Földfoglalás és talajromlás funkcionális városi területeken (Land take and land degradation in functional urban areas) címmel jelentette meg legújabb jelentését az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (European Environmental Agency https://www.eea.europa.eu/ ). Bár a címlapon Budapest látképe van a magyar Parlamenttel a középpontban, a fotó a változatos földhasználat nagyszerű megjelenítése miatt került oda – hiszen a jelentés szerzői Európai léptékben gondolkodnak.
A jelentés a földfoglalást (land take) a talajromlás (land degradation) egyik fő mozgatórugójaként kezeli. A talajromlás egyéb formáira, például a talajerózióra vagy a tömörödésre, valamint az éghajlati szélsőségek hatásaira ez az értékelés nem tér ki, és azokkal a későbbi jelentések foglalkoznak majd.
A földfoglalás magában foglalja a nem városi területek városi területté alakítását, ami általában a természetes területek rovására történik. A földfoglalás legintenzívebb formája a talajfedés (soil sealing), amely lényegében visszafordíthatatlan folyamat, amely a talajok épületek vagy egyéb építmények részben vagy teljesen vizet át nem eresztő mesterséges anyag (aszfalt, beton stb.) általi befedéséhez illetve tönkretételéhez vezet. A talajfedés a földfoglalást kíséri, de a földfoglalás alá eső területek általában nem kerülnek teljes lefedésre.
A jelentés Európa funkcionális városi területein (functional urban areas, FUA) tapasztalt területfoglalást célozza, így a városokban és azok ingázási övezeteiben. A FUA-k az EU területének 23%-át teszik ki, de a lakosság 75%-ának adnak otthont. Ezért ezek a földfoglalás legdinamikusabb régiói, ahol a legtöbb földfoglalás és talajfedés zajlik.
A Kopernikusz Földfigyelő Szolgálat (Copernicus Land Monitoring Service https://land.copernicus.eu/ ) Városi Atlaszából (Urban Atlas https://land.copernicus.eu/local/urban-atlas ) származó új adatok birtokában most már lehetőség nyílik az EU-27 és az Egyesült Királyság 662 funkcionális városi területein (FUA) a földhasználati változások és társadalmi-gazdasági trendek felmérésére. A Városi Atlasz 10-szer nagyobb felbontással rendelkezik, mint a Corine Land Cover (CLC) adatkészlet, amelyet a korábbi földhasználati elemzésekhez használtak (https://www.eea.europa.eu/data%20and%20maps/indicators/land%20take%203/assessment). A Városi Atlasz lehetővé teszi a városok értékelését a környező területek (azaz ingázási zónák, együtt FUA) összefüggésében, és lehetővé teszi az európai városi területek összehasonlítását. A jelentés részletesen megvizsgálja a területfoglalás 2012 és 2018 közötti dinamikáját a központi városokban (core cities) és azok ingázási zónáiban. Amint a nagy felbontású adatok elérhetővé válnak a 38 EEA (European Environmental Agency https://www.eea.europa.eu/ ) tagország teljes területére vonatkozóan, az értékelést a teljes területre ki fogják terjeszteni.
Tovább növekszik a földfoglalás, valamint az épületek és építkezések elterjedése Európában. A földfoglalás 2012 és 2018 között 3581 km2-rel nőtt a funkcionális városi területeken (FUA-k) az EU-27-ben és az Egyesült Királyság régiójában (5330 km²-rel az EEA 38 tagországában és az Egyesült Királyság régiójában). Az új földfoglalások 78%-a az ingázó területeken történt az EU-27-ben és az Egyesült Királyság régiójában (hasonló arányban az EEA-38-ban és az Egyesült Királyság régiójában). A terület városi zónává alakításával azok egyben alacsonyabb ökoszisztéma-támogatási értékű területekké (lower ecosystem support value) alakulnak. A földfoglalás túlnyomó többsége az FUA legtermékenyebb területeit érintette, mint például a szántók (1 694 km² veszteség, ami az összes földterület 47%-át teszi ki) és a legelők (1 276 km ² veszteség, ami 36%-ot jelent). Az erdők területe (338 km2) a kiesett szántóterületnek csak mintegy negyede; az állandó termőterületekbeől pedig mindössze 79 km2 alakult városi területté.
A változásokat okozó legnagyobb területhasználati nyomás az ipari és kereskedelmi egységek bővülése, a lakóterületek terjeszkedése és az építkezések terjeszkedése. Míg az ipar bővülése a városokat és azok ingázási zónáit egyaránt uralja, a városi lakossági terjeszkedés az ingázási övezetekben jelent jelentős mozgatóerőt.
A magas földhasználati hatékonyság azt jelenti, hogy a mesterséges területek kis részét sok lakos használja. A nagy földhasználati hatékonyság hátránya, hogy magas a talajfedési arány, így a talajfunkciók (hűtés, árvízvédelem, szénmegkötés, élőhelyek a vadon élő állatok számára) gyengék. A földhasználat hatékonysága kismértékben nőtt a funkcionális városi területeken, 2012 és 2018 között 5,5m²-rel csökkent az egy lakosra jutó mesterséges felületek nagysága. A központi városokban (core cities) azonban jóval kevesebb mesterséges terület jut egy lakosra, mint az ingázó területeken. Ezért a területhasználat hatékonysága általában sokkal magasabb a központi városokban, mint az ingázási zónákban, hiszen a városok lakói 60%-kal kevesebb mesterséges területet használnak, mint az ingázási területeken élők.
A földhasználat hatékonyságát javítani kell. Bár most kell cselekednünk, uniós szinten nincs jogilag kötelező érvényű szakpolitikai cél a földfoglalással és a talajfedéssel kapcsolatban. Az EU új, 2030-ra szóló talajstratégiája (EU soil strategy for 2030 https://ec.europa.eu/environment/publications/eu-soil-strategy-2030_hu ) arra szólítja fel a tagállamokat, hogy csak 2030-ra tűzzenek ki földfoglalási célokat azzal a céllal, hogy 2050-re elérjék a földfoglalási semlegességet. A talajstratégiában javasoltak szerint a tagállamoknak olyan intézkedéseket kell végrehajtaniuk, amelyek követik a nettó földfoglalás elkerülése érdekében földfoglalás hierarchiáját (land take hierarchy):
1. El kell kerülni a földfoglalást (land take needs to be avoided),
2. Több területet kell újrahasználni (more land needs to be reused),
3. A földfoglalást minimalizálni kell (land take needs to be minimised),
4. A földfoglalást kompenzálni kell (land take needs to be compensated for).
A földmegfigyelés és a modellezett adatok felhasználásával megbecsülhető a területfoglalás és a talajfedés környezeti hatása. A területfoglalás és a talajfedés egyik hatása a táj feldarabolódása (azaz fragmentálódása), a vadállomány mozgását akadályozó közlekedési és egyéb infrastruktúra létrejöttével.
A FUA-k 46%-a erősen felaprózódott, főként szántóföldeket és legelőket érint, átlagosan 0,25 km2-es élőhelymérettel (habitat size). Ez ellentétben áll a vidéki területekkel, ahol egy tájobjektum (landscape object) átlagos mérete 1,4 km2. A szakpolitikai intézkedések azonban hatékonynak tűnnek, mivel a FUA védett területein az átlagos élőhelyméret 2,5 km2 körül van. Másrészt a védelmi intézkedések hatékonysága igen eltérő; például Máltán a védett élőhelyek mérete (size of protected habitats) mindössze 0,2 km2, míg a balti országokban, Finnországban, Írországban, Svédországban és Magyarországon a védett élőhelyek átlagos mérete 20 km2 körül van.
A városi ártereken a vízhatlan talajfedés növeli az árvizek intenzitását és a kapcsolódó hatásokat, mivel a lehulló csapadékvíz nem tud beszivárogni az alatta lévő talajba. A 2012-2018 közötti időszakban a FUA ártereken a talajfedések átlagos növekedése 2,4% volt, (1 460 km2), ami nagyrészt az új ipari-, kereskedelmi-, és közterületek-, valamint a lakóterületek bővülése és az építkezés miatt történt. Ezek a tevékenységek 880ha legelőt és lágyszárú társulást, valamint 348ha szántót zártak le. A földfoglalás az ártereken az élőhelyek pusztulásának egyik fő oka, és ezért potenciálisan hatással van a biológiai sokféleségre. Az ártéri fragmentáció magas: egy négyzetkilométer átlagosan négy élőhelyre „töredezik” Luxemburgban és Hollandiában kilenc élőhely van egy négyzetkilométeren, Belgiumban pedig egy ekkora terület 18 élőhelyre „töredezik”.
A fenntarthatóság elve azt jelenti, hogy többnyire a biodiverzitás és a szén-dioxid-megkötés szempontjából kevésbé releváns, alacsony termőképességű területeket kell felhasználni. A talajfedés azonban főleg a kiváló és közepes termőképességű területeken történik, tehát ezt az elvet Európa számos területén figyelmen kívül hagyják. 2018-ban a funkcionális városi területek (FUA-k) 50%-a közepes termőképességű területeket foglalt el, 25%-a pedig magas termelékenységű területekre terjeszkedett. A FUA-k talajfedése riasztó mértékben fordult elő a szántóföldeken: az összes lezárás 35%-a ezen a földtípuson történt. A lefedett vizes élőhelyek területének növekedése abszolút értékben nagyon alacsony volt; 2012-hez képest azonban 10%-kal nőtt a lezárás aránya, így az EU-27-ben és az Egyesült Királyság régiójában volt a legmagasabb. Mivel a vizes élőhelyek nagy mennyiségű szenet tárolnak és fontos élőhelyeket biztosítanak, ez a trend aggasztó.
A talaj több szenet tárol, mint a légkör és a szárazföldi növényzet együttvéve (FAO és ITPS, 2015), és jelentős szerepet játszik a globális szénciklusban, és így az éghajlat szabályozásában. A talaj széntartalma a tápanyagok tárolásában, a földalatti biológiai sokféleség növelésében, valamint a szennyezés szűrésében és pufferolásában is kulcsfontosságú. A talajfedés 2012 és 2018 közötti becsült növekedése (körülbelül 1 467 km2) mintegy 4,2 megatonna (106t) szénmegkötő potenciál veszteséget eredményezett.
A talaj térfogatának körülbelül fele pórustér (pore space), amely képes megtartani és átadni a vizet, számos előnnyel, a növények növekedésének támogatásától a helyi klíma szabályozásáig. A fedett felületek megakadályozzák a víz beszivárgását az altalajba, ezáltal fokozzák az árvizek káros hatásait. A 2012 és 2018 közötti EU-27 és az Egyesült Királyság FUA területein a feltalaj víztartó képességének becsült potenciális vesztesége körülbelül 668 millió m³ volt, amelyből körülbelül 67 millió m3 veszett el az ártereken. Ezért az EU FUA területein a lefedett területek jelenlegi kiterjedése a talaj felső rétegének pórustereit fedi le, amelyek potenciálisan hasonló mennyiségű vizet tartalmazhatnak, mint a Markermeer és a Balaton együttvéve (Nyugat-Európa és Közép-Európa két legnagyobb tava).
Az EU felismerte, hogy a földhasználat milyen súlyos hatással van a környezetre. A 2021 novemberében közzétett új talajstratégia (EU soil strategy for 2030 https://ec.europa.eu/environment/publications/eu-soil-strategy-2030_hu ) felszólította a tagállamokat, hogy 2030-ig tűzzenek ki földhasználati célokat annak érdekében, hogy 2050-ig megvalósuljon a nettó földhasználat. A közelmúltban közzétett, 2030-ig szóló biodiverzitás stratégia (EU biodiversity strategy for 2030 https://www.eea.europa.eu/policy-documents/eu-biodiversity-strategy-for-2030-1 ) szintén az urbanizáció káros hatásait kívánja mérsékelni. A 2030-ig szóló biodiverzitás stratégia egyik fő célja az elpusztult ökoszisztémák helyreállítása és a természet alapú megoldások kialakítása. Globális szinten az IPBES értékelése (Intergovernmental Science Policy Platform on Biodiversity and Ecosystem Services https://ipbes.net/ ) a biológiai sokféleség csökkenésének öt alapvető okát azonosította, amelyekkel a döntéshozóknak foglalkozniuk kell. Ezek között is megjelent a földhasználat megváltozása, nevezetesen az erdőirtás és a városok terjeszkedése, mint nevesített fő ok.
Az eredeti angol nyelvű jelentés letölthető itt.
