COVID és az éghajlatváltozás - ez volt a témája az Európai Környezetvédelmi Ügynökség 2020. december 3.-i beszélgetésének, amelyben JUM SKEA (Professor, Imperial College London's Centre for Environmental Policy; Co-chair of Working Group III - Intergovernmental Panel on Climate Change) és JAROSALV MYSIAK (Centro Euro-Mediterraneo sui Cambiamenti Climatici - Università Ca' Foscari Venezia; Director of the research division Risk Assessment and Adaptation Strategies) vettek részt. Az alábbiakban ebből adunk összefoglalót.
Jim elmondta, hogy a COVID-krízis középtávú hatását nem látjuk még. Az szembeötlő, hogy a krízis pont azokat a szektorokat érintette leg érzékenyebben, amelyek erősen üvegházgáz-kibocsátóak, így a repülést, a turizmust…
A CO2 a légkörben lassan gyülemlik fel, tehát a jelentős változáshoz tartós kibocsátás-csökkentés kellene. A tavaszi lezárások gyors változásokat hoztak, de ez nem tervezett változás, és nem tartós. Nem véletlen, hogy az éghajlati forgatókönyvek nem hetekben vagy hónapokban gondolkodnak, hanem öt években, évtizedekben.
A kérdés az, hogy mit viszünk haza ebből a válságból? Ami elérhető, az egy „win win win” helyzet a zöld felépülés (green recovery) terén. Az energiahatékonyság növelése nem csak pénzbeli megtakarítást hoz, de munkahelyeket termet, erdősítéseket segíthet, elősegítheti az oktatást és képzést, és átalakíthatja az ellátási láncokat. Ehhez jön még a levegőtisztaság által elérhető egészségügyi haszon. Ez a „win win win” helyzet.
Jaroslav szerint nehéz előre feltérképezni minden továbbgyűrűző hatást (spill over effect) és áttételes hatást (knock on effect). A veszélyek rendszerszerűek (systemic nature), éppen ez teszi sebezhetővé a rendszert. Azt is látni kell, hogy a COVID-krízis aránytalanul erősen érinti az alacsony bevételűeket. Meg kell hogy értsük a hajtóerőket és a hatások egyenlőtlen eloszlását is.
Európát fel kell készítenünk a hasonló veszélyekre való rugalmas reagálásra. Ehhez tudásra, képességekre, és erős szociális infrastruktúrára van szükség. A pozitív változásokat, fejlődéseket, átalakulásokat (transition and transformation) fel kell gyorsítani, elő kell segíteni. Rugalmasságot (resilience) kell kiépíteni minden szinten.
A COVID járványra való reagálás nagyon hasonlít az éghajlati kérdésekre való reagálásokra. Sokan nem hiszik el az első híreket, vagy azokat nem veszi komolyan. Sokan megalapozott tudományos jelentéseket várnak. Aztán sokan nem hiszik el, hogy a javasolt intézkedések eredményeket hozhatnak (mint a maszk viselése). Sokakat pedig teljesen megbénít a félelem.
A COVID-krízis esetében pozitív, hogy egy adott ponton az EU Bizottság felvállalta az államok közötti koordinációt. Az is pozitív, hogy az államok a kutatásokra nagyságrendekkel több pénzt fordítanak. Ugyanakkor kérdés, hogy a helyreállítás (recovery) mennyire lesz valóban „zöld”?
Jim kiemelte, hogy alapvető rendszerek, mint például az energetika, alapvető változások előtt állnak. A napenergia és a szélenergia előállítási költsége elképesztő zuhanást mutat. A fenntarthatóságba való átmenetben az intézményi támogatás (institutional support) talán még fontosabb, mint a pénzbeli.
Jaroslav szerint a szükséges befektetésekhez lenne pénz, de azt okosan kellene befektetni. Ellenőrizni kell az ellátási láncokban a veszély-forrásokat. Ez a mostani ez jó lehetőség arra, hogy újragondoljunk a dolgokat. Olyan online módok is pillanatok alatt kiépültek, amelyeket korábban el sem képzeltünk. A technika óriási lehetőségeket nyitott online tanulásra, oktatásra. Szintén lehetőségek nyílnak a polgárok online bevonására, egyeztetésre. Ez utóbbiból egészen meglepő eredmények is születnek: például Milánó (Olaszország) 30 kilométernyi utcát nyilvánít gyalogos utcává.
A COVID-kryízis egyik eredménye, hogy sokkal jobban értjük a veszélyek rendszerszerű működését. A nagy kérdés, hogy ott folytatjuk-e a dolgokat, ahol abbahagytuk, vagy képesek vagyunk változni, valami „új normálishoz” (new normal) térünk-e vissza, ahogyan az EEA fogalmaz?
A karbon-mentesítés költség-igénye nagyon változó területenként. De ez attól is függ, hogy mennyi kibocsátással számolunk, hogy mi a cél és mikorra. Ilyen összetett és hosszabb időtávú tevékenység-sor esetében már a hatások hatásaival is számolni kell. A COVID-krízis példáján: abban a többség egyetértett, hogy a járvány megfékezésére a legbiztosabb módszer a karantén, azaz az otthon maradás. De arra kevesen gondoltak, hogy ez még a lakáson belüli erőszakok számát is befolyásolhatja…
Az üvegházgáz-kibocsátás csökkentése könnyen mérhető: számokkal és indikátorokkal kifejezhető. Ugyanakkor az adaptáció már nemigen fejezhető ki egyetlen mérőszámmal. Különösen, ha figyelembe vesszük a sebezhetőség (vulnerability) kérdését is. De akkor hogyan mérjük fel az intézkedéseket?
Jim szerint most már nem elég az elkötelezettség hangoztatása; az országoknak meg kellene mutatni, hogy milyen konkrét intézkedéseket terveznek éghajlati kérdésekben. Vajon merre fordulnak a befektetések a COVID-krízis elvonultával? Vajon újra a repülés lesz az egyik legjobb befektetés? Ma a diákok erőteljesen az elektronikus eszközöket használják az oktatásban – vajon visszatérnek a papír könyvekhez és a füzetekhez? Vajon a COVID-krízis elvonultával megtarthatjuk-e néhány környezetbarát szokásunkat? (Can we sustain some of low emission patterns?)
Érdemes elgondolkodni azon, hogy milyen területen van információhiány, hogy miről nincs adatunk, hogy mit nem tudunk?
A jövőt nem is csak hogy látni kell, de formálni is.
Jaroslav megemlítette, hogy sok szervezet a COVID-krízist lehetőségnek használta bizonyos lépések megtételére. Kell óriási irodaépület? Sokan Olaszországban vidékre költöztek. A digitális összeköttetések fejlesztése akár egyes területek elnéptelenedését is megállíthatják.
Fel kell készülnünk a veszélyek újabb hullámára (prepare for the next wave of risk).
Ki kell hozni a legjobbat a helyzetből. Segítsünk egymásnak – a lehetőségek néha nagyon olcsón megvalósíthatóvá válnak. Ha már felújítjuk a házat, akkor az eredmény ne ugyanolyan legyen, mint volt. A felújítás jelentsen fejlődést (reconstruct better). Lépjünk a karbonmentes és rugalmas jövő felé.
