A körforgásos gazdaságról tartottak konferenciát 2017. június 2-án a Millenárison. Az alábbiakban a délelőtti programon elhangzottakat foglaljuk össze. Az itt leírtak nem feltétlenül egyeznek a Földművelési Minisztérium álláspontjával.

Kriza Máté (Körforgásos Gazdaságért Alapítvány) Mi a körforgásos gazdaság? című előadásában felhívta a figyelmet arra, hogy a konferencia honlapján egy rövid előadás részletesen taglalja a körforgásos gazdaság kérdését. Az előadás elérhető itt.

Bartus Gábor (NFFT Titkár) A körforgásos gazdaság nemzetgazdasági jelentősége című előadásában elmondta, hogy a gazdaság működését jelentősen meghatározza a szabályozórendszer, ezért ez a körforgásos gazdaság kialakulásában jelentős szerepet játszik.

A körforgásos gazdaság kifejezés a tudományos életben divatossá vált az utóbbi időben, melyet cikkek nagy száma bizonyít. A fogalom új, a mögöttes tartalom azonban igen régi. Hívták korábban már ipari ökológiának, decouplingnak, bölcsőtől bölcsőig szemléletnek, anyagtakarékosságnak, hulladékmentes gazdaságnak is. Amikor a fenti fogalmak adott időben kudarcot vallottak, akkor mindig megjelent egy újabb fogalom ugyanerre a szándékra.

Az emberiség életében évezredeken keresztül a természeti erőforrások használatával kapcsolatosan nem jelentkezett globális probléma, mert sem a felhasználás, sem az emberiség mérete nem ért el kritikus mértéket. Jelenleg azonban egy új korszakba léptünk – elérkezett az antropocén időszak. Ennek következtében megjelent az erőforrások túlhasználata: Rockström cikke 2009-ben jelent meg a Nature magazinban.  A cikk és az ábra világosan mutatja, hogy három területen léptük túl az ökológiai korlátokat. Ezek egyike a biológiai sokféleség. Ez vonatkozik úgy a világra, mint az Európai Unióra is: az ökoszisztéma szolgáltatások itt is degradálódnak.

Az OECD becslése szerint a biológiai sokféleség terén a veszteség folyamatosan, drámai módon gyorsul. 2000 és 2030 között a veszteség 25%-ról 33%-ra növekszik várhatóan. Ez a veszteség főképp a mezőgazdaságból és az infrastrukturális fejlesztésekből ered. Az éghajlatváltozás hatása ehhez képest elenyésző.

A körforgásos gazdaság célja az emberi tevékenységek fizikai terjedelmének korlátozása. Tehát az anyagi vonzatok megjelenésének korlátozása. De vajon a jóllét szintje fenntartható-e az anyaghasználat csökkentése esetén?

Az anyaghasználat és a GDP mind összességében, mind pedig egy főre vetítve az 1970-es évek környékén elszakadt egymástól (decoupling), de sajnos mindennek ellenére még mindig növekszik az anyaghasználat is. Tehát mindössze a relatív decoupling valósult meg, pedig mára már abszolút decoupling-ra volna szükség. Az anyaghasználat radikális csökkentésében jelenthet eszközt a körforgásos gazdaság.

Jelenleg nagyon alacsony az anyag kihasználtsági foka. Ennek több tényezője van. Egy fontos elem ezek közül, hogy az elkészült termékeket jórészt nem használjuk, csak őrizzük. Az autókat például teljes élettartamukban 95%-ban nem használjuk. S ez csak egy az eszközeink sorában. A használati hatékonyság terén tehát még sok tartalékunk van. Jelenleg emellett másfélszer annyi alapanyagot használunk fel, mint amire valójában szükség lenne (tehát 33% megtakarítható lenne), a termékeket pedig eleve rövid élettartamra tervezzük. Utána pedig újrahasználatuk nem megoldott. Ez a gyakorlat a gazdaság szempontjából is probléma: az anyagköltség 20-35%-a megtakarítható lenne.

Jelenleg a természeti tőke mindössze 2-17%-ban járul hozzá a pénzügyi jóléthez, tehát a GDP-t ilyen irányból növelni nem hatékony. Az igazán hatékony GDP növekedés az innovációból hatékony. Emiatt fontos kérdés, hogy a kormányzat mit akar fejleszteni. Ez határozza meg ugyanis a társadalmi értékteremtés és a természeti tőke felhasználásának viszonyát. A hozzáadott érték a kereskedelem és az üzleti szolgáltatások területén igazán jó.

A körforgásos gazdaság nem hulladékgazdálkodás

Fontos szem előtt tartanunk, hogy a körforgásos gazdaság nem pusztán az újrahasználatról, vagy újrahasznosításról szól. Nem hulladékgazdálkodás. Az Európai Bizottság javaslatcsomagja ellentmondásos. Bár szól más eszközökről is, mégis a jelenlegi három szabályozási javaslatcsomag pusztán az újrahasznosításról szól. De ez zsákutca! Ez csupán a teljes anyaghasználati lánc végét szabályozza. Csővégi megoldás. Az elején, az első ponton, a megelőzésnél kellene beavatkozni: a fogyasztási és termelési minták megváltoztatása révén. De ehhez jelenleg nem nyúl az Európai Bizottság.

A körforgásos gazdaság valódi elemei közé tartozik az anyagforgalom zárása, a fogyasztási szerkezet megváltoztatása, a rendszerszemlélet, élettartam stb. Az igazi anyagtakarékos beruházások már most megtérülnek, a jelenlegi szabályozás mellett is. De az alapvető szabályozást meg kell változtatni, mert a jelenlegi adórendszer a valós körforgásos gazdaság kialakítását megakadályozza. Az elmúlt időszakban az energiahatékonyság növekedése 50% alatt volt, az anyaghatékonyság kb. 50%-os, míg a munkaerőhatékonyság növekedése volt a legerőteljesebb. Mindez a szabályozás miatt - a vállalatok ugyanis racionálisak.

Az Európai Unióban az anyag- és energiafelhasználásból az adóbevételek 2,5% alatt részesednek. És a trend csökkenő. Tehát a körforgásos gazdasághoz vezető leghatékonyabb eszközt az államok nem használják. Ezzel szemben a munkaerőt terhelő adók 35% felett vannak, és a trend növekszik. A fejlett gazdaságok 15-ször annyi adót vetnek ki a munkaerőre, mint az anyag- vagy energiahasználatra. Emiatt természetesen a vállalatok a munkaerővel fognak spórolni. A gazdálkodás jellege pedig nem fog változni.

A hatékony közpolitikai beavatkozás fontos eleme az anyaghasználati lánc-alapú szabályozás bevezetése. Nem az anyagi jólétet kell korlátozni, hanem az anyaghasználatot. Az innovatív, szellemi szabadságot ösztönözni kell.

Vajon az anyaghasználat korlátozásával növekszik tovább a pénzügyi jólét? Az ipari forradalom idején nem voltak korlátok, míg napjainkban számos korlátja van a munkaerő alkalmazásának. Mégsem akadályozta a gazdaság bővülését. A gazdaság bővül, mivel az innováció működteti. A körforgásos gazdaság is új innovációt szülne, nem okozná az úgynevezett jóléti társadalom végét.

A körforgásos gazdaság kiépülésének makroökonómiai hatásai közé tartozna a természeti tőke degradációjának mérséklődése, az innováció, új beruházások, a versenyképesség növekedése. A munkaerőpiaci és demográfiai hatások viszont nehezen láthatók előre.

Arthur ten Wolde (Ecopreneur.eu /De Groene Zaak) Mit hozhat a körforgásos gazdaság az európai vállalatok számára? című előadásában azt hangsúlyozta, hogy a körforgásos gazdaság egy üzleti modell: sok pénzt csinálni kevés anyag felhasználásával. Érték teremtés, érték szállítás, érték megtartás, érték újrateremtés terén összesen 27 féle tevékenység szolgálja a körforgásos gazdaságot - és ebből csak egy az újrahasznosítás. Az EU számára a körforgásos gazdaság 2030-ig 30 millió munkahelyet teremthetne 600 milliárd euro éves megtakarítás mellett. Ez egy fontos gazdasági lehetőség.

Hogy működő példát is említsünk: Texas államban van a legtöbb szélpark. Nem azért, mert olyan nagyon „zöld” gondolkodásúak lennének, hanem mert felismerték ennek anyagi hasznát. A körforgásos gazdaság is igazán akkor terjed el, ha valódi üzletté válik. A jelenlegi lineáris gazdaság erőforrás-pazarló.

A győztesek azok, akik időben felismernek egy lehetőséget és lépnek. A körforgásos gazdaság úgy strukturális, mint társadalmi átalakulást igényel. Egy új gazdasági modellre van szükség. E modell több bevételt, kevesebb kiadást, új piacokat, új ügyfeleket, és értékteremtést jelent. Emellett hozzájárul a fenntartható fejlődéshez is.

Az innováció és versenyképesség terén elért nyereség a hosszú távú túlélést segíti. Az eszközmenedzsment is megváltozik, mert az eszközt nem eladják, hanem bérbe adják, emiatt a hosszabb élettartamban érdekeltek. Megjelenik a vevők lojalitása, gyakoribb lesz a visszajelzés, így közvetlenebbé válik a kapcsolat. A többi céggel pedig hatékonyabbá válik az együttműködés akár a termelés, akár más téren. A körforgásos gazdaság csökkenti az erőforráshiány és áremelkedés jelentette kockázatot. A dolgozók motiváltsága is egy bizonyos ponton túl megjelenik. Igaz, hogy kezdetben nehéz a beszállítói lánc átalakítása, de a siker motivációt jelent.

A kihívások között tehát megjelenik a beszállítói lánc átalakításának nehézsége, a finanszírozás, a belső tudatformálás és az új vezetési stílus és módszer. A két legfontosabb kihívás kezdetben

  • a kereslet hiánya (mert jelenlegi szabályozók mellett a lineáris termelési mód termékei olcsóbbak) és
  • az értéklánc átláthatósága.

A kormányzatnak sok lehetősége és feladata van. Ezek egyike a zöld közbeszerzés az önkormányzatoknál. Európában a beszerzések 60%-át ők valósítják meg. Fontos volna tehát az önkormányzatoknál a közbeszerzésekben érintettek tudatformálása tréningek keretében. Egy második lehetőség megfelelő árösztönzők kialakítása a termelés és fogyasztás területén. Ide tartozik a kiterjesztett gyártói felelősség (EPR) kérdése, vagy az adók súlypontjának áthelyezése a munkáról a természeti tényezőkre és az energiára, illetve a körforgásos gazdaság kívánalmainak megfelelő termékek esetén alacsony vagy 0%-os ÁFA alkalmazása. Ezek mind abba az irányba hatnak, hogy a kívánatos termékek olcsóbbá válnak a lineáris rendszerben gyártott társaikhoz képest. Egy harmadik lehetőség minimális szabályozás előírása a körforgásos gazdaságnak megfelelő terméktervezés érdekében. Jelenleg az EU csak az energiára és az erőforrásra koncentrál.

A konferencia kérdés-válasz részében elhangzott, hogy az átalakulás során vesznek majd el munkahelyek, de a gyorsan alkalmazkodó vállalatoknak és kormányoknak van esélyük a fájdalommentesebb átmenetre.

Nagy piacra, nagy vásárlóerőre van szükség, ezért a kormányoknak egységes adóztatást lenne szükséges megvalósítaniuk, ehhez pedig vagy EU szintű, vagy EU-n belül kormányközi megállapodások szükségesek.

Az Egyesült Államokban a CO2 kibocsátás csökkentését nem a korlátozás csökkentette, hanem az, hogy a szénbányászat háttérbe szorult a fracking olcsósága miatt. Persze fontos, hogy a vállalatok pszichológiailag mit gondolnak egy klímatudatos döntésről, ha az elnök másképp dönt, azonban ez inkább üzleti kérdés az USA-ban. Ha a vállalatok nyernek a CO2 csökkentésen, akkor ők továbbra is teszik majd a dolgukat - függetlenül attól, hogy az ország tagja-e a klímaegyezménynek.

Hogy a helyi, vagy a távolról hozott áru élvez-e előnyt, azt a vevő minden termék esetében külön mérlegeli. Fontos lenne, hogy a szállítás externális hatásai is megjelenjenek az árakban adórendszeren keresztül. Ha így az árak jól kerülnek megállapításra, akkor egyensúly alakul ki. De vajon van-e valós akarat az externáliák árazására?

A körforgásos gazdaság kell az erőforrások szűkössége, a nagyra nőtt öko lábnyomunk miatt is. Műszakilag a kérdés nem csupán a hulladékról szól: már a tervezésnél el kell dönteni, hogy a terméket majd miként lehet javítani, újrahasználni, újrahasznosítani. Fontos lenne a javító kapacitások támogatása. Az árazás nem támogatja jelenleg, hogy az új alapanyagokat a hulladékból gyűjtsék vissza; még olcsóbb primer erőforrásokat használni. A kormányzat azonban ezt tudja befolyásolni: adókkal a primer alapanyagok drágábbá tehetők. Emellett változtatni kell a garancia jogszabályokon is: hosszabb garanciát, szavatossági időt vállaltatni.

Az EU következő költségvetési ciklusában fontos lenne a körforgásos gazdaság számára kedvező reformokat hozni. A CEEWEB ehhez számos ötlettel rendelkezik. Struktúraváltás szükséges.

Hazánkban a fogyasztók többsége ár-érzékeny, csak egy szűk réteg rendelkezik egyszerre vásárlóerővel és zöld tudattal is. A vállalatok számára meg kell mutatni, hogy költségmegtakarítás is elérhető és a bevételek átstrukturálhatók. A politika szintjén nem elég az FM-hez tartozó hulladékos oldal kezelése, szükség van megfelelő gazdaságfejlesztési cél megfogalmazására az NGM, NFM együttes munkájával.

A piacon az állami beavatkozásokat minimálisra kellene csökkenteni. A gelülről szervezett redisztribúció radikális csökkentése kell, mert a központilag elosztott támogatások rossz, téves üzeneteket közvetítenek, rossz ösztönzőt jelentenek, és a piaci igényektől eltávolítanak. A projektekben (rövid távon, behatárolt témákban) gondolkodást erősítik, miközben rendszerszintű működésben kellene gondolkodni. Hosszú időtávban. A hosszú távú normatív ösztönzők lennének fontosak. Csak az új belépő technológiák esetében indokolt néha a támogatás, ha osztozni akar a kormányzat a kockázatban. Ezen szemléletben például az EU agrártámogatási rendszerét teljesen újra kellene gondolni, mert itt az anyaghasználat hatása óriási. Ez jelenleg fals ösztönzéseket ad a direkt támogatásokon keresztül. Összességében kevesebb program, több gazdasági eszköz és a természeti erőforrásokat célzó adórendszer bevezetése szükséges.

Aglaia Fischer (Circle Economy) Körforgásos üzleti modellek című előadásában kijelentette, hogy a körforgásos gazdasági modellt követő vállalatok kulcskérdése, hogy miként szerezzenek forrást. A hagyományos bankrendszer nem ismeri ezeket az üzleti modelleket, nem szívesen hitelez számukra.

A gazdaságra érdemes úgy tekintenünk, mint egy háztartásra.

A körforgásos gazdaság esetében a lényeg az értékteremtés. Az újrahasznosítást pedig csak akkor kellene bevetni, ha már minden más eszköz kimerült. A tevékenységek köre négy csoportba sorolható:

  1. körkörös tervezés,
  2. eladás helyett szolgáltatás nyújtás,
  3. új szolgáltatás – újraalakítás, valamint
  4. hálózatos kapcsolatok szervezése.

Az előadó a továbbiakban cégek példáit mutatta be.

A FairPhone konfliktusmentes alapanyagokat használ (akkumulátorába), és a munkások pénzügyi jólétét támogató alapítványt hozott létre. Maga a termék is cserélhető elemekből áll, ami Iphone-oknál ma még nem gyakori.

Az E-waste értéket újrateremt azzal, hogy alapanyagokat vesz vissza és fizet érte.

A Black Bear Carbon  használt autógumikból nyeri vissza a szenet és teszi újra felhasználhatóvá.

A Philips Pay-per-Lux  kezdeményezése keretében nem a lámpákat adja el, hanem a világítási szolgáltatást, a fényt. Ez a világítás egyedi tervezése és kivitelezése révén optimális használatot tesz lehetővé, emellett a cég az eladott lámpák élettartamának meghosszabbításában is érdekelt. A megközelítés hátránya, hogy a megtérülés lassúbb, és fennáll a nem fizetés veszélye is.

A DutchaWearness munkaruhákat kölcsönöz, majd cserél. Számukra nem havi konstrukció van, hanem az elhasználódáskor van újra fizetés, úgy 2-3 évente.

A példákból az látszik, hogy ahol a tulajdonjog átruházása nem történik meg a cég és a vásárló között (szolgáltatás vásárlás termék helyett), ott néha bonyolultabb és kockázatosabb a finanszírozás kérdése. Ami következtetésként levonható, hogy jelenleg a modell és a piac is kialakítás alatt áll. Kulcskérdés a szállítási lánc együttműködésének megnyerése. A modell kiindulópontja a vállalat fő üzenete, eredményként pedig megjelenhet a hosszú távú stabilitás.

Bölcsőtől bölcsőig

Albin Kälin (EPEA Switzerland GmbH) Teljes életre szóló tervezés (A Cradle to Cradle Design) című előadásában elmondta, hogy az EPEA (c2ccertified.org ) már 30 éves múltra tekint vissza. Céljuk az átláthatóság biztosítása a termékekben, amit a vállalatok cselevéseinek újragondoltatása útján érnek el. Feladatuk közvetíteni a vállalatok és a fogyasztók között az információt arról, hogy mi kerül a termékbe. Az átvilágítást követően az adott termék használhatja a logójukat és bizonyítványt kap.

Az átvilágításnak öt fázisa van. Az első az anyag egészséges voltának vizsgálata. Itt több fokozatot nyerhet el a termék, de csak az arany jelenti azt, hogy nincs benne toxikus összetevő. A platinát pedig ezideig csak egy teljesen természetes termék, egy fakéreg nyerhette el. A második fázis az újrahasznosítás kérdése, a harmadik a CO2 kibocsátás, a negyedik a társadalmi igazságosság, míg az ötödik a vízre gyakorolt hatás.

Logójuk valóban feltár, nem elrejt, mind a többi címke. Csak a textiliparban 450 ökocímke van, de igazán nem árul el a termékekről semmit. Ők egy rendszerszintű megközelítést alkalmaznak. A textiliparban már elég jól állnak, a vegyiparban pedig most kapott egy csomagolóanyag festék végre arany fokozatot. Az első cég, amely megértette céljukat, a Frosch volt. Mégis nehezen szerezték meg mégis az arany fokozatot, mert a termék csomagolása (a mosogatószer flakonja) kezdetben több káros anyagot tartalmazott, mint maga a termék. Ezt sikerült kiváltaniuk.

Fontos, hogy a cégek megosszák egymással tapasztalataikat, tudásukat. A vevők felé pedig fontos igényt generálni.

Megdöbbentő hogy az újrahasznosítás csak 50%-os (többnyire fém), míg 25% az égetés (termikus hasznosítás). Ez egyszerűen pazarlás. Viszont a műanyagot nehéz újra felhasználni, ezért sok terméket kellene újra alakítani - együttműködve a vegyiparral.

Lukács Ákos (Deloitte Zrt.) Értékteremtés vállalati szinten című előadásában elmondta, hogy a Deloitte Zrt  fő profilja nem környezetvédelem, mégis működik egy fenntarthatósági csoportjuk, mely a nagy ügyfeleket próbálja változtatni, szemléletét formálni. A befektetők fogékonnyá váltak, keresik a zöld lehetőségeket.

Az EU körforgásos gazdasági csomagja most van kialakítás alatt. Az Európai Parlament szigorítani kíván a bizottsági javaslaton, míg a tagországok némelyike számára már a jelenlegi szabályozás is túl erősnek tűnik. A vállalatok aggódnak, hogy vajon ez az új modell ad-e majd elég jövedelmet. Az ötlet lassan száz éves közgazdasági séma, mégsem nyer teret a gyakorlatban. Az új termékek fejlesztése mindig kockázatos, különösen erősebben központosított országokban. A megosztott használat például nagyon jó lenne, de szükséges hozzá a jogi szabályozás.

Mi érhet el hatásokat, milyen trendek vannak? A lebomló hulladékok térnyerése estén fontos, hogy ezek elhelyezésére figyeljünk. A háztartási eszközök javítása egyelőre nem éri meg. Az élelmiszerhulladékokkal valamit kellene kezdeni. A városok tervezésekor a későbbi kibocsátások, energiafüggések figyelembevétele kellene. Az energiahatékonyság esetén valós megvalósítás kellene, új üzleti modellel. Az ipari szimbiózis térnyerése is fontos lenne. A vízhatékonyságot a víz keretirányelv kapcsán kellene megvalósítani. Említendő még a kiterjesztett gyártói felelősség, mely most hanyatlóban van. Számos hulladékáram kikerült a rendszerből, például az üveg. De mi lesz a műanyaggal, amit gyűjtünk ugyan, de igazán az égetésen kívül nem létezik jó feldolgozási mód? Fontos lenne a csomagolási hulladékot fenntarthatóbb irányba terelni.

A vállalatokban és a kormányzatban is tudatosítani kellene a körforgásos gazdaság előnyeit. Egy jó példa a szoftverkereskedelem terén a Licence Pro , amely használt szoftverek adás-vételét szervezi.

A körforgásos gazdaság növekedését a válság ösztönözte. A vállalatok egy része nyomást gyakorolt beszállítóira, hogy érjenek el minimum 30% karbon-lábnyom csökkenést. Ugyanakkor a cégek jelentős része nem ismeri saját számláit – mennyit költ vízre, energiára, fűtésre stb. A cégek sokszor nem akarnak változni, ezért ilyenkor mindig azt kérdezik, vajon van-e támogatás a változáshoz.

Lejegyezte: Hargitai Katalin