A pán-európai térség vezetői konferencián kötelezték el magukat a zöldgazdaság mellett. Az elvi egyetértésen túl konkrét vállalásokat is tettek, amelyben más államokat és szervezeteket is a zöldgazdaság megvalósítására kívánnak buzdítani. Magyarország is magas szinten képviselte magát, és jelentős vállalásokat tett – de a további lehetőségeink ennél is kecsegtetőbbek.

Környezetet Európának

A Környezetet Európának (Environment for Europe) kezdeményezés a vasfüggöny lehullása után indult útjára. Célja az, hogy a pán-európai térség közös környezeti ügyeit megfelelően magas szinten is meg lehessen tárgyalni, és azokban kézzel fogható eredmények is szülessenek.

Korábban a térség teljességgel megosztott volt. A „Keleti Blokkban” a tervgazdálkodás általában figyelmen kívül hagyta a környezeti szempontokat, és emiatt nem csak a természeti környezet károsodott, de az emberek egészsége is. A vasfüggönytől nyugatra a piacgazdaság elvét egyre inkább beárnyékolta a korlátlannak hitt gazdasági növekedés környezeti hatása. Bár a környezeti problémák itt jellemzően más természetűek voltak, a gazdasági fejlődés újabb és újabb problémákat és kérdéseket vetett fel.

Úgy tűnt, hogy a pán-európai térség jó hátteret adhat érdemi környezeti munkához, hiszen a politikai viszonyok (Oroszország és az Amerikai Egyesült Államok részvételével) többé-kevésbé kiegyensúlyozott képet adtak. A pán-európai régió 56 államot fed. Ez a 47 millió négyzetkilométeres terület magában foglalja Európát, de Észak-Amerikából Kanadát és az Egyesült Államokat is, Közép-Ázsiából Kazahsztánt, Kirgizisztánt, Tádzsikisztánt, Türkmenisztánt és Üzbegisztánt, valamint Nyugat-Ázsiából Izraelt is.

A pán-európai térség

 A Környezetet Európának kezdeményezés öt évente rendez miniszteri konferenciát, a napirenden a legaktuálisabb kérdések szerepelnek. A tagállamok küldöttségei mellett olyan nemzetközi szervezetek is meghívást kapnak, mint az ENSZ legfőbb szervezetei , a Világbank, az OECD, az Európai Környezetvédelmi Ügynökség, a WWF, az Európai Öko-fórum  – összesen több mint ötven szervezet.

Zöldgazdaság…

A legtágabb értelmezés szerint zöldgazdaság: mindazon gazdasági tevékenység, amely a fenntarthatóság elveinek érvényesítésével (tehát a környezet további károsítása nélkül) valósul meg. (Forrás: Zöld Gazdaság kialakítása. Iszak Noémi, Dr. Lükő István, Dr. Pánovics Attila 2014) A fenntartható fejlődés (sustainable development) olyan fejlődési folyamat (földeké, városoké, termelési folyamatoké, társadalmaké stb.), ami „kielégíti a jelen szükségleteit anélkül, hogy csökkentené a jövendő generációk képességét, hogy kielégítsék a saját szükségleteiket”.

Más értelmezés szerint:

„A zöldgazdaság – s vele összhangban a zöldipar – természetesen már létező alakzat, feltételezve, hogy továbbra is a már korábban kidolgozott fogalmi rendszer keretei között maradunk. Alatta tehát inkább „egy új gazdaságszervezési és fejlesztési modellt értünk, mintsem az egyes zöldipari ágazatok numerikus összességét. A zöldgazdaság egyfajta „váltómodellt” kíván alkotni a jelenlegi „fekete” gazdasággal szemben, amely a második ipari forradalom vívmányait kihasználva”, szinte kizárólagos módon a hagyományos, azaz a „fosszilis energiahordozók felhasználására épül.” (Forrás: Olajos Péter Konzervatív Zöldség c. könyve, 2011)

illetve

„A gazdasági válság, valamint az egyre súlyosbodó globális környezetvédelmi problémák kezelésére a politikusok egyre gyakrabban emlegetik a válságból való kiút gazdaságélénkítő, munkahelyteremtő csodaszereként a „zöldgazdaság”-ot. Környezettudósok, környezetpolitikusok régóta foglalkoznak ezzel a kérdéskörrel, és a fenntartható fejlődés, integrált környezetpolitika, a gazdaság „zöldítése”, zöld adórendszer (az adórendszer zöldítése), fenntartható fogyasztás, megújuló energiapolitika, környezetvédelmi ipar, innováció a környezetvédelmi iparban, stb. hozható leginkább összefüggésbe a „zöld gazdaság”-gal. A kérdéskör elemzésekor először is nagyon fontos dolog tisztázni, mit jelent a zöldgazdaság, mit értünk e fogalom alatt. E fogalomkör alatt nem a gazdaság azon ágazatát értjük, amely a mások által okozott környezeti problémákat gyakran csővégi megoldással kezeli, tehát a hagyományos értelemben vett környezetvédelmi ipart, hanem a gazdaság egészének zöldítését - egyszerűsítve: a fenntarthatósági szempontok érvényesítését mindennapjainkban.

…a „zöld gazdaság” és a „gazdaság zöldítése” fogalmakat gyakran egymás szinonimájaként használjuk, noha fontos rögzíteni, hogy ez alatt a folyamat alatt a gazdaság zöldítése révén fokozatosan, lépésről lépésre elért „zöld gazdaságot” értjük, és ezt a lépésről-lépésre történő felépítést tartjuk reálisan megvalósítható folyamatnak Magyarországon (tehát a gazdaság zöldítése révén fokozatosan építhető ki a zöldgazdaság).” (Forrás: Zöld gazdaság – a gazdaság zöldítése Magyarországon. Készült az NFGM megbízásából Budapest, 2010. április 19.)

...és körforgásos gazdaság

A körforgásos (körkörös) gazdaság (circular economy) ideális világában csaknem mindent újrahasználunk, újra feldolgozunk, vagy visszanyerünk más végtermékek előállításához. A termékek és termelési folyamatok újratervezése segít a pazarlás minimalizálásában és a felhasználatlan anyagok erőforrássá alakításában.

A zöldgazdaságot előtérbe helyező megközelítés messzebbre megy a körforgásos gazdaságnál: figyelmének központját a hulladékon és az anyagi erőforrásokon túl kiterjeszti arra, hogy a víz-, energia-, talajhasználatot és a biológiai sokféleséget hogyan kell kezelni az ökoszisztéma ellenálló-képességére és az emberek jóllétére irányuló célkitűzésekkel összhangban. A zöldgazdaság foglalkozik tágabb gazdasági és társadalmi szempontokkal is, mint például a versenyképesség és a környezetre gyakorolt nyomásnak való kitettség, vagy éppen a zöld területekhez való hozzáféréssel összefüggő társadalmi egyenlőtlenségek.

Zöldgazdaság a Miniszteri Konferencián

Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága (ENSZ EGB) 2016. június 8-10 között Georgiában, Batumiban rendezte meg a nyolcadik "Környezetet Európának" pán-európai miniszteri konferenciát a "Zöldebben, tisztábban, okosabban" mottó jegyében. Az EGB keretében folyó együttműködés átfogó céljai közé tartozik a környezet és egészség védelme, a fenntartható fejlődés elősegítése. A konferencia során a tavaly elfogfadott globális fenntartható fejlődés keretrendszer megvalósításának kérdésében áttekintették az ENSZ EGB környezetvédelmi egyezményeit és egyéb releváns programjait, köztük a környezetvédelmi teljesítmény-értékeléseket és kiemelten foglalkoztak a zöldgazdaság, a levegőtisztaság-védelem, valamint az oktatás és szemléletformálás kérdéseivel.

A zöldgazdaság napirendre tűzéséről már az előző miniszteri konferencián (Asztana, 2011) döntés született. Mint az ilyenkor lenni szokott, a szakmai munka az ülést megelőzően zajlik, hiszen ott már a diplomácia veszi át a vezető szerepet. A nyolcadik Környezetet Európának Konferencia előtt igen hosszú és széleskörű munka folyt a zöldgazdaság témájának behatárolására, illetve a konferencián való kezelhetőségére. Az előkészítő munkák két fő gyümölcse a

  1. Tematikus dokumentum (Revised draft thematic document for the Eight Environment for Europe Ministerial Conference: greening the economy in the pan-European region),és a
  2. Stratégiai Keret (Revised draft Pan-European Strategic Framework for Greening the Economy).

A Tematikus dokumentum

A Tematikus dokumentum felhívja a figyelmet arra, hogy bár a zöldgazdaságot úgy tekintik, mint egy ígéretes utat a fenntartható fejlődés felé, a számos pozitív hatás mellett felmerülnek rövid-, és középtávú kihívások is, amelyek egyes emberekre illetve csoportokra negatívan hathatnak. Bizonyos vállalkozások és iparágak, tipikusan a „barna ipar” képviselői, elveszíthetik a piaci szerepüket, ha nem alkalmazkodnak a változásokhoz. Ez elbocsátásokhoz is vezethet. Más vállalkozások megváltoztathatják a tevékenységi körüket, de ez újszerű képzettségeket igényelhet. A zöldgazdaság fellendülése különleges tudást és képességeket igényel, amely a jelenlegi munkaerőpiacon nem biztos, hogy elérhető. Mindezek miatt bár a zöldgazdaságba való átmenet összességében a munkahelyek növekedését jelenti, azt az oktatási és a képzési rendszer fejlesztésével, az igényekhez igazításával kell kiegészíteni.

Oktatás a fenntartható fejlődésért: A fenntarthatóságba való átmenet egyik kulcskérdése az, hogy hogyan változnak a fogyasztói szokások. A környezeti megfontolásokat ezért is célszerű beépíteni a tananyagba, és fontos megfelelő tanítási segédanyagok biztosítása is.

Sok állam azért hezitál a zöldgazdaságot célzó, vagy gyorsító intézkedések bevezetésével, mert tartanak annak esetleges rövidtávú munkanélküliséget okozó hatásaitól. Ez viszont hosszabb távon a gazdasági lehetőségek gátlását jelentheti.

Egy jól ismert példa a zöldgazdaság elősegítésére az épületek felújítását, fejlesztését célzó intézkedéscsomag. Az épületek megfelelő hőszigetelése, az épületgépészeti rendszerek korszerűsítése nem csak a lakók számláinak csökkentéséhez vezet, de az ebből eredő környezeti terheket is csökkenti, és új munkahelyek létrejöttét is igényli. Mindez az építőipar versenyképességét is fokozza. Ugyanakkor ez esetben is vannak, akik rosszul járnak a változások miatt: elsősorban a hagyományos fűtőanyagok forgalmazói. Számítások szerint az energia hatékonyság 1 százaléknyi fejlesztése az EU gáz importját 2,6 százalékkal csökkenti.

Egy másik ismert példa a fenntartható-, vagy bio-gazdálkodás. Ez elsősorban a kisebb földbirtokkal rendelkező gazdáknak jelent lehetőséget. Moldova, Svájc és Ukrajna kiemelkedő intézkedéseket tett a mezőgazdaság fenntartható irányba való mozdításáért (pl. a vetésforgó alkalmazásáért, a szerves trágyák alkalmazásáért, a természetes kártevő-ellenőrzési módokért, illetve a szintetikus műtrágyák és permetezőszerek használatának, és a genetikailag módosított anyagok elkerüléséért. Az Európai Unióban évente körülbelül 500 000 hektáron térnek át biogazdálkodásra; Ukrajnában ez a szám évi 20 000 hektár. Az export lehetőségek bővülése, a gazdák jövedelmének növekedése kézzel fogható. Ugyanakkor az áttérés első éveiben a hozamok alacsonyabbak, így ennek kompenzálására állami segítségre, támogatására lehet szükség.

Az erdészet nem csak konkrét alapanyagokat szolgáltat, mint például faanyagot, de számos káros negatív környezeti hatást mérsékel (szárazság, árvíz, föld degradáció stb.). Ahol ezek a szolgáltatások is pénzként jelentkeznek az erdészeti dolgozók zsebében, ott az utóbbi évben a szektor álláshelyeinek bővülését figyelték meg (Lengyelország, Spanyolország és az Alpok országai).

A közösségi közlekedés segítése nem csak hogy közvetlenül hozzájárul az életminőség javulásához, a közlekedési balesetek számának csökkentéséhez és a levegőminőség javításához, de új munkahelyek létrejöttét is igényli. Az átalakulás vesztesei lehetnek az autógyártók és az olajiparban dolgozók – amennyiben nem alkalmazkodnak a megváltozott viszonyokhoz.

A közlekedés szektorban a közlekedési módok vegyes használatával, a módok közötti átrakodás illetve átszállás megkönnyítésével (intermodal transport solutions) érhető el jelentős energia megtakarítás. Ez természetesen a környezeti terhek csökkentését is jelenti, ami az emberi egészség védelme szempontjából is fontos. Mind az energetikai szektorban, mind a közlekedés szektorban jelentősen elősegítheti a hatékonyságot a nemzeti hálózatok és nemzeti piacok integrálása.

A hulladékkezelés nem csak elérhető anyagokat termel, de az Európai Környezetvédelmi Ügynökség szerint az itt foglalkoztatottak száma 2000 és 2008 között évi 7,14%-kal nőtt az EU országaiban. A hulladékok válogatása és kezelése tízszer több munkahelyet jelent, mint a szemét lerakása vagy égetése jelentene.

A körforgásos gazdaság célja az anyagáramlás természetes körforgássá való alakítása. Ennek része a termékek tervezésének újragondolása is annak érdekében, hogy a termékek élettartama megnőjön, illetve a felhasznált anyagok a lehető legkevesebb munkával újra hasznosíthatóak legyenek. A megközelítés célja az újrahasználat (reusing), a termékek javítása és rendbehozatala (repairing and refurbishing), újra feldolgozása (recycling). A rendszert a betétdíjak rendszere is elősegítheti. A körforgásos gazdaság erőfeszítéseit alátámasztja a természeti erőforrások véges volta, illetve a kitermelés árának növekedése. Egy kutatás szerint a körforgásos gazdaság 2030-ig 1,2-3 millió új munkahelyet hozhat létre Európában.

A nemzetközi kereskedelem és a környezeti termékek és szolgáltatások kereskedelmének liberalizációja elősegítheti a zöldgazdaságba való átmenetet. Ugyanakkor a kereskedelem fejlesztése elősegítheti a szennyező tevékenységek olyan országokba való áttelepülését, ahol a környezeti szabályzás kevésbé fejlett.

A Pán-európai térségben úgy tűnik, hogy sikerrel választották ketté a gazdasági fejlődés és a környezet pusztulásának folyamatát (decoupling): míg a GDP (bruttó hazai termék - gross domestic product) növekedést mutat, addig a környezetszennyezés általánosságban csökkenő tendenciákat mutat. Ugyanakkor egyre elfogadottabb nézet, hogy a GDP önmagában torz képet ad, mert például a természeti tőke változásait figyelmen kívül hagyja, jóllehet ma már rendelkezésünkre állnak módszerek ennek pénzügyi kifejezésére.

A fenntartható vízgazdálkodás segít az igények kielégítésében, a víz elosztásában úgy, hogy a vízkészletek ne csökkenjenek, illetve a minőségük ne romoljon.

A megfelelő árak alapvetően fontosak nem csak a természeti tőke értékeinek jelzésére, hanem az egyéb gazdasági hatások jelzésére is. Jelenleg a legtöbb természeti tőke alulárazott, és ez a túlfogyasztást ösztönzi. A víz árának megfelelő szabályozása például alapvetően segíthet a vízfogyasztás megfelelő szintre való csökkentésében.

Sokan energetikai forradalomnak nevezik az energia szektorban jelenleg lejátszódó változásokat. Megfigyelhető a kisléptékű hálózatok kiépülése, a hálózaton kívüli megoldások terjedése, illetve a hálózatok energiatároló-, és többirányú elosztó képességének növelése. A korábban az energia veszteség kompenzálására fordított összegek egyre nagyobb hányadát költik energiahatékonysági intézkedésekre.

Kapcsolati megközelítés (Nexus approach): A megközelítés alapja a szektorok és szereplők tevékenységeinek integrálása, amely így képes optimalizálásra, a szinergiák kihasználására. A megközelítés hangsúlyozza az egymásra utaltságot – például a víz, az energia és a földhasználat között (különösen a mezőgazdaságban). Példa lehet a víz – élelmiszer – energia - ökoszisztéma hatások rendszerbeli áttekintése, amely különösen a határokon átnyúló területeken jelenthet problémát. A felmerülő problémák kezeléséhez alapvetően fontos a szektorok közötti (intersectoral) hozzáállás.

ÖKOSZISZTÉMÁK: Vízkezelés, Energiaipar, Mezőgazdaság és élelmiszeripar

 A települések fenntartható tervezésében és fejlesztésében az integrált tervezés célja a kompakt, vegyes funkciójú térhasználat. Ennek eredményeképpen a funkciók üzemeltetése olcsóbb, a környezet terhelése pedig jóval kisebb.

A tudományos kutatások fenntarthatósággal összefüggő tevékenységeinek támogatása, a követendő tapasztalatok és „zöld” tudáshoz való megfelelő hozzáférés biztosítása alapvető fontosságú a zöldgazdaságba való átmenet folyamata során.

Fenntartható közbeszerzés: A közintézmények a piaci viszonyok alapvető szereplői. Az Európai Unió szervezetei körülbelül évi 2 trillió eurót költenek, el, ami az EU GDP-jének 19%-át jelenti. Európa keleti országaiban ez az arány a 27%-ot is eléri.

A Flamand kormány Belgiumban célul tűzte ki, hogy 2020-ig a teljes közbeszerzést a fenntarthatóság elveinek megfelelően alakítják. Hasonló intézkedésekre került sor Fehéroroszországban, Moldovában és Ukrajnában is.

Ha Hollandia minden közintézménye követné és alkalmazná a nemzeti fenntartható közbeszerzés elveit, akkor évi 3 millió tonna CO2 kibocsátását lehetne elkerülni, és a közszféra energiaigénye 10%-kal csökkenne.

Ha az Egyesült Királyság és Észak Írország minden központi szerve alkalmazná a javasolt vásárlási szabványokat, azzal 47,2 millió eurót spórolhatnának évente.

Piac-alapú intézkedések: A megfelelő árazás, a környezeti adók, a szennyezési díjak és a környezetszennyezés kompenzálási költsége nem csak a vásárlók figyelmét irányítja a környezetileg kevésbé szennyező áruk és szolgáltatások felé, de a vállalkozások figyelmét is az ilyen irányú fejlesztések, befektetések felé fordítja.

A térség környezeti adóinak többsége a szennyezésre irányul, de van, ahol a természeti erőforrások is a szabályozás alá esnek (Litvánia). Az Egyesült Királyságban klímaváltozási adót is kivetnek, elsősorban az energiaszektor átalakulásának ösztönzésére.

Bár a „zöld” növekedés ellen ható támogatási rendszerek igen nagy terhet rónak a költségvetésekre, mégis a megszüntetésük nehézkes. A szén alapú energiahordozók támogatása például ösztönzi a szennyezést, és gátolja a kormányok elköteleződését olyan programok mellett, amelyek a hosszú távú fejlődést szolgálják - mint például az egészségügy és az oktatás fejlesztése. Bár a piac-alapú intézkedések terjednek; használatuk gyakran csak egy-egy szektort céloz, és nem a gazdaság egészét. Erős a félelem, hogy bizonyos cégek a költségeik csökkentése érdekében olyan országokba költöznek, ahol nincsen környezeti adó – ezzel a szennyezés nem szűnik meg, csak a világ más pontján jelenik meg.

Szabályozás (Regulatory measures): A jól átgondolt szabályozás hatékonyan ösztönzi a magánszektort a „zöldebb” termékek és gyártási módok irányába. Ide tartozik a stratégiai környezeti vizsgálat (Strategic Environmental Assessment, SEA), az egyes szektorokra vonatkozó szakpolitika és stratéga, a konkrét fejlesztési tevékenységre vonatkozó környezeti hatásvizsgálat (Environmental Impact Assessment, EIA) a kibocsátási határértékek (emission limit values, ELV), a legjobb elérhető technológiákra vonatkozó elvárások, a szennyezőanyag kibocsátási és átviteli regisztrációs rendszerek (pollutant release and transfer register, PRTR). Bár ez utóbbi rendszerek elsősorban a szennyezés információira vonatkozik, és nem magára a szennyezésre, mégis jelentős csökkentő nyomást gyakorolnak a szennyezés mértékére, hiszen egyik vállalkozás sem szeret a legnagyobb szennyezők között szerepelni. Természetesen a szabályzó intézkedések csak akkor fejtik ki az elvárt hatást, ha a végrehajtási rendszer megfelelő.

Információ-alapú intézkedések: Az önkéntes szabványok és a minősítési rendszerek hatékonyak a zöldgazdaságba való átmenetben, hiszen a vásárlóknak segítséget nyújtanak a környezeti szempontok figyelembevételéhez. A „zöld” minősítési rendszerek száma exponenciálisa nő az utóbbi években; csak ökológiai jelzésből több mint 400 létezik. (Ezek áttekinthetősége érdekében külön honlap foglalkozik a Svájcban elérhető jelzések bemutatásával www.labelinfo.ch/ ). Ugyanakkor a rendszerek akár negatívan is hathatnak a versenyképességre, elsősorban a kis-, és középméretű vállalkozások számára, amelyek sokszor nem tudják kifizetni a minősítési eljárás költségeit.

A „zöld” technológiákat terjesztő innovatív vállalkozások támogatása: A startup cégek forradalmasítják a világot az alapvető technológiai innovációkkal például az energia szektorban, a hulladékkezelésben és a vízkezelésben. Becslések szerint az OECD országokban az új munkahelyek fele startup cégekben születik. Sok állam dolgozott ki startup támogató rendszereket.

A zöldgazdaságot segítő intézkedések, különösen a piac-alapú intézkedések akkor fejtik ki leginkább jó hatásaikat, ha a szomszédos államok együttműködés keretében vezetik be őket. Az együttműködés másik igen fontos területe az egymástól való tanulás, a sikertörténetek megosztása.

Stratégiai keret

A Stratégiai Keret (Revised draft Pan-European Strategic Framework for Greening the Economy) a víziójában mintegy megmagyarázza, hogy mit ért a zöldgazdaság fogalmán:

Vízió

Jelen Stratégiai Keretrendszer olyan képet idéz a pán-európai országokról, amelyben oly módon hajtanak vére fejlesztéseket, hogy azok biztosítják a gazdasági haladást, a társadalmi egyenlőséget és az ökológiai rendszerek és természetes erőforrások fenntartható használatát; így felelve meg a jelen generációk igényeinek; de nem fenyegetik a jövendő generációkat sem az igényeik kielégítésében.

A zöldgazdaság, mint megközelítési mód, amely módosítja a vásárlási szokásokat, a befektetést és a kereskedelmet az inkluzív zöldgazdaság és a megosztott gazdasági virágzás eléréséért; egy ígéretes út a fenntartható fejlődés eléréséhez a régióban, és azon túl is.

európai térség zöldgazdaságának tekintetében: I. Cél: Környezeti veszélyek és ökológiai szűkösségek csökkentése; II. Cél: Gazdasági haladás elősegítése;  III. Cél: A társadalmi egyenlőség és a jóllét elősegítése. Ez további három-három integrált fókuszterületre bontható:

I. cél: Környezeti veszélyek és ökológiai szűkösségek csökkentése

  • 1. Fókuszterület: A természeti tőke fenntartható használatának fejlesztése
  • 2. Fókuszterület: Azon externáliák internalizálása, amelyek a természeti tőke csökkenését vagy sérülését okozzák
  • 3. Fókuszterület: Az ökológiai infrastruktúrák elősegítése

II. Cél: Gazdasági haladás elősegítése

  • 4. Fókuszterület: A vásárlói szokások átállítása a fenntartható fogyasztási módokra
  • 5. Fókuszterület: A tiszta fizikai tőke fejlesztése a fenntartható termelési módok érdekében
  • 6. Fókuszterület: a “zöld” és méltányos (fair) kereskedelem segítése

III. Cél: A társadalmi egyenlőség és a jóllét elősegítése

  • 7. Fókuszterület: “zöld” és tisztességes munkahelyek segítése, és a szükséges emberi tőke fejlesztése
  • 8. Fókuszterület: A szolgáltatások, az egészséges élet és a jóllét elérhetőségének javítása
  • 9. Fókuszterület: A közösségi részvétel és a fenntartható fejlődés oktatásának segítése

A Stratégiai Keret hangsúlyozza, hogy fenti célok megvalósítása közvetlenül elősegíti a 2015 szeptemberében elfogadott Fenntartható Fejlődési Célok (Sustainable Development Goals, SDG) megvalósítását is. 

A Stratégiai Keret egy önkéntes kezdeményezést indít a zöldgazdaság témájában, hogy ezzel is elősegítse a Keret megvalósítását a 2016 - 2030-as időszakban. A kezdeményezés neve: BIG-E: Batumi Initiative on Green Economy - Batumi Zöldgazdaság Kezdeményezés. A kezdeményezés önkéntes elkötelezettségeket tartalmaz érdekelt államok és magán-, és köz-szervezetek részéről, amelyek a zöldgazdaságot tettekkel kívánják segíteni.

Magyarország és a BIG-E

Magyarország négy vállalással vett részt a Batumi Zöldgazdaság Kezdeményezésben (Batumi Initiative on Green Economy, BIG-E). A vállalások kidolgozásában a társminisztériumok együttműködtek, amit ezúton is köszönünk. A vállalások:

1. A Rövid Ellátási Láncok és a termelői piacok fejlesztése

Az intézkedés célja, hogy a Rövid Ellátási Láncok és a termelői piacok fejlesztése révén nőjön a helyi gazdálkodók szerepe, csökkenjen a szállítási igény és ezzel a környezetszennyezés, új helyi munkalehetőségek születhessenek. Mindkét terület évek óta tevékeny, és folyamatosan sikereket mutat. Várható a külföldi élelmiszerpiacoktól való függő helyzet csökkenése, a helyi gazdaságok szerepének megerősödése, a helyi szakértelem megerősödése, új munkahelyek létrejötte, a szállítási igénnyel a káros kibocsátás csökkenése stb.

2. Épületállomány hőszigetelésének fejlesztése, energetikai fejlesztése

Az intézkedéssel az épületek hőszigetelésének fejlesztése révén csökken az ország energiaigénye, csökken a külföldi energiaimporttól való függés. Az energiafelhasználásban a megújuló energiaforrások használatának növelése összhangban van egyebek mellett a Nemzeti Környezetvédelmi Programmal, a Fenntartható Fejlődési Célokkal (SDG), illetve a Párizsi Klímaegyezménnyel. Az intézkedések kiterjednek mind a jogi-szakpolitikai, mind a gazdasági típusú, mind pedig az információs, oktató és felvilágosító típusú tevékenységekre. A vállalás eredményeképpen növekedik az építőipar szerepe és szaktudása – és ezzel nemzetközi versenyképessége, csökkenjen a környezeti terhelés. A terület évek óta tevékeny, és jelentős sikereket mutat fel.

3. A közösségi közlekedés arányának megőrzése

Az intézkedés célja, hogy a közösségi közlekedés arányát megőrizzük. Ennek pozitív hatása van mind az energiafogyasztásra, mind a környezeti terhelésekre, a települések szerkezetére, a turizmusra, a létrejövő új munkahelyekre. Az intézkedéscsomag magában foglalja a szakpolitikai stratégiák áttekintését, a nemzeti költségvetés tervezésének és végrehajtásának átgondolását (beleértve az EU források hatékony felhasználását), az információs kampányok (pl. Autómentes Nap) megerősítését is.

4. Az élelmiszer-pazarlás és -veszteség csökkentésének irányába mutató szükséges intézkedések feltárása

A vállalás célja, hogy az EU Körforgásos Gazdaság Programcsomaggal, illetve a Fenntartható Fejlődési Célokkal (SDG) összhangban kiterjesszük a hulladékgazdálkodást az élelmiszerhulladékokra. Európában, a becslések szerint, 89 millió tonna élelmiszert dobnak ki évente. Az élelmiszerlánc minden szakaszában – a termeléstől a fogyasztásig – vész el értékes élelmiszer. Az élelmiszerpazarlás csökkentése az Európai Unióban és az ENSZ-ben is egyre kiemeltebb helyet kap, és egyre több tagállam tesz konkrét intézkedéseket ezen a téren.

Magyarországon az élelmiszerhulladék aránya ugyan elmarad az EU átlagtól, ugyanakkor fontos kiemelten kezelnünk a témát nem csupán erőforrás-hatékonysági és hulladékgazdálkodási, hanem társadalmi szempontból is. A lehetséges intézkedések kiterjednek mind a jogi-szakpolitikai, mind a gazdasági típusú, mind pedig az információs, oktató és felvilágosító típusú tevékenységekre.

Vita a zöldgazdaságról

A Környezetet Európának Miniszteri Konferencia legtöbb felszólalója előre megírja beszédjét, és a helyszínen azt csak felolvassa. Ennek egyik oka a felszólaló felé irányuló intenzív figyelem, amely nem tüntetné fel jó színben a szavak és megfelelő kifejezések keresgetését. A másik ok az idő hiánya: ha az ember két percbe kell sürítse véleményét, akkor minden szó kiemelten fontos. Ennek ellenére érezhetően kirajzolódik a vélemények sokszínűsége, és időnként udvarias felelgetés, vagy legalábbis összebiccentés is lezajlik.

A vendéglátó grúz környezetvédelmi miniszter nyitóbeszédében úgy fogalmazott, hogy a zöldgazdaság egy szükséges eszköz a fenntartható fejlődés eléréséhez. Kiemelte az oktatás és a tudatosság növelés szerepét, mert mint mondta, elengedhetetlen a szokások, preferenciák átalakítása is. A grúz alapdokumentumokban, mint például a vidékfejlesztési programban vagy az agrárfejlesztési programban szervesen megtalálható a zöldgazdaság elve, azaz a fenntarthatóság felé való átmenet.

Az ENSZ felszólalója kiemelte a civil szervezetek fontosságát, és a többoldalú környezetvédelmi egyezmények szerepét. A fő célnak a globális célok helyi politikai és szakpolitikai célokká bontását nevezte. Ahogy felidézte, a Környezetet Európának térsége a folyamat a kezdetén erősen megosztott volt. Mára a célok és az irányok területén egyetértésre lehet jutni – ahogy mondta: „A természet összehoz minket.” („We allow the nature to unify us.”)

Hollandia kitért a Fenntartható Fejlődési Célok  megvalósításának kérdésére. Volt, aki szerint a környezet helyzete az utóbbi években rosszabbodott, és a bonyolult kérdéskörök rendezéséhez új megoldási módok, de mindenképpen ökológiai megközelítés kell. Erre mintegy válaszként hangzott fel Tádzsikisztán optimista kijelentése: „Ahol szándék van, ott megoldás is lesz” (Where there is a will, there is a way”).

Portugália képviselője kiemelte a környezeti kérdések szektorokon átívelő fontosságát, és nagyon nagyra értékelte a grúz pénzügyminiszter részvételét a tanácskozáson. Megemlítette, hogy nemrég Portugália is megtapasztalta azt, hogy több napon át az ország áramtermelését teljes egészében megújuló energiaforrásokból látták el. Ez nem csak mutatja a kormány zöldgazdaság melletti elkötelezettségét, de az eset még elkötelezettebbé tette a döntéshozókat.

A víz témája több felszólalásban is megjelent. A plenáris ülést levezető elnök az e téren tanúsított élénk nemzetközi tevékenységek elismeréseként  Magyarországot víz-bajnoknak nevezte („water-champion”).

Nagy István államtitkár úr a plenáris ülésen

Németország a tavalyi év megállapodásait (Fenntartható Fejlődési Célok  és Párizsi éghajlati egyezmény ) történelmi fontosságúnak nevezte, de figyelmeztetett rá, hogy azok végrehajtása legalább akkora kihívás. Mint mondta, a szektorokra szabdalt hozzáállással semmit nem fogunk elérni. Ugyanakkor megemlítette, hogy a termék visszaforgatásának felelőssége valójában a gyártót kellene hogy terhelje.

Svédország hozzászólója kijelentette, hogy a világon az első jólléti, de karbon-mentes gazdaságú állam kívánnak lenni. Kilátásba helyezte, hogy rövidesen az időjárás jelentés azt is bemondja majd, hogy hol és mikor számíthatnak rohamra az asztmára érzékenyek, de azt is, hogy hol ne vezessenek autójukkal azok, akik megóvnák a gyermekek egészségét a túlzott légszennyezéstől.

A román környezetvédelmi miniszter asszony hangsúlyozta, hogy mi itt a teremben jól megértjük egymást, de mindezt „le kell fordítani” az emberek számára. Fontos, hogy ők is értsék a céljainkat, hogy azokat követni tudják. Mint mondta, a szokások olyan változtatására van szükség, ami néha fájdalmas lehet. De ha ezt nem tesszük, akkor a szemünk előtt pusztul a természet. Azt a gyakorlatot, hogy először fejlesztünk, és majd azután eltakarítunk magunk után, ezt a gyakorlatot fel kellene hagyni.

Belorusszia felszólalója kiemelte a „zöld” iskolák hálózatát, a közlekedés fenntarthatóvá változtatását, és a mezőgazdaság átformálását – mindezt minden ember jólléte érdekében.

Kirgizisztán képviselője szerint ami Európában jól működik, az nem feltétlenül lesz sikeres a világ más részein. Az állam szerepe az, hogy a megfelelő, fenntartható fejlődés számára jó környezetet teremtsen a vállalkozások számára.

Szlovénia szerint a fő kérdés az, hogy mennyire sikeres egy-egy zöldgazdasági ügy mentén több minisztérium bevonása. A gazdaság átalakulóban van: termékek helyett egyre inkább szolgáltatásokat igyekeznek eladni.

Hollandia szónoka ehhez kapcsolódóan megemlítette, hogy a Philips cég már nem villanykörtéket, vagy lámpákat ad el, hanem fényt. Ezzel a hangsúly a termékek eladásáról a megvásárolt szolgáltatásra tolódik, és annak minden környezeti vonatkozását a cég maga kezeli (pl. a használt izzókat maga visszagyűjti).

Hans Bruyninckx előadásában határozottan állította, hogy az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (European Environmental Agency, EEA)  szerint a jelenlegi termelési és fogyasztási szokásaink nem fenntarthatóak. A fenntarthatóságra való átmenetben a Fenntartható Fejlődési Célok https://sustainabledevelopment.un.org/post2015/transformingourworld jó kiindulási pontot adnak. Paradigma váltásra van szükség, és a jelenlegi lineáris és alacsony hatásfokú gazdasági modellt más modellekkel kell felváltani. Alapvető például, hogy a nemzeti vagyon számításába a természeti tőke állapotát is beleszámítsák. Mint fogalmazott: az emberek munkájának adóztatása, majd a bevétel jelentős részéből környezetkárosító tevékenységek támogatása „elég furcsa” (quite bizarre).

Az Európai Öko-Fórum szónoka kijelentette, hogy szén alapú gazdasági tevékenységekre jelenleg több támogatást ad a világ, mint egészségügyre.

A Római Klub képviselője előadásában a világunkban zajló folyamatok ellentmondásaira hívta fel a figyelmet. Európa olyan módon él, hogy ha azt India minden lakosa átvenné, akkor négy bolygóra lenne szükségünk. Az európai GDP viszonylag kiegyensúlyozott fejlődése mellett a munkanélküliség szintje elképesztően bizonytalan görbéket fest. Az EU-ban jelenleg nagyobb a különbség a gazdag és a szegény rétegek között, mint 1914-ben volt. Mint említette, Adam Smith azt javasolta, hogy a külső költségeket illesszük az árakba – de ezt azóta sem tettük meg. A bolygónkat pusztítjuk, és nem oldjuk meg a szegénység kérdését. A Római Klub képviselője szerint a zöldgazdaság módot adhat az ökológiai lábnyom csökkentésére. Ugyanakkor a zöldgazdaság drága: azt támogatni kell. A zöldgazdaság tehát nem gazdasági kérdés, nem technikai, hanem politikai.

A Szentendrei székhelyű Közép-Európai Regionális Környezetvédelmi Központ hozzászólója figyelmeztettet arra, hogy nincs másik bolygónk, így ennek a tervnek most jól kell sikerülnie („there is no planet „B”; this plan „A” must be successful”).

További információk: