A folyók menti árterek valaha Európa óriási területeit fedték le, mára azonban ennek csak töredéke maradt meg. Ezeknek az ökoszisztémáknak fontos szerepük van az árvízveszély csökkentésében, és természetes élőhelyet adnak sok fenyegetett faj számára. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (European Environment Agency, EEA) új jelentése áttekintést nyújt Európa fontos árvizeiről, bemutatja az árterek árvízvédelmi-, vízügyi igazgatási-, és természetvédelmi szerepét.

Az árterek a folyómedret övező területek, amelyek többé-kevésbé rendszeresen víz alá kerülnek a környező folyók magas vízállásakor. Az ártér a vizes élőhelyek egy típusa. Az ártér a vízvisszatartó képessége által fékezi a heves esőzések hatásait, és így megvédi a gazdasági tevékenységeket és a közösségeket a további árvizektől.

gazdaság miatt. Európában az árterületek 90%-a az elmúlt évszázadok folyamán elveszett, vagy már nem működik olyan természetes ökoszisztémaként, amely csökkenteni tudná az árvízkockázatot, és otthont adna a gazdag biodiverzitásnak.

Photo: © André Künzelmann/UFZ

Az EEA „Árvízveszély és környezeti sebezhetőség – Az árterek helyreállítása, a vízügyi szakpolitikák és a tematikus szakpolitikák szinergiáinak kihasználása” című jelentése állításait az „Adatbázis Európa árvizeinek hatásáról” (European flood impact database) című kiadványra alapozza, amely 1980 és 2010 között tekinti át az árvizeket. Mindezek alapján a riport kiemeli az árvízvédelmi intézkedések integrált megközelítésének fontosságát, és azt állítja, hogy az EU jogszabályok összehangolt végrehajtása, nevezetesen a Víz Keretirányelv (Water Framework Directive, WFD), az Élőhely-védelmi Irányelv (Birds and Habitats Directives), és az Árvízvédelmi Irányelv (Floods Directive) koherens intézkedései és akciói megtöbbszörözhetik a szakpolitikák hatékonyságát.

Ökoszisztémák felbecslésének elméleti alapja

Az egészséges ökoszisztémák helyreállítása, például a Natura 2000 rendszere mentén, gyakran nagyon hatékony módja az árvizek megelőzésének és enyhítésének. Még ha „kemény” árvízi védelemre van is szükség, mint amilyen például a gátak rendszere, ezek is kiegészíthetőek hosszú távú, természet-alapú intézkedésekkel, mint amilyen az árterek helyreállítása. A „szürke” rendszerek „zöldítése” és zöld infrastruktúrák révén a szükséges védelmi szint kialakítása az élőhelyek lehető legkevesebb elvesztésével és az ökoszisztémák működésének lehető legjobb megőrzésével kombinálható.

Egyéb kulcsfontosságú megállapítások

  • 1980 és 2010 között 37 európai állam összesen 3563 árvizet jegyzett fel. A legtöbb árvíz 2010-ben volt (321), akkor ez 27 országot érintett. Ez a szám összefügg a „Közép-európai árvízzel” („Central European floods”), amely 2010 májusában és júniusában igen erősen sújtott több közép-európai országot.
  • Kilenc ország adatai alapján a jelentés feltérképezi az árterületen érő népesség arányát. A kilenc ország közül Olaszországban élnek a legtöbben árvizeknek kitett területeken: ott ez 6,7 millió embert jelent (a népesség 11%-a). Ugyanakkor Magyarországon az árterületen élő 1,8 millió ember a népesség 18%-át jelenti.

Megmaradt árterületek

  • Az éves árvízi károk (Annual flood losses) nagysága várhatóan ötszörösére nő 2050-ig, és akár 17-szeresére 2080-ig. A növekedés nagyobb részét (70-90%) társadalmi-gazdasági fejlődési okok táplálják, mivel egyre nő az ártéri birtokok gazdasági értéke. A növekedést kisebb részben (10-30%) az éghajlatváltozás okozza.
  • A jövőbeli nagy árvizek valószínűleg kikényszerítik a meglévő infrastruktúrák alakítását. Az ökoszisztéma-alapú adaptáció, a természet-alapú megoldás és a zöld infrastruktúra sok esetben alapvetően fontosak a költség-hatékony megközelítés kialakításához, azáltal, hogy késleltetik vagy elkerülik a klasszikus vízügyi infrastruktúraépítésbe való bezáródást. A jelentés azt is megjegyzi, hogy bár az árvízvédelmi stratégiák olyan intézkedéseket kívánnak, amelyek igazodnak a helyi viszonyokhoz, a folyómeder-alapú megközelítés elkerüli a negatív következmények alvízi szakaszokra való áthárítását.

További információ: