Az „éghajlat csúcs” ellentmondásokra épült. Kettős hangulat volt a levegőben: egyfelől egy kiábrándultság, csalódottság, hogy még a Párizsi Egyezmény után két évvel is ilyen lassan és nehézkesen válthatók tettekre a célok. Másfelől a résztvevők kitörő örömmel nyugtázzák a hatalmas érdeklődést, a résztvevők magas számát, a kiállítók ötletgazdagságát, programjaik nagy választékát, elszántságát. Mintha egyszerre lenne gyász és lagzi. A két hetes kongresszus végére egyértelműen ez utóbbi érzés kerekedett felül.

Volt, aki szerint az éghajlatváltozás körül még mindig sok a bizonytalanság, és további kutatásokra van szükség, mielőtt magabiztos kijelentéseket tennénk. Mások szerit már most is túl sokat tudunk az éghajlatváltozásról.

Volt olyan stand, amely a nukleáris energiát népszerűsítette (www.nuclearforclimate.org ), mint ami nem bocsát ki üvegház gázt, ily módon „éghajlatbarát”. Mások ezt kifejezetten ellenezték, hiszen szerintük a nukleáris energia semmiképpen sem tekinthető fenntarthatónak.

A résztvevők egy része szerint mindekképpen szükséges a politikusok vezetése, az ügy melletti kiállása. Mások szerint sokkal fontosabb, hogy azonnal lássunk hozzá a tennivalókhoz, ha más nem, legalább ültessünk fát. Sokan, sokat. Ilyen például az a kezdeményezés, amelynek szlogenje is ez: „Hagyd abba a beszélést, kezdj bele az ültetésbe (stop talking, start planting)".

A hivatalosan az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye 23. éves ülésének (COP 23) nevezett konferencia levezető elnöki tisztségét a Fidzsi-szigetek töltötte be. A Fidzsi Köztársaság miniszterelnöke, Frank Voreqe Bainimarama hangsúlyozta, hogy országa a klímaváltozás által leginkább veszélyeztetett államok között van: a tengerszint emelkedése miatt teljes egészében eltűnhet a Föld színéről, ha a nemzetközi közösség nem tesz meg mindent a Párizsban tett ígéretek betartásáért.

A Csendes-óceáni szigetállam nem tud megrendezni egy ekkora konferenciát, ezért Németország átvállalta a feladatot. A konferenciát azért Bonnban rendezték, mert ott működik az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményének (UNFCCC) titkársága.

A hivatalosan az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye 23. éves ülésének (COP 23) nevezett konferencián 195 ország vett részt hivatalosan, de e mellett még körülbelül 500 egyéb szervezet is jelen volt. Ez a két hét alatt körülbelül 27 000 (!) látogatót jelentett.

A hivatalos tárgyalások a „Bula Zone” nevű részben zajlottak. A „bula” szó egy fidzsi köszöntés. A tárgyalások lebonyolítására a World Conference Center Bonn (WCCB) épületeit összekötötték az ENSZ épületekkel , és ehhez csatlakozott egy ideiglenes épület a delegációk számára.

A hivatalos tárgyalások a „BULA Zone” épületeiben zajlottak

A hivatalos plenáris tárgyalások

A kísérő rendezvények felé vezető úton a parkban egyebek mellett ideiglenesen felállították a Climate Planet nevű óriásmozit, amely kívülről Földgömb alakú, belül pedig 40 perces show műsorként mutatja be az éghajlatváltozás tudományos hátterét. Belépőjegy nem volt, de esetenként sokat kellett várni, mert előzőleg több ezer (!) német iskolai csoport foglalt időpontot.

A Climate Planet kívülről...

...és belülről

A kísérő rendezvények a „Bonn Zone”-ban kaptak helyet. Az ideiglenes sátrakból alakult városrészben egy külön beléptető csarnokban 8 kapunál vizsgálták át az érkezőket. E mellett 12 előadóterem, egy kisebb és egy kétszintes óriási étterem, négy kávézó, nyolc mosdó, és több ezer négyzetméternyi kiállítási terület volt.

A kísérő rendezvényeknek otthont adó "Bonn Zóna" épületei - valóságos városrész

Az előzetes várakozások azt mutatták, hogy a bonni tárgyalások fő kérdése az USA helyzete lesz. Miután Nicaragua és Szíria is csatlakozott a párizsi éghajlat egyezményhez még a tárgyalások előtt, az USA kormánya az egyezmény ellenzésével egyedül maradt. Ez az elszigetelődés a tárgyalások során kézzel foghatóvá vált.

Reklám egy résztvevő táskáján: "Amerika ígérete: még mindig itt vagyunk"

Ideiglenes élő szobor az ülés melletti parkban

Az ülésen a megjelentek már-már tüntetőleg felhagytak a hagyományosan elvárt öltözékek viselésével. A fehér ingeket és blúzokat; a sötét öltönyöket és kosztümöket szembeötlően felváltották a nemzeti viseletek, amelyek igen tartkává tették a rendezvényt. Mindez egészen magas szinteken is látható volt - egyértelmű politikai üzenettel.

I. Partnerség a hegyekért (Implementing the 2030 Agenda and Paris Agreement in mountains: building a Framework for Action)

Az éghajlat változása a hegyvidékeken kézzel fogható. A gleccserek helyén tavak, vagy kiszáradt folyómedrek vannak, és ez a teljes völgyrendszerekre kihat. Ha a gleccserek eltűnnek, az a helyi viszonyokra óriási következményekkel lehet („tipping point”). A dél-amierikából érkezett szakember kiemelte, hogy a hegyek problémája nincs megfelelően képviselve az éghajlati tárgyalásokon. Ennek oka lehet, hogy nagyon kevés olyan ország van, amely jellegét tekintve kizárólag hegyvidéki.

Törökország képviselője bemutatja egyebek mellett a tömeges faültetési programot: 2016 és 2019 között 4,5 milliárd (!) fát terveznek ültetni.

Az Alpok problémáit képviselő szakember szerint az olvadások miatt a hegyvidékek sokkal veszélyesebbé váltak. Míg korábban a hó csuszamlások jelentettek problémát, mára a nyári hirtelen áradások okoznak gondot.

II. Rugalmas, inlkuzív és kis kibocsátású városfejlődés (Investing in low-emissions, resilient and inclusive growth: the G20, Asia and urban transformations)

Dirk Messner kiemelte előadásában, hogy a városok fejlődése nincsen a helyes úton („urban sector is not on the right track”). Sokkal több fejlődés kellene, sokkal nagyobb léptékű fejlődés. 2050-re a világ lakosságának 80%-a városokban akar majd élni, és erre egyáltalán nem vagyunk felkészülve. Ez egy olyan mértékű urbanizálódás, ami globális szinten hetente 1,6 millió új városlakót jelent. Ez elsősorban Ázsiában és Afrikában jelentkezik. Az alapvető lakhatási, vízhez és higiénés szükségletekhez való jutási, munkához jutási igények sincsenek biztosítva.

John Schellnhuber kiemelte, hogy 2060-ig körülbelül 1,4 milliárd embert kell elköltöztetni a tengerek emelkedése miatt. Ahogy mondta, az igazi kihívás nem a luxus szállodák vagy az operaházak tervezése, hanem a globális urbanizáció építészeti kérdéseire válaszok adása. Ahogy mondta, vannak új irányok; elég, ha csak a hulladék alapanyagokra nyomtatható három dimenziós házakra gondolunk. Kiemelte, hogy nem óriásvárosokban kellene gondolkodnunk, hanem sok közepes méretű, sokközpontú városban.

Az előadó kiemelte, hogy a szén-, és energiahatékonyság magasabb a városokban, mint a vidékies területeken, ahogyan ezt egy OECD tanulmány is megállapítja. Ugyanakkor kérdéses lehet, hogy mit értünk vidékies alatt egy olyan korszakban, amikor a vidéki társadalom is urbanizálódik, sőt, ma már az indiai vidéken is elérhetővé válik az elektromos áram. Ahogy mondta, az emberiség dicső korszakai mindig policentrikus területi fejlődést hoztak. A babiloniak és a görögök is policentrikus városokat alkottak, és a reneszánsz kor is ilyen városokat eredményezett. Ahogy fogalmazott: ha Indiában ilyen fejlődést tervezünk, az India új reneszánszát hozhatja.

A szakemberek egy része kiemelte, hogy a jelenlegi politika szélsőségek mind az elhanyagolt vidéki népesség problémáit célozzák. Ezért a vidéki népesség problémái kiemelt fontosságúak – már csak politikai szempontból is.

Sok országban nincsen városi stratégia – semmilyen sem. A folyamatok zajlanak, de senki nem irányítja őket, sőt, sok esetben még megfelelő adatok sincsenek a folyamatokról, azok mértékéről.

Sokak szerint a mezőgazdaság szerves alapúvá való átalakítása megoldható akár Indiában is, sőt, ezt kombinálni lehet a magas technikai innovációkkal, például a drónok által közvetített digitális adatokkal is.

A megbeszélésen az Ázsiai Fejlesztési Bank (Asian Development Bank ) képviselője hangsúlyozta, hogy messze nem csupán pénzt adnak, hanem szaktudást is.


III. Megállíthatatlan és visszafordíthatatlan: innováció (Unstoppable and irreversible: innovation, non-state actors and the Paris Agreement)

Bertrand Piccard, a Solar Impulse Foundation  vezetője rövid, de nagyon elgondolkodtató előadást tartott. Mint mondta, az első repülőgép, amely 1903-ban épült, fából és bőrből készült. Ez azt jelenti, hogy az egyiptomiak repülhettek volna. De nem repültek, mert azt gondolták, hogy az az istenek előjoga. Leonardo da Vinci modellje képes lett volna repülni, ezt ma már számítógépes szimulációkkal igazolták. De ő azt nem építette meg, mert tudta, hogy megégetnék érte. Az innováció az, amikor megszabadulunk a jövőtől való félelmünktől („Innovation is when you get rid of old fear of future”).

Az első repülőgép 1903-ban

Bertrand Piccard a napelemes repülővel lett világhíres. Amikor először mondta el repülőmérnököknek, hogy egy napelemmel működtetett repülőt akar építeni, akkor azok azt válaszolták, hogy az nem lehetséges. Ezt mondták, mert az ő gondolkodásmódjuk szerint az nem lehetséges. Úgyhogy hajóépítőket keresett meg a kérdéssel. Ők nem tudták, hogy ez nem lehetséges, így ők 2015-ben megépítették a napelemes repülőt, amely 2016-ban megkerülte a Földet.

A világ első napelemes repülőgépe

A jövő a jelen kivetítése. Amikor a napelemes repülő hangtalanul suhanni kezdett a levegőben, akkor „két nap alatt az addigi világ múlt idővé vált”. Világossá vált, hogy ez az a történelem, amit mi írunk a jövő számára.

Amikor tárgyalásokat folytatunk az éghajlatváltozásról, akkor látnunk kell, hogy a politikusok csak olyasmit fognak elfogadni, ami a szakembereik szerint biztosan megvalósítható. Tehát a jövőt beszorítjuk a már elavult technikai tudás keretei közé. Ezért a politikusok tárgyalásainak eredményei szükségszerűen nem lehetnek elégségesek, azokkal nem elégedhetünk meg. A megállapodásokban rögzített célok a tegnapi technikákon alapulnak. Ennél sokkal többet váruk a politikusoktól. Látnunk kell, hogy a közös gondolkodásmód a pénzügyi, gazdasági, ipari gondolkodás („Language of today is financial, economic and insdurtial”).

Néhány éve még senki nem hitte volna, hogy a napenergia ára ilyen mértékben csökkenni fog. De ahhoz, hogy ez megtörténjen, szükség volt arra, hogy a Párizsi éghajlategyezmény jogi hátteret teremtsen ehhez. Az energiaszektor átalakítása ma már jövedelmező.

Paul Simpson (CDP) kiemelte, hogy a párizsi éghajlategyezmény nem a megszokott módon jött létre. Ott addig példátlan lendülettel képviselték az érdekeiket az üzleti szereplők, és a városok is. Olyan zajkeltést szerveztek, amely egyaránt figyelmet keltett „kívül és belül”. A világ vezető cégei egyértelműen elköteleződtek a karbon-mentes gazdaság mellett. Az csak egy példa a sokból, hogy az IKEA, amely 2020-ra kizárólag megújuló energiát kíván használni, ma már több áramot értékesít, mint amennyit felhasznál. (?) A melléktermékekből („niche products”) fő tevékenység („mainstream”) válhat.

A technika rendelkezésünkre áll. A technikai szaktudás („skill”) a rendelkezésünkre áll. A hálózatos gondolkodás, a rendszerben tervezés már sokkal inkább jelenti a szűk keresztmetszetet.

Emanuelle Pinault, a C40 részéről elmondta, hogy a cél 2050-re a szénalapú üzemanyagok terén a szénenergia-semlegesség („carbon neutrality”) elérése. Ez egy óriási léptékű átalakulás („transformation”); ez magában foglalja a hulladékkezelés kérdéskörét, a közlekedés átalakulását, az épületek energia mérlegét is. Mindehhez pénzügyi együttműködés is kell. Felmerült az is, hogy a C40 egy saját Zöld Fejelsztési Banokt („Green Development Bank”) hozna létre, kifejezetten városfejlesztési projekteknek. Ez jelenleg vitatott.

A C40 főbb területei:

  • várostervezés (urban planning);
  • élelmiszerbiztonság, különös tekintettel az üvegházgázok kibocsátásának csökkentésére és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra;
  • egyenlőség és inkluzivitás („inequality and inclusiveness”);
  • az éghajlatváltozás és a nemi egyenlőség kérdései („climate and gender”);
  • az éghajlatváltozás és a migráció kérdései – városon belül is (!).


IV. Migráció (Adaptation in Motion: under which conditions can migration contribute to climate-change adaptation?  – Rendezők: TransRe, és Unviersität Bonn, Geogrepgisches Institut)

2050-re akár 200-250 millió éghajlatmenekült („climate migrant”) is lehet. De mire jók ezek a számok? Nem ismerjük, hogy pontosan hogyan függ össze az éghajlat változás a környezeti degradációval, és mindez a migrációval.

Az International Organization of Migration szakembere kiemelte, hogy nem volt mindig evidens, hogy egy éghajlatváéltozással foglalkozó eseményen miért van jelen a migráció témája. Kiemelte azt is, hogy sok a témával foglalkozó szakember nem szívesen használja az adaptáció („adaptation”) kifejezést, mert úgy gondolják, hogy a migráció lehetősége csak akkor merül(het) fel, amikor az adaptáció lehetséges módszerei már kimerültek. Az elsődleges cél az alkalmazkodás, a problémák helybeni megoldása. Csak akkor kellene hogy szóba jöjjön az elvándorlás, ha a problémák megoldása semmilyen megvalósítható intézkedéssel nem érhető el. A javasolt intézkedési sorrend tehát a következő:

  1. Emberek segítése a helyben maradásban, a felmerülő problémák helyi megoldásában. Ez az adaptáció fogalomköre.
  2. Emberek segítése – ha már úton vannak.
  3. A gerjesztett migráció kezelése – jogi és politikai eszközökkel.
  4. Bevándorlók közösségeinek segítése a célországokban.

Patrick Sakdapolrak, a bécsi egyetem  munkatársa szerint az éghajlatváltozás, és az éghajlati migráció már zajlik, folyamatban van. Nem jó vagy rossz, hanem van. Van olyan helyzet, amikor nincsen valós döntéshelyzet, hanem az egyetlen életbenmaradási lehetőség az elvándorlás.

Kees van der Geest (UNU-EHS és University of Hawaii ) egy részletes felmérést ismertetett, amely a Marshall szigetek (Csendes óceán) esetét mutatja be. Kiemelte, hogy az emberek nem közvetlenül az éghajlatváltozás miatt vándorolnak el; az emberek nagyrészét ez a fogalom nem érinti. De az éghajlatváltozás hatásai már érintik az embereket: a szélviharok, a tengerszint emelkedése, az egyre kevesebb csapadék. A Marshall szigetekről az emberek jelentős része Hawai-ba vándorol, és sok megy az USA-ba is. Az úti cél t többnyire rokonok, már kint élő ismerősök jelölik ki. Érdekes módon a már kint élő rokonok, ismerősök sokkal nagyobb arányban említették az éghajlatváltozást, mint vándorlási okot, mint a Marshall szigeteket elhagyók. A már kint élők sokkal inkább aggódnak amiatt, hogy már soha többé nem fognak tudni hazatérni.

A felmérések szerint a tengerszint emelkedését még nem érzik az emberek, a tenger még nem támadja a szigeteket, de a szárazság („drought”) igen. Ami a leggyakoribb vándorlási ok, az az eredeti lakhelyen a munkahelyek hiánya, illetve az egészségügyi rendszer hiányossága. (Ugyanakkor a szigetek egészen laposak, az óceán só szerint a házak előtt kezdődik, így amikor a vízszint emelkedése gondot okoz, akkor gyakorlatilag már késő van.)

A migráció témájával kapcsolatban kiemelték a szakemberek a társadalmi értékek lehetséges elvesztését, az identitás válságot, a honvágy megjelenését, és a másodgenerációs problémák lehetséges megjelenését is.


V. Deutsche Bahn („Debating Decarbonizaion: Perspectives for Transportation”)

A Német Államvasutak (Deutsche Bahn ) által szervezett esemény inkább volt baráti, közvetlen, mint szakmai. Ahogy az előadó leszögezte, a közlekedés az egyetlen szektor Németországban, amely nem járul hozzá a Párizsi Egyezmény megvalósításához. A közlekedés terén nem hogy nincsen kibocsátás csökkenés, de a 2016-os év növekedés mutatott. Több az autó, több a repülő – és ez a trend nem csak Németországra jellemző. Ahogy az egyik szakember fogalmazott, a közlekedés szektor jelenleg nem dicsekedhet, de éppen ezért sokat fejlődhet.

A Deutsche Bahn előadói

Ugyanakkor a Deutsche Bahn a napokban tette közzé azon célkitűzését, hogy 2030-ig a jelenlegi kibocsátását felére csökkentse, 2050-re pedig függetlenné váljon a szénalapú üzemanyagoktól („carbon neutral”). Az üvegházgázok döntő része már ma sem a mozdonyokból ered, hanem a vasutat kiszolgáló logisztikai rendszerekből. Jelenleg a Deutsche Bahn az ország legnagyobb áramfogyasztója; sőt saját, független hálózata van.

Ahogy a beszélgetés során az egyik szakember fogalmazott: igen komoly kihívás megmondani ma, hogy mi lesz 2050-ben a legfőbb probléma, és arra ma technikai választ adni. Márpedig nekik nap mint nap ez a feladatuk.

A megújuló energiák ára lefelé megy. A mellettük való elköteleződés egyre kevésbé környezetpolitikai kérdés, sokkal inkább logikus pénzügyi reakció.

Az autómegosztó rendszerek („car sharing”) nagyon népszerűek Németországban, csakúgy, mint a közösségi kerékpár („public bike”) hálózatok. Ma már a fiatalok elvárják, hogy legyenek olyan szoftverek, amelyek kombinálják a fentiek előnyeit az aktuális vonatmenetrenddel, és ezek összesített eredményét ajánlják az utasnak – akár a közlekedési módokat kombinálva.

Egy kérdésre válaszolva az előadók elmondták, hogy a biológiai üzemanyaggal hajtott vonat ötlete valóban felmerült, de ennek „forrása limitált” („resources are limited”), ami ebben a szövegkörnyezetben nem volt egyértelmű, hogy a fejlesztéshez szükséges pénzügyi forrásokat jelenti, vagy egy ilyen rendszer kiszolgálásához szükséges energia-növényeket. Ugyanakkor a Deutsche Bahn a napokban vásárolt 14 hidrogén üzemű motorvonatot a felsővezetékkel nem rendelkező mellékvonalakra – bár az előadó kifejtette, hogy a hidrogén ebben az esetben egy közvetítő anyag, és az alap energiaforrás nem eldöntött.

Hidrogén hajtású vonat Németországban

A közönség is egyetértett azzal, hogy éghajlati szempontból igen előrevivő lenne, ha a repülés, a vasút és a közút ugyan olyan adóterhekkel nézne szembe.

VI. „A hajózás az éghajlat egyezmény potyautasa” (Shipping can no longer free-ride in global decarbonisation efforts)

A beszélgetés abból a helyzetből indult ki, hogy a hajózás és a repülés nem része a Párizsi Éghajlati Egyezménynek. Ennek oka, hogy 2015-ben nem lehetett megválaszolni azt a kérdést, hogy a hajózás és a repülés okozta károkat melyik ország fizesse meg, hiszen a szennyezés helye, illetve a cégek bejegyzési helye igen távoli viszonyban van az államhatárokkal. Ugyanakkor a hajózás ma már rendelkezik olyan technikai megoldásokkal, amelyek igen jelentősen csökkenthetnék az üvegház gázok kibocsátását.

Az egyik ilyen lehetőség a tengeri hajózás sebességének csökkentése („slow steam”). A sebesség 10%-os csökkentése akár 30%-os kibocsátás csökkentést is eredményezhet, és ehhez nincsen szükség semmilyen technikai fejlesztésre, átalakításra. A 2008-as gazdaság válság idején sok hajózási társaság csökkentette az utazósebességet – de később kiderült, hogy ezt az akkori kereslet visszaesés is indokolta. Ugyanezek a cégek a válság elmúltával többségükben visszatértek az eredeti sebességhez – és az eredeti szennyezés kibocsátáshoz.

Kutatások szerint az energiahatékonysági intézkedések, a sebesség korlátozása, és a megújuló energiák használata együttesen megoldhatóvá teszi a szénalapú energiahordozók teljes kivezetését a hajózásból 2050-ig. A hajózásban sok év óta nincsen jelentős fejlesztés – ahogy egy előadó mondta, az utolsó nagy ötlet a konténerek bevezetése volt. Az elektromos hajózás technikailag megoldható (akár hidrogén közvetítéssel), de ezzel is fennmarad a kérdés, hogy hogyan hozzuk létre a szükséges áramot.

Ha nem teszünk semmit, akkor számítások szerint a hajózás, amely ma az üvegház gázok 2,6%-át adja, 2050-re a kibocsátás 17%-áért lesz felelős.

A hajózásból eredő üvegházgáz kibocsátás várható alakulása (Transport and Environment)

Egy jövőben lehetséges, a hajózás dekarbonizációját ösztökélő „szénadó” szükségesnek ítélt mértékét persze a jelenlévők közül többen sokallták; ugyanakkor világossá vált, hogy az a szállított áruk árán alig lenne kimutatható. Egy tengereket járt laptop értéke például hozzávetőlegesen 6 euro centtel lenne drágább.

Az egyik szakértő szerint a hajók mellett a kikötők fejlesztése is igen fontos lenne. A kikötőkben mindennek elektromos árammal kellene működni, némi iróniával azt mondta, hogy még a kamionoknak is. Mindehhez előnyt jelenthet a kikötők gazdasági klaszterekbe való tömörülése.

Megjegyzendő, hogy a beszélgetésben résztvevő szakemberek a repülés kérdését a bevezetőt leszámítva egyáltalán nem érintették.

VII. OKTATÁS (High level Event: Education Day)

Az oktatásról szóló magas szintű panel elején egy 15 éves lány szólt a közönséghez, és szóvá tette, hogy a jelenleg használt földrajzkönyvek nagyon sok esetben olyan tényeket tartalmaznak, amelyek már nem valósak.

Patricia_Espinosa az UNCC részéről megemlítette, hogy egy nemrégiben készült felmérés kérdésére, hogy mi lehetne az éghajlatváltozás elleni intézkedések legfőbb eszköze, a válaszolók 77%-a szerint az oktatás fejlesztésére lenne szükség. Egyetértés van abban, hogy az oktatás fejlesztéséhez együttműködésre („partnership”) van szükség. A világ országainak 60%-ában nincs az éghajlat változása a tananyagban. (Ahol igen, ott is kérdéses, hogy mennyire időszerű gondolatok ezek – a szerk.)

Az emberek helyi intézkedéseket akarnak („local actions”), és munkahelyeket. Az éghajlatváltozás lehetőséget ad az integrációra. A jelen korszak a megújulás korszaka („age of renewal”). De ez nem megy végbe elszigetelődéssel, elhatárolódással. Mindenkire szükség van („we need all of you”).

VIII. Mezőgazdaság (Scaling up private sector climate actions in agriculture)

A rendezvényen aligha van olyan szektor, amely ne került volna terítékre, hiszen az éghajlat változása mindenre kihat. A mezőgazdaság különösen erőteljesen volt jelen. Mint az előadók fogalmaztak, nem csak az éghajlat hat a terméshozamra, és így a mezőgazdaság egészére; de a mezőgazdaság is hat az éghajlatra.

Különösen az állattartás. Az állattartás szakemberek szerint a Föld üvegházgáz kibocsátásának 14,5%-áért felelős, ami több, mint a közlekedésből eredő kibocsátás. Ahogy az egyik előadó fogalmazott: az állattartás jellegéből fakadóan („by definition”) nem hatékony, mivel a felhasznált tápérték nagyrésze elveszik az emésztés során. Más szakember szerint a kérdést a földhasználat szemszögéből érdemes vizsgálni. A mezőgazdasági területek 70%-át legeltetésre használják, ez a jégmentes szárazföldek 30%-át jelenti.

Különösen erős kritikák érték a szarvasmarha tenyésztést az „először a legrosszabbat („first the worst”) elv alapján. Adatok szerint a szarvasmarha tartás felelős az összes üvegházgáz 6%-áért, ami körülbelül India összes kibocsátásával egyenlő (és az nem kevés). Felmérések szerint a világ összes mezőgazdasági területének 60%-án szarvasmarhát legeltetnek.

Korábbi kutatásokra hivatkozva az előadok elmondták, hogy növényi ételek fogyasztása sokkal hatékonyabb, mint húsételek fogyasztása.

  • Egy kalória marhahús előállításához 37 kalória növény szükséges,
  • egy kalória disznóhús előállításához 12 kalória növény szükséges,
  • egy kalória csirkehús előállításához 9 kalória növény szükséges, és
  • egy kalória tojás vagy tejtermék előállításához 9 kalória növény szükséges.

A növénytermeésztés harmadát az állatok etetésére fordítjuk, de ennek csak 12%-a jelenik meg az emberi táplálékokban. Mindeközben egymilliárdan alultápláltak, és egymilliárdan túlsúlyosak. Előrejelzések szerint 70%-kal kellene növelni az elkövetkező évtizedekben az élelmiszertermelés kapacitását ahhoz, hogy az igény és a kínálat („food gap”) közelebb kerüljön egymáshoz. Jelenleg a megtermelt élelmiszerek harmada hulladék.

Átlagos üvegházgáz kibocsátás 1 gramm mezőn legelő marhahúsa, birkahús, nagyüzemben felnövő marha húsa, halászott tengeri hal, sertéshús, halüzemi tengeri hal, szárnyas, tojás, hús helyettesítő, hüvelyes növény előállításához

Dr. Helen Harwatt (Planet Friendly Food) emlékeztetett rá, hogy a 2015 őszén rendezett Climate March  rendezvénysorozat egyik nagy üzenete az volt, hogy az étrend változtatásával igen komoly eredményeket lehet elérni az éghajlatváltozás elleni küzdelemben.

A takarmány élelmiszerré alakulása igen jelentős egyenlőtlenségeket mutat

De Marco Sprongmann, Az Oxford Egyetem munkatársa szerint az emberek nagy tömege aligha változtatna étkezési szokásain felvilágosító kampányok, részletes árujelzések hatására; az valószínűleg nem lenne elég. Megvizsgálták egy lehetséges üvegházgáz adó lehetőségét – annak ellenére, hogy a politikusok minden bizonnyal tartózkodnának olyan adók bevezetésétől, ami az emberek étkezési szokását befolyásolhatja. Úgy vélekednének, hogy az emberek tányérjába nyúlni túlzottan veszélyes. Ennél is elgondolkodtatóbb, hogy a kutatás szerint egy üvegházgáz adó nem sokat csökkentene a marhahús fogyasztásán. Az a kis csökkenés nem annyira éghajlati szempontból lenne jelentős, mint sokkal inkább egészségügyi szempontból. A kevesebb húsfogyasztás azonnal érezhető lenne az egészségügyi kiadások csökkenésén, ami a társadalom egésze szempontjából fontos.

Alon Shepon szerint az emberek, akik ma „vörös” húst fogyasztanak, aligha vehetők rá, hogy vegán étrendet alakítsanak ki. Arra viszont igen, hogy a marhahús helyett szárnyast fogyasszanak. Ez a lépés igen sokat jelentene az üvegházgázok csökkentésében. A változás lassan megy végbe, nem egyik napról a másikra. De ahogyan tömegessé válik a vegánság, úgy az árak is lejjebb mennek.

Elhangzott, hogy a vegánok meglepően magas arányban fiatalok. Ez az a generáció, amelyik személy szerint is felelősnek érzi magát a környezeti ügyek állapotáért, és azért tenni is kész. Az életről máshogyan gondolkodnak: nem feltétlenül akarnak sem saját lakást, sem saját autót. Az viszont kitűnik, hogy az utazásokhoz - bár ez is komoly környezeti terhet jelent - ragaszkodnak.

Megfogalmazódott, hogy hiba, hogy a marhatartás az éghajlati politikában eddig nem szerepelt. Célként fogalmazódott meg, hogy ahogyan a szén alapú energiahordozók használatának csökkentése lett az éghajlatváltozás elleni küzdelem egyik fő eszköze, úgy a marhahús fogyasztás csökkentése is általános cél legyen.

A mezőgazdaságnak nem csak a hozamokra kellene összpontosítani, hanem az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra is, a szennyezőanyag kibocsátás csökkentésére is, és a CO2 beépítésre is. Ahogy egy előadó fogalmazott: a párizsi klímatárgyalás volt a határvonal: ott vált egyértelművé, hogy másfajta mezőgazdaságra („smart agry”) van szükség, lépni kell. Ugyanakkor az is világossá vált, hogy vannak megoldások.

Elhangzott, hogy a helyi energiahálózatok kiépülése („micro grids of energy”) lehetőséget adhat például az éjszakai öntözésre is.

Problémaként felmerült, hogy míg a mezőgazdaság pénzügyi gondokkal küzd, a beruházók úgy élik meg, hogy kevés a finanszírozható projekt terv („we lack bankable projects”). A szakadék a nagyságrendek összehangolásával, a két szektor gondolkodásmódjának közvetítésével hidalható át.

Felmerült az agro forestry témája is, nem csak a nagyobb fokú alkalmazkodóképesség miatt, hanem a jövőben várhatóan növekvő faanyag iránti igény miatt is.

IX. Agroökológia (Agro-ecological practices for water efficient, biodiverse, gender & nutrition sensitive food systems)

Az agroökológia témakörét célzó program Pakisztánból érkezett előadója szerint a földművelés az éghajlati tárgyalások hamupipőkéje: itt vagyunk a konyhában, de nem engednek be a bálterembe. Ugyanakkor a szektor olyan lehetőségeket hordoz, amelyek az éghajlati szakemberek érdeklődését igen komolyan magára vonhatja. Mint mondta, az éghajlatváltozás már ma is erősen befolyásolja a gazdák munkáját. Ugyanakkor nem lehet országos, nemzeti szintű útmutatással megválaszolni a kérdéseket, mert a sokféle tényező miatt helyi szintű válaszokat kell megfogalmazni.

Volt olyan vélemény, amely szerint ma még minden helyrehozható, hiszen „még a korallzátonyok is újra telepíthetőek”. Fontos az őslakosok kultúrájának megőrzése, beleértve a földművelésre vonatkozó hagyományokat – ugyanakkor ez a műholdas adatgyűjtéssel és időjárás jelentéssel is kombinálható.

Figeczky Gábor, az International Federation of Organic Agruculture Movements, IOFAM) részéről kiemelte, hogy a földművelésre vonatkozó segítségnyújtásukat az ökogazdálkodás elveire alapozzák. Alapvető, hogy a gazdákat rá akarják beszélni, hogy minél többféle növényt termeljenek – akár hasonlókból is több félét, így például korán érőt és későn érőt is, az éghajlati externáliák kivédése érdekében. Mivel az ökogazdálkodás tudás alapú („kowledge-intensive”), és nem anyag-alapú („imput-intetsive”) ágazat, ezért kiemelten segítik a tudás megosztást, a képzéseket. Ilyen például a csepegtetéses öntözés („drip irrigation”) és az esővíz gyűjtés („rainwater harvesting”) oktatása. Ahogy mondta, a képzések akár okostelefonon kersztül is elérhetik a gazdákat.

A MARS cég globális fenntarthatósági igazgatója (LUC Beerners, Global Sustainable Director, MARS Food) elmondta, hogy néhány éve még fogalmuk sem volt róla, hogy ki és hogyan termeli a rizst az „Uncle Ben” márkához. Ma már ők maguk képzik a gazdákat Pakisztánban. Nekik maguknak kb. 600 beszállító termel rizst, de a módszerek körülbelül 10 ezer embert érnek el. A cél, hogy „a rizs-ipar vezetőivé váljanak” („to show leadership in rice industry”). Ahogy az igazgató fogalmazott, a vásárlók még nem mozdultak el alapvetően az ökológiai áruk felé, de ennek is eljön az ideje. Ugyanakkor a vegyszerhasználatot már most is a lehető legkisebbre csökkentették. Ahogy mondta, a megfelelő terméshozamok elérése érdekében a vegyszerhasználat a szükséges rossz („necessary eval”).


X. Agroökológia az éghajlati vállalásokban (High Level panel Discussion: How can agroecology help countries achieve their climate commitments?)

A magyar kormány által szervezett esemény egy, a FAO által készített filmmel hangolta rá a közönséget a témára. A film a sokféle termény párhuzamos termesztése mellett a helyi magvak alkalmazását is hangsúlyozta. A biodiverzitás védelme a gyümölcsösök mentén kiemelt jelentőseget kap – a rovarok beporzó tevékenysége miatt; ugyanakkor az erózió megelőzésében is szerepe lehet.

Alessadnro de Pinto (IFPRI) az elérendő rendszert előadásában „éghajlattűrő mezőgazdaságnak („climate smart agriculture”) nevezte.

Japheth Muhi (Resilience Programme Officier, Kenya) szerint az agroökológia hozzájárulhat az éghajlati vállalások teljesítéséhez. Ő „átalakuló mezőgazdaságot” („transformative agriculture”) említett, amelyben az emberek ellenőrzőképessége magas, de a cégeké alacsony.

Markus Arbenz (IFOAM) kiemelte, hogy az agroökológia elveit követő gazdálkodásokban a terméshozam sokkal magasabb.

Stéphane Travert francia mezőgazdasági miniszter elmondta, hogy a 2014 óta hatályos törvényük célja, hogy 2025-re a mezőgazdaságban az agroökológia domináljon. Ma 17 témában van projektjük, például tanácsadás, helyzet felmérés, képzés, innováció, részvételi („participatív”) innováció területén. Ő is kiemelte az agro-erdészet lehetőségeit. Ahogy fogalmazott: „az átmenet motorjai a gazdák.”

Jan Szyszko lengyel környezetvédelmi miniszter a CO2 talajba építésének fontosságát hangsúlyozta. A talajok degradálását mindenképpen meg kell állítani, például erdőtelepítésekkel, erdők megújításával.

Samir Taïeb, Tunézia mezőgazdasági minisztere kiemelte, hogy országa nagyon érzékeny az éghajlat változására. A csapadék csökkenő képet ad, de az aszályok mellett a hirtelen árvizek is gondot okoznak. A talaj száraz, és szervesanyag tartalma nagyon alacsony.

Batio Bassiere, Burkina-Faso környezetvédelmi minisztere kiemelte, hogy országa lakosságának 85%-a mezőgazdaságból él. Az agroökológia egy biztonságos módszer a fenntarthatóságba való átmenethez. A témában gyűjtik a jó gyakorlatokat, jelenleg 55-nél tartanak, beleértve a sivatagosodás elleni intézkedéseket is.

Vladimir Rakhmanin, a FAO igazgató helyettese kiemelte, hogy az elfogadott stratégia alapján a FAO hivatalos prioritása lett az agroökológia.

dr.  Fazekas Sándor kiemelte beszédében, hogy az agroökológia elveit követve a mezőgazdaság ökológiai lábnyoma csökken. Kiemelte a méhek fontosságát (a beporzás miatt), és a kímélő talajművelést (a vízmegtartás miatt) is. Ugyanakkor mindez kombinálható a fejlett műszerhasználattal is, így például talajszenzorok használatával is.

dr. Fazekas Sándor Bonnban, az agroökológiáról szóló rendezvényen

A termelői piacok és a rövid ellátási láncok szerepét is megemlítette, illetve azt, hogy mindezekkel az intézkedésekkel megállítható, vagy legalább lassítható a vidék elnéptelenedése. Kiemelte, hogy ezek az intézkedések teljességgel illeszkednek a Fenntartható Fejlődési Célokhoz (SDG).

Kiemelte a magyar alaptörvényében is rögzített GMO mentességet (XX: cikk), amely az elővigyázatosság elvén alapul. Fazekas Sándor kiemelte azt is, hogy a körforgásos gazdaság elveit a mezőgazdaságban is alkalmazni kell. Fazekas úr kiemelte a gazdáknak nyújtott szaktanácsadás fontosságát, különösen éghajlatváltozással összefüggő kérdésekben.

Beszéde végén sok sikert kívánt lengyel kollégájának a jövő évben Katowicében rendezendő éghajlati csúcshoz . A jövő év decemberi rendezvény azért is fontos lesz, mert az éghajlati megállapodás végrehajtásának szabályait itt fogják elfogadni.

További cikkek a témában: