel. Utóbbi egy adott ponton nem tartotta helyesnek, hogy az ügynökség olyan témákkal és területekkel is foglalkozik, ami szerintük nem tartozna az ügyükhöz („go back to your box”). Az Ügynökség erre válaszul dolgozta ki „DPSIR” megközelítést, amely megmagyarázza, hogy milyen kontextusban érdemes a folyamatokat vizsgálni:

• D: Driving forces (hatóerők)
• P: Pressure (nyomás)
• S: State (állapot)
• I: Impact (hatás)
• R: Response (válasz)

Gyakorlat:

Négyes csoportokban soroljuk fel az európai élelmiszergyártás főbb hatóerőit, nyomásait, állapotait, hatásait és válaszait. (A résztvevők tapasztalata az, hogy a fenti módszer elmondva igen logikus és világos, ugyanakkor bonyolultabb és összetettebb témák esetében korántsem egyszerű a fogalmak besorolása.

Gyakorlat:

Fentiek alapján fogalmazzuk meg egy elképzelt környezeti értékelés főbb kérdéseit (3-5).

Gyakorlat:

Soroljuk fel a főbb indikátorokat, amelyeket az értékelés során használhatunk. (Tapasztalatok: Lehetséges, hogy a fenntarthatóság fogalma tisztázandó az adott témakörre vonatkoztatva. Lehetséges, hogy hasznos szcenáriók rövid bemutatása; ezekből egy lehet a fenntartható szcenárió, egy pedig a „business as usual” szenárió. Felmerülhet SWOT analízis alkalmazása is.

A csoportmunka során fontos, hogy a halkabb, hallgatagabb résztvevők tudásanyaga is bevonásra kerüljön. Ezt segítheti elő a javaslatok post it-re írása, azok felragasztása és közös értékelése.

A négyes csoportok átjárhatóak: bármikor bárki felállhat, és más csoporthoz csatlakozhat.

A tudás felépülésének lépcsői - MDIAK megközelítés:

1. Monitoring (collect),
2. Data (structure),
3. Information (interpret),
4. Assessment (integrate),
5. Knowledge (reflect).

Ahogyan az információ halad a kutatók /szakemberek oldalától a döntéshozók, majd a nagyközönség felé, úgy fokozatosan egyszerűsödik („simplification”).

Az emberi agy összefüggéseket keres. Így működik. De talált összefüggések, mint az alábbi grafikon is mutatja, félreérthetőek lehetnek...

Gyakorlat:

Minden nap végén írjunk egy post-itre egy-egy dolgot, amit aznap magunkkal viszünk. Érdemes megnézni az egyes napok üzeneteit, hogy mennyire más dolgokat jelölnek fontosnak a résztvevők.

Gyakorlat:

Érdekes lehet összehasonlítani a fenti gyakorlatok eredményeit az egyes csoportok esetében.

• Mindegyik csoport bain-storming-gal kezdte a téma feldolgozását.

• A „kit vonjunk be” kérdés több csoportban is megjelent.
• Több csoportban is felmerült egyes terméktípusok folyamatainak követése a termeléstől a feldolgozáson, a kereskedelmen át a hulladékig. A tejtermékek példája két csoportban felmerült, egyben pedig a hal példája is.
• Felmerült az egészségesebb és/vagy kisebb ökológiai lábnyomú étrendre való átállás.
• Felmerült az élelmiszerhulladék kérdése – a folyamat minden részét tekintve.
• Több csoport megfogalmazott lehetséges forgatókönyveket (scenarios) a jövőbeli irányok jobb megértése érdekében. Az egyik csoport szcenáriói:

1. BAU: (Business As Usual / Do nothing / Status Quo) Eddigi módok követése
2. EQaU: Environmental Quality as Usual. Jelenlegi környezetminőség fenntartása.
3. Optimal: környezeti célok elérése.
4. Pessimistic: a dolgok rosszabbodnak.
5. Practical Goal: a fenntarthatósági tevékenységek hangsúlyosabbakká válnak, de nem eléggé.
6. CAP – free: nincsen több EU támogatás az élelmiszertermelésre. (Az egyes országok a nemzeti forrásokból természetesen adhatnak ilyen támogatást.) Az UK a valóságban is kidolgozott egy szcenárió-t az élelmiszertermelés EU támogatás nélküli alakulásáról – a BREXIT-re való felkészüléshez.

• Az egyik csoport szerint a kulcstényezők (key factors) ez esetben: társadalmi, környezeti, technológiai, gazdasági, politikai értékek.
• A hajtóerők (drivers) között megjelentek az igények változása, a konzumerizmus (consumerism), a földek tulajdonlása, és az elosztó rendszer kérdése.
• A fenntarthatóság aspektusából felmerült az öntözés, a talaj szerves széntartalma, a vásárlói magatartás, illetve az ökológiai jelzések (ecolables) is.
• Az egyik csoport az alapkérdések között külön nevesítette a káros egészségügyi hatások minimalizálását.
• A körforgásos gazdaság több csoport alapkérdéseiben is megjelent.

Eva Kunseler – a hangosság nem feltétlenül jelez sem értékes infókat, sem kiemelkedő szerepet

Csak akkor kezdj a részvételi munkarészhez, ha tudod, hogy hogy miért teszed, hogy mit akarsz ezzel elérni. Növelheti a hitelességet, a relevanciát, a legitimációt, több tudást eredményezhet, kitágíthatja a megoldási irányokat, az értékeket, és hozzájárulhat a valós életbeli esetek megismeréséhez. Általában felmerül az egyes társadalmi csoportok, képviseletek bevonása, az üzleti szereplők bevonása, és a szakpolitikák kidolgozóinak bevonása.

Érdemes megkülönböztetni kétféle részvételt:

1. Tudományos: egyetemek köré épül, teoriákra orientálódik, hierarchikus, klasszikus „peer review”
2. Tudományok közötti (interdisciplinary), vagy akár tudományokon túlmenő (trans-disciplinary): nem csak a tudományos élet szereplőit vonja be, változatos intézményeket jelenít meg, ügyek köré orientálódik, nem hierarchikus, rugalmas munkamódszereket alkalmaz.

Ha a bizonytalan tudás gyenge erre vonatkozó értékekkel és normákkal találkozik, akkor maga a probléma is strukturálatlan lehet.

A szakértők bevonásának folyamata felváltva szélesíti, és szűkíti a különböző nézeteket.

Alapkérdés, hogy milyen és mennyi résztvevőre van szükség. A válaszhoz meg kell különböztetni, hogy mihez kellenek a résztvevők?

• co-decide (döntéshez)
• co-produce (értékelés együttes elkészítéséhez)
• take audience (közönségként vegyenek részt)
• consult (irányt, véleményt adjanak)
• listen (figyeljenek)
• study (tanuljanak)
• inform (információt adjanak)
• Nem szervezünk részvételt – ez is egy választható lehetőség.

A résztvevőket megkülönböztethetjük

• tudásszintjük szerint,
• kommunikációs képességeik szerint,
• mennyire ismerik egymást (egymás ismerete, pl. munkatársi viszony korlátozó is lehet),
• elkötelezettségük szerint,
• politikai hatásuk szerint.

Mindig figyelembe kell venni:

• a képviselet fontosságát (képviselnek másokat?)
• a megbízó elvárásait, és
• az egyenlőtlenségek erejét és fontosságát.

A bejelentkezett résztvevők átlag harmada nem jön el a beszélgetésre. Átlagosan harmadával több meghívott kell, mint ahány résztvevőt akarunk.

Előfordul, hogy egy-egy résztvevő a folyamat közben visszalép, visszaadja a megbízást.

Figyelnünk kell arra, hogy a részvétel során a hangosság nem feltétlenül jelez sem értékes infókat, sem kiemelkedő szerepet. Figyelnünk kell arra, hogy egyetlen lobbi csoport se uralja aránytalanul a porondot. Mindenkinek biztosítani kell a megjelenést, a nézete kifejtését.

Korlátozó lehet, hogy az egyes csoportok „más nyelvet beszélnek”, nem értik egymást. (Ebben a vonatkozásban tisztázandó, hogy az Integrált Környezeti Értékelés készítőjét kutatóként jelöljük (researcher), akkor is, ha valójában moderátorként, kérdezőként, az alakuló szöveg szerkesztőjeként dolgozik, és a témának lehet, hogy egyáltalán nem szakértője.)

Ha a résztvevőknek a folyamat elején nem mutatjuk meg előre, hogy mikor milyen munkát, és mennyi időráfordítást kérünk tőlük, akkor jó eséllyel nem fognak csatlakozni. De azt is meg kell mutatni, hogy a vázolt munkaterv változhat, ha a hangsúlyok változnak a munka előrehaladásával.

Kees Schotten – kell egy „transformer”

Mondd el, el fogom felejteni. Mutasd meg, emlékezni fogok rá. Vonj be, érteni fogom. (kínai közmondás)

(Tell me, i will forget. Show me, I will remember. Involve me, I will understand. Chinese proverb)

A táblázatokat a szakértők értik, kedvelik, de a döntéshozók általában nem. Ők a diagramokat, térképeket, és az infó-grafikákat kedvelik.

Info-grafika (infographic)

Van címe. Sokszor ikonokat is használ (olyanokat, mint az okos telefonok üzenetei).Általában egy rövid leíró szöveggel együtt jelenik meg; minél rövidebb a szöveg, annál jobb. Érdemes összevetni, hogy a fő szövegnek mi az üzenete, és az info-grafikának mi az üzenete.

A PBL holland élelmiszerláncról készült info-grafikája például díjakat is nyert. A grafika szerint a holland szupermarketek az élelmiszeráramlás megértésében kulcsfontosságúak (az alábbi ábrán piros színnel jelölve).

Ugyanakkor, amikor a szupermarket kereskedők klubja véleményezte a rajzot, akkor azt jelentősen módosították, kiegészítették. Az egyik fő kiegészítésük az volt, hogy a világ hétmillió lakosát kell élelmezni, és Hollandia a világ második legnagyobb élelmiszer exportőre. A másik kiegészítésük az volt, hogy az élelmiszerek elosztásában jelentős szerepet kapnak a szupermarketek mellett a piacok és az éttermek, étkezdék is.

Az info-grafikákat dizájner tervezi. Ő ért a megjelenítéshez, a vizuális elemekhez. Ugyanakkor a tartalmat szakértők fogalmazzák meg. Sok esetben a szakértő és a dizájner annyira más nyelvet beszél, hogy szükséges egy „transformer” közreműködésére is (aki általában az értékelést készítő intézmény munkatársa). Neki nem kell szakértőnek lennie az ügyben, és dizájnernek sem kell lennie, de szakértőként kell őket összekötnie.

Gyakorlat:

Négy fős csoportok egy-egy grafikon vagy info-grafika különböző változatait kell párosítaniuk az ismert „memory” játék elve alapján. Ez után a változatokat összehasonlítják, és a lehetséges hibákat, kerülendő buktatókat kiszűrik. A játék tapasztalata az, hogy a grafikonok létrehozása igen összetett és bonyolult munka, aminek eredménye könnyen egészen más üzenetet közvetíthet, mint az eredeti cél volt.

Gyakorlat:

1. Antropológus játék, első változat:

A csoportból három résztvevő kimegy a szobából. Ők lesznek az antropológusok: nekik kell majd megfogalmazni a törzs (tribe) szabályait. A többi résztvevő alkotja a törzset. A törzsben két egészen egyszerű szabály van: 1.: Ne beszélj. 2.: Nézz körbe, és anélkül, hogy jeleznél nekik, találj két partnert magadnak. Őket kell figyelned: egyenlő távolságban kell lenned tőlük. Ez azt is jelentheti, hogy messze vagy tőlük, de a kettejüktől egyenlő távolságra. Ha az egyikük mozdul, akkor neked is mozdulnod kell.

A három antropológus visszajön. A törzs a szabályok szerint kezd viselkedni. Ez zajlik kb. két percig. Utána a három antropológus megpróbálja megfogalmazni, hogy mik a törzs szabályai. Általában a megfogalmazott szabályok nagyrésze feltevés, ítélet, ítélkezés. Kevés a tény, a megfigyelés.

Amit a játék modellez: a törzs a rendszer, a rendszerdinamika. Ha valaki megmozdul, minden mozogni kezd. Az antropológusok az emberek, akik a tudomány segítségével igyekeznek megérteni a folyamatokat.

Az antropológusok mást és mást láttak, néha ellentmondásos kijelentéseket tettek. Nincs garancia arra, hogy a tapasztalataik, tudásuk, módszerük jó arra, hogy megértsék a rendszert. És ilyenkor jönnek az érték-ítéletek, a könnyedén kimondott, gyakran degradáló minősítések és megjegyzések. Mert ezt tanultuk az elmúlt valahányezer évben.

Az antropológusok sokkal többet mondtak a saját módszereikről, tudományukról, gondolkodásmódjukról, mint magáról a törzsről.

2. Antropológus játék, második változat:

A két magadban kijelölt törzs-tag egyike a farkas, másik a kicsinyed. Kerülj közéjük, hogy megvédd a kicsinyed a farkastól – ezt is beszéd nélkül.

3. Antropológus játék, harmadik változat:

Aki a babád volt, most az az anyád. Bújj mögé, hogy ő megvédjen a farkastól.

Az erő („Power”) és a rendszer („Order”) összefüggése

• Ha van erő, de nincsen rendszer, akkor javító, szerelő üzemmódban működünk („fixing mode”). A jelenségek egy-egy részét érzékeljük, azokat igyekszünk fenntartani, megjavítani.
• Ha nincsen erő sem és rendszer sem, akkor jelentkeznek a nézeteltérések, és megjelenik a cinizmus is. Az emberek gyakran túlterheltségre hivatkoznak: „Nem tudom ezt megcsinálni, ez túl sok. Én csak a saját munkámat végzem. Egyébként, nem hiszem, hogy bárki is meg tudná oldani.”
• Ha nincsen erő, de van rendszer, akkor megjelenik az összeesküvés elmélet: „Valaki biztosan áll a háttérben, aki ellenünk van, aki irányítja ezeket a dolgokat.”
• Ha Van erő is, és rendszer is, akkor szembenézünk az összetettséggel, a komplexitással – lépésről lépésre. Itt jelenik meg a rendszer-szerű gondolkodás („system thinking”).

Ahogy azt az Ügynökség kollégái megállapították, nincs olyan, hogy rendszer-szerű gondolkodás („system thinking”). Gyűjtik a megközelítéseket, az anyagokat a témában. Ahogy fogalmaztak: igyekeznek nem leegyszerűsíteni a dolgokat. Az új kérdések és témák megfogalmazásában nagy hangsúly kerülhet a jövőkutatásra, amelyet az EIONET csoportban  a FLIS szakértői csoport  képvisel. ( A témában kapcsolódó cikk: FORENV: jövőkutatás környezeti-társadalmi kérdésekről ).

Julia Wittmayer – a társadalomban az ok-okozati összefüggések bizonytalanok és előre nem láthatóak

A „transition” (átmenet a fenntarthatóságba) nem egy gyors folyamat. Radikális strukturális változások kellenek, és ehhez 20-50 évre, egy-két generációra lesz szükség. A fenntarthatóság egyik igen rövid definiciója az, hogy a társadalmi, a gazdasági és a környezeti tényezőket együttesem kezeli („people, planet, profit”).

A társadalmi folyamatokra a komplexitás kifejezetten jellemző: a társadalom nem irányítható („managed”), és nem tervezhető („planned”). Az ok-okozati összefüggések bizonytalanok és előre nem láthatóak („uncertain and unpredictable”). A gőzgépnél lehet tudni, hogy ha itt a kallantyút meghúzom, akkor ott a gép gyorsabban forog. De ez a társadalomra nem igaz. Az átmenetet nem lehet egyszerűen utasítani és ellenőrizni („command and control”).

Ugyanakkor a sokféleség, változatosság („diversity”) erőt és előnyt is jelenthet. A megfelelő folyamatokat gerjeszthetjük és gyorsíthatjuk („trigger and accelerate”), helyet adhatunk az úttörőknek („creating space for frontrunners”), elősegíthetjük az érdekeltek párbeszédét, és a társadalom tanulását („Social learning”).

1. A folyamatok lassan indulnak. Kezdetben csak egy-egy kínálkozó területen („niches”) jelentkeznek a változások. Ilyen például az energia vonatkozásában az, amikor egy-egy háztartás vagy intézmény megújuló energiát (is) kezd használni.

2. Ezt követi ezek tömeges elterjedése, amikor a dolgok normális menete megváltozik („change of regimes”). Ekkor már egész ügymenetek, intézmények, kormányzati rendszerek megváltozhatnak, ami magával hozza az értéknek, az emberek által fontosnak tartott dolgoknak a változását is. Az energia vonatkozásában például ekkor már radikálisan kiszorulnak a szén alapú energiahordozók.

3. A dolgok teljes megváltozása („change of landscape level”) csak ezt követheti. Ilyen az olajárak radikális megnövekedése, de ilyen lehet egy globális gazdasági válság, vagy éppen az éghajlatváltozás is.

 

A dolgok tehát kicsiben indulnak. Ilyen a „slow food” irányzat térnyerése, vagy a feleslegessé váló élelmiszerek újraelosztását célzó rendszerek megjelenése. Ilyen lehet szövetkezetek („cooperatives”) alakulása – akár olyan területekre is, mint az egészségügy („health cooperatives”). Ilyen lehet akár a vásárló és a termelő szerepének átalakulása, például az energetikában a termelő és a fogyasztó szerepének egybetolódása, a „prosumer” megjelenése. Hasonlóan a szerepek átalakulását jelzi az, amikor például a nemzeti költségvetés bizonyos részének felhasználásáról, vagy a személyi jövedelemadó bizonyos részének felhasználásáról az emberek közvetlenül dönthetnek.

Az ökofalvak megjelenése az átalakulás egy magas fokát jelzi: ott a természeti, a társadalmi és a gazdasági folyamatok eleve összefonódnak. Az előadó említette a holland ökofalvak honlapját  és a nemzetközi ökofalvak hálózatát . Mind mondta, az ökofalvak tömeges elterjedéséhez („to mainstream context”) a jogi szabályzásnak, így például a vonatkozó építési szabályoknak is át kell alakulniuk. Hasonló a helyzet a városi gazdálkodás („urban farming”) és a helyi fizetési rendszerek („local currency”) témájával is.

Julia szerint mindig célszerű a radikális csoportokat bevonni a munkába és a beszélgetésekbe. Az ő nézeteik még akkor is alakíthatnak a közös állásponton, ha az első hallásra lehetetlennek tűnik is.

Az átalakulás („transition”) során látszik, hogy a szerepek erőteljesen átalakulnak. Ki aktivitsa? Ki kutató („researcher”)? Ki politikus? Ki az előadó, és ki a hallgató – ki figyel kire? Julia Willam Shakespeare Hamletjét említette, aki körül megváltozik a helyzet, és új szerepet kell(ene) kialakítania önmaga számára. Mi a Te szereped az átalakulásban? Kivel beszélgetsz erről a szerepről?

Martin Reynolds – a gyerek, aki mindenre azt kérdezi, hogy miért, még szisztematikusan gondolkodik. Aztán erről leszoktatjuk

Kétféle rendszer van („two types of systems”):

1. Lételméleti („ontological”) elgondolás: „Azokat a rendszereket figyelem meg, amelyeket irányíthatok.” Ez a DPSIR megközelítés. Nem csak helyzeteket, hanem folyamatokat is figyel és feltérképez.

2. Ismeretelméleti, vagy kérdezősködő („epistemological”) megközelítés: ez az MDIAK megközelítés. Jó módszer a környezetállapot értékelésére, de határai vannak. Az eszközei hasznosak, de manipulálhatóak annak érdekében, hogy az előfeltevéseket támasszák alá.

A rendszerek („systems”) egyszerűvé teszik a komplex dolgokat. Modellezik a valóságot. két fogalmat meg kell különböztetni:

a) Rendszerszerűnek („systemic”) lenni: a nagyobb kép felrajzolására való törekvés, a holisztikus megközelítés

b) Rendszeresnek, módszeresnek, szisztematikusnak („systematic”) lenni.

A rendszerelmélet szerint mindig lesz vesztes csoport / szektor / elv / terület.

Az előadó szerint amikor a gyerek azt a korszakét éli, hogy mindenre megkérdezi, hogy miért, és a kapott válaszokra is rögtön rákérdez, hogy miért, akkor még módszeresen, szisztematikusan gondolkodik. Aztán erről leszoktatjuk.

Az élelmezési lánc fenntarthatóvá alakítására vonatkozó gyakorlatsorhoz kapcsolódóan Martin azt javasolta, hogy határozzunk meg 110 fejlődési pontot („identify 110 leverage points”).

Vincent Viaud - az Ügynökség átalakulás („transition”) orientált

Az EEA egyik munkatársaként Vincent elmondta, hogy az Ügynökség átalakulás („transition”) orientált, és ilyen módon a jövőkutatás (foresight / foreward looking) kezdettől előtérbe került. A DPSIR módszer elsősorban az állapot leírására alkalmas, míg az MDIAK módszer ennél továbblép.

Az ügynökség külső szakemberekkel is együttdolgozik. Nem egyszerűen megbíznak külső szakembereket bizonyos munka elvégzésére, de velük együtt dolgoznak, együtt gondolkodnak – így a munka irányát, koordinálását figyelemmel kísérhetik.

Az Ügynökség a jelenleg zajló munkáival messze túllép a szervezeti struktúrákon, ez kifejezetten érzékelhető az energia és a mezőgazdaság területein. A munkák során igen eltérő perspektívák is kirajzolódhatnak. Nem erre tervezték az Ügynökséget; oda eredetileg tematikus szakembereket vettek fel. Ehhez képest egy sokkal rendszerszerűbb látásmódra van szükség. Egy szervezet nem könnyen áll át.

Vincent is kiemelte az EIONET hálózat FLIS csoportjának  és State of Environment (SoE) csoportjának együttműködését.

A növekedés vagy nemnövekedés („growth or degrowth”) vitába az Ügynökség nem száll be: következetesen innovációt („innovation”) említenek.

Az átmenetet („transition”) monitorozni kell, de erre mérőszámokat, indikátorokat kell meghatározni. Erre az eljövő hónapokban külön projekt indul, amely vonatkozó esettanulmányokat is gyűjt.

Kérdés, hogy a Fenntartható Fejlődési Célok (https://www.un.org/sustainabledevelopment/development-agenda/ ) mennyire legyenek az Ügynökség munkájának középpontjában – ez jobbára politikai kérdés.

Új irányok is kínálkoznak, mint például a városi fejlődés kérdései (pl. Urban Agenda), a fenntartható pénzügyek kérdései („sustainable finance”), vagy éppen a makro-ökonómiai elemzés („macro-economic analysis”).

Gyakorlat:

Kettesével egymással szembe állunk. Alaposan megnézzük egymás külsejét. Egymásnak hátat fordítunk, és egyvalamit megváltoztatunk valamit a külsőnkön. Észre kell venni a változást a másik külsején. Ugyanez a játék két változtatással, és hárommal is. A tapasztalat az, hogy egyáltalán nem szeretjük a változásokat. Ahogy véget ér a játék, mindenki azonnal visszaöltözik (back to the comfort zone).

Gyakorlat:

Három fős csoportokban coaching (vezetés) gyakorlat: A tanfolyamon tanultakat hogyan adjuk tovább, arról hogyan számolunk be a kollégáknak? Minden tagra jut 10-15 perc. A másik két tag a coach – kérdezhetnek, rávezethetnek. Ne engedjék a harmadik tagot témában elkalandozni. Kerülendő az értékelés, a bíráskodás, és hogy a coach megmondja, hogy mi a teendő. Ne a coach-ról szóljon.

Az ügynökség kollégái elmondták, hogy az IEA munkafolyamatban a keretet adó kérdések megfogalmazása alapvetően fontos. Azt is tisztázni kell, hogy miért is csináljuk az értékelést. Ki fogja használni a jelentésünket és mire? Mik a munka határai?

Fontos, hogy magát a munkafolyamatot is dokumentáljuk, nem csak annak az eredményét. Ez elsősorban a megbízó felé fontos.

Az ügynökség az utóbbi években szükségszerűen túllépett a DPSIR megközelítésen. Az egyes szaktémák esetében mindig újra kell definiálni az Ügynökség szerepét, hiszen például a mezőgazdaság témájában rengeteg szervezet és szerveződés dolgozik a téma körül – mit adhat az EEA egy a témát célzó kutatással? Nincsen „korrekt” módszer; állandó tanulás van. A módszer fejlődik („evolving process”); a technikai gondolkodásmód egyre inkább egy tanuló gondolkodásmóddá alakul. Újra szerepet kap az intuíció. A kommunikáció nem csak az eredmény eléréséért fontos, de a résztvevőkkel együttes munkafolyamatért is. Meg kell barátkozni a zűrzavarral és a káosszal („embrace chaos”), tudni kell, hogy mimindent nem tudunk („to know the unknowns”).