A társadalom átalakulásáról, a környezeti kérdések megítélésének változásáról rendeztünk beszélgetést 2019. november 27-én az Agrárminisztérium Kupolatermében, Az alábbiakban ezt foglaljuk össze – a teljesség igénye nélkül. Az elhangzó vélemények nem feltétlenül felelnek meg a Minisztérium álláspontjának.
A társadalom átalakulásáról, a környezeti kérdések megítélésének változásáról rendeztünk beszélgetést 2019. november 27-én az Agrárminisztérium Kupolatermében, Az alábbiakban ezt foglaljuk össze – a teljesség igénye nélkül. Az elhangzó vélemények nem feltétlenül felelnek meg a Minisztérium álláspontjának.
Az előzetes hipotézis az volt, hogy az EEA által 2015-ben felvázolt 11 globális megatrend mellett van egy tizenkettedik is, ez pedig a társadalom pozitív irányba való változása. A rendezvény ezt a véleményt próbálta megerősíteni – vagy megcáfolni. A résztvevők véleménye nem markáns, de jelzés értékű is lehet: a többség a hipotézissel egyetértett.
Bartus Gábor: „Attól, hogy sok az információ, még nem lettünk bölcsebbek.”
Bartus Gábor, az NFFT titkára szerint a társadalom fenntarthatósági szemlélete nem elégséges a folyamatok megváltoztatásához. Az IPBS idén közzétett jelentése a természeti erőforrások nagyfokú pusztulásáról ad számot. Az ökoszisztéma szolgáltatások is csökkennek, de még nem látványos a folyamat. A helyzetet a JENGA játékhoz hasonlította, ahol húzogatjuk ki a kövecskéket, és minden rendben lévőnek tűnik, míg egyszer valamelyik kő kihúzásánál hirtelen össze nem dől a torony. Nem tudjuk, hogy az ökológiai rendszerben melyik lesz az a kő, amivel a rendszer is összeomlik.
A problémát már sokan felismerték és néhány változás is tapasztalható: nő a civil szervezetek aktivitása, az EP választások kampányában megjelent a zöld gondolat politikai téren, a fiatal generáció is aktívvá vált (pl. Fridays for Future). Egyes részterületeken nagyobb a mozgolódás (pl. hulladékgazdálkodás, tudatos fogyasztás). Az oktatás-nevelésben a környezeti nevelés népszerű tárgy még akár az egyetemeken is. Az üzleti szférában megjelentek a megosztásos gazdálkodás lehetőségei, első körben az IT, illetve a mobilitási szektorban. Van ruha, illetve készülék kölcsönzés is.
Okosabbak vagyunk tehát a környezethasználat terén, de a természeti erőforrások túlhasználata tovább nő.
Magyarországon minden romlik. A mesterséges felszínborítottság nagyságában Görögország és Szlovákia után a harmadik helyen vagyunk az EU rangsorban. Az anyaghasználat hatékonysága (természeti erőforrás hatékonyság) zuhan. A korábban csökkenő CO2 kibocsátás 2013 óta ismét emelkedik (2015 és 2016 között a legerőteljesebben). Ezek folyományaként a környezet terhelése nő.
Mi a megoldás? Fontos, hogy miként lehet az ösztönzőrendszert a dolgok szolgálatába állítani. A tudatosság ugyanis kevés, mert az emberek többségét az árak befolyásolják. Jelenleg az árak és a tudatosság nem egy irányba halad. Fontos a gazdasági rendszer átalakítása, a beárazás nélkül nem halad a dolog. Fontos lenne a CAP támogatási elveinek megváltoztatása, a karbonadó bevezetése. Az árjelzések megváltoztatása kulcskérdés, de mellette viszont már komoly szerepet kap a tudatosság, hogy az emberek el is fogadják ezt az árjelzést. E két tényezőnek egymást erősítő módon kell haladnia. A kritikus szint eléréséhez kell a polgári közösségek részvétele, hogy a választók kikényszerítsék a változást. Elég tudatosak vagyunk-e az árjelzések változtatásához?
Kérdésként elhangzott, hogy tudjuk-e valahogy ösztönözni, segíteni, hogy a Kormány kezdeményezzen nemzeti konzultációt a fenntartható fejlődésről? Bartus Gábor válaszként elmondta, hogy a kormányzatnak van ereje a közvélemény radikális megváltoztatására, ezt a külföldiek befogadása kérdésében látványossá is tette. Források megléte esetén számos olyan információ közlésére van lehetősége, ami megragad az emberekben. Így kellene a fenntarthatóság kapcsán is tenni. A természeti tőke megőrzése irányába hassanak az intézkedések, ami egyébként az Alaptörvény P) cikk alapján mindenki kötelezettsége.
Szintén egy kérdező vetette fel, hogy egy elmélet szerint a közgazdászok szerint a lakosság 10%-a fogyasztásának változására már reagál a piac. Vajon miként lehet ekkora mennyiségű embertömeget összehozni? Bartus válaszában bevallotta, hogy ő nem tud ilyen szabályról a közgazdaságtanban, de a fogyasztók kezében tényleg nagy politikai és gazdasági hatalom van. Jelenleg van környezetbarát fogyasztás, de csak zárványban, pl. a szolgáltatásmegosztás terén. Van termék, ami drágább lesz környezetbarát formában és van pénztárcabarát megoldás is. Mindenesetre a fogyasztói szokások terjedésére árkorlátok vannak.
Attól, hogy sok az információ, még nem lettünk bölcsebbek. A Nemzeti Alaptantervben is benne van a fenntarthatóságra nevelés, órakeretben kellene vele foglalkozni. A normál oktatás alacsony hatékonyságú, kérdés, hogy a zöld oktatás hatékonysága milyen?
Egy hozzászóló szerint a 2020-as Budapesti Duna Nap tanulsága, hogy a fiatalok között egyre jobban terjed a zöld szemlélet, egyre fiatalabb korosztályban is. Ők majd tudnak változtatni. Bartus válaszában kijelentette, hogy ő is észleli a fiatalok aktivitását, de feltette azt a kérdést, hogy vajon nem csak az elitet látjuk-e? Mennyire általános az érdeklődés? Van-e elég időnk, hogy ezen generáció felnövésére várjunk, hogy ők legyenek többségben?
A vállalati oldal a külföldi anyavállalatok nyomására hozott a hazai piacra fenntartható termékeket. Ehhez a társadalmi szervezetek nem biztos, hogy rendelkeznek kellő erővel. A kormányzati döntések pedig néha a vállalatok negatív döntéseire hatnak. Fontos tudatosítani, hogy a kormányzat és a társadalom mellett harmadik szereplőként ott vannak a vállalatok.
Fontos tudni, hogy a fiatalok tudatossága mögött nincs mindig tudás! Egy felmérés azt mutatta, hogy a megkérdezett fiatalok 50%-a nem volt tisztában azzal, hogy mit tehet energiamegtakarítás ügyben! Emellett még a támogatás sem minden, mert lehet, hogy hajlandóság nem társul hozzá. Néha még az ingyenes lehetőséget sem hajlandók megragadni.
Doró Viktória: „Miként lehet a tudást és az érdeklődést összekapcsolni?”
Doró Viktória környezeti újságíró szerint nem elég csak írni; hitelesen és tudással felvértezve kell írni a témáról. A gyerekek nyitottak, rengeteget tudnak elméletileg, de a gyakorlatukba nem megy át!
A változás küszöbön áll. A szeptember 20-27. közötti időszakban számos helyen volt klímasztrájk a világon, a fiatalok nagy számban vettek részt rajta. Nagy az előrelépés, a változás pozitív irányban halad. Elindult a társadalmi változás, bár még a folyamat elején tartunk. A fiatalok eljutottak a világ vezetőihez.
A PET Kupa négy éve zajlik, de 2019-ben nagy volt a változás: több pályázatuk is nyert, és számos vállalat is érkezett. Ez megmutatta, hogy az ügynek látványos, sokakat elérő, eredményes projektek kellenek, amiket külföldön is meg lehet mutatni. A résztvevőknek külön munkájuk van benne, megdolgoznak a sikerért és mégis élvezik. A cégek csapatépítő tréningeket rendeltek, ami a megelőző években nem volt, de már a jövő évre is érdeklődnek. A gyűjtött hulladékból tárgyakat terveznek készíteni, eladásra.
Az erdőtüzek viszont a másik végletet képviselik (Brazília, Ausztrália), amely a tehetetlen dühöt, haragot eredményez. Ez is megmozgat: többen pénzt gyűjtenek a tűz megállítására.
Számos szervezetnél a 2019-es szeptember témája a klíma-szorongás volt. Viktória maga s részt vett a WWF Corneren, ami rengeteg embert érdekelt; új fogalmak jelentek meg. Igazából azokkal van baj, akik nem szoronganak a jövő miatt, nem érzékelik, hogy baj van. A gyász fázisai után jó esetben a tettrekészség következik. Ez is látszik már, nagyon sokan kezdtek faültetéseket szervezni.
Merre tovább? Vannak veszélyek: szakmaiatlanság hiánya, egymást kioltó kezdeményezések. Lehetőségek is vannak: hidat képezni a lakosság és a szakértők között, együttműködést építeni. Vajon miként lehet a tudást és az érdeklődést összekapcsolni? Ez itt a kérdés és feladat.
Veszprémy Márton: „A társadalom zöldülne.”
A Fridays for Future nem szakértői szervezet, hanem diákmozgalom. A társadalom zöldülne. A mozgalom 20149. február 22-én alakult, mind a négy globális sztrájkban szervezők voltak, van vidéki csoportjuk is. A sztrájkok sikeresek, a legutóbbit 17 magyarországi városban szervezték, Budapesten 6-10 ezer főre becsülték a részvételt.
Kudarcok is érték őket: a rendszeres pénteki tüntetéseken kevesen vannak, általános probléma az apátia, érdektelenség, félelem a közéleti tevékenységektől. Az iskolarendszer merev, ellenséges, félelemre épít és passzivitásra nevel. A zöld kérdés sajnos nem független a demokrácia állapotától, a társadalomtól. De a társadalom zöldül, a közbeszéd legalábbis igen. De van-e ennek mélysége és időtávja? Azt látják, hogy például Észtországban finomodott a politikai retorika.
Eredményeik is voltak: a változások középpontjában megjelent a zöld ügy, bár a politikai keret kedvezőtlen, ellenséges (vétó a 2050-es EU céloknak, nincs önálló környezetvédelmi tárca, nincs klímavészhelyzet stb.). A pozitív társadalmi változás talán csak azért látszik, mert súlyosabb a helyzet. Van ugyan tudatosodás, de ez kevés a rendszerszintű problémák kezeléséhez. Kell a nyomásgyakorlás a döntéshozókra, de mindenképpen békés, legális, törvényes, pártsemleges.
Egy hozzászóló szerint a termelők és a zöldmozgalom között véleménykülönbség van, de az álláspontok közelednek. A Mercosur nem jó a hazai mezőgazdaságnak, ezt csak az autóipar érdekei miatt kötik a külföldi áru felé tett engedmények okán. Ez ellehetetleníti az EU mezőgazdasági termelőit és piacot nyit a nem megfelelően ellenőrzött termények előtt, sérül a környezetvédelem is. Jó lenne, ha az emberek megpróbálnák megérteni egymást és saját területükön előrelépni, nyomást gyakorolni. De az emberek nagyrésze csak elméletben tud valamit, hiába érti, nem lép, hogy ne legyen nehezebb az élete. Ugyanúgy jár McDonald’s-ba, használ okostelefont… A fiatal generáció olyan lesz, amilyennek neveljük.
Egy másik vélemény szerint Észtország október 3-án fogadta el az EU karbonsemlegességi céljait. Itthon ez nem klímapolitikai, vagy környezetvédelmi, hanem gazdasági kérdés. Ha az EU finanszírozza, akkor mehet. A döntéshozók nyomásgyakorlásának nagy szerepe van, de a társadalomnak hatalmas a felelőssége: a felhasznált energia 70%-a az energiaszektoré, aminek 2/3-a lakossági. A társadalmi szemléletformálás tehát elengedhetetlenül fontos. A NAT felülvizsgálatában az ITM is részt vett, a klímavédelem kapcsán adtak hozzá anyagot.
A mezőgazdaság vegyszerterhelése kiváltotta az értékrend változását. Egyre többen keresik a vegyszermentest. Zajlik az értékrendváltás. A közösségeknek fontos szerepük van az új értékrend elfogadásában. A Fridays for Future kapcsán az igazgatók körlevelet kaptak, hogy nem állhatnak mellé. Az emberek félnek. Felfelé igazodás van. Sokan egyetértenek vele, de nem támogathatják nyíltan. Az oktatási rendszer a társadalmi rendszer része, nem lehet problémák megoldásának felelősségét ráterhelni a tanárokra, az iskolarendszerre. Az oktatás akkor képes valamit tenni, ha a társadalom nem ellentétes vele.
Könczey Réka: „…az emberek várják, hogy történjen valami.”
Könczey Réka szerint a környezetvédelmet mindenki csinálja valahogy. De miért nem vagyunk aktívak? Miért nem változtatjuk meg azt, amiről tudjuk, hogy nem jó? Most jó helyzet van, a társadalom nyitott, bizonyos elemeken lehetne változtatni. A tudást, a cselekvés-képességet pozitív cselekvések révén lehet megszerezni. A változáshoz attitűd is kell. A fiatalokat még könnyű változtatni, bár a felnőtteket is lehet még módosítani bizonyos életpillanatokban (gyermekszülés, munkahelyváltás, nyugdíjazás stb.)
A digitalizáció új kihívást jelent, mindenkinek élnie kellene vele, de ismerve a korlátokat. A siker erős fitnesztényező, megerősíti azt a viselkedést, ami sikert hozott. A digitális élmény tudatosan visszaél ezzel. A digitális jelenlét könnyű sikert ad és kioltja a cselekvőképességet a való világ többi részén. Az összes fenntartható fejlődési kihívásra rárakódik a digitális világ. Ennek mindenki áldozata, célpontja. Emiatt minden téren élményt kell nyújtani, a tudást már különleges módon kell szolgálni. Az iskolarendszer sokat ad tudásban, és globális kompetenciákban is jónak kellene lennie. A 2018-as PISA mérésekben hazánk ezt a felmérést nem vállalta, erről nem lesz ismeretünk.
Csapdákat jelentő tévhitek számosan vannak. Ilyen az, hogy minden jó, ami régi. De ez csak stabil környezetben igaz. Sok, vagy kevés az információ, ami szerzésre ösztönöz. Az egyedi megoldás drága, de ez is mérték, szabályozás kérdése. Jellemző a türelmetlenség. A NIMBY hatás erős (ne az én kertemben). A visszacsapó hatás is érvényesül, de alapvetően tisztázni kellene, hogy milyen rendszert, milyen időtávban szeretnénk?
Az ENSZ UNESCO fenntarthatóságra nevelés kapcsán említett csapdái: az embereknek utópisztikus a téma, a fiatalokat kihagyják, a felelősséget áthárítják. Persze baj esetén létezik hárítás, de tudni kell utána felállni, és továbblépni. A veszteségeket el kell tudni fogadni a düh, a tagadás szakaszai után. Az erős konfliktusok után fontosak a demokratikus megoldások.
Az iskolarendszerben vannak fontos tartalmi lehetőségek, például a komplex természettudományi tárgyban, aminek előremutató tartalma lesz, de nincsenek hozzá képzett tanárok, a különféle szaktanárok fogják tartani, saját megközelítéssel. „Ökopedagógus” – minden pedagógusnak ennek kellene lennie, a fenntarthatóságot saját téma felől kellene közelítenie. Nálunk a fenntarthatóság beépült ugyanis a kompetenciák közé (hetediknek a nyolcból).
A kritikus tömegen már túl vagyunk. Már 25%-nál is többen érintettek a szemléletformálásban, több közösségben van szemlélet, az emberek várják, hogy történjen valami. Itt van tehát a lehetőség a normaalkotásra! Most lehet hatékony döntést hozni és beépíteni a rendszerbe. 2015-ben megjelent a Laudato si , Ferenc pápa enciklikája a teremtett világ iránti felelősségünkről, az ENSZ folyamattal párhuzamosan, az SDG-k megjelenését éppen megelőzve. Most van itt a szankciók, javaslattétel ideje. Nem szoft közigazgatási eszközök és oktatás szükséges, mert azokra nincs idő. Most hatékonyan ható tényezők kellenek.
De mi hat a felnőttekre? A pénz erős eszköz, meg a szabályozás. Viszont hiányzik a pozitív minta. Fontos lenne a pozitív mintákat dicsérőn felmutatni, felmérni ezeket a példákat. Tudatosan kellene élni ennek lehetőségével.
A veszteség feldolgozása után az ember képes a normális életvitelre, ha gyógyult. De mi a normális életvitel? A Környezeti Nevelési Stratégia azt célozza, miként lehet jól csinálni a környezeti nevelést. Készen van az anyag (már csak lektorálásra vár), de nehéz elfogadtatni egy civil közösségi tervezésű munkát. Bármely ágazat tudná hasznosítani stratégiakészítésben. Fontos tudni, hogy a természetbeni jelenlét nem pótolható. Olyan programot kell szervezni, ami közben fél napra – egy napra nincs internetes, telefonos lefedettség. Ezeket a helyeket az AM-nek meg kell védenie. Ott lehessen kipróbálnia az embernek, hogy túl tud-e élni digitális világ nélkül.
Igen, hiányoznak a pozitív minták. És a mintaadó is sokszor rossz példával jár elől: az AM konyhájában például a savanyúságot műanyag tálkában adják. A környezeti nevelésnek figyelnie kell arra, hogy ami kötelező, az nem fog működni. Az ismeretanyagok átadásához tehát kell a döntési lehetőség biztosítása is, különben védekezést szül, ha erőszakkal akarjuk átadni.
A természetben lét élménye valóban nem pótolható. Az oktatási rendszer valóban csak elméletet ad, nincs gyakorlat. Kell tehát változtatni az oktatási rendszeren, hogy a tapasztalatszerzést is szolgálja, gyakorlatorientáltabbá váljon. Az életre kellene nevelni. Most 20-23 év oktatás eredménye az elméleti síkon élés.
A tájékoztatás színterei lehetnek a munkahelyek, orvosi rendelők, a kormányablakok. Ezek fontos fókuszhelyek. A tudás nem csupán kognitív, hanem effektív és affektív. A tanulás közösség is, cselekvés által, attitűd is minta által. A NAT jelenlegi tervezete szerint 1-2. osztályban nem lesz természetismeret. Amit az óvodákban megkezdenek, az megszakad.
Szigeti Ferenc Albert: „Bee responsible!”
Szigeti Ferenc Albert szerint a ljubljanai városi méhészkedés nagyon jó gyakorlat, ami nem pusztán zöldítés, de ismeretterjesztő folyamat is. Vannak városok, ahol a környezetterhelés csökken, mint pl. Koppenhága (ha nem számoljuk a repülést). 2016-ban Ljubljana lett Európa Zöld Fővárosa (https://ec.europa.eu/environment/europeangreencapital/ ), akkor kezdtek foglalkozni a városi méhészkedéssel. Számos pozitív eredménye volt a projektnek. A szelektív gyűjtés aránya Ljubljanában 67%, míg az EU átlag 42%. A zöldterületek aránya az EU-ban 13 m2 fejenként, míg Ljubljanában 542 m2 (mert ott a mezőgazdasági területek is a városhoz tartoznak). Az autókat kitiltották a belvárosból, nincsenek felfestve az utakra a közlekedési sávok, de a szabályokat be kell tartani).
Látványkaptárakat helyeztek el több helyen. Az elsőt a Botanikuskertben, a 14 állomásos városi méhészkedő útvonalon. Az útvonal turisztikai nevezetességgé vált.
A Botanikus kertben számos információstábla kapott helyet, méhlegelőnek való növényeket ültettek, a cukrásztanulóknak pedig a helyszínen mézes recepteket tanítanak. A Tivoli parkban dizájn kaptárakat helyeztek el, meg darázsgarázst. Helyeztek el kaptárakat háztetőkön is, ahonnan a méhek a városi fákra tudnak rárepülni. A méheknek egyébként tisztább a városi környezet, mint az agyonvegyszerezett mezőgazdasági földek, emellett a városokban meglepően gazdag biológiai sokszínűség is van. A mézeket folyamatosan vizsgálják, megfelel a minőség a vizsgálatokon. Egy bank tetején is helyeztek el kaptárat, ezt a cég PR-ként is használja.
A kezdeményezés az URBACT keretében zajlik, amihez itthon a XII. kerület is csatlakozott. A hazai látványkaptár a Barabás villában van. Együttműködnek a Vízművekkel, bizonyos területeken kaszálás helyett méhlegelőt hagytak. Az oktatásba is bekerült az anyag, a helyi óvodákban érzékenyítést folytatnak.
Pirger Zsolt: „2035-re a férfiak között a terméketlenek kerülhetnek többségbe.”
A Balatoni Limnológiai Intézet gyógyszermaradványok kimutatásával, vízi élőlényekre gyakorolt hatásainak vizsgálatával foglalkozik. A Balaton zárt vízgyűjtő, minden szennyezés a környékről származik. A Balaton területén 4 regionális szennyvíztisztító telep működik, melyek a tisztított szennyvizet a tóba engedik. A tó teljes víztérfogatának 1%-a érkezik minden pillanatban ilyen forrásból.
Gyógyszerfogyasztásunk származékai biológiai formában a szennyvízbe kerülnek, onnan a tisztítóba. Ezekben még a három lépcsős változat sem képes ezen szennyezés eltávolítására, tehát a hatóanyagok 90-95%-a kijut az élővizekbe, és ott bizony hat. Ezt még rontja, hogy itthon a gyógyszerhasználati kultúra is alacsony. Sok antibiotikumot szedünk, nagy házipatikát tartunk. Amikor lejár a gyógyszer, kevesen tudják, hogy mit tegyenek vele. Volt erről kampány a szeddviddvedd.hu oldalon is.
A Balaton kapcsán tovább rontja a helyzetet, hogy a fürdőkultúra is alacsony az országban. A mellékhelyiségek használata sem mindig megoldott, illetve a horgászat és segédanyagai is jelentős terhelést képviselnek. Ezekben újabban hormonok is vannak.
A mérni szándékozott 134 hatóanyagból 71-et megtaláltak vizsgálataik során a Balatonban. Ezt 9 csoportra bontották. Kiugróan magas érték nem volt, de a terhelés folyamatos. Ez globális probléma - nem vagyunk sem jobbak, sem rosszabbak, mint mások.
Volt extasy is a vízmintában. Hogy került oda? A fesztiválról. De a fesztiválra hogyan került oda? A vízminőséget három éve vizsgálják a rendezvény (Zamárdi Sound) alatt, majd utána. 2019-ben 160 ezer látogatója (Szeged lakónépessége) volt a fesztiválnak, miközben például Balatonfüreden csak 13 ezer lakos él. A vízben a rendezvény alatt kimutatható volt kokain, extasy és más szintetikus drog is.
Készült környezeti kockázatbecslés a 71 hatóanyagra. A tramadol (fájdalomcsillapító) kockázata magas, az epileptikumoké közepes, a fogamzásgátlóké közepes. De a valós hatásokat még nem ismerjük a vízi élőlényekre, kivéve a fogamzásgátlókat. Ezek itt is befolyásolják a reprodukciós folyamatokat. Teszteket végeznek, és a tesztállatokban a viselkedést a kockázatos besorolású hatóanyagok befolyásolják.
Az állattenyésztésre erős szabályozás vonatkozik, hogy csak korlátozott mértékben használhasson antibiotikumot. Közben meg mi juttatunk be mindent a vizekbe és szervezetünkbe egyéb módon. Most csak a Balatonról volt szó, de az egyéb vizekbe is mindenféle bejut a WC-ből. A csapvíz minőségi vizsgálatakor a hormonokat nem vizsgálják. Más OECD országokban is vizsgálják az endokrin rendszert károsító anyagokat, de a döntéshozók nem lépnek, hiába próbál az OECD nyomást gyakorolni ezügyben.
A gyógyszer származékok az emberre is hatnak: 1973-2011 között 60%-kal csökkent a magyar férfiak spermiumszáma, 1996-2011 között a legdinamikusabban. Az ok a környezeti terhelés: egyes származékok az endokrin rendszert károsítják. Ha ez így megy tovább, akkor prognózisok szerint 2035-re a férfiak között a terméketlenek kerülnek többségbe.
Haraszti Anikó: „Akiknek a fogyasztói döntéseit külső értékek határozzák meg, azok többet fogyasztanak.”
A Tudatos Vásárlók Egyesülete kezdetben csak szemléletformálással foglalkozott, de ráébredtek, hogy az aktív cselekvéshez megkerülhetetlen a gátak lebontása. Így kezdtek a felnőttoktatásba közösségi tanulás módszerével. Egy hálózatban vesznek részt (Global Action Plan ). Van programjuk arra, hogy miként kell zölden vásárolni, de arról már kevesebb szó esik, hogy kevesebbet fogyasszunk. Sokan gondolják, hogy az életszínvonal csökkenése gazdasági visszaesést okoz, illetve a státusz visszaesését. Meg kell tanítani az embereknek, hogy a mértékletes fogyasztás nem feltétlen jelent alacsonyabb pozíciót.
A TVE elkezdett az értékrend kérdéseivel foglalkozni. A fogyasztói döntéseket a külső és a belső értékrend befolyásolja. Akiknek a fogyasztói döntéseit külső értékek határozzák meg, azok többet fogyasztanak. Akik a belső értékekre hallgatnak, azok másképp működnek. A GOALS4GOOD programban hazánk, Nagy-Britannia és Olaszország vett részt. Értékváltozás tanulásról szólt, fiatal (18-30 éves) felnőtt korcsoportnak. Az volt a kérdés, hogy formálható-e az értékrend, és ez mérhető-e.
A kontrollcsoportban nem tudtak mindent mérni, mert támogatásból valósították meg a programot, és igen szűk volt a határidő. Oktattak célkitűzést, célmegvalósítást és egy kevés ökológiát is a kísérleti csoportnak. Készült kézikönyv, video anyag. A módszert bárki tudja alkalmazni. A képzés révén a belső érték felé való elmozdulás igazolható volt. A kísérleti csoport esetében változott a gyakorlat is életvitelükben. Vannak tehát programok, melyek társadalmi változást tudnak elérni.
Köszönet a jegyzetekért Hargitai Katalinnak!
A cikk angol nyelvű összefoglalója PDF formátumban elérhető itt.
