Az európai államok jelentős része vállalta, hogy megvizsgálja a globális megatrendek országukra való hatásait (lásd korábbi cikkünket). A Nyugat-Balkán államai közös jelentést állítanak össze. Ez nem csak az adatok sokfélesége és hiányossága miatt izgalmas, hanem mert az sincs kőbe vésve, hogy ki mit ért Nyugat-Balkán alatt…
Antia Pirc Velkavrh az EEA részéről elmondta, hogy az EEA évekkel ezelőtt kezdett forgatókönyveket (scenario) gyártani a Nyugat-Balkán jövőjéről. A víz és az energia kérdésköre már ekkor előtérbe került. A kérdés fontosságát az éghajlatváltozás csak súlyosbította.
Oven White a CEP részéről elmondta, hogy a globális megatrendek kérdése nem szektorra jellemző kérdés. Ezek minden szektort érintenek. Hangsúlyozta, hogy a munka egyik nagy kérdése, hogy mennyi információra van szükség. A túl kevés, felületes információ nem hat meggyőzően, de a túl részletes leírások aligha érik el céljukat. A megoldás a kettő között van.
Kiemelte, hogy úgy beszélünk a Nyugat-Balkánról, hogy az nincsen részletesen definiálva. Politikai vonatkozásban nem koherens terület.
Rengeteg dologról nincsen objektív adat, csak szubjektív vélemény, de az is elérheti célját: további szakmai beszélgetések és viták generálását („sparkling discussion”). Gyakran nem világosak az ok-okozati összefüggések („It is not possible to define strict cause-effect storylines”).
Rolands Sadauskis, szintén a CEP részéről vázolta a munka csoportbeosztását, és az ott érintett témaköröket:
1. Biodiversity Cluster:
2. Resource use and supply cluster:
3. Éghajlat klaszter:
Antia Pirc Velkavrh az EEA részéről elmondta, hogy jelen munka során egy-egy összefüggés leírását követi az azt alátámasztó adat keresése. Ennek a módszernek az az előnye, hogy ilyen módon a meglévő (általában kevés) adat teljesen új összefüggéseket is felszínre hozhat.
Felmerült a kérdés, hogy jó-e egy államnak, ha túlságosan is szigorítja a környezeti szabályokat. Ha például Szerbia átveszi az EU környezeti szabályzásait, azzal sok esetben teljesíthetetlen célokat állít önmaga elé. Ugyanakkor, ha nem szabályozza a területet, akkor előfordulhat, hogy a környező államok a környezeti problémáikat az adott országba hozzák – akár szó szerint is.
A szennyvíz kérdése igen jelentősen fejlődik a térségben. Albániában több szennyvíztisztító üzem állt munkába, ennek hatása a tengervíz minőségében is megmutatkozik. Ugyanakkor olyan eset is van a térségben, hogy a víztisztító mű évek óta készen áll, de a csatornahálózat bekötése elveszett a korrupció útvesztőiben, így a víz továbbra is tisztítatlan. Több térségben az emberek palackos vizet vásárolnak inni, mert a vezetékes víz minőségében nem bíznak.
A fejlődés ellenére a térségben a szennyvizek tisztítása még mindig alacsony arányt mutat. Belgrád lakossági szennyvize például teljes egészében a Dunába ömlik. A szakemberek rendszeresen kiemelik, hogy ez nem okoz gondot, mert a Duna vízhozama hatalmas.
A munka során kirajzolódott, hogy a Nyugat-Balkán államai egyre növekvő mennyiségű műtrágyát alkalmaznak, ami a talaj minőségének romlásához vezet. Ez igen jelentős problémákat okozhat. Érdekes megoldás, hogy Szerbia kormányzata bizonyos fokig a műtrágya használat ellenőrzésének költségeit fedezi a föld tulajdonosa részére (bérlőnek nem).
Hasonló a helyzet a növényvédő szerek (pesticides) tekintetében. Nagyon nagy a tudás hiánya a gazdálkodók körében, különösen a kisgazdák körében. (A német résztvevő kiemelte, hogy ugyanezek a problémák jelentkeztek Németországban a hétvégi kertek körében, ahol népszerűek lettek a növényvédő szerek és a műtrágyák, miközben azok megfelelő használatáról nagyon kevés a tudás.)
Szerbiában 2017 nyarán a kevés a csapadék és a tartós forróság eredményeként két nagyvárosban komoly ivóvízhiány jelentkezett. Ugyanez jelentkezett Montenegro déli részében is, a turizmusban is.
Valószínű, hogy a térségben több bányát is újranyitnak, és hogy azok a régi technológiákat fogják követni. Ez elsősorban a vízminőség miatt fontos (nehézfém-szennyezés).
A térségben egyre nő az erdőtüzek valószínűsége.
A térségben 2017 nyarán a mezőgazdaság komoly károkat szenvedett a forró, száraz nyár miatt. A kukorica jelentős része és a napraforgó csaknem egésze nyár elején teljesen elszáradt (gyakorlatilag elégett), ezért óriási területeken be sem takarították. (A problémát fokozza, hogy az így be nem szántott területeken a teljesen elszáradt növények között burjánzik a parlagfű).
A térségben jelentős a mezőgazdasági területekről való elköltözés, és a sivatagosodás is (Albánia területének 25%-a érintett a talajerózióval). Mérések szerint a térségben igen jelentősen csökken a csapadék: 1950 óta van, ahol évi 50 mm-es a csökkenés.)
A térségben néhány éve egyre gyakoribbak az extrém csapadék-események, amelyek komoly árvizeket okoznak. Mindez földcsuszamlásokat és a talaj szennyeződését is okozhatja.
Az éghajlatváltozás egyetlen említett pozitívuma a térségben az, hogy a magas hegyek turizmusa fejlődhet, mivel egyre kevésbé várhatóak igazán hideg telek.
Gašper Šubelj (TC Vode, Slovenia) a víz témakörről szólva kiemelte, hogy nehéz hiteles („credible”) adatokat találni, amelyek összehasonlíthatóak is. Az adatokat össze kell rendezni („to streamline the records”). Elmondta, hogy az egy lakosra jutó GDP igen jelentősen nőtt az utóbbi években. Koszovóban 2000-ben kb. 1000 USA $ jutott egy lakosra, ez a szám 2020-ban 4000 körül várható. Albániában 2000-ben körülbelül 1800 $ jutott egy lakosra, ez 2020-ra körülbelül 7600 lesz.
Ugyanakkor remélhető, hogy a térség gazdasága nem a Nyugat-európai módon fog fejlődni, hanem a hatékonyság elveit sokkal inkább figyelembe veszik. Ez elsősorban a bányászat tekintetében fontos.
Az éghajlatváltozás tekintetében fontos kiemelni, hogy az elmúlt száz évben a térség átlagos hőmérséklete 1,5 ˚C-kal nőtt, ami magasabb az európai átlagnál. A térség hőmérséklete tehát a globális átlag fölött látszik növekedni.
„A jövő felvázolása nem tudomány. Ez művészet.”
Luka Snoj (TC Vode, Slovenia) kiemelte, hogy volt olyan jelenség az utóbbi években, hogy egyetlen nap alatt 200 mm csapadék esett. Kiemelte, hogy a víz visszatartásra nagyobb hangsúlyt kell fektetni, különösen az erdőtelepítés tekintetében. A csapadék adatokat elemző és összehasonlító projekt két tényező mentén vázolt jövőképeket:
Mindezek alapján is igen eltérő eredmények adódtak a meghatározott hat vízgyűjtő medencében: egyes területeken a jövőben a jelenleginél több víz várható. (A kutatás a „water discharge” értékét kutatta, ami egyfajta vízmérleg felállításával dolgozik, nem csupán a csapadék mennyiséggel. Az éghajlat egésze mellett a talajfunkciók jövőben várható változását is figyelembe vették. Mint fogalmaztak, ez egy olyan sok ismeretlenes gondolkodás, hogy az már nem tekinthető tudományosnak („Scenario making is an art. Not science”). A jövő hatóerői bizonytalanok („We cannot be precise about future. Drivers of the future are uncertain.”)
A kutatás egyik nagy meglepetése, hogy a jelenlegi értékekhez képest nem nyaranta várható a legdrámaiabb vízhiány, hanem ősszel és télen. Ez a mezőgazdaság szempontjából kifejezetten rémisztő lehet, hiszen a növények fejlődése szempontjából a téli olvadékvíz alapvető fontosságú. Ha azonban már a téli csapadék is sokkal kevesebb, illetve az nem hó formában érkezik, akkor a tavaszi talajnedvesség elmaradhat.
Szakemberek kiemelték, hogy a vízvezeték hálózat eresztése („leakage”) sok helyen eléri a 40-60%-ot, de van, ahol 80% körül van.
A víz felhasználása konfliktusokhoz vezethet, mivel a vízi energia termelése, a mezőgazdaság, a bányászat, az ivóvíz előállítása, a turizmus, és a halgazdaságok üzemeltetése mind vízigényes.
A workshop résztvevői kiemelték, hogy az ökológiai mezőgazdálkodás részben megoldást kínálhat a problémákra.
A workshop résztvevői azt is hangsúlyozták, hogy a környezeti fejlesztések lehetséges donorai előnyben részesítik a határon átnyúló-, vagy nemzetközi projekteket. E tekintetben a térség előnyben van, hiszen a hajdani Jugoszlávia utódállamai szakemberei általában személy szerint is ismerik egymást, és ez projektek kidolgozásában komoly előnyt jelenthet.
Helyzet, környezeti folyamatok, a fenntarthatóság lehetőségei
A Nyugat-Balkán államai közös jelentése több területen felhasználásra kerülhet. Ezek egyike az EEA öt évenként elkészülő átfogó jelentése (SOER - State of Environment Report) () . A 2019-re elkészítendő munka a tervek szerint az alábbi részekből fog állni:
A 2019-re elkészülő EEA jelentéshez Magyarország is elkészítette jelentését a globális megatrendek hatásairól.
További linkek a témában: