2018. november 28-án „Hogyan tovább a klímatudatos jövő felé? – mitigációs és adaptációs kihívások” címmel nagyszabású, színvonalas konferenciát rendezett az Innovációs és Technológiai Minisztérium.
A hiánypótló tudományos konferencia egy, az éghajlatváltozással kapcsolatos helyzetértékelő, döntéstámogató, átfogó, megoldás orientált nemzeti jelentés elkészítését kezdeményezte a hazai klímapolitikai döntéshozatal és végrehajtás minél jobb, és naprakészebb tudományos megalapozottsága érdekében. A nyitó konferenciát a közös gondolkodás első lépéseként rendezték meg. Ennek bizonyosságaként a tudományos közösség képviselőin kívül szerepet kaptak a kormányzati és nem kormányzati döntéshozók is.
Nemzeti jelentéseink a Nobel-békedíjas Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) 1990 óta, rendszeresen íródó globális jelentéseinek mintájára készülnek majd. Már az elkészítési folyamat és maga, a végeredményként megszülető összegző dokumentumok is rendkívüli hatékonysággal bírnak a tudományterületek közötti konszenzus kialakításában, így szilárd alapot képesek nyújtani országos, vagy országon belüli éghajlatváltozással kapcsolatos szakpolitikai és gazdasági döntések meghozásához.
A konferenciát Botos Barbara klímapolitikáért felelős helyettes államtitkár asszony (ITM) nyitotta meg. A rendkívül hatásos, kifejező, lényegre törő és gondolkodásra késztető beszédében történelmi pillanatként említette meg a jelen rendezvényt. Történelmi, hiszen a jelentős szakmai múlttal rendelkező ENSZ szervezet munkakultúrájának mintájára Magyarország is rendelkezik majd rendszeresen megjelenő értékelő jelentésekkel, melyek fontos hivatkozási alapként szolgálnak a klímapolitikában. Történelmi pillanat azért is, mert a kiadványok rendszeres megjelentetése újra és újra felhívja a figyelmet arra, hogy nincs idő a várakozásra, hogy rosszabb a helyzet, mint gondoltuk és sürgető a megoldás. Történelmi pillanattá válhat a tekintetben is, hogy az emberi gondolkodásban, az egyének klímatudatos szemléletmódjában, magatartásában hozhat áttörést. Hiszen, ahogy elmondta: „a három legfőbb probléma az önzés, a mohóság és az apátia.” Spirituális transzformáció kívánatos – hangsúlyozta, mivel a tudomány nem tud mindenre választ adni.
Bevezetőjében kitért arra, hogy nemzeti jelentésünk az IPCC elvekhez igazodik, azaz politikailag semleges dokumentum, ami nem előíró jellegű, kizárólag szintetizál. Kiemelte, hogy a magyar tudományos közösségnek kell elkészítenie a kormány támogatásával. 2022-re tervezik a megjelentetését, a soron következő (immár a hatodik) IPCC Helyzetértékelő Jelentéshez igazodva. A kormányzat szerepe is jelentős a folyamatban, kormányzaton belüli egyeztető fórumok által, ahol a döntéshozók számára emészthető, rövid, érthető megfogalmazás körvonalazódik. A hangsúly az együttműködésen van, hiszen együtt kell keresni a válaszokat a komplex problémákra, együtt kell a lehetőségeket is megtalálni – zárta a köszöntőjét helyettes államtitkár asszony.
Ezt követően László Tibor Zoltán környezetvédelemért felelős helyettes államtitkár úr (AM) köszöntő beszédében aláhúzta, hogy az Agrárminisztérium, illetve jogelődjei mindig is kitüntetett figyelemmel kezelték a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás kérdéseit, hiszen az rendkívül sok szállal kötődik nem csak a környezetügy és a természetvédelem, de a földművelés és az agrárfejlesztés témaköreihez is.
Kiemelte az együttműködés fontosságát, hiszen a klímaváltozás mérséklése érdekében összehangolt cselekvésre van szükség. A törekvések megvalósítása pedig a politikai döntéshozók, a vállalatvezetők, az önkormányzatok, az alapítványok és a civil szervezetek közötti együttműködés nélkül aligha valósul meg. A nemzeti jelentés elkészítését méltó, megalapozott és mindenképp támogatandó kezdeményezésnek kell tekinteni az éghajlatváltozással összefüggő kihívásokra adandó sürgető válaszok kidolgozásában.
A köszöntők sorában „A jövő hangja” diákelőadás komoly érzelmi töltettel bírt. A klímaváltozással és egyben a jelen kor átlagemberének hozzáállásával, gondolkodásával, cselekvésével kapcsolatos problémák felvetése egy 7. osztályos tanuló közreműködésével igazán hitelessé, komollyá tette a klímaügyben szándékolt felelősségteljes hozzáállás megvalósítását. Hangsúlyossá vált, hogy fogékonnyá, érzékennyé kell tenni az ifjúságot a témát illetően, továbbá kitörési pontként említette az előadó a megújuló energiaforrások támogatását és a biológiailag lebomló csomagolóanyagok forgalmazását bolygónk egészségének megóvása érdekében.
A nemzeti jelentés tudományos bizottságának tagjai közül végül Ürge-Vorsatz Diána, az IPCC III. Munkacsoport alelnöke bemutatta az IPCC testület felépítését, felvázolta a létrejötte okait, célját, szerepét. A hallgatóság információt kaphatott arról, hogy jelenleg a hatodik jelentési ciklust éljük. Véleménye szerint a nemzeti jelentés elkészítésének folyamata nem más, mint a tudás koprodukciója. Azaz nem csak a szakpolitikákkal, hanem a cselekvői közösséggel folytatott párbeszéd és szoros együttműködés valósul meg.
A tudomány és a döntéshozók képviselőinek 5-5 perces előadásai is komoly aggodalomra adtak okot, a vészharangot kongatjuk.
A rendezvény lehetőséget adott az éghajlatváltozással foglalkozó hazai kutatók és tudományos műhelyek munkásságának feltérképezésére, kapcsolatteremtési lehetőségekre kiscsoportos beszélgetések keretében. Az itt elhangzott javaslatokat az előkészítő tudományos bizottság összegzi és 2019. februárban, márciusban kerül sor a következő találkozóra, ahol már konkrét témajavaslatok kerülnek napirendre.
A munkacsoport nyitott, így számítanak minden, az együttgondolkodásra érdemes szakértő csatlakozására, akik munkája az alakuló közösségbe illeszkedik.
