Sok európai állam felismeri a nyersanyagok (fémek, szénalapú üzemanyagok, ásványok) hatékonyabb használatának gazdasági előnyeit. De ennél többre van szükség a kirajzolódó trendek megerősítéséhez: erősebb szakpolitika kell az energiahasználatban, az erőforrások felhasználásában, a hulladékgazdálkodásban és a körforgásos gazdaságban. Ezek az Európai Környezetvédelmi Ügynökség legfrissebb jelentésének főbb megállapításai.

A „Többet kevesebből – erőforráshatékonyság Európában” című jelentés mélységében tekinti át a az erőforrás-hatékonyság nemzeti megközelítéseit és szakpolitikáit, és részletesen feltárja a vonatkozó szakpolitikák, stratégiák és célok hasonlóságait és eltéréseit. A dokumentum az államok által végzett felmérésekre épül, amely elvégzésében az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (European Environmental Agency, EEA)  39 tagállama közül 32 együttműködött. Az államok részletesen beszámoltak az erőforrás-hatékonyságra vonatkozó szakpolitikájukról, és példákat is adtak a jó kezdeményezésekre és gyakorlatokra.

A jelentés legfőbb célja az, hogy bátorítsa az államokat arra, hogy megosszák információikat és tapasztalataikat az erőforrás-hatékonyság fejlesztésének témájában. A munka hozzájárul a hatékonyság növelésre és körforgásos gazdaságra vonatkozó tudásanyag bővüléséhez, és érthetőbbé teszi a térség szakpolitikai megközelítéseit.

A kutatás szerint 2000 és 2014 között az erőforrások használata az Európai Unióban csökkentést mutatott mind abszolút értékben (12%-os csökkenés), mind pedig személyekre vetítve (15,5-ről 13,1-re személyenként). Az erőforrás-hatékonyság gazdasági haszna a legfontosabb hajtóerő a legtöbb államban; a „többet kevesebből” logika széles körben elterjedt. A hatékonyság növelésének leggyakoribb hajtóereje a versenyképesség növelésének vágya, az alapanyagok ellátásának biztosítása, az importtól való függő helyzet csökkentése, és a környezeti nyomás csökkentése.

A jelentés hangsúlyozza, hogy a legnagyobb kihívás a jelenlegi eredmények tartós biztosítása, és hogy a helyzet a gazdasági válság elmúltával, a gazdaság növekedésével hosszabb távon ne mutassa újra a nyersanyagok növekvő használatát. A kutatás azt is megmutatja, hogy volna lehetőség a szakpolitikák és a végrehajtási módok tovább fejlesztésére, hiszen a jó praktikák megismertetése nyilvánvalóan hasznot hozna az államok között egyébként nagy eltérések összehasonlításával.

A jelentés, és az azt kiegészítő 32 önálló országjelentés az ügynökség EIONET hálózatának segítségével jött létre. Szintén részt vett a munkában az Európai Hulladék és Zöldgazdasági Anyaghasználati Témaközpont (European Topic Centre on Waste and Materials in a Green Economy, ETC/WMGE).

Kulcs megállapítások:

  • Csupán három állam, Ausztria, Finnország és Németország rendelkezik az erőforrás-hatékonyságára vonatkozó elfogadott nemzeti stratégiával. Két további államban egy-egy régió fogadott el ilyen stratégiákat: a Flamand Régió Belgiumban és Skócia az Egyesült Királyságban.
  • A legtöbb erőforrás-hatékonyságot célzó intézkedést 2007 és 20014 között vezették be, de sok esetben nem széleskörű szakpolitikai intézkedések eredményeképpen. Az elért eredmények többnyire a 2007-2008-as gazdasági válságot követő jelentős építési tevékenység-visszaesés hatására jelentkeztek; ezek az anyaghasználatot jelentősen apasztották, de a GDP-re tett hatásuk gyengébb volt.
  • Az államok többsége (26) azonosított bizonyos anyag áramokat és másodlagos anyagokat, mint az anyagok legfőbb csoportjait. A legfontosabb hulladék áramok: műanyag és csomagolások (17 állam), építési és bontási hulladék (16 állam), és élelmiszer hulladék (15 állam). Az energiaforrásokat, mint amilyen a szénalapú üzemanyag vagy a megújuló energiák, 18 állam említette fő forrásként.
  • A gyáripart jelölték meg leggyakrabban olyan gazdasági szektorként, amely javíthat az anyagfelhasználás hatékonyságán. Ezt a mezőgazdaság és az erőgazdálkodás követte, majd az építőipar és a hulladékgazdálkodás következett.
  • A szolgáltatások – amelyek jelenleg Európa legtöbb államában a GDP 70-75%-át adják – potenciálisan jelentős szerepet kaphatnak a gazdaság erőforrás-hatékonyságában. Ugyanakkor nagyon kevés állam említette a szolgáltatás-orientált szektorokat az anyaghasználat hatékonyság fejlesztésének prioritásai között.
  • Kilenc állam fogadott el célokat a nemzeti anyagbeli erőforrás-hatékonyságot illetően: Ausztria, Észtország, Franciaország, Lettország, Lengyelország, Magyarország, Németország, Portugália és Szlovénia. A legtöbb esetben ezek a célok a bruttó hazai termék és a hazai anyagfelhasználás (gross domestic product relative to domestic material consumption, GDP/DMC) arányával dolgoznak, ami az EU vezető erőforrás hatékonysági indikátora.
  • Németország, Hollandia és a Flamand Régió (Belgium) arról is beszámolt, hogy körforgásos gazdasági stratégiával is rendelkezik, amelynek célja olyan termelési és fogyasztási rendszer kialakítása, amely kevés hulladékot termel, és az anyagot olyan sokáig használatban tartja, amennyire csak lehet. Számos ország tartotta szükségesnek a jelenlegi lineáris gazdasági modelltőtl való elmozdulást a körkörös gazdaság felé, és kifejezte, hogy az anyagok körforgásának záródása már most is szakpolitikai prioritás. A beszámolóban bemutatott körforgásos gazdasági kezdeményezések többsége a hulladékgazdálkodásra összpontosít, és csak kevés megy ezen túl – az újra-hasznosításig, vagy a másodlagos alapanyagok használatának növeléséig.

Körforgásaos gazdaság