A 2020. évi Zöld Civil ON (Zöld Civil ON – Környezet- és Természetvédő Civil Szervezetek Országos Nemtalálkozója https://zoldcivil.hu/orszagos-talalkozo/2020-online/ ) rendezvényei keretében nagyszerű előadásra került sor „Innovációval a Fenntartható Fejlődésért Egyesület - A fenntarthatóság fánkja” címen. Az alábbiakban az erről készült beszámolót kiegészítjük az előadó Dr. Szigeti Cecília korábbi „A fánk ökológiája” című cikkével (https://reflektor.blog.hu/2017/05/29/a_fank_okonomiaja ), és így adjuk közre.
Dr. Szigeti Cecília a győri Széchenyi Egyetemen tanít környezet-gazdaságtant, és ökológiai lábnyom kutatással foglalkozik. Ez utóbbinak ad keretet az Innovációval a Fenntartható Fejlődésért Egyesület is. Egyéb munkák mellett Győr és a Budapest-térség ökológiai lábnyomát is kiszámolták már.
A fenntartható fejlődés fogalma már a fordítások miatt is vitatott. A Brundtland bizottság definíciója: „a fejlődés olyan formája, amely a jelen igényeinek kielégítése mellett nem fosztja meg a jövő generációit sem szükségleteik kielégítésének lehetőségétől.” Igen, de pontosan mik a jelen igényei? A telefon, a számítógép, az internet például ebbe beletartozik? Kell-e a gyerekeknek saját telefon, saját laptop? (Ez az elmúlt félében, úgy tűnik, új értelmezést kapott.) Vajon kik a jövő generációi, meddig látunk előre?
„A fenntarthatóság egy fenntarthatatlan fogalom.”
Kritikák a fenntartható fejlődés fogalmáról:
- Gyulai Iván (2000): „Egy globális ígéret volt, ami mindenkinek ígért valamit”
- Kerekes Sándor (2006): „Legkevésbé kézzelfogható fogalom a legismertebb a köztudatban”
- Bartus Gábor (2006): „nincsenek biztos filozófiai alapjai” Például nem tisztázott, hogy az embert is magába foglaló világra gondolunk, vagy az ember nélküli világra gondoljunk? Hogyan viszonyuljunk a népességnövekedés kérdéséhez?
- Kiss Károly (2005): „A fenntartható fejlődés fogalma már eleve születési rendellenességgel jött világra”
Amerikában utánaszámoltak: ha a fogalom elterjedésének eddigi trendjét extrapoláljuk, akkor 2036-ban nem lesz olyan írott szöveg (bármiről is szóljon), amelyben a „sustainable” oldalanként ne fordulna elő. 2061-ben már aligha lesz mondat enélkül, a század vége felé pedig már szinte alig fogunk más szót használni. És miközben a fenntarthatóság fogalma terjed, a természeti gondok egyre súlyosbodnak.
Kérdéses az is, hogy miben mérjük a fenntarthatóságot. Az indikátor ugyanis visszahat az eredményre. Azt igyekszünk javítani, amit mérünk; a többit lehet, hogy nem. Van olyan doktorandusz, aki szerint egy település fenntarthatóságában az is fontos indikátor, hogy van-e az adott településen helyi pénz, vagy cserekereskedelmi rendszer.
Az alábbi ábrán a bal oldalon a gyenge fenntarthatóság logikája látható. Itt a gazdasági viszonyok határozzák meg a társadalom és a természet működését. Van ennek is létjogosultsága – például vállalati viszonylatban. Ott a gazdaság alapvetően fontos. Ez kompromisszum, hogy bizonyos viszonylatban ilyen modellben is gondolkodhatunk. Pl. a KÖVET az „Ablakon bedobott pénz” programmal (https://kovet.hu/ablakonbedobottpenz/ ) vállalatvezetőknek bizonyította, hogy csökkenthető a kibocsátás, abból növelhető a megtérülés. A vállalatvezetők többségét ezzel a kulcsszóval lehet motiválni. Lehet például két oldalasan nyomtatni és akkor kevesebb papír fogy, kisebb a költség. Igen ám, de amikor megkérdeztek vállalatvezetőket, hogy az ilyen megtakarításokat mire költötték, akkor a többség nem tudta. Egy részük pedig új beszerzésekre, a termelés kiterjesztésére költötte a megtakarításokat.
Az ábra jobb oldalán az erős fenntarthatóság vázlata, amikor is a természeti viszonyok szerint épül fel a társadalom, és a gazdaság a társadalmat szolgálja ki. Ennek alap mutatója az ökológiai lábnyom. A hallgatóság egyik kérdése az volt, hogy közgazdasági-matematikai modellezés szerint (pl. gráfokkal) megoldható-e az erős fenntarthatósági modell sok gyenge modell révén? Dr. Szigeti Cecília határozott válasza az volt, hogy nem, biztosan nem. Az erős fenntarthatósági modell a hosszútávú. A gyenge ennek egy lépcsője lehet.
„Az ökológiai lábnyom határai” című könyv az ökológiai lábnyomhoz kapcsolt közhelyekkel számol le, cáfolja őket. Az ökológiai lábnyom nem a jónak és a rossznak az abszolút értéke. A kiszámítása valójában igen összetett, bonyolult Excel táblák hálózata. Az eredmény természetesen nagyon függ a használt adatok megbízhatóságától is.
Egyedi EU országra ailg-alig tudunk ökológiai lábnyomot számolni. Ha nincsenek lezárva a határok, alig követhető, hogy mit hol termelünk, hol fogyasztunk.
Ökológiai lábnyom számításában nem szerepel a metán sem.
Ökológiai lábnyomra és biokapacitásra vonatkozó adatbázisok letölthetőek a Global Footprint Network oldaláról (https://www.footprintnetwork.org/licenses/calculation-factors-free/ ). Ekkor egy nagyméretű tömörített mappa érkezik nemzeti és világ adatokat tartalmazó Excel táblákkal.
A biokapacitás számítása még összetettebb, ha ez lehetséges. A karbon lábnyom számítás például nem széndioxid egyenértékkel számol, hanem csak széndioxiddal. Sok fontos tényező kimarad (például a metán).
Az alábbi ábrán a színes mezők az ökológiai lábnyomot mutatják, míg a piros keretek a biológiai kapacitást jelzik. Látszik, hogy Latin-Amerikában kivételével erős a túlfogyasztás, de ott erőteljes az alacsony életszínvonal. (Európa esetében a viszonylag kedvező kép valószínűleg a szennyező szektorok kitelepítése miatt mutatkozik – a szerk.)
Johan Rockström és szerzőtársai 2009-ben új megközelítést javasoltak a globális környezeti „fenntarthatatlanság” számszerűsítésére. A stockholmi kutatócsoport kilenc területen definiálta a Föld teherbíró képességét (klímaváltozás, óceánok savasodása, az ózonréteg elvékonyodása, nitrogén és foszfor ciklus, vízhasználat, földhasználat változása, biológiai sokszínűség csökkenése, légköri aerosol terhelés, kémiai szennyezés). A kilenc területből hetet tudtak akkor számszerűsíteni a kutatók. Ha az egyes tényezőket jellemző piros körcikk túllép a belső zöld kör határán, akkor ezen a téren meghaladtuk a bolygó eltartóképességét. Ha a piros körcikk átlép a külső köríven, azokon a területeken a határátlépés környezeti hatásait visszafordíthatatlannak tartották. A modell a fenntarthatóságnak csak a környezeti lábát szemlélteti. A modell szerint a legsúlyosabb ökológiai probléma jelenleg a biodiverzitás csökkenése, a fajok kipusztítása.
Kate Raworth ezt a modellt egészítette ki társadalmi és gazdasági tényezőkkel. Így az emberiség számára járható „zöld út” korlátja kifelé a környezeti eltartóképesség, befelé pedig az, hogy a társadalom működésének alapjait (élelmiszer, víz, egészség, oktatás, jövedelem és munka, béke és igazságosság, politikai szerepvállalás, egyenlőség különböző formái, háztartás, kapcsolatok és az energia) széles körben biztosítani kell. A „Doughnut Economy” (fánk gazdaság) modell nevét az ábrán szereplő zöld sáv fánkhoz hasonló alakjáról kapta. A társadalom és a politika szerepe kettős: úgy kell segítenie a hiányosságok csökkentését (a belső köríven, a középpont felé túllépő tényezők korrigálásával), hogy közben meg kell akadályozni az ökológiai túllövést (külső köríven túlnyúló piros körcikkek).
A modellt a Fánk-gazdaság (Doughnut Economics) című könyvben írja le Kate Raworth. A szerző honlapján erről szóló rövid és hosszú filmek, írások megtalálhatóak.
Fánk modell a társadalmi egyenlőtlenséget nem vizsgálja – egyelőre.
A Fenntartható Fejlődési Célok (SDG) teljességre törekvő megközelítést sugároz.
Érdemes a környezeti fenntarthatóságot összevetni a társadalmi fenntarthatósággal. Ez utóbbit a HDI index alapján lehet megtenni. (A HDI egyébként 2020 első félévében visszaesett: az oktatáshoz való hozzáférés csökkent a karanténok miatt, hiszen sok gyermek nem jut oktatáshoz ha nincsen laptopja, internet hozzáférése.) A cél az, hogy a várható élettartam, a tanultság úgy nőjön, hogy közben az ökológiai lábnyom csökkenjen, vagy legalább ne növekedjen. (Lásd bővebben: https://eionet.kormany.hu/nyari-egyetem-2017 )
