„Nemtalálkozó”: Éghajlatváltozás

A 2020. évi Zöld Civil ON (Zöld Civil ON – Környezet- és Természetvédő Civil Szervezetek Országos Nemtalálkozója https://zoldcivil.hu/orszagos-talalkozo/2020-online/ ) rendezvényei keretében került sor a „Szépségtapaszok és valódi megoldások az éghajlatváltozás elleni küzdelemben” című előadásra. Az alábbiakban ezt foglaljuk össze Hargitai Katalin jegyzetei alapján. A tartalommal nem feltétlenül értünk egyet.

Éger Ákos

Éger Ákos szerint tettek vannak, de mégsem javul a helyzet. Mit csinálunk rosszul? A fenntartható fejlődés elmélete és a gyakorlat nem közelít egymáshoz. Mit kellene másként csinálni? Nem ad megoldást az, hogy „hatékonyabban” csináljuk azt, amit eddig, mert rossz az irány. Erről szól az EEB kiadványa : Decoupling debunked

• Hagyományos energiaforrások – az olcsót termeljük ki először, aztán haladunk a drágább felé;
• Megújuló energiával hatékonyabban termelünk, de visszacsapó hatás van: többet használunk fel;
• Technika túldimenzionált szerepe: átterheli a problémát más közegre;
• Körkörös gazdaság és újrahasznosítás még nem jelentős, és lassan nő;
• Innovációk sokszor ellentétesen is hatnak és térben átterhelnek;

Ezek a „szépségtapaszok”.

Ugyanakkor az utóbbi időben nőtt a tudatosság és a hajlandóság a cselekvésre. Sokan megmozdulnak már, de fontos, hogy valós okra valós megoldást találjanak. Az erőforrás felhasználás csökkentése lenne fontos – de pont ez nem történik meg. A fenti „szépségtapaszok” vannak helyette. Nincs felső plafon az erőforrás felhasználásra, pedig szükség lenne abszolút erőforrás felhasználás csökkentésre. Az Életigenlő gazdaság petíciót ezért készítette el az MTVSZ. https://mtvsz.hu/peticiok/eletigenlo-tarsadalmat-es-gazdasagot

Kollár-Klemencz László

Kollár-Klemencz László a tapaszokat inkább mély okaik felől nézi, mi váltja ki őket? Mi a mozgatórugójuk? Miért tart ez ott, ahol tart? Ezt kereste írásában: hol vesztettük el a kapcsolatot a természettel, saját természetünkkel? A tapaszok mélyebb síkja: az ember, aki az ártatlanságát elvesztette, valami más miatt és ezt szeretné visszaszerezni, ezt a harmóniát. Nagy lehetőség, hogy a mélyebb változásra sokan nyitottak. Hozzáállást kell változtatni. A petíció fontos pontja a gondolkodási és erkölcsi változás: utolsó pontként írják, holott az egész szándék alapja kellene legyen. E mögé nagy hadsereg kellene, akkor minden más könnyen változna.

Kollár-Klemencz László kint él az erdőben ezért, talán nem is tudatosan. Ott többekkel létrehoztak egy közösségi helyet. Elhagyott bányászfaluból készítenek kulturális, turisztikai közösségi helyet. Itt nem csak szállás van, hanem beszélgetések is bizonyos természettel kapcsolatos témákban. Szándékuk, hogy bár nem sokan tudnak ide eljutni, de azokból közösség lehet. Az egyén a kis helyi közösségekben jobban azonosul gondolatokkal, közelebb kerül magához, másokhoz – a folyamatban ezek lehetnek a legerősebb, legfontosabb alapok, amire más változás építhető

Minden ember más, ez a színesség az egyik leggyönyörűbb dolog, de nincs olyan közösségi rendszer, ahol ez igazán megjelenhet, ahol mindenkiből a legjobb jöhet ki és használhat vele társadalomnak – a verseny rendszere erre nem alkalmas. Ez a sokszínűség és kisközösségiség a legfontosabb a rendszerben. Ezt szeretné segíteni.

Tóth Gergely

Tóth Gergely az ECONOMIST fenti grafikájára hivatkozva elmondta, hogy van egy negyedik hullám is, ez pedig az élővilág pusztulása. Jelenleg gyorsabban vesznek ki a fajok, mint a amilyen gyors a dinoszauruszok kipusztulása volt. Ez visszafordíthatatlanabb.

Vitatott, hogy béke, vagy háború jellemző-e a korunkra? A legtöbb áldozatot a második világháború szedte, de a lakosságszámhoz viszonyítva a XIII. század volt a legvéresebb korszak. Akkor minden 12. embert megöltek az ismert világban. Ekkor pusztították végig a mongolok a világot. Később a kereskedelem terjedésével a háborúk csökkennek, úgy tűnik. De az optimumon túl vagyunk.

A fenntarthatatlanság oka a népesség robbanás lenne? Nem, mert a népesség csak 2,6-szorosára nőtt, míg a GDP 9-szeresére, a világkereskedelem pedig 200-szorosára. Egyre fokozottabban veszünk ki erőforrásokat más országokból.

Kereskedelmi háborúk is vannak persze. Az ópiumháborút a teáért vívták. Két lord szervezte, mert ehhez már a Kelet-Indiai Társaság sem akarta a nevét adni. A két cég a mai napig működik, persze nem szerepel a tény a cégtörténetben. Az eredmény: Hongkong elszakadt 150 évre, Kína elvesztette vezető szerepét. India és Kína évszázadokon át volt a világban vezető hatalom, de utóbbi 150 évre elvesztette vezető szerepét – bár Kína újra jön fel.

USA és Kína között valami hasonló folyik.

A járvány hatására az Economist szerint a gazdaság 90%-ban leépült. Tavasszal sokan reméltük, hogy tanulunk belőle. Nem verseny, hanem együttműködés kellene. De továbbra is hiszünk a növekedésben. A többség ezt gondolja. A globalizáció ellen nem foglalnak állást.

Az téves gondolat, hogy az innováció megold mindent. A kevesebb több lenne („All you need is less”)! De hogyan kellene ezt átültetni a gazdaságba? A lemaradtak segítésére lenne szükség, felzárkóztatni őket, mert különben pusztulás lesz. Ezt kellene megértetni a nagyon gazdagokkal.

Közhelyesen hangzik, de kellene gazdasági modell a szeretetre. A gazdasággépből el kellene jutni az új modellre.

Schmuck Erzsébet

Schmuck Erzsébet országgyűlési képviselő szerint a politika számos ok miatt távol áll a legfontosabb problémák igazi kezelésétől – a klímaváltozást is „szépségtapasszal” kezeli a rendszer. Mint modta, ő nem optimista, mint Ákos: a politika késésben van, lépéshátrányban. A globális folyamatokban azt látja, hogy a lépésekben egyre jobban elmaradunk. A klímaváltozási folyamatai: 2015-ben volt megállapodás a 1,5 fokon belül maradni, aztán hamar kiderült: az IPCC szerint ez már kevés.

Az EU próbál lépni, de a politikusok még nem ismerték fel a probléma valóját – 55% kibocsátás-csökkentés szerintük abszurd klíma cél. 2009-ben az NFFT készíttetett kerettörvényt az MTVSZ-szel – benyújtották, egy darabig haladt, aztán elbukott, mert a döntéshozók elérhetetlennek és megvalósíthatatlannak találták a 40%-os csökkentést. Mára kiderült, hogy a 40% kevés. A kerettörvény javaslat nem csak a kibocsátás-csökkentés mértékben, de a javasolt módban is új volt – fosszilis energiák ütemezett csökkentését kívánta, ami még ma is haladónak számít – volt energiafelhasználás, kvóta szétosztási mechanizmus stb.

A folyamatok gyorsabbak, mint a megállítás képessége. Már a lassítás is eredmény lenne. A visszafordíthatatlan folyamatok, mint őserdőirtás, jégmezők olvadása gyorsabban történnek, mint gondoltuk – a következmény beláthatatlan. A kritikus billenési pontok jobban összefüggnek, mint gondolták – és dominó lesz – fenyegeti a civilizációt. A folyamtok gyorsulása tapasztalható. A globális felmelegedés 2040-re meghaladja a 1,5 Celsius fokot.

A civilek szerepe a figyelemfelhívás – nagyobb nyomást kellene a politikára gyakorolnia a társadalomnak – most növekedett, de még kevés! A politika még kiszolgálja a gazdasági érdekeket, mint hosszú távú érdekeket.

Van persze tévút, fel kellene ismerni és párbeszéd kellene ezekben a témákban. Két témát  kiemel:

A zöld közlekedés ideológiája – elektromos autók ezt majd megoldják, de nincsenek igazán végiggondolva a környezeti terhek. Szembe kell nézni azzal, hogy az igazi megoldás és a környezeti terhek mérséklése - nem zöld eszközzel, hanem a mobilitás mérséklésével érhető el – de ezt nem mondjuk ki, mert mindenki szeret autózni, és ez még az áruk szabad mozgásával, a szabad kereskedelemmel is összefügg.

A másik téma a megújuló erőforrások ügye – a biomassza felhasználása, beszámítása. Az MTSZ elejétől tiltakozott ellene, mégis bekerült a megújulóba, és ez sem volt végiggondolva környezeti következményeivel együtt. A fosszilis helyettesítése agro-üzemanyaggal – élelmiszerár növekedés, fejlődő országokra nyomás az ökoszisztéma átalakításra – biológiai sokféleség csökkenése és szén felszabadulás – zsákutca volt ez is.

Ezeket a zsákutcákat fel kell időben ismerni – a befolyásoló kérdésről széleskörű párbeszéd kellene. Erről szól az életigenlő társadalom petíció. A civilek nem tarthatják távol magukat a politikusoktól – őket is ostromolni kell folyamatosan. Vannak fontos területek, amin radikálisan változtatni kell: új makrogazdasági modell a fogyasztás-alapú helyett, szakpolitikai összhang, rendszerszemlélet, kibocsátás-csökkentés, klímasemlegesség, természetes felszínborítás, ökoszisztéma szolgáltatások, nagyüzemi mezőgazdaság átalakítása.

A Kérdések- válaszok során elhangzott néhány gondolat:

• Két út van: az egyik, hogy egyre nagyobb pofonokat kapunk, mert ha nem tanulunk belőlük, erősödni fognak. A másik út egy pozitív forgatókönyv: más paradigmába növünk bele szép lassan. Utóbbin dolgozni kellene. De nem tudni melyik játszódik majd le. Kerekes professzor mondta: minden eszköz megvan, csak az akarat hiányzik – 50 éve zajlik a folyamat.
• Az egyenlőség témája kiemelten fontos, mert ez gyökérok, amiből számos probléma ered – kevéssé kutatott terület volt. Mivel szocializmus kudarc volt, ezért lett kapitalizmus, ez evidencia: egyenlőtlenség indokolt, mert így van motiváció a több termelésre, fejlődésre stb. Pedig ez is tévút. De van középpont, ezt kellene megkeresni. Az egyenlőség –egyenlőtlenség kérdése aktuális téma lett, komoly könyvek jelentek meg – még nincs megoldás – mi az egyenlőtlenség igazságos mértéke? Hogyan lehetne bevezetni az esetenként kellemetlen intézkedéseket? Lelkileg gyógyítani az embereket (pl. családállítás, mert generációkon át húzódnak sokszor a problémák). A hatalom hajhászás pótcselekvés.
• Az egyenlőtlenség, a társadalmak szétszakadása összefügg a jelen gazdasági renddel – értékvesztett világban élünk, az értékek nincsenek helyükön. Olyan mechanizmusok vannak, hogy a tőke szálldos a világban oda, ahol olcsóbb az erőforrás és nagyobb a megtérülés, tehát profitot maximálhat. A szabadkereskedelmi egyezmények ennek eszközei – erről kellene beszélni. Másik fele az értékproblémák kérdése. A rendszerváltás után az volt sulykolva: annyit érsz, amid van, vásárolj, fogyassz! A többi érték elveszett. A környezettudatosság sokáig nem volt fontos a rendszerváltás után. A nagypolitikában a környezetvédelem helye, intézményrendszere mutatja mi a helyzet – közös gyökere van a környezeti és társadalmi bajoknak - a szolidaritás nem volt fontos eddig.
• Bele kell vinni az embereket a régi formákba, nem erőszakkal, hanem lehetőséget adva. Ilyenek a klubok, kiskertek stb. Ezek a fenntarthatóság köré rendeződnek, emelik a boldogságfaktort – az életigenlő petícióban is fontos ez a téma. A világ energiaigénye nagy az egyszerű, működőképeshez képest, ebben kellene változás.
• Az egyenlőtlenség a fenntarthatatlan rendszerkövetkezménye. A verseny, a versenyképes táradalom van szajkózva, miközben az együttműködésről nem hallunk. A versenynél van vesztes. Eegyre profibb a kapitalizmus, egyre több vesztes lesz. Az együttműködéssel egyre több győztes lenne.
• A boldogság nem párhuzamos a GDP-vel. Meg kellene érteni, miért működik így, miért nem tudunk az anyagiakból kiszakadni. Volt közvélemény kutatás, ami szerint az egyéni preferenciákban az egészség, család stb. van elöl – mégis a valós életben a döntések ellentétesek ezzel! De mi mozgatja ezeket? Ezt kellene megérteni, feltárni.
• Más országokban nincs akkora távolság a civil és politika között, ott intenzívebb a lobbi, a beszélgetés. Itthon a civilek ettől messze vannak. A politikát nyomás alá kell helyezni, hogy jó szabályokat hozzanak. Eegészségesebb kapcsolat kellene. A politika befolyásolása szükséges, mert különben ellenünk tesz.
• A COVID miatt érzékenyebbek lettek az emberek a globális problémákra – nem biztos a világunk, a nagy változás hirtelen jöhet.