Az ökoszisztéma koncepcióról, annak jövőképéről tartottak workshop-ot május 25-én az EEA szervezésében. Az alábbiakban erről adunk összefoglalót.

A jövőkutatás (foresight) egyre fontosabb szerepet kap a szakpolitikák meghatározásában. Tapintható a technológiai fejlődés, de egy „zöld” fejlődés is. Vajon hogyan illik mindebbe az ökoszisztéma koncepció / ökoszisztéma szolgáltatások (ecosystem concept / ecosystem performance) gondolata? Egyáltalán, kell még egy elmélet a sok meglévő elmélet, irányelv, stratégia mellé? Szakemberek szerint az ökoszisztéma-koncepció kiemelkedik a sok közül: nem csak azért, mert az értékei egyeznek az Európai Zöld Megállapodás (European Green Deal https://ec.europa.eu/info/strategy/priorities-2019-2024/european-green-deal_hu) értékeivel, hanem azért is, mert sokak szerint ennek megvan a potenciálja igazán jelentős változásokat hozni („to be a big game changer”).

A kihívás a fenntarthatóságba való átmenet felgyorsítása (accelerating sustainability transition). De vajon hogyan írható le 2050 víziója a ökoszisztéma koncepció (ecosystem concept) szemszögéből?

Három megközelítés az ökoszisztéma szolgáltatásokról

1. Az első megközelítés (védelem – protection) szerint el kell különítenünk az ember élőhelyeit a természet élőhelyeitől, és a természetet védenünk kell. A célok: az emberi egészség védelme, a jóllét védelme és a gazdasági érdekek védelme. A megfogalmazott cél: az emberi tevékenységek természetre való hatásának kezelése („manage the impact of human activities”).

2. A második megközelítés (együttműködés – co-shaping) szerint az ökoszisztémák komplex adaptív társadalmi-ökológiai rendszerek, amelyekben nem különül el tiszta határvonalak mentén a természet és a kultúra. A hosszútávú cél a fenntarthatóságba való átmenet. Javasolják a társadalmi-gazdasági rendszerek nagyobb bevételt hozó rendszereinek keresését, az ökoszisztéma-szolágáltatások hatékony emberi kihasználását, és a társadalmi fordulópontokra való figyelést (focus on social tipping points).

3. A harmadik megközelítés (elvegyülés és gondviselés – immersing and caring) szerint újra kell gondolnunk a kapcsolatunkat a természettel, és azzal közösséget kell alkotnunk, annak újra részeseivé kell válnunk. Az emberiségnek nincs több esélye (no other choice for humans), a gondviselés alapvető etikai kötelesség (intrinsic ethics of care). Az egyes szakmák különböző megközelítéseit ütköztetni kell, és a különböző fajta tudásokat vegyíteni kell. A siker indikátora a virágzó élet-projektek száma, a más közösségekre való nyomás csökkentése, és a gondoskodó képesség (caring capability). A megközelítés felöleli a Gaia-elméletet és a mélyökológiát is.

A workshop során tehát az ember és a természet kapcsolatának értelmezése, megfogalmazása állt a középpontban. A nézőpont, az értelmezés, a megfogalmazás alapvető fontosságú lehet, mert még akár ugyanazt is máshogy láthatjuk, fogalmazhatjuk meg. Példa erre a híressé vált kiállítás, ahol egy hengert két felől világítva az egyszer kockának, egyszer pedig körnek értelmezhettünk.

Mindez az Európai Bizottság a jövőképei (visions) és stratégiái miatt is előtérbe kerül:

• Tiszta Bolygó 2050 (Clean Planet 2050 https://ec.europa.eu/clima/policies/strategies/2050_en)

• Éghajlati Törvény (Climate Law https://ec.europa.eu/clima/policies/eu-climate-action/law_en )

• Körforgásos Gazdaság Akcióterv (Circular Economy Action Plan https://ec.europa.eu/environment/strategy/circular-economy-action-plan_hu)

• Európai Zöld Megállapodás (European Green Deal https://ec.europa.eu/info/strategy/priorities-2019-2024/european-green-deal_hu)

• Iker átmenet: zöld és digitális (Twin transiton: green & digital https://ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/en/ip_20_416)

• Biodiverzitás Stratégia (Biodiversity strategy https://ec.europa.eu/environment/strategy/biodiversity-strategy-2030_en)

• A termelőtől a fogyasztóig (Farm to Fork Strategy https://ec.europa.eu/info/strategy/priorities-2019-2024/european-green-deal/actions-being-taken-eu/farm-fork_hu)

A workshop-on minezekről rengeteg vélemény hangzott el. Az alább ezekből osztunk meg goolatindítóként néhányat:

• Úgy 500 éve még magabiztosan állítottuk, hogy lapos a világ. Nem lapos. Úgy 250 éve (az ipari forradalom óta) azt állítiottuk, hogy a pénztőke, az emberi tőke, és a természeti tőke (capital, human capital, natural capital( bármikor tetszés szerint átváltható, egymásba alakítható. Nem ez a helyzet.

• Nem olyan egyszerű a dolog, hogy a fentebbi három megközelítés szerint a harmadikba (deep ecology) kellene mennünk. Ennél összetettebb a dolog. És az sem igaz egészen, hogy a második elméletet („romantic naturalism”) teljesen meghaladtuk volna.

• A harmadik elméletrendszer elérésére nem tudjuk a biztos módszereket, mechanizmusokat. A tudomány hozzáállása megváltozik: már nem állítja magáról, hogy tudja a válaszokat.

• Hogyan tudnánk felgyorsítani a fenntarthatóságba való átmenetet? Ez az alapkérdés. Érdemes megnézni, hogy a történelem során mikor változott meg nagyon az emberi gondolkodás (mind shift)? És az akkor mennyi idő volt? Hogyan gyorsíthatjuk ezt most fel? Van eset arra, hogy gyorsan megváltoztatta a gondolkodását egy-egy népcsoport? És akkor az hogyan sikerült?

• A változás megtörténik, megtörténhet – néha meglepően gyorsan is. És van, hogy fokozatosan, lassan fejlődve, kialakulva. Az utóbbi 16 hónapban (Covid-krízis) olyan nagy változások történtek, amiket senki nem mert álmodni sem. Ez egy valós életbeli példa a változásra. Ugyanakkor ez alatt a 16 hónap alatt sem változott meg az alapviszonyunk a természethez.

• Az igazi hősök azok, akik búvárként alámerülnek, és megmentik a hálóba akadt cápákat. Mostanra bűnösnek érzem magam, ha lecsapok egy szúnyogot…

• A második megközelítés a töredezett természettel való töredezett kapcsolatunk (fragmented relation to nature). Ez a modern nyugati gazdasági hozzáállás: vajon hogyan szolgálhat minket hosszútávon, fenntartható módon az ökoszisztéma? A válasz valószínűleg az, hogy változás nélkül már túl sokan vagyunk ehhez.

• A harmadik megközelítés a legradikálisabb. Nincs egyetlen biztos szabály. Vajon hogyan változtatja meg a gazdasági rendszerünket? Hogyan változik meg az értékrendszerünk (ami meglehetősen pénz-központú)?

• A jövőkép egyik sarkalatos eleme az utazásokhoz és szállításokhoz (és a csatlakozó infrastruktúrához) való viszonyunk. Ezt biztosan alapjaiban meg kell változtatni. A COVID-krízis lezárásai erre modellt adtak: lehet sokkal kevesebb szállítással élni, és lehet minimális utazással élni.

• Ma már nem a természet védelmét kell hangoztatni, hanem az emberi élet védelmét. Az emberek felé valami olyat kellene tudatosítani, hogy atermészet jó, a vegyszer rossz. És hogy az ember része a természetnek.

• A dolgok nem jók vagy rosszak, hanem lehet előnyük és hátrányuk is…

• A különböző szakmák külömböző gondolkodásmódjait vegyíteni kell. Nem az a cél, hogy az egyes osztályok gyerekei a játszótér külön részein játszanak. A cél az, hogy az osztályok egymás között is barátkozhassanak („Integrated kindergardens”).

• A harmadik megközelítés egy bizonyos fokig vallás-szerű. Nem jó az, hogy minden, ami természetes, az jó. De az sem jó, hogy az ember mindenek felett áll. Több mint százezer féle vegyszer van. Ez létezik, ez van, ez tény. vajon hogyan integrálhatjuk egy szélesebb ökológiai gondolkodásba?

• A művelt területek fajgazdagságát is növelni kell; ez a kulcs. Sokkal több növényfajt kellene termeljünk. Ugyanakkor sok növényfajról nem tudjuk pontosan, hogy hogyan él, mire van szüksége, hogyan viselkednek együtt… Nem sok faj együttesében szoktunk gondolkodni, nem ilyen a gondolkodásunk, nem rendszerekben gondolkodunk.

• Sokkal több féle növényt kellene ennünk. Sokkal többféle ételt is ehetnénk. Az emberek többsége nem akar nagy stratégiákat és elméleteket. Ők azt akarják tudni, hogy mit tehetnek ma. Ja, értem, ma ne egyek húst, rendben.

• Az is téves lenne, ha azt mondanánk, hogy már nincsen szükség természetvédelemre. A természet védelme alapvetően fontos. Az Amazonasz-menti erdők pusztulásával az egész bolygó vízháztartása felborulhat… De közben: hogyan kompenzáljuk a favágókat? Ha kertem van, akkor jogom van megszabni, hogy ott mi élhet, és mi nem? Melyik állat jöhet be a kertembe, és melyik nem?

• Az, hogy legyenek védett területek, ahová a szennyezések nem jutnak be-ez idealisztikus, nem reális. Tudjuk egyáltalán, hogy mik a hatásaink? Az indirekt hatások is számítanak? Vajon hogyan lehet már kihalt fajokat újra telepíteni? És csak a védett területekre? És a mamutot is?...