A társadalom környezeti értelemben fenntarthatóvá válása komoly kihívás Európa számára, hiszen olyan alapvető kérdéseket kell újragondolnunk, mint hogy hogyan állítjuk elő az élelmet, az energiát, hogyan közlekedünk, hogyan építkezünk. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség most megjelent jelentése szerint az egyes tudományos-, és kormányzati szereplők meglehetősen eltérően látják a kérdéseket. A riport betekintést ad a különböző koncepciókba – például olyan kérdésekről, mint hogy hogyan érhető el egy ennyire összetett átalakulás.
Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség A fenntarthatóságba való átmenet perspektívái című jelentése a rendszerszerű változás többféle analitikus perspektíváját mutatja be, kiemelve a közös pontokat a szakpolitikát, a kormányzást és az információcserét illetően. A jelentés a fenntarthatóságba való átmenet öt nemzetközileg elismert szakemberétől mutat be dolgozatot. Az egyes írások kitérnek a koncepcionális háttérre és értelmezésre a rendszerszintű változások megjelenését illetően, a nézetrendszerek erősségeit és gyengeségeit illetően, és a kormányzást érintő hatásokat illetően.
A környezeti változásokra adott válaszok
Az EEA a legutóbbi ötéves Európai Környezeti jelentésében (SOER 2015) arra jutott, hogy Európa hosszú távú fenntarthatósági céljait csak akkor érhetjük el, ha alapvetően változtatunk a termelési – fogyasztási rendszereken. Ahogyan a mostani jelentés öt dolgozata is kiemeli, ezekben a rendszerekben sorosan összefüggnek a munkaügyek, a befektetések, a szakpolitikák, az intézmények, a társadalmi szabályok és a hagyományok. Egyetértés rajzolódik ki abban, hogy ezek az összefüggések megnehezíthetik a szükséges változások és reformok véghezvitelét – a „business as usual” (mindent ahogyan eddig) elvei között.
Az öt dolgozat eltérő analitikai megközelítéseket is bemutat az átmenet véghezviteléről. Bár a kormányok önmagukban nem indíthatják el és nem vezethetik az átmenetet, a szakemberek egyetértenek a szakpolitikák és a közintézmények kiemelkedő szerepét illetően: ezek támogathatják a helyi kísérleteket, a közös tanulási folyamatokat, a folyamatok újrarendezését. A kormányoknak a helyi kezdeményezések hálózatba szerveződésében is kulcs fontosságú szerepe van; ugyanígy a közös célok és keretek meghatározásában, amelyek segítenek a társadalom átalakulásában – a fenntarthatósági célok felé.
További információ: