Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség jelentést tett közzé a városi folyó-, és tópartok változásairól. Az elmúlt évszázadokban a szennyvizet patakokba, folyókba engedték, így azok kellemetlen szagúvá és taszítóvá váltak. A városok hátat fordítottak a vizeknek, azokat sokszor lefedték. Mára az európai vizek kitisztultak, és a városok újra felfedezik a vízpartjaikat. De vajon mi a helyzet Magyarországon? Ongjerth Richárddal, a Magyar Urbanisztikai Tudásközpont ügyvezető igazgatójával említettünk néhány magyar példát – a teljesség igénye nélkül. Véleménye nem feltétlenül tükrözi a minisztérium álláspontját.
Ongjerth Richárd azzal fog a témának, hogy szerinte a legfőbb gond az, hogy Magyarországon csak projekteket látunk megvalósulni, nem több, egymással összefüggő elemből álló programot. A folyópartok, tópartok rendezése, fejlesztése Nyugat-Európában általában nagyobb programok részeit alkotja. Mondjuk olyan nagyobb programokét, mint az elhagyott teherkikötők átalakítása. A nagyobbnak a része a kisebb. Például a ferencvárosi egykori Budapest-Dunapart teherpályaudvar területének rendezése – a mai Millenniumi Városközpont területe – lehetett volna a nagyobb program, és a Nehru park felújítása annak a része. Vagy ha a pesti Dunapart rendezése a nagyobb program, akkor annak lehetett volna része a Kossuth tér felújítása, beleértve a vízpart gyalogos megközelíthetőségét is.
Annak, hogy ez így van, sok oka van. A Marina Parton hatalmas program indult, ott hetvenezer ember új otthonáról beszéltek. Aztán a válság félbevágta a terveket. Megvalósult néhány szép lakóház, a jachtkikötő, a part rekultivációja, parkosítása – mindez privát alapon, egyeztetve.
Ha sarkosan fogalmazunk, akkor azt mondhatjuk, hogy leginkább az működik, ami privát alapon megy. Nem mindig úgy, ahogyan azt kezdetben tervezték, de az eredmény vállalható. A Kopaszi-gát például rengeteg kritikát kap, de egy európai színvonalú közpark jött létre, és a környék ingatlanjai értéke megnőtt. Ugyanakkor ellenpélda lehet a budai főgyűjtő csatorna kiépítése a rakparton, ami remek alkalmat adhatott volna fejlesztésekre, átalakításokra, de kisebb beavatkozásokon kívül semmi nem történt.
Az egyik legsikeresebb példa az óbudai Gázgyár fejlesztése. Ez már tizenegynéhány éve is olyan sikeres és fontos volt, hogy a rendszerben gondolkodók ezt, és a Bálna felépülését tartották a város fejlődése két pólusának – jellemző, hogy mindkettő a Duna partján van. A Főváros Óbudán eddig a gázgyári torony külső felújítását fedezte, minden egyéb magántőkéből történt – természetesen részletenként, lassan.
Az biztos, hogy a befektetőknek vonzó a vízpart, mert ez nagyon megkönnyíti a promóciót. A víznek kimutathatóan komoly árfelhajtó hatása van. Ugyanakkor meglepően kevés elérhető parti terület van az ingatlanpiacon.
Felértékelődni látszanak egyes vidéki vízpartok is. Természetesen a lista elején a Balaton van, de meglepően nagy különbségekkel. Jó példa lehet Balatonfüred: a hajógyár területén sport, kiskereskedelem és vendéglátás kapott helyet, amelyet egy új sétány kapcsol a régihez – igényesen, így a jobban fizető rétegeket célozva. Jelentős lépés a Győrben elkészült Dunakapu tér felújítása, vagy a miskolci Szinva terasz kialakítása is. Ongjerth Richárd szerint ez utóbbi annyira népszerű, hogy a legfőbb kérdés ma már az, hogy a patakpartra fér-e még a szerelmesek lakatjaiból…
Szentendre vizuálisan kinyitotta a Dunát: annak látványát a belvároshoz kapcsolta. Túl nagy hatása még sincs: ugyanazok az éttermek működnek ma is a Dunaparton, mint a mobilgát kialakítása előtt. Itt persze nem is volt cél a funkcióváltás, inkább a vizuális környezet vonzerő-növelése lehetett az eredetileg is népszerű sétány melletti töltés lebontásának az indoka.
A Római partra is mobilgátat terveznek. Itt már eleve kicserélődött az eredeti funkció: a hajdani csónakházak többségének helyén magas presztízsű társasházak, szállodák és teniszpályák jelentek meg. Ugyanakkor a terület értékét kétségtelenül a természet közeli part adja. Meg kellene találni a módját a fejlesztésnek úgy, hogy az megfelelő legyen a magas presztízsnek, az árvízvédelemnek, és a meglévő parti növényzetet is meg tudja tartani. A jelenleg domináns koncepció e három elvárás közül az árvízvédelem szempontjait mindenek fölé helyezi.
Különleges kérdéseket vet fel a Rákos-patak fejlesztésének lehetősége. Egy nemrégiben lefolytatott egyetemi hallgatói kutatás szerint a patak egyes szakaszainak rekreációs lehetőségei teljesen eltérő jellegűek. A folyás legfelső szakasza kifejezetten vidékies, de hosszabb sétákhoz, kirándulásokhoz kiváló lehet. A városszéli részek vegyes képet adnak: egymás mellett van a városi és a vidékies jelleg. A harmadik szakasz beépített területek között kanyarog, ide az emberek akár naponta lejárnak – játszótérre, kocogni, szomszédokkal beszélgetni. A három szakasz eltérő igényeknek igyekszik megfelelni, és ez a terület fenntartásában is megnyilvánul. Nem mindegy, hogy egy-egy területen elég-e ritkán nyírni a füvet, vagy kell-e éjszakai világítás és wifi-pont?
Egerben kerékpárutat építettek a patak mentén, így a barokk házak kertjei mögött lehet kerekezni – az Eger-patak partján. Természetesen magas vízállásokkor a kerékpárút víz alá kerül, de ezt a szakaszt eleve így tervezték – akárcsak a budapesti rakpartokat.
Tata az egyik legszebb magyar vízparti város. Nem véletlenül viseli büszkén az „élővizek városa” címet, hiszen a belváros varázslatosan nyílik a tóra – a várral és a malommal. A város vezetése büszkén hangsúlyozza a tóparti jelleget.
További információ:
- Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség honlapja itt érhető el.
- Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség városi folyó-, és tópartokról szóló kiadványának angol nyelvű ismertetője, és a kiadvány itt érhető el.
- Rugalmas városok építése: kulcs az éghajlatváltozás hatásaival való megbírkózáshoz
- Ongjerth Richárdról itt olvashat többet.
- A Magyar Urbanisztikai Tudásközpont honlapja itt érhető el.
- A Magyar Urbanisztikai Társaság honlapja itt érhető el.
