A területhasználat igényei igen gyakran egymás ellen szólnak. Ugyanarra a folyópartra terveznek duzzasztógátat, ahová a egy mezőgazdasági cég öntözéses zöldségtermelést szeretne. Egy harmadik érdekcsoport logisztikai központon töri a fejét, míg egy ingatlan fejlesztő folyóparti lakónegyedet építene. Minderről az ott élő varangy és kormorán semmit sem tud…
A Bécs és Pozsony közötti területek évezredek óta nem csak hogy lakottak, de stratégiai fontosságúak is. Környezetvédelmi szempontból több mint 30 évvel ezelőtt váltak fontossá, amikor Hainburgban vízierőművet akartak építeni. A tiltakozó civilek először sajtótájékoztatót tartottak, beöltözve olyan állatoknak (szarvas, fekete gólya, varangy, kormorán), amelyek életterét a vízierőmű megszüntette volna – ezzel a mozgalom széles körben ismertté vált. Amikor megkezdődtek a fakivágások, 3.000 tüntető dacolt a helyszínen 800 agresszíven fellépő rendőrrel szemben.
Ennek híre kiváltott egy 40.000-es tömegtüntetést Bécs belvárosában. A köztársasági elnök ekkor „tűzszünetet” hirdetett, a Legfelsőbb Bíróság pedig lehetővé tette helyi népszavazás elrendelését legalább 100.000 támogató aláírás esetén. Miután ennél jóval több, 353.000 támogató aláírás gyűlt össze rövid idő alatt, a projektet végképp törölték.
Ma a területen, amelyet a tervek szerint elárasztottak volna, a Donau-Auen Nemzeti Park működik.
A Nemzeti Park összesen 9.300 hektárának körülbelül 65%-a ártéri erdő, 15%-a mocsár, és 20%-a vízzel fedett. A park további bővítését tervezik.
Haindburg városában, ahová a duzzasztógátat tervezték, ma három túraútvonal is indul.
A Donau-Auen Nemzeti Park a Duna Régió Stratégia (EUSDR) egyik legsikeresebb projektjének, a DANUBEPARKS projektnek, illetve az annak folytatásaként működő „Danubeparks Connected (DunaParkok Összekötve projektnek is tagja, sőt annak vezetője. A hálózat 2007-ben alakult, a Duna-menti nemzeti parkoknak ma már több mint 100 közös projektjük van. Az együttműködésnek három magyar tagja is van, a Fertő-Hanság Nemzeti Park a Duna-Ipoly Nemzeti Park , és a Duna-Dráva Nemzeti Park .
A Bécs és Pozsony közötti terület az utóbbi években ismét a természetvédők középpontjába került. Megfelelő kialakítással ugyanis összeköttetés teremthető az Alpok, és a Kárpátok élővilága között. Ezzel az ott élő növény-, és állat csoportok ismét természetes szaporodási közösséget alkothatnak, és ezzel a populáció fennmaradási esélyei sokkal jobbak.
A leírva egyszerű ökológiai módszer a gyakorlatban egyáltalán nem könnyen valósítható meg. Gondoljuk csak el, hogy mi minden kellett ahhoz, hogy például a medvék gondtalanul átjussanak a két hegység között – utakon, vasútvonalakon, autópályákon keresztül, ipari üzemek és egy repülőtér közelében.
A helyi önkormányzatok bevonása például korántsem volt mindig egyszerű. A döntéshozók általában egyetértenek az elvekkel, a nagyléptékű elképzelésekkel, de a helyi földhasználati kérdésekben nehezen mozdulnak. Mint a szervezők egy alkalommal elmondták, sokszor azt a legnehezebb elérni, hogy ne történjen semmi; hogy egyes esetekben a nem cselekvés a legjobb cselekvés („no management is the best management”).
Az Alpine Carpathian Corridor (Alpok – Kárpátok Folyosó) projekt nagyratörő terve ma már sikereket mutathat fel. A két óriáshegység nagyvad populációi bizonyíthatóan keverednek, ami a genetikai állomány erősödéséhez vezet.
A talajhasználatra vonatkozó döntések sok évtizedre, de sokszor akár évszázadokra is meghatározzák egy-egy térség fejlődését. Ezért alapvető fontosságú, hogy a rövid távú érdekek mellett helyet kapjanak a hosszabb távú érdekek is; a gazdasági érdekek mellett helyet kapjanak a környezeti és társadalmi meggondolások is.
További források: