A magyar EIONET hálózat 2019. június 26-án tartotta szokásos éves találkozóját. A programon részt vett Farkas Sándor miniszterhelyettes, és Hans Bruyninckx, az Európai Környezetvédelmi Ügynökség ügyvezető igazhatója is. Az alábbiakban a rendezvényről adunk rövid összefoglalót.
1. Magas szintű megbeszélés
Magyarország a környezetvédelem terén az utóbbi években számos eredményt ért el, de még sok teendőnk van a környezeti állapot javítása érdekében – fogalmazott Farkas Sándor miniszterhelyettes. Mára a környezeti gondok túlnőttek Európa határain, például az éghajlati krízis aligha oldható meg az unión belül. Globálisan kell gondolkodnunk, hiszen bolygónk erőforrásai végesek – hangsúlyozta.
2. Farkas Sándor miniszterhelyettes beszéde
Kedves Kollégák, Kedves vendégeink, Tisztelt Ügyvezető Igazgató úr!
Nagy örömünkre szolgál, hogy házigazdaként üdvözölhetjük Önöket a mai Napon.
Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség 25 évvel ezelőtt kezdte meg működését. A környezeti ügyeket abban az időben egészen más módon értékeltük, máshogyan kezeltük. Akkoriban a problémákat helyi intézkedésekkel orvosoltuk. A szennyvizeket tisztítani kezdtük, a gyárkéményekre füstszűrőket szereltünk. Az eredmények kezdetben igen látványosak voltak.
Ugyanakkor egyre erősebben kirajzolódtak a lokális gondolkodás határai is. A szennyezések nem tisztelik az államhatárokat, így egy-egy szennyezés akár több országot is érinthet. Hasonlóan a szennyezés okozói is lehet, hogy több államban együttesen váltják ki a környezet pusztulását. Az idő múlásával egyre erősödött a nemzetközi összefogás igénye. Az Európai Unió erre alkalmas lehet, hiszen az „öreg” kontinens államai itt együttesen tehetnek a környezeti problémák megoldásáért.
Mára ezek a környezeti gondok „kinőtték” Európát. A legjelentősebbnek tartott környezeti probléma, az éghajlati krízis például aligha oldható meg az EU-n belül. A legnagyobb üvegházgáz kibocsátó államok nem Európában vannak. Ugyanakkor bolygónknak csak egy, közös légkör-rendszere van. Ahogyan egy gondolkodó fogalmazott: „közös üvegházban élünk.”
Európában az utóbbi években jelentősen megfogyatkoztak a szennyező ipari üzemek. Ugyanakkor az európaiak életmódja továbbra is komoly környezeti terhet okoz – csak éppen immáron ezek a terhelések már más földrészeken jelennek meg. Mondhatnánk, hogy ez nem a mi gondjuk, oldják meg ők – akár Afrikára, Indiára, Kínára gondolunk. De egyetlen, közös bolygón élünk, „közös üvegházban élünk.”
Szerencsére egyre több ember érzi át a környezetvédelmi problémák fontosságát. Globálisan kell gondolkodnunk. A bolygónk véges, az erőforrásaink végesek. Világunk átalakulóban van – ha csak kilépünk a forró nyári utcára, érezzük. Változik az éghajlat, ezért új növényfajok jelennek meg a kertjeinkben. Néhány évtizede még egészen ritka volt a fügefa, csak néhány helyen láthattunk leandert, és levendula is csak a szélvédett, déli lejtőkön telelt át. Újabb növények, kertkultúrák jelennek meg, és változik az étrendünk is. Néhány évtizede csak kevesen tudták, hogy mi az az édesburgonya, hogy mi a rukkola, vagy hogyan kell padlizsánkrémet készíteni.
A Föld, a bolygónk komoly nehézségekkel néz szembe. Sokszor nem tudjuk, hogy mit mi okozott. De azt tudjuk, hogy a fák oxigént adnak és széndioxidot nyelnek el. Fákat ültetni tehát biztosan jó. Azt tudjuk, hogy a rovarok, a méhek számára biztosan jó. Azt is biztosan tudjuk, hogy amit Magyarországon termelünk, az a leghasznosabb a számunkra, hiszen nem kell szállítani több ezer kilométeren át, és helyben teremt munkahelyet.
Sok mindent kell megoldanunk. Sürgetnek bennünket a fiatalok, hiszen az ő jövőjükről van szó. Érthető, hogy aggódnak, de sok mindent nekik maguknak is meg kell még tanulniuk. A tanítás a mi feladatunk.
A tanítás egyik sikeres módja az iskolakertek létesítése és működtetése. Ezek a mi büszkeségeink. Ez több, mint testi munka, ez szellemi-lelki munka is, ami az egészségre is kihat. Az iskolakertek generációs hidakat is építenek, hiszen gyerekek, szülők, nagyszülők sokszor együtt dolgoznak. Az ilyen program környezeti igényességre, együttdolgozásra nevel.
Az Országos Iskolakert-fejlesztési Program az Iskolakertekért Alapítvány, a Váci Egyházmegyei Karitász és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara együttműködése révén az Agrárminisztérium anyagi támogatásával indulhatott el 2018 év végén. A felhívásra nagyon nagy az érdeklődés. Egyben jelezte azt is, hogy az ország iskolái – legyenek azok nagyvárosban, vagy kis falvakban – szeretnék fejleszteni kertjeiket, zöldfelületeiket. Ezért, mint Agrárminisztérium, tovább szeretnénk fejleszteni és támogatni ezeket a programokat.
Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség 25 éves. A környezetvédelem ez alatt az idő alatt gyökeresen megváltozott. Akkoriban a védett területek hálózatának létrehozása, a savas esők voltak a figyelem középpontjában. Akkoriban még eszement hippiknek gondoltuk azokat, akik melegedő éghajlatról, emelkedő tengerszintről beszéltek. De akkoriban azt is kinevettük volna, ha valaki azt mondja, hogy minden társasház kapualjában többféle színes kuka fog sorakozni. És nem gondoltuk, hogy Budapesten néhány éven belül naponta 60-80 ezer ember kerékpárral jár majd dolgozni.
A világ változik.
A környezet változik.
A környezetvédelem is változik.
Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség maga is változik. Az ügynökség jelentései korántsem csak a helyzetet írják le, de annak valószínű következményeit is, és az arra adható lehetséges válaszintézkedéseket is.
Ma már a munka jelentős részét nem az Ügynökség szakemberei végzik, hanem a szakértők hálózataival, az együttműködő szervezetekkel együttműködve közösen gondolkodnak, kutatnak. A tudás közös létrehozása mindennapi gyakorlat lett. Ebben a munkában részt venni esetenként komoly szakmai kihívás, és igazi megtiszteltetés és öröm egyben.
Ezúton is köszönjük, hogy részt vehetünk az Európai Környezetvédelmi Ügynökség munkájában: a kérdéses területek meghatározásában, az adatgyűjtésben, a jelentések megfogalmazásában, a környezeti információ kommunikálásában.
A mai tanácskozásunk egyik célja, hogy újragondoljuk ezt az együttműködést, a magyar EIONET hálózat erősségeit, gyengeségeit, lehetőségeit. Ehhez kívánok jó munkát, de mindenekfelett kívánok az Európai Környezetvédelmi Ügynökségnek kiegyensúlyozott, boldog újabb 25 évet!
3. Hans Bruyninckx beszéde
Hans Bruyninckx, az Európai Környezetvédelmi Ügynökség ügyvezető igazgatója beszédében kiemelte, hogy az Ügynökség 25 évvel ezelőtt nem a nulláról kezdte meg a működését; komoly előzmények voltak. A szélesebb körű környezeti gondolkodás többek között egészen 1968-ig nyúlik vissza, amelyet akkor az Apollo-8 küldetés során készített Földkelte ("Earthrise") című kép inspirált. Az azóta eltelt öt évtizedben számos fontos környezeti esemény, intézkedés történt. A 2015-ös év például a környezeti gondolkodás történetében „varázslatos év” („magical year”) volt: szeptemberben a világ népei elfogadták az ENSZ Fenntartható Fejlődési Célokat, az ősz folyamán megszületett a Párizsi Klímaegyezmény , és még abban az évben a Körforgásos Gazaság Stratégia is.
A 21. század kérdése az, hogy hogyan élhet tízmilliárd ember ezen a bolygón („10 billion people on one planet – the story of the 21st century will be this”). Az IPCC jelentése a 1.5 -Co -os globális melegedés hatásait mutatja be, melyek már most éghajlati krízishez vezettek. Az IPBES jelentése igazolja, hogy a hatodik nagy fajkuhalásnak vagyunk tanúi. A UNEP Nemzetközi Erőforrás Paneljának jelentése a fenntarthatatlan mértékű erőforrás - felhasználásra hívja fel a figyelmet. Ezek, korunk három fő környezeti vonatkozású kérdéskörét - éghajlatváltozás, biodiverzitás, erőforrások feljasználása - taglaló jelentései mind ugyanarra a két alapvető következtetésre jutottak: 1. sürgősen cselekedni kell ("urgent action needed") és 2. le kell állítanunk a káros trendeket. A folyamatok kölcsönösen függenek egymástól („issues are interconnected”), ha egy környezeti témakörben elbukunk, akkor mindben elbukunk. Nem lehet önállóan csak az éghajlati ügy, a körforgásos gazdaság, vagy csak a biodiverzitás kérdése sikeres.
A folyamatok gyorsulnak. A gazdasági megközelítés és értelmezés szerint az éghajlatváltozás egy externália („externality”). A szakpolitika feladata hogy az externáliákat internalizálja (a szennyező fizet EU alapelv értelmében). A szakpolitikák céljai igen egyszerűek: a biodiverzitás terén ne legyen nettó veszteség („no net loss”), az éghajlat kérdésében pedig ne legyen nettó üvegházgáz kibocsátás („no net greenhouse gas emission”). Ez, más megfogalmazással a gazdasági fejlődés és a környezeti terhek szétválasztása („decoupling”).
Van, aki minderre azt válaszolja: rendben, de hát ez a kapitalizmus. Más azt mondja, hogy a kapitalizmus lehet zöld („green capitalism”). Vannak, akik szerint a technika mindent helyrehoz. Mások szerint az egyes emberek életstílusa kell hogy változzon, és az önkéntes változások magukkal fogják hozni a rendszer változását; a társadalmi változások alapjaiban fogják átírni a fogyasztás szerkezetét. E szerint a nézet szerint az egyes ember kezében van az erő, hiszen az egyes ember döntése szabja meg, hogy mit termeljenek. Van egy csoport, amely kifejezetten a fennálló rendszer ellen van, és az ellen lép fel („anti” és „reaction”).
Az éghajlatváltozásról 1990 óta beszélünk. Azóta az üvegházgázok kibocsátása 16%-kal nőtt. Fel lehet hozni, hogy a környezeti intézkedésekre több pénz kell. De nem igaz, hogy ne lenne elegendő pénz a rendszerben; a pénzügyi szakemberek ezt megerősíthetik („There is no shortage of money int he system. The financial sector will tell you”). A környezeti intézkedések pénzigénye összevethető például a fegyverkezésre fordított költségvetésekkel, amely igény messze alulmarad ez utóbbihoz képest.
Kuhn már 1962-ben megírta könyvét (The Structure of Scientific Revolutions), amely szerint paradigmaváltásra van szükség a tudományos gondolkodásban. A cél az, hogy a tudomány a társadalom problémáit megválaszolja.
Az egyik gyakori válasz a felmerülő problémákra az, hogy az apparátust hibáztatjuk. Azt mondjuk, hogy minden rendben a stratégiákkal, az akciótervekkel, a jogszabályokkal, csak nem megfelelően hatékony a végrehajtás („implementation gap”). Olyan ez, mint ha a haldokló láttán az orvos azt mondaná, hogy minden rendben, csak a beteg szedjen kétszer annyi gyógyszert.
A helyzet az, hogy a trendek egyáltalán nem megnyugtatóak. A biodiverzitás terén például egyértelműen látszik, hogy nem érjük el acéljainkat. A világon az Európai Uniónak van a legjobb, legfejlettebb környezetpolitikája. Ez ténykérdés. De valahogyan mégis eltűnik a zöld. Valami nincsen rendben, és ellentmondás van a trendek és a politikai ígéretek között. Halasszuk a célokat 2030-ra? Vagy 2050-re? Vagy netán mégiscsak megcélozzuk intézkedésekkel a kulcsfontosságú hajtóerőket („key drivers”)? Ilyen hajtóerő a vegyszeres szennyezés („chemical pollution”), a tájkép feldarabolódása („landscape fragmantation”), vagy éppen a jelenlegi mezőgazdasági rendszer. Jellemző adat, hogy a mezőgazdasági tevékenységgel együtt élő madarak („farmbirds”) száma 1990 és 2015 között 25%-kal fogyott Európában.
Az élelmiszerek jelenlegi előállítási rendszereiért mi, európaiak négyszer fizetünk:
Rendszerszerű gondolkodásra („systemic thinking”) van szükség.
A világ immáron nem is hasonlít arra a világra, amelyben a tudományos gondolkodás szabályait megalkottuk. Ha ugyanúgy csinálunk egy munkát, mint eddig, akkor ugyanolyan eredményeket fogunk kapni. Ha ugyanúgy kutatunk, akkor ugyanazokra az eredményekre jutunk. A világ ma már „antropocén”, ami azt jelenti, hogy a világ annyira emberközpontú, hogy mi vagyunk az a faj, amely megszabja, hogy hogyan nézzen ki a bolygónk. Teljesen más gondolkodásmódra, más típusú oktatásra van szükség. A hagyományos tudomány nagyszerűen meg tudja magyarázni a múltat, hogy mi történt. A jelen idejű folyamatokkal szemben már erős a bizonytalankodás, a jövőkutatás pedig egészen gyenge lábakon áll. Olyan fogalmakat kell bevezetnünk, mint a bizonytalanság („uncertainty”), a nem lineáris jelenségek („non-linearity”), vagy éppen a fordulópont kérdése („tipping point”).
A fenntarthatóságba való átmenetre („transition into sustainability”) van szükség. De ennek hogyanja korántsem egyszerű. Vegyük például az autózást. Gyárthatunk olyan autókat, amelyek kevesebb benzint fogyasztanak. Ezzel, az utóbbi évek tapasztalata alapján, azt érjük el, hogy az emberek többet autóznak, messzebb utaznak. Ez egyfajta bezáródás („lock-in”): a meglévő rendszerek elemeinek (pl. infrastruktúra, járműpark, rendelkezésre álló ismeretek, jogrendszer stb.) hatásai, amelyek stabilizálják a meglévő társadalmi-technikai rendszereket, így útfüggőséget okozva. („Effects of existing system elements (e.g. infrastructure, vehicle fleet, available knowledge, legal system etc.) that stabilise existing socio-technical systems, thus resulting path dependence” – editor comment based on EEA recent report draft titled “Sustainability transitions: policy and practice”)
Ahogyan Hans Bruyninckx fogalmazott, belga származásúként szégyelli magát, ha Európa fővárosában, Brüsszelben az óvárost az EU intézményekkel összekötő főutat látja – tele dugóban araszoló autókkal. A technológia nem ad megoldást (“Technology is not the solution.”).
Hasonlóan nem ad megoldást például a bio-üzemanyagok („biofuel”) használata. Ez óriási mezőgazdasági területeket igényel, ami akár az élelmiszertermelés rovására is mehet, ráadásul a bioüzemanyagokat használó motorok sem érnek el 25%-osnál magasabb hatékonyságot. A biomassza ennél hatékonyabban is hasznosítható. Mindezzel együtt a bio-üzemanyagoknak is van szerepük a gazdaságban („still it has a roll in economy”). A kérdés teljesen új gondolkodásmódot igényel.
A körforgásos gazdaság például egy olyan új gondolkodásmód, amely messze nem csak a hulladékkezelésre vonatkozik. Ugyanakkor a téma láthatóan kifejletlen. Ha meg akarom nézni Budapest levegőjének minőségét, akkor a megfelelő honlapot kinyitva azonnal adatokat, értékeket láthatok. A körforgásos gazdaságnak nincsen ilyen oldala. Sokan írnak róla sokfélét, de nincsen kiforrott, könnyen értelmezhető, adatokat összesítő honlap. Hasonlóan kiforratlan a fenntartható finanszírozás („sustainable finance”) kérdése.
Általános megközelítés szerint három féle fő tőke van:
A gyakorlat szerint a pénzügyi tőke fontosságát felülértékeljük, míg a természeti és az emberi tőke fontosságát pedig alulértékeljük. A hallgatólagosan elfogadott rend („implicit order”) szerint a gazdaságnak rendeljük alá a társadalmi kérdéseket, és mindennek alárendeljük a környezeti kérdésekre adott válaszokat. Így aztán a „torta modell” („wedding cake model”) fejre áll.
A hagyományos kormányzati rendszer a területi szuverenitás („sovereignty”) elvén alapul. Jellemzően az egyezmények, így a környezeti egyezmények is, az államok vezetőinek egyetértésén nyugszik. De a rendszer komoly kihívásokkal néz szembe – alapjaiban vitatható.
Mi, az Európai Környezetvédelmi Ügynökség a tudás-bizniszben („knowledge busines”) vagyunk. A célunk az, hogy miközben az adatok mennyisége hihetetlenül nő, egy érthető hangot adjunk, és ne a zajt fokozzuk („better sound, not more noise”). Mindenképpen szem előtt kell tartanunk, hogy
Hallgatói kérdésként felmerült, hogy vajon megfelelő-e az ügynökség elnevezése, nem lenne-e helyénvaló átnevezni fenntarthatósági ügynökséggé („sustainability agency”)? Hans Bruyninckx tartalmilag teljesen egyetértett a felvetéssel („I could not agree more”). Kiemelte, hogy a 2019 tavaszi Európa Parlament választások eredményeinek tükrében fel fog állni egy új Bizottság, és ebben tükröződnie kell a társadalom megváltozott gondolkodásának. Ma már az európai gondolkodásban egyre evidensebb, hogy bizonyos kérdésekben nem-cselekedni nehezebb, mint cselekedni.
Az emberek ma már máshogyan gondolkodnak a környezeti kérdésekről. Példa erre, hogy miközben az Európai Környezetvédelmi Ügynökség létrehozott egy adatokat összesítő térképet a honlapján, az egyik tagállam nem küldte el a vonatkozó adatokat. A honlap nyilvánosságra került – az adott állam helyén szürke folttal. Az adott állam állampolgárai ezt hamarosan felfedezték, és ezt olyan megalázónak érezték, hogy igen hathatósan kényszerítették a hatóságukat az adatok beküldésére. Erre végül sor került, és az adatok megjelentek.
Hans Bruyninckx, az Európai Környezetvédelmi Ügynökség ügyvezető igazgatója minden évben tart ismeretterjesztő előadást a szülővárosában az ottani diákoknak. Ez persze nem egy világot azonnal megváltoztató dolog, de sok hasonló beszélgetés, vita, előadás előbbre viheti a közös gondolkodást.
“Nem hiszek az éghajlatváltozásban.”
Szintén hallgatói kérdésre válaszolva, amely a tények egyszerű megtagadására vonatkozott, Hans Bruyninckx azt javasolta, hogy a szakemberek szálljanak ezzel szembe (“fight back, confront”). Azt javasolta, hogy kérdezzenek rá, hogy van-e a tényeket tagadó félnek vonatkozó modellje? Mint mondta, az esetek többségében nincsen. Nem tudnak semmit. A kételyekkel kereskednek (“They know nothing. They are merchants of doubts.”). Azt javasolta, hogy a szakemberek tegyenek fel kritikai kérdéseket („It is time to ask the hard questions”).
A fiataloknak kifejezetten javasolta Hans, hogy használják a lehetőségeiket, potenciáljaikat, mert az embereknek szüksége van erre, a világnak szüksége van erre, és építsenek hálózatokat („Use your potential at your place. The people want you. The world wants you. And network with people”).
Hans Bruyninckx elmesélte, hogy egy franciaországi nyilvános beszélgetésben azt a kérdést kapta, hogy hisz-e az éghajlatváltozásban. Azt válaszolta, hogy nem, nem hisz benne. Döbbent csend lett a teremben. Ő pedig folytatta: ez nem hit kérdése, ez tény kérdés és tudományos kérdés. (“It is not a question of belief. It is a question of facts and science.”)
4. Luis Pinto: rendszerdinamikai modell
Az úgynevezett törzs-játék („tribe game”) a rendszerdinamikát, és a tudomány ahhoz való viszonyát modellezi.
A csoportból három résztvevő kimegy a szobából. Ők lesznek az antropológusok: nekik kell majd megfogalmazni a törzs (tribe) szabályait. A többi résztvevő alkotja a törzset. A törzsben két egészen egyszerű szabály van: 1.: Ne beszélj. 2.: Nézz körbe, és anélkül, hogy jeleznél nekik, találj két partnert magadnak. Őket kell figyelned: egyenlő távolságban kell lenned tőlük. Ez azt is jelentheti, hogy messze vagy tőlük, de a kettejüktől egyenlő távolságra. Ha az egyikük mozdul, akkor neked is mozdulnod kell.
A három antropológus visszajön. A törzs a szabályok szerint kezd viselkedni. Ez zajlik kb. két percig. Utána a három antropológus megpróbálja megfogalmazni, hogy mik a törzs szabályai. Általában a megfogalmazott szabályok többsége feltevés, ítélet, ítélkezés, következtetés (suggestions, opinion, guess, judgement, interpretetion). Kevés a tény, a megfigyelés (observation).
Amit a játék modellez: a törzs a rendszer, a rendszerdinamika. Ha valaki megmozdul, minden mozogni kezd. Az antropológusok az emberek, akik a hagyományos tudomány segítségével igyekeznek megérteni a folyamatokat.
Az antropológusok mást és mást látnak; az is előfordul, hogy ellentmondásos kijelentéseket tesznek. Igyekeznek megérteni a látottakat, igyekeznek megmagyarázni az összefüggéseket. Nincs garancia arra, hogy a tapasztalataik, tudásuk, módszerük jó arra, hogy megértsék a rendszert. És ilyenkor azonnal jönnek az érték-ítéletek, a könnyedén kimondott, gyakran degradáló minősítések és megjegyzések (judges, values). Mert ezt tanultuk az elmúlt sokezer évben. Az antropológusok esetenként sokkal többet mondtak a saját módszereikről, tanulmányaikról, tudományukról, tapasztalataikról, kulturális hátterükről, hagyományaikról, gondolkodásmódjukról, mint magáról a törzsről.
És természetesen a világ sokkal bonyolultabb, mint hogy két törvénnyel meg lehetne magyarázni. Nem biztos, hogy a következtetéseink és a tapasztalataink helyesek és elégségesek ahhoz, hogy megértsünk egy ilyen komplex rendszert.
Az EIONET Napon a modell játék elemzésekor felmerült, hogy vajon mi segíthetne a rendszerdinamika jobb megértésében:
Ahogy Luis mondta, a gondolkodásunk az elemzésre épül, nem a rendszerszerű gondolkodásra („we are analytical and not systemic thinkers”). Azonnal elemezni kezdjük a látottakat, azonnal ítéletet alkotunk. Ezt tanultuk: azonnal döntenünk kell: üss vagy fuss. Értenünk kell a minket körülvevő dolgokat, mert ha nem értjük, leállunk, lefagyunk („chaos freeze us”). Le kellene lassítanunk az intelligenciánkat („slow down your intelligence”)
Az erő („Power”) és a rendszer („Order”) összefüggése
A négy stáció sok környezeti témát érintő munkafolyamatban megjelenik. Az is előfordulhat, hogy ezek a stációk gyorsan követik egymást – újra és újra.
További információk a rendszerszerű gondolkodásra:
5. Merre tovább, EIONET?
A magyar EIONET hálózat csaknem 20 éve működik. A felmerülő erősségeket, gyengeségeket, lehetőségeket és fenyegetéseket egy SWOT analízissel tártuk fel. Az eredmények szabad ötletelést (brainstorming) tükröznek: nem vitattuk a javaslatok és ötletek megvalósíthatóságát. Az eredményeket nem osztjuk meg a nyilvános honlapon, hanem külön levélben küldjük el a hálózat tagjainak – további közös gondolkodásra.
6. Előadások a magyar EIONET-ről
Szabó Teréz Krisztina, az Igazgatótanács (Board) tagja beszédében kiemelte, hogy az EIONET egy gyerek, akivel törődni kell, akinek gondját kell viselni. Beszámolt róla, hogy a legutóbbi Igazgatótanácsi ülésen előtérbe került a 2030-ig érvényes EEA Stratégia kidolgozása. Ebben továbbra is igen komoly szerep jut a nemzeti szakértői hálózatoknak. Az Ügynökségnek a jelen trendek szerint vezető szerep juthat a Nyugat-Balkán környezeti kérdéseiben, és a körforgásos gazdaság kérdéseiben, és a 8EAP kidolgozásában is.
Dr. Gellér Zita Márta, a Nemzeti Fókuszpont kollégája a személyes ismeretségek fontosságát hangsúlyozta. Ahogy fogalmazott, a felmerülő kérdések egyre összetettebbek és szövevényesebbek, és ehhez más csoportok munkáját, gondolkodását is ismerni kell.
A magyar NRC-k közül az alábbiak adtak rövid áttekintés munkájukról:
Koszta Barbara (Lechner Nonprofit Kft) a „Copernicus kutatás és alkalmazásai” című előadásában kiemelte, hogy a magyar szakemberek 2001 óta dolgoznak a rendszerben; azóta kulcsszereplőkké („key actors”) váltak. A szakpolitika célja az, hogy 2050-re ne legyen nettó földfoglalás („no net land take”).
Szijártó Ágnes (Agrárminisztérium) az EIONET hálózat Kommunikáció csoportjának üléséről beszámolva bemutatta az unió és az Ügynökség elkövetkezendő időszakának szakmai és kommunikációs prioritásait. Kiemelte, hogy igen fontos az, hogy milyen témakört rakunk a fókuszba. Jó példa erre az Ügynökség fotópályázata, melyre a tavalyi évbe 2038 érvényes pályázat érkezett víz témakörben (lásd bővebben: EIONET Kommunikációs csoport ülése), ugyanakkor a "Sustainability Yours" témára csupán 426 nevezés érkezett.
Az idei ősz és a jövő év fókuszában egyértelműen a december 4-én bemutatásra kerülő SOER 2020 jelentés fog állni, amelynek kommunikációjában szükség van az EIONET hálózat tagjaira is.
Az esemény végén tortával ünnepeltük meg az Európai Környezetvédelmi Ügynökség 25. születésnapját.
További információ: