A Földművelésügyi Minisztérium konferenciát és műhelybeszélgetést szervezett az Európai Környezetvédelmi Ügynökség magyarországi látogatásakor. A fenntarthatóság kérdéskörének megvitatása, és az előttünk álló feladatok sokakat érdekeltek – talán olyanokat is érdekelnek, akik nem voltak jelen.
Hány gazdaságunk van?
Nap, mint nap, sok különböző elnevezésű gazdaságot említünk. Zöldgazdaságot, kékgazdaságot, körforgásos gazdaságot, erőforrás-hatékony gazdaságot, karbonszegény gazdaságot, fenntartható gazdaságot…
De mit is jelentenek ezek a szavak, mit is jelent valójában a fenntartható fejlődés? Fenntartható fejlődésnek gyakran azt a szoktuk nevezni, ahol a környezeti elvárások, a társadalmi szükségletek és a gazdasági igények fedik egymást.
Ez így egyszerűnek tűnik, de a válasz ennél sokkal bonyolultabb és a konkrét ügyekben ennek elérése korántsem egyszerű. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (European Environmental Agency, EEA) ügyvezető igazgatója Hans Bruyninckx szerint az elfogadott 7. Európai Környezetvédelmi Akcióterv nem hagy lehetőséget arra, hogy mérlegeljük, hogy akarunk-e fenntarthatóságot. Nem az a cél, hogy zöldítsük a gazdaságot, hanem a zöldgazdaság elérése.
Hasonló módon a klímaváltozásról szóló Párizsi Egyezmény sem hagy teret arra, hogy mérlegelni kezdjük a karbonszegény gazdaság szükségszerűségét. Ahogy Hans Bruyninckx fogalmazott: tarthatatlan állapot, hogy 1,4 Földet használunk. Ezzel a jövő lehetőségeit éljük fel.
A környezeti ügyek jó része, mint például az éghajlatváltozás, vagy a közlekedés környezeti hatásainak kérdése, rendszerszerű. Nem egy-egy minisztérium egy-egy főosztályát érinti, és még csak nem is csak az államigazgatást. Átfogó szakpolitikákra van szükség – a közszférában és a magánszférában is. A közlekedés kérdése azt is szemlélteti, hogy a technológiai fejlődés önmagában nem ad választ a felmerülő problémákra. Hiába fogyasztanak kevesebbet az új autók, és hiába csökken a fajlagos kibocsátásuk, ha többen autózunk és távolabbra utazunk, a közlekedési környezeti teher összességében folyamatosan nő.
A hatékonyság növelése tehát önmagában nem elegendő. Ennél többre van szükség. A rendszerszerű stabilitás magasabb szintjére kell jutnunk. Erős a veszélye, hogy bezárjuk magunkat a szén alapú rendszerbe (a szénalapú gazdaság csapdáiba kerülünk), amire például az elektromos autók csak részleges megoldást adnak.
A kérdések egyszerre hosszú távúak, és sürgetőek. A lakóházakat például 50-100 évre építjük, ezért nem mindegy, hogy milyen épületeket tervezünk. Ugyanakkor milliók vándorolnak a világ nagyvárosaiba, és nekik is sürgősen lakhelyet kell biztosítani. Ráadásul nincs 3-4 generációnyi időnk a helyes megoldások kikísérletezésére.
Kimutatható, hogy a vonatkozó szakpolitikai eredmények biztosítása ösztönzőleg hat a terület találmányi szabadalmainak alakulására.
A jövő munkahelyei nem azok, amik a múltban voltak. Portugália igen magas munkanélküliséggel nézett szembe, a zöldgazdaság fejlesztése a viszont még a gazdasági válság idején is előnyt kapott. Ez a döntés meghozta a gyümölcsét: a zöldgazdaság bevétele, munkahelyeinek száma folyamatosan nő, és fejlődik a versenyképesség. Ahogy Hans Bruyninckx fogalmazott: Aki tud esetet arra, hogy a zöldgazdaságba való befektetés a munkahelyek számának csökkenéséhez, vagy a versenyképesség csökkenéséhez vezetett, az szóljon. Nincsen ilyen.
Az ökológiai ipar alakulása a gazdasági válság éveiben Természetesen a gazdaság átalakul. A születő új munkahelyek mellett lesznek munkahelyek, amelyek megszűnnek. Antwerpen városában a mai napig van Kocsigyártó utca (Wagenmakersstraat). Nagyon régóta nem gyártanak már ott kocsikat, de ettől még az antwerpeni társadalom nem dőlt össze. Új munkák új munkahelyeket teremtenek, és ott új tudás kell – az oktatás, képzés a fenntarthatóságba való átmenetben kiemelten fontos.
Fúró, vagy lyuk?
A legtöbben nem fúrógépet akarunk, csak egy-egy lukat a falba. A gazdaság egyik fejlődési iránya az, hogy termékek helyett szolgáltatást kínál. Vannak könyvtárak, ahol nem csak könyvet lehet kölcsönözni, de például fúrógépet is. Ugyanígy vannak autó-kölcsönzők, és autó megosztó rendszerek is. A tulajdonhoz való viszonyunkat át kellene gondolni.
A világ egyik legnagyobb szervezete – abszurd módon – a Kínai Kommunista Párt. Ez a szervezet megkerülhetetlen környezeti kérdésekkel néz szembe. Azt sikerült elmagyarázni a kínai nőknek, hogy csak egy gyermeket vállaljanak, mert ez a fejlődés útja. De nem lehet az anyáknak elmagyarázni, hogy a fejlődés útja az, hogy az iskolába induló gyerekre ráadjuk a gázmaszkot. Kénytelenek megoldást keresni.
A fejlődő országok lakói nem biztos, hogy beleesnek a fogyasztói társadalom csapdájába, vagy nem úgy, ahogy mi. A kulturális különbségek miatt könnyen lehet, hogy azok a társadalmak időben felismerik, hogy egy bizonyos ponton túl az újabb vásárlások nem vezetnek boldogsághoz, sőt, vizsgálatok szerint egy szinten túl a hatásuk ellentétes lehet. Van egy mozgalom: minden héten adj tovább tíz dolgot a lakásodból. Ne dobd ki, hanem add tovább, hiszen nem szemét - mert csak az szemét, amivel szemetelünk („Waste is only waste if we waste it”).
Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség ügyvezető igazgatója szerint a megújuló energiák terén éppen egy átbillenés (tip point) tanúi lehetünk. Egyes fejlett országokban már több energiát termelnek megújuló energiaforrásokból, mint szénalapúakból. Világ-viszonylatban már több befektetés irányul a megújuló energiaforrásokra, mint a hagyományos szénalapú energiaiparba.
A környezetvédelem ügye, az Európai Környezetvédelmi Ügynökség munkája már nem az adatok körül forog, hanem a megértés körül.
Rengeteg adat áll rendelkezésünkre, a kérdés tehát már nem az, hogy hol találhatunk adatokat, hanem az, hogy a meglévő adatokat hogyan értelmezzük: „Legyen kevesebb zaj és több hang.” Tettekké alakítható tudást („actionable knowledge”) kell adnunk – vallja az EEA ügyvezető igazgatója.
További információ: