A folyók menti árterek valaha Európa óriási területeit fedték le, mára azonban ennek csak töredéke maradt meg. Ezeknek az ökoszisztémáknak fontos szerepük van az árvízveszély csökkentésében, és természetes élőhelyet adnak sok fenyegetett faj számára. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (European Environment Agency, EEA) új jelentése áttekintést nyújt Európa fontos árvizeiről, bemutatja az árterek árvízvédelmi-, vízügyi igazgatási-, és természetvédelmi szerepét.
Az árterek a folyómedret övező területek, amelyek többé-kevésbé rendszeresen víz alá kerülnek a környező folyók magas vízállásakor. Az ártér a vizes élőhelyek egy típusa. Az ártér a vízvisszatartó képessége által fékezi a heves esőzések hatásait, és így megvédi a gazdasági tevékenységeket és a közösségeket a további árvizektől.
gazdaság miatt. Európában az árterületek 90%-a az elmúlt évszázadok folyamán elveszett, vagy már nem működik olyan természetes ökoszisztémaként, amely csökkenteni tudná az árvízkockázatot, és otthont adna a gazdag biodiverzitásnak.
Az EEA „Árvízveszély és környezeti sebezhetőség – Az árterek helyreállítása, a vízügyi szakpolitikák és a tematikus szakpolitikák szinergiáinak kihasználása” című jelentése állításait az „Adatbázis Európa árvizeinek hatásáról” (European flood impact database) című kiadványra alapozza, amely 1980 és 2010 között tekinti át az árvizeket. Mindezek alapján a riport kiemeli az árvízvédelmi intézkedések integrált megközelítésének fontosságát, és azt állítja, hogy az EU jogszabályok összehangolt végrehajtása, nevezetesen a Víz Keretirányelv (Water Framework Directive, WFD), az Élőhely-védelmi Irányelv (Birds and Habitats Directives), és az Árvízvédelmi Irányelv (Floods Directive) koherens intézkedései és akciói megtöbbszörözhetik a szakpolitikák hatékonyságát.
Az egészséges ökoszisztémák helyreállítása, például a Natura 2000 rendszere mentén, gyakran nagyon hatékony módja az árvizek megelőzésének és enyhítésének. Még ha „kemény” árvízi védelemre van is szükség, mint amilyen például a gátak rendszere, ezek is kiegészíthetőek hosszú távú, természet-alapú intézkedésekkel, mint amilyen az árterek helyreállítása. A „szürke” rendszerek „zöldítése” és zöld infrastruktúrák révén a szükséges védelmi szint kialakítása az élőhelyek lehető legkevesebb elvesztésével és az ökoszisztémák működésének lehető legjobb megőrzésével kombinálható.
Egyéb kulcsfontosságú megállapítások
További információ: