Egy 90 hektáros városszéli terület, amelyet egy forgalmas vasútvonal, egy hajózócsatorna, és az A4-es autópálya határol – vajon lehet-e egyszerre népszerű park, mezőgazdasági terület, és értékes természeti élőhely?
Megférnek-e egymás mellett a biciklisek, a sétálók, a kutyasétáltatók, a kocogók, a legelésző bárányok a vadludakkal, a szárcsákkal, a szürkegémekkel? A hagyományos gondolkodás szerint nem. A holland gyakorlat szerint, Leiden városa határában viszont nagyszerűen megférnek.
A térképen a piros vonalak a görkorcsolyásoknak és biciklizőknek is kellemes betonutakat, a fekete vonalak a kaviccsal burkolt gyalogos sétányokat, a szaggatott vonalak pedig a gyalogos ösvényeket jelöli.
A trékép feltünteti a gémek kedvenc helyét, a gólyák békászó zsombékjait, az iskolai kerteket, és természetesen a játszóteret is.
Az itt biciklizők, sétálók éppen azért jönnek ide, mert közelről láthatnak olyan madarakat, amelyek csak a nyugodt természetes környezetet kedvelik. Itt még lehet vadszedret enni a bokorról.
Itt látni, ahogyan a szarkák a legelésző bárányok hátán ülve tisztán tartják azok gyapját. Látni fácánt, csillogó szitakötőt. És igen, ide hallatszik az autópálya, és ide látszik a város magas épülete és az építkezés daruja is. Ide látszanak a közeli szélerőművek is, amelyek, csak hogy teljessé tegyük a képet, a HEINEKEN sörgyárat látják el energiával.
A burkolt sétányokon bicikli surran, kocogók dobognak, és kutyák viháncolnak boldogan, de van olyan ösvény is, ahová csak gyalogosan szabad bemenni, még kutyával sem. Ott, a mocsaras részeken csend van, hullám csobog, nád susog, szárcsa csipog.
A Polderparkban teaház is működik, amely meglepően elegáns vendéglátóhelyként üzemel (esküvőket is rendez), de emellett macskát, szamarat, birkát, pónit, juhokat és rengeteg szárnyast is tart. A főként gyerekeket és családokat célzó programokat önkéntesekkel együtt szervezik, az alapelv a fenntarthatóság.
Az embernek a Polderparkban az az érzése, hogy valami ilyesmiről szólhat az ökológia eszméje…
