A biomassza alapú gazdaságról tartottak konferenciát 2018. április 25-én a Földművelésügyi Minisztériumban. Az alább ennek rövid összefoglalóját tesszük közzé.

A konferencia fő célként arra kívánta felhívni a figyelmet, hogy ez a terület a jövőben széles körű, ágazatok közti együttműködést és együttgondolkodást igényel; a biomassza-alapú gazdaságot egy horizontális jellegű stratégiai ágazatként érdemes kezelni. Ez elsősorban az Unió Kutatási és Innovációs Keretprogramjának jobb kihasználását eredményezheti, ugyanakkor a magyar nemzeti álláspont megköveteli a koherens ágazati politikák kialakítását – írtak utólag a szervező Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Osztály.

Az Európai Bizottság Kutatási Főigazgatóságának  munkatársa, Liutauras Guobys, bemutatta az EU szintű törekvéseket, valamint a közös stratégiában rejlő lehetőségeket. Hangsúlyozta a körforgásos gazdaságban rejlő lehetőségeket is. Az EU Bioeconomy Strategy  2012-ben született, azóta sok EU tagállam megalkotta a maga bioökonómia stratégiáját.

Liutauras Guobys hansúlyozta, hogy a Horizon 2020 programban rengeteg pénzügyi forrás van az élelmiszerbiztonság, a fenntartható mezőgazdaság, illetve a fenntartható erdészet témakörére. Ahogy fogalmazott: új értékláncokra van szükség, új szolgáltatásokra, új kutatásokra.

A Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal főosztályvezetője, Csuzdi Szonja ismertette a Horizont 2020 Programbizottság szerepét a biomassza-alapú gazdaság uniós prioritásainak meghatározásában. Elmondta, hogy a programban igen hangsúlyos a klímaváltozás, az úgynevezett kék-gazdaság, a fenntartható élelmiszerbiztonság (sustainable food security) és a vidéki reneszánsz (rural renaissance) fogalma. Ő is elmondta, hogy a programban még sok a pályázható pénz, és eddig Kelet-Közép Európa, és így hazánk is alulreprezentált volt a pályázatok mind számában, mind elnyert összegében.

Az Agrárkutatási Állandó Bizottság (Standing Committee on Agricultural Research, SCAR) tevékenységét Dr. Kovács Barna ismertette. A SCAR-nak jelenleg 37 ország tagja, azt a DG Research  tartja fenn. A testület tanácsot ad a Bizottságnak és az EU tagországainak. A jövőkutatás (foresight, lásd a fogalmat bővebben itt ) mellett igen hangsúlyos a programozás és a témalista /tematika alkotás. Mindez munkacsoportokban (working group) valósul meg. Ahogy Dr. Kovács Barna mondta, amit ide bevisznek témát, az 5 év múlva válhat prioritássá, és 10 év mólva lehet belőle pályázati kiírás, ezért hosszú távú, stratégiai tervezésre van szükség.

A mezőgazdaságot érintő EU előterjesztések jelentős része innen indul. Ugyanakkor szembeötlő, hogy Kelet-Közép Európa kevéssé vesz részt a közös munkában. Ahogy fogalmazott: „Mi itt kelet-Európában gyakorlatilag láthatatlanok vagyunk.” A stratégiai programozásban ez a terület „szürke zóna”. A dolog ellentmondásos: egyfelől pénzhiányra panaszkodnak a gazdák, másfelől viszonyt az EU támogatások alig-alig jutnak el a gazdákig.

Kiló, vagy kiló joule?

Mint Dr. Kovács Barna mondta, az agrár ágazat ma már nem csak növénytermelést és állattenyésztést jelent, hanem ezek mellett a vegyipar, a kémia, az erdészet, a halászat illetve halgazdaság komplex együttesét.

Ugyanakkor az érdekek képviselete, a stratégiai tervezés nem egy-egy állam játéka; ehhez társak bevonása kell. A Bizottsághoz érdeket országonként bevinni aligha lehet. De nem mindegy, hogy az élelmiszert kilóban mérjük, vagy kiló joule-ban? Erre a célra jött létre a BIOEAST kezdeményezés (amelynek ő a titkára). Itt a tagállamok szakmai stratégiái találkoznak; ha az stimmel, akkor lehet kutató intézetekkel csatlakozni. De mindehhez tisztázni kell, hogy a témát ki vezeti, melyik tárca fogja bevinni a parlament elé?

Búza, vagy energiafű?

Az a kérdés, hogy kukoricát ültessünk vagy etanol gyártáshoz használható úgynevezett energia-növényt, ma Magyarországon az egyes gazda szintjén dől el – kizárólag rövidtávú piaci alapon. Azt termel a gazda, ami neki ott akkor éppen jobb. Mindezt kormányzati szinten kellene tervezni, szabályozni.

Kovács kiemelte, hogy a COP24 tárgyalás Katowicében 2018 őszén kiváló alkalom lehet a helyi érdekek és irányok képviseletére (a mezőgazdaság és az éghajlat kapcsolatáról lásd bővebben korábbi cikkünket itt ).

Lineáris modell helyett rendszerek

Somosné Dr. Nagy Adrienn a Pilze-Nagy Kft. előadójaként előadásában a rendszerszerű tervezés egy igen szép példáját mutatta be. A gabonák termelésében a szalma termelődését sokáig mellékterméknek tekintették; azt vagy állatok almozására használták, vagy csak egyszerűen elégették. Az itt bemutatott rendszerben a szalma a gombatermelés egyik fő alapanyaga. Körülbelül egy hektáron nőtt szalmán (körülbelül 3 tonna) a kidolgozott technológiákkal 8-10 hét alatt körülbelül két tonna gomba termelhető. Ezt követően a táptalajból biogáz nyerhető, ami körülbelül 800 kWh melegvizet, és 1000 kWh villamos energiát hozhat létre. A tápanyag ezután körülbelül 4 tonna biotrágyává alakítható, ami így értékesíthető. A rendszer ilyen formán zárta a köröket – a körforgásos gazdaság  elméletének megfelelően.

Példa a mezőgazdaság rendszerszerű tervezésére

A konferencia hivatalos vezetői összefoglalója itt érhető el.

A témáról bővebben:

A mezőgazdaságban az elmúlt években igen figyelemreméltó újítások jelentek meg. A mezőgazdaság olyan újítási lehetőségekhez jut, amelyek a mennyiségi eredmények megtartása mellett fenntarthatóbbá tudják alakítani a mezőgazdaság egészét (csökkentik annak környezeti terhelését, azaz az ökológiai lábnyomát). Ez összefüggésben van a körforgásos gazdaság  mezőgazdaságba való átültetésével is, illetve az öko-gazdaság   eredményeinek ipari léptékbe való átültetésével.

A mezőgazdaságra korábban lineáris folyamatként gondoltunk, amelyben a termelés – feldolgozás – szállítás – értékesítés folyamat egyirányú, megfordíthatatlan folyamatként szerepelt. Jelenleg egyre elterjedtebb a rendszerszerű gondolkodás, amelyben az anyag és az energia lehetőleg körforgásos folyamatokat alkot. A rendszerszerű fejlesztésben a melléktermékeket újra felhasználják, illetve az élelmiszerhulladék igen jelentős arányban csökkenthető. A mezőgazdaság és az erdészet (éghajlati tárgyalásokon együttesen „a földhasználati szektor”) fenntartható módon való üzemeltetése megnövelheti a szakterület üvegházgáz felvevő képességét (sequestration capacity of greenhouse gas). A talaj szerves anyag tartalmának növelésével elsősorban a CO2 tároló képesség növelhető jelentősen. Ez igen jelentős mértékben hozzájárulhat az éghajlatváltozás megfékezéséhez.

A mezőgazdaság sok esetben az éghajlat változása miatt kénytelen kialakítani a megfelelő öntözéses rendszert annak érdekében, hogy a kívánt eredményeket a korábbi módon elérjék. Ugyanakkor az öntözéses technikák még a technológiai fejlesztések mellett is jelentős környezeti terhelést jelenthetnek. Az ebbéli tapasztalatok cseréje minden érintett fél számára eredményeket hozhat.

Öntöző berendezésen pihenő költöző gólyák a Közel-Keleten

A hagyományos lineáris gazdaságmodell – amely a kitermeléstől, termeléstől indul, majd a kereskedelmen át jut el a fogyasztóhoz és hulladékként végzi – nem egyeztethető össze a környezeti céljainkkal. Nem egyeztethető össze még hatékonyabb technikákkal, a hulladék megfelelő kezelésével, a legváltozatosabb csővégi technológiák alkalmazásával együtt sem. Nem fenntartható az a modell, amelyben a környezettől folyamatosan elveszünk és a folyamat végén a környezetbe hulladékot, szennyezett vizet, mérgezett levegőt bocsátunk. Magyarországon is tetten érhető az átmenet a magas emissziójú ágazatokból a környezetbarát iparágak felé, az erőforrás-hatékony és sokszor innovatív tevékenységek és technológiák felé. Ez azonban még csupán egy hosszú folyamat kezdete. Forrás: Európai Környezetvédelmi Ügynökség: Jelzések 2014

Lineáris folyamat az élelmiszer szektorban

Becslések szerint az Európában előállított élelmiszer körülbelül egyharmadát nem fogyasztják el, és a lánc minden szakaszában hulladék keletkezik. Az Európai Bizottság becslése szerint egyedül az Európai Unióban évi 90 millió tonna (vagyis egy főre vetítve 180 kg) élelmiszert pazarlunk el, javarészt olyat, amely még alkalmas lenne emberi fogyasztásra. Az élelmiszer-pazarlás azon területek egyike, amelyekkel meg kell birkózni az erőforrás-hatékony Európa megvalósításának európai uniós ütemterve  szerint.

A körforgásos gazdaság (circular economy) ideális világában csaknem mindent újrahasználunk, újra feldolgozunk vagy visszanyerünk más végtermékek előállításához. A termékek és termelési folyamatok újratervezése segít a pazarlás minimalizálásában és a felhasználatlan anyagok erőforrássá alakításában. Forrás: Európai Környezetvédelmi Ügynökség: Jelzések 2014 

A körforgásos gazdaság: "Itt vágja el a körforgásos gazdaság megteremtéséhez"

A zöldgazdaságot előtérbe helyező megközelítés messzebbre megy a körforgásos gazdaságnál: figyelmének központját a hulladékon és az anyagi erőforrásokon túl kiterjeszti arra, hogy a víz-, energia-, talajhasználatot és a biológiai sokféleséget hogyan kell kezelni az ökoszisztéma ellenálló-képességére és az emberek jóllétére irányuló célkitűzésekkel összhangban. A zöldgazdaság foglalkozik tágabb gazdasági és társadalmi szempontokkal is, mint például a versenyképesség és a környezetre gyakorolt nyomásnak való kitettség, vagy éppen a zöldterületekhez való hozzáféréssel összefüggő társadalmi egyenlőtlenségek. Forrás: Az európai környezet – állapot és előretekintés 2015: Összefoglaló jelentés 

A zöldgazdaság, mint az anyagfelhasználásra irányuló szakpolitikákat integráló keret

Mindennek a megvalósulása hosszú és összetett folyamat. A változásokat olyan intézkedések is elősegítik, mint például a rövid ellátási láncok elősegítése, vagy a termelői piacok létrejöttének előmozdítása. Ezzel eleve közelebb kerül a fogyasztó a termelőhöz, ami megkönnyíti a folyamatok zárását, a körforgásos áramlás kiépítését. Mindeközben megerősödik a helyi gazdák, mezőgazdasági termelők szerepe, és csökken a nemzetközi piacoktól való függés is. Csökkennek a közlekedésből eredő környezeti terhek, és új munkahelyek is születnek. Forrás: Zöldebb mezők a mezőgazdaságban  és Zöldgazdaság (előadás anyaga)

Termelői Piacok számának alakulása Magyarországon