Beszélgetés az éghajlati megoldásokról

Egy Antony de Mello történet szerint a tanítvány futva jön, hogy elégtek a cédrusok, mi a teendő. A mester mondja, hogy újakat kell ültetni. Mikor a tanítvány aggódva ránéz, hogy de azoknak ezer év kell, hogy megnőjenek, akkor a Mester hirtelen felpattan, hogy akkor bizony sietniük kell, egy percet sem várhatunk.

A klímaváltozással foglalkozni kell, ez egy globális jelenség, melyre globális megoldások kellenek. De melyek ezek? Vannak-e bárhol megvalósítható megoldások? Számszerűsíthető-e a fentiek által elérhető üvegházgáz kibocsátás csökkentés? Ilyen, és ehhez hasonló kérdésekről szervezett beszélgetést 2020. március 3-án „KLÍMAVÁLTOZÁS – Kerekasztal beszélgetések 2. Globális megoldások” címmel a KÖVET Egyesület.

Egy Antony de Mello történet szerint a tanítvány futva jön, hogy elégtek a cédrusok, mi a teendő. A mester mondja, hogy újakat kell ültetni. Mikor a tanítvány aggódva ránéz, hogy de azoknak ezer év kell, hogy megnőjenek, akkor a Mester hirtelen felpattan, hogy akkor bizony sietniük kell, egy percet sem várhatunk.

A klímaváltozással foglalkozni kell, ez egy globális jelenség, melyre globális megoldások kellenek. De melyek ezek? Vannak-e bárhol megvalósítható megoldások? Számszerűsíthető-e a fentiek által elérhető üvegházgáz kibocsátás csökkentés? Ilyen, és ehhez hasonló kérdésekről szervezett beszélgetést 2020. március 3-án „KLÍMAVÁLTOZÁS – Kerekasztal beszélgetések 2. Globális megoldások” címmel a KÖVET Egyesület.

Beszélgetőpartnerek:

• Sipos Katalin – biológus, természetvédelmi szakember, a WWF (https://wwf.hu/ ) Magyarország igazgatója. 1998 óta dolgozik a hazai természeti értékek védelméért, szenvedélye a túrázás.
•  Herner Katalin – a KÖVET Egyesület (http://kovet.hu/ ) ügyvezető igazgatója, környezetmérnök, gyakorlati szakember. A vállalatok, szervezetek felelős, fenntartható működéséért dolgozik, szabadidejét pedig gyermekeivel és két kutyájával együtt igyekszik a természetben eltölteni.
•  Horváth-Szováti György – a KÖVET Egyesület (http://kovet.hu/ ) önkéntese. Mérnöktanár, életmód tanácsadó terapeuta, az egészségtudatos, fenntartható életmód elkötelezett híve. 15 éve él növényi étrenden, melynek nem csupán egészségre gyakorolt jótékony hatását propagálja, hanem a fenntarthatóság kulcsfontosságú eszközének is tekinti.
• Litkai Gergely – humorista, a Dumaszínház (https://dumaszinhaz.hu/ ) társulatának vezetője. Író, forgatókönyvíró, publicista. Végzettségét tekintve jogász. Kapcsolódása a Drawdown/Visszafordítható című könyvhöz a téma iránti érdeklődése, illetve a borítón olvasható, általa írt ajánló.
• Prof. Dr. Tóth Gergely – a KÖVET Egyesület (http://kovet.hu/ ) alapító főtitkára, a Kaposvári Egyetem közgazdász professzora, a Valóban Felelős Vállalat és a Gazdasággép című könyvek szerzője, kutatási témája a közgazdasági paradigmaváltás.

Herner Katalin: a klímaváltozás ténye nem tagadható, a kérdés csupán az, mit kezdünk vele. Jelenleg a kibocsátott CO2 mértéke 490 ppm-nél tart. Paul Hawken: Visszafordítható című könyve (https://hvgkonyvek.hu/uploads/visszafordithato-beleolvaso.pdf ) 100 gyakorlati megoldást kínál az éghajlatváltozás elleni személyes küzdelmünkhöz, melyeket párhuzamosan szükséges alkalmazni. Ezek között szerepelt erdősítés, gyorsvasút, felelős földkezelés, javuló rizstermesztés, tiszta főzőalkalmatosságok, szélenergia hasznosítása, napelemek, házi újrahasznosítás, tengeri permakultúra, magas épületek építése fából, élelmiszerhulladék csökkentése, növényi alapú étkezés, lányok oktatása, családtervezés, átgondolt hűtés. (A könyv alapjául szolgáló projektről itt lehet informálódni: https://drawdown.org/ ). A könyv kapcsán készült összefoglaló film vetítésével (https://www.youtube.com/watch?v=RlowjpqY8QQ ) indult a beszélgetés.

Litkai Gergely: A fenntarthatóság gondolata fogta meg a könyvből. Angolul olvasta először, aztán Bart Istvánnal, az Energiaklub elnökével beszéltek róla és határozták el, hogy szponzorokat, kiadót szereznek a magyar kiadáshoz. Ők maguk anyagilag is támogatták a könyv megjelenését. Számára a fő üzenet, hogy mindenre van megoldás, illetve segítette, hogy az általa képviselt nézeteknek megfelelő életmódot tudjon folytatni. A könyvben sok egyéni, rövidtávon alkalmazható megoldás is van, nem kell tehát a környezetvédőkre várnunk, hogy tegyenek helyettünk valamit. De nem is várhatunk rájuk. Nekünk van felelősségünk itt és most. Ez a probléma mindenkit érint, és már most zajlik. A Dumaszínházon belül is termékenyítő volt a gondolat, árulnak például fautalványt.

Herner Katalin: A KÖVET a fenntarthatósági vonalon aktív. A könyvet ő is olvasta angolul, jónak tartja, jó csapat készítette, több szűrőn ment keresztül. A könyv ismeretében már nem lehet kifogásunk az, hogy nem tudjuk mit tegyünk. A KÖVET feladata 25 éve, hogy utat mutasson a vállalatoknak egy fenntarthatóbb működés felé. Nagyon jó, hogy a könyvben adatok is vannak arról, hogy milyen költségei, megtakarításai és CO2 hatásai vannak az egyes megoldási módoknak. A KÖVET által 2001-ben útjára indított Ablakon bedobott pénz (http://kovet.hu/ablakonbedobottpenz/) is azt célozta, hogy számszerűsítse a vállalatok felé és által a környezeti megtakarítások hasznát. A könyvben megfogalmazott 100 cselekvési lehetőség tulajdonképpen egy globális cselekvési terv államok, vállalatok és egyének számára.

Horváth-Szováti György: Ezek a filmben említett faépületek már a fa feldolgozás fejlett technológiájával készülnek, ami égésgátlást és földrengésbiztonságot is jelent. Fenntarthatóságát a vele való építés alacsonyabb energiaigénye indokolja a hagyományos építkezés cementiparával szemben. Emellett a fa újratermelődik, de fontos ezen újratermelődési mértéken belül tartani a felhasználást.

Sipos Katalin: A fenntarthatóság jóval tágabb, mint a környezetvédelem. Része a biológiai sokféleség védelme mellett a társadalmi problémák kezelése is. Nagyon jó, hogy a könyvben a párhuzamosan szükséges intézkedések együtt láthatóak. A könyv minden fontos tématerületet érint, ahol jelenleg problémák tapasztalhatók. Hiányol azonban egy másik könyvet a környezeti krízis kapcsán, mely a biológiai sokféleség pusztulása, a természeti erőforrások kizsákmányolása ellen kínálna megoldásokat, biztosítva az élelmiszer- és vízbiztonságot is. Ez a könyv csak az éghajlatváltozás kríziséről szól. Ha meglenne a két könyv, láthatóvá válnának az átfedő területek.

Prof. Dr. Tóth Gergely: A könyv optimista. Sajnos napjainkban az emberekből hiányzik a tevékeny optimizmus. Ez a könyv elmondja, hogy miként lehet tenni a probléma ellen, és cselekvésre sarkall. De az éghajlatváltozás a jelenlegi négy fontos probléma közül csak az egyik. Méghozzá csak a negyedik. Megelőzi a biológiai sokféleség pusztulása, valamint a nitrogén és a foszfor körforgás felborulása. (2009-ben a Nature-ben megjelent cikk taglalta ezeket a gondokat A Bolygónk határai címmel.) A kérdés a probléma kapcsán, hogy van-e még idő a megoldásra. Tizenöt éve Al Gore már ráirányította a figyelmet az ügyre Kellemetlen igazság című könyvével és filmjével (az IPCC-vel kapott is érte Nobel Béke díjat 2007-ben). Nehéz a döntés, de vissza kell lépnünk. A társadalom nagyjából 12 ezer évig stabil jellemzőket mutatott ökolábnyom téren, GDP-ben. Ez csak az elmúlt 200 évben lódult meg. A feladatunk visszaállni szelíd fejlődésre. Egy olyan GDP-re, amit még elvisel a Föld. Tudomásul kellene vennünk, hogy meg kell állni. Attól, hogy nincs növekedés, még nincs vége az életnek. Elég, ha csak az emberre gondolunk – huszonévesen leáll testének növekedése, de fejlődése nem fejeződik be még évtizedekig. Sőt, akkor kezd igazán gyümölcsöket teremni. Ezt a szemléletet, gondolatot kellene magáévá tennie a gazdaságnak is. Nagyon jó, hogy a könyv nem technooptimista, tehát a technológiai megoldások mellett vannak más típusú, társadalmi és egyéb válaszai is. A megoldás ott van mindenben, ami emberiességünkkel összeegyeztethető.

Moderátor: A beszélgetők közül kik vegánok?

Litkai Gergely: Ő csak vega, mert csak ez kivitelezhető számára a jelenlegi Magyarországon. Saját önérdeke motiválta (epebetegsége), ami mellékesen a Földnek is jobb megoldást eredményezett.

Horváth-Szováti György: Ő sem vegán, hord bőr alapanyagú ruhát, sőt néha eszik húst is. Tizenöt éve ő is egészségügyi okokból váltott, emellé jött később a környezetvédelmi elköteleződés. Egészséges emberként is be lehet iktatni húsmentes napokat és a könyv is mérsékelt áttéréssel, a lakosság 20%-val számol. Ebben vannak még tartalékok. Itthon ehhez lassan alkalmazkodik a konyhakultúra. Dániába már évekkel ezelőtt egy iskolai menzán akár négyféle és nagyon finom vegetáriánus ételt lehetett választani. Itthon sokszor leragadunk a rántott gomba, rántott sajt és rántott karfiol szintjén. Ezekben egyébként ugye van tojás a panírban és a sajt sem kifejezetten állati-eredet mentes.

Sipos Katalin: Szervezetük aktívan foglalkozik természetvédelemmel, biodiverzitás védelemmel, ebből az aspektusból fordul a társadalom és a fenntarthatósági kérdések felé, mint a klímavédelem és vízgazdálkodás, vagy az erdőgazdálkodás. Itthon egyébként a klímaváltozás egyik veszélyes hatása, mely a mezőgazdaságot is fenyegeti, a kiszáradás. Az erdők pedig a széndioxid megkötésben játszott szerepük miatt jönnek szóba. Nem szabad elfelejtenünk azonban, hogy a megújulók is tudnak káros hatással lenni a környezetre. A szélerőműnél és a napelemeknél nagyon nem mindegy, hová és milyen körülmények között helyezzük őket. Átgondolatlan módon okozhatják fajok pusztulását, területek kiesését. A témakörben itthon aktív még az MME (http://www.mme.hu/ ), az MTVSZ (https://mtvsz.hu/ ), a GreenPeace (https://www.greenpeace.org/hungary/ ), az Energiaklub (https://www.energiaklub.hu/ ). Ezek a szervezetek, csakúgy mint a WWF (https://wwf.hu/ ), uniós pályázati pénzekből finanszírozzák a működésüket, projektjeiket.

A WWF vállalatokkal foglalkozik, de nyitottak a lakosság felé is. Igyekeznek programjaikat számukra is elérhetővé tenni, ezért is vannak ilyen késő délutáni eseményeik, mint ez a mostani. Részt vesznek a Civil Kerekasztal a Fenntartható Fejlődési Célokért (http://ffcelok.hu/ ) nevű csoport munkájában is, melynek célja, hogy az SDG-k valósággá váljanak hazánkban. Ezért lobbiznak a tárcáknál, hogy legyen cselekvési terv az SDG-k hazai megvalósítására. A fenntartható fejlődés megvalósításában fontos a vállalati vezetők egyéni elköteleződése, vagy az anyavállalat elvárása. Egyénként nem várhatunk másokra, a vállalatokra, kormányokra. Minden tettünk döntést képvisel a fenntarthatóság mellett, vagy ellen.

Prof. Dr. Tóth Gergely: Amikor 1995-ben az első 25 alapító vállalatot gyűjtötte és beszélgetett hazai cégek vezetőivel, azok nem értették, hogy mi ez a környezetvédelem, mi ez a fenntarthatóság. Folyton a szakosodást várták: hulladék, energia, víz stb. ügyek. Aztán öt év múlva itt volt a vállalatok társadalmi felelősségvállalása, a CSR. Szép lassan mindent megszoktak. A környezetvédelemnek, fenntarthatóságnak az elmúlt években több neve is volt: kék gazdaság, körforgásos gazdaság stb. Az általános érdeklődés pedig minden egyes körrel egyre feljebb került. Elindult a paradigmaváltás, csak erős még az ellenhatás a megélhetés oldaláról. Az ökonomizmus jelenik meg napjainkban, mint vallás. A mai világ szentháromsága a versenyképesség – növekedés - hatékonyság. Innen kellene visszajutni oda, a relatívvá vált világból, hogy igenis van végső jó. A klasszikus multik vagy lassan kihalnak, mint a dinoszauruszok, vagy elpusztítják a világot. Persze a pusztulás után jöhet az Új Jeruzsálem, dolgozzunk a pozitív végkifejleten. Vannak már a vállalatok között másért vállalkozók, akik számára a profit csak eszköz a társadalmi problémák megoldásához. Vagy idomul mindenki a szép jövőhöz, vagy nem lesz szép jövő.

Litkai Gergely: Mindenki sokat tehet, csak takarózunk vele, hogy kicsik vagyunk. Oda kell figyelni, mit teszünk. Például egy lakásfelújításnál, bevásárlásainknál. Tudatosnak kell lenni. Sokan nem azok. Ezeket az eseteket kellene kezelni – akár drasztikusan is. Először saját magatartásunkat tudjuk megváltoztatni, majd ezzel „megfertőzhetünk” másokat is. Mint a Coronavírus. Az emberek azt teszik, amit sokszor mutatnak nekik. Szembesítsünk a valósággal. Ha már egy-egy embert meggyőzünk, sokat tettünk. Beszéljünk minden baráti beszélgetésben a lényeges problémákról a semleges, érdektelen témák helyett. Pletyka helyett lehet értelmesen is üzenetet átadni. Elmondhatjuk, hogy „Hello! El fog pusztulni a világ, de van pár jó ötletem!” Ezt a gondolati vírust még több embernek át tudjuk adni, ha a netet is használjuk. Már ezzel sokat tudunk tenni. Jobb emberek lehetünk. Ja, és ne a Földet akarjuk megmenteni, köszöni jól lesz attól, hogy párezer faj, közte az ember is kihal. Mi fogunk elpusztulni. A mi fajunk megmentése a tét. Sajnos ez persze természetvédelmi szempontból nem jó, mert ha megmentjük, akkor sokan maradunk a természet kárára.

Herner Katalin: Az egyes emberek sokat tehetnek. A DrawDown ötleteit adjuk tovább. Amit teszünk, gondoljuk át tudatosan. A fenntarthatóság minden tettünk mögött legyen ott apró gondolatként. Haladjunk általában az egyszerűbb felé, mert az általában környezetileg jobb, kevésbé terhelő.

Horváth-Szováti György: Van azért nem fenntartható növényi étkezés is. Ha nem helyi, hanem egzotikus ételeket eszünk, annak nagyobb az ökolábnyoma, mint a helyi húsnak. Viszont igazán fontos, támogatandó cél a családtervezés és a nők oktatása együtt. Ennek nagy a klímaváltozás megelőzésében betöltött hatása. Ő támogat olyan hazai szervezetet, a Bocs Alapítványt (https://bocs.eu/ ), amelyik ezért a célért dolgozik Indiában. A fejlett világnak kötelessége lenne valamit visszajuttatnia a fejlődőknek, a volt gyarmatoknak. Fontos a tudatosság egyéni és közösségi szinten is. Lehet pl. autót használni, de itt is fontos a tudatos járműhasználat. Nem kellenek a túlzások sem.

Sipos Katalin: Saját életében folyton figyeli tettei hatását vízfogyasztási és CO2 kibocsátási szempontból. Fontos a nulla hulladékhoz közelítés is. Sokan mondják, hogy globálisan nincs hatása egy-egy környezettudatosabb embernek, akkor miért változzanak. De nem lehet elfelejteni, hogy egy-egy ember változása változtatja a rendszert, emeli az érzékenységet, az elvárásokat a kormányzatok, helyi közigazgatás felé. Ez is hatás, nem is kicsi. Elég, ha arra gondolunk, ami az elmúlt másfél évben lezajlott a közbeszédben. Egyre többen fordulnak a környezeti ügyek felé, és ez hatott a kormányzatra. Ő is kezd kicsit optimistább lenni.

Prof. Dr. Tóth Gergely: Az „all you need is love” dal mintájára indult az „all you need is less” mozgalom. Amire igazán szükségünk van, az a kevesebb. Erre lehet sok mindent felfűzni. Ha kevesebbet fogyasztok az nekem rosszabb? Miért jó másnak, ha nekem rosszabb? Mert másnak jobb lesz. Többet fogyaszthat, ha én visszafogok. És mielőtt bárki azt gondolná, hogy mi magyarok igazán nem vagyunk jómódúak, ajánlotta a globális jóléti kalkulátor (www.globalrichlist.com ) használatát. Ez jövedelmünk / vagyonunk beírása alapján megmondja, hogy hányadik helyen állunk a jelenleg 7.7 milliárd földi lakos sorrendjében. A magyar átlagjövedelem alapján a felső 5-10%-ba sorol be, de semmiképp sem 20% alá. Mi is felül vagyunk tehát. Megtelt a világ. Ezért kevesebbet kell fogyasztanunk ahhoz, hogy másnak is jusson. A nyomor látványáért egyébként nem kell messzire menni. Kis zalai falvakban (vagy borsodban, külkerületekben) láthatjuk őket. Ki kell őket emelni ebből, mert az extrém nyomor és a természetkárosítás összefügg egymással. Csökkenteni kell a világban az egyenlőtlenségeket. Kellenek egyéni, vállalati, és kormányzati tettek. De azért kíváncsian várja, melyik multi fogja majd először bejelenteni, hogy nem növekszik, terjeszkedik tovább a környezet és a társadalom érdekében. Ez lenne az igazi tudatosság-váltás.

Mindennek, amit teszünk, van széndioxid lábnyoma. Valóban van a nyomtatott könyvnek környezeti hatása, de talán kevesebb, mint a hetente nagy példányszámban kiadott akciós újságnak. De valahogy a jó dolgokat is terjeszteni kell, hogy másokra hassunk. Ez egy tökéletlen világ, mindennek van negatív hatása. A jó ellentéte nem a rossz, hanem a tökéletes. De ha arra várunk, akkor nem lesz cselekvés. Ez csapda.

Litkai Gergely: Az elektromos mobilitás közvetett eredményt ér el. Mivel drága, kevesebben fogják igénybe venni, csökken a saját autó mobilitásban betöltött szerepe. Lehet helyette megosztásos autózás, vonat stb. Nem az autó birtoklása lesz a végső cél, hanem ez csak eszköz lesz. A világ teljes vegasága nem reális cél, viszont az ideálok felé haladni kell. Kell az ellenpont, hogy végül valami középúton találjuk magunkat.

Horváth-Szováti György: A növényi alapú étkezés nagyjából az, ami körülbelül 100 éve volt, amikor húst heti egyszer ettek, szalonnát is a mezőgazdasági nehéz munkák idejére tartogatták. Ma nagyon sok húst eszünk. Az autó meg parkológép: nincs kihasználva. Az elektromosokat majd vezető nélkül lehet igényelni, amikor kellenek, és így mindig ki lesznek használva. A birtoklás helyett a használat lesz a fontos.

Prof. Dr. Tóth Gergely: Kerekes professzor használja a vad és a szelíd problémák fogalmakat. A szelíd problémák esetén tudjuk mit kell tenni, haladunk is apró lépésekkel a megoldás felé. A vad problémák esetén nem tudjuk a megoldást, nem tudjuk, hogy merre kell menni, itt csak próbálkozni tudunk. A fenntarthatóság kérdése ilyen vad probléma. Ezzel-azzal próbálkozunk, tévutakra jutunk, de majd csak megtaláljuk.

Horváth-Szováti György: Egy Antony de Mello (https://hu.wikipedia.org/wiki/Anthony_de_Mello ) történet (https://terebess.hu/keletkultinfo/Anthony%20de%20Mello%20-%20Abszurd%20egypercesek.pdf) szerint Amikor a Mester arról értesült, hogy a közeli erdő egy tűzvész martaléka lett, azonnal mozgósította tanítványait: - Újra kell telepítenünk a cédrusokat - mondta. - A cédrusokat! - kiáltott fel egy kételkedő tanítvány. De hiszen kétezer évig tart, mire megnőnek! - Akkor egy percet sem vesztegethetünk - mondta a Mester. - Azonnal indulnunk kell. Oda kell tenni magunkat, ahol a helyünk van és tenni a dolgunkat.

Litkai Gergely: Mit adott nekünk a növekedés? Demokráciát, a női egyenjogúságot, a háborúk csökkenését. Kanadára elvégezték a számolást, hogy területe és lakossága alapján mekkora CO2 kibocsátási szintre kellene visszatérnie. Ez a hetvenes évekbeli volt. De ez most nem lenne olyan nehéz, és nem olyan életszínvonal lenne, mert azóta hatékonyabbak lettünk. Így időnk is felszabadulna. Az időnk 2/3-át semmittevés tehetné ki. Szerinte ezt sok magánember támogatná, ha ide térnénk vissza. Mindenki inkább pihenjen szemét termelése és fogyasztása helyett. Higgyünk magunkban. Persze mindenben van egy kicsit rossz is, de tájékozódjunk, tegyünk, hogy minden egy kicsit jobb legyen.

Sipos Katalin: A túlfogyasztás, a bolygó pusztítása csak az elmúlt 150 év terméke, a fosszilis energia felhasználáshoz kötődve. Ez léptékben rövid táv. Ezt kellene helyretenni. Az okok között ott van a technológia; legyen hát ott a megoldásban is. De az még kevés, mert itt értékrendi problémáról van szó. Az intelligencia fejlettsége megvan, de itt más értékek kellenek. Eltűnt az erkölcs és a környezethez, közösséghez kötődés. Életmódváltásunk része kell, hogy legyen az új értékrend. Ferenc pápa szerint is válságunk erkölcsi kérdés.

Prof. Dr. Tóth Gergely: Ferenc pápa fenntartható és emberi fejlődésről beszél. Ez érinti a túlnépesedést és a lényegi jó kérdését is. Keynes 1932-ben azt mondta, hogy 100 évre félre kell tenni az erkölcsöt, addig megteremtődik a jólét, utána vissza lehet venni az erkölcsöt. De ez a visszatérés nem ilyen egyszerű. Hősnek kell lenni, hogy újra visszavegyük. Jó lenne, ha az lenne kényelmes, ami fenntartható.

Antony de Mello történetet hoz ő is: Amikor a világ megmentője akar lenni a tanítvány, a mester megkérdezi, felkészült-e arra, hogy 45 évig üldözik, leköpik stb. A tanítvány azt válaszolja, hogy igen, de miért csak 45 évre? A mester válasza: mert addigra megszokod. Most mi lehetünk ezek a megköpködött hősök, nekünk kell annak lenni és akkor talán 20 év múlva Greta Thunberg majd megdicsér minket!

Lejegyezte: Hargitai Katalin