Tizenegy esztendővel ezelőtt tört ki a közelmúlt legnagyobb pénzügyi és gazdasági válsága, mely azóta lecsengett, de a vezető közgazdászok egy közelgő, globális krízisről beszélnek. Ez egybecseng a Meadows-jelentés jóslatával, mely 2030 körülre teszi a globális összeomlást. A válság elkerülése paradigmaváltást követel. Az új paradigma - mint mondják - még nem látszik. A krízis fő oka a tőketulajdonosok és munkavégzők jövedelme közti egyre növekvő szakadék. Most a Nyugat az elavult, központosított egységállam fenntartása mellett az alapjövedelemmel akarja betömni az egyre nagyobb jóléti szakadékot. Vagy ismét háborúval akarja elodázni az átalakulást? Milyen gondolatok állnak rendelkezésre, hogy a krízist elkerüljük, túléljük, és mire alapozunk a romok eltakarítása után? A januárban a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen szervezett konferencia erre kereste a választ.
Tizenegy esztendővel ezelőtt tört ki a közelmúlt legnagyobb pénzügyi és gazdasági válsága, mely azóta lecsengett, de a vezető közgazdászok egy közelgő, globális krízisről beszélnek. Ez egybecseng a Meadows-jelentés jóslatával, mely 2030 körülre teszi a globális összeomlást. A válság elkerülése paradigmaváltást követel. Az új paradigma - mint mondják - még nem látszik. A krízis fő oka a tőketulajdonosok és munkavégzők jövedelme közti egyre növekvő szakadék. Most a Nyugat az elavult, központosított egységállam fenntartása mellett az alapjövedelemmel akarja betömni az egyre nagyobb jóléti szakadékot. Vagy ismét háborúval akarja elodázni az átalakulást? Milyen gondolatok állnak rendelkezésre, hogy a krízist elkerüljük, túléljük, és mire alapozunk a romok eltakarítása után? A januárban a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen szervezett konferencia erre kereste a választ.
Székely János
Székely János püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Caritas in Veritate Bizottsága elnöke szerint a fenntarthatóság legnagyobb akadálya a pusztító/önpusztító gazdasági rendszer. De hogyan született meg a haszonelvű gazdaság? A laissez fair és Adam Smith tanai vezettek az erkölcs és a gazdaság szétválasztásához, melynek következtében a gazdaság értékmentes zónává vált. Ezen a terepen csak a haszon számít. A szabadság révén a haszon maximalizálható. Az állam a gazdaság terén csökkenti a szabályozást, feltételezve, hogy van egy szabályozó láthatatlan kéz.
Mi ennek az irányzatnak a filozófiai háttere? A felvilágosodással indult meg igazán, de már a XIV. században, a nominalizmussal megkezdődött: a fogalmak csak nevek, a valóság igazi mélyét nem tudjuk megismerni, mert az objektív valóság nem megismerhető, minden szubjektív és töredékes. A felvilágosodás eljutott oda, hogy a hit és az ész szétválasztandó és csak azt fogadta el tudományos ismeretnek, ami kísérletileg megismételhető. Ez azonban nem más, mint az ész önkényes önkorlátozása! A hitnek, vallásnak, filozófiának többé nem lehet szava fontos területeken, csak a természettudományok számítanak.
Látszólag ez egy elvont fordulat, mögötte viszont a modern ember erkölcsi alapdöntése áll: nem ismeri el, hogy a mélyebb valóságot nem tudja megismerni, hanem úgy dönt, hogy nem is akarja megismerni. Így ugyanis nem kell többé a világ harmóniája, a Teremtő törvényei szerint élnie! Az ember használni akarja a világot, korlátlanul! A gazdaságban színre lép a szabad verseny. A férfi-nő kapcsolatokban a szexuális forradalom is ezt mondja: azt teszek a testemmel, amit akarok! Mindezek következtében megszűnt az objektív erkölcsi rend. Sokak szerint azonban ez a folyamat eljutott oda, hogy a rendszer működésképtelenné váljon.
Csak néhány példa: a valaha nagy kiterjedésű Csád-tó szinte megszűnése (eredeti területének 5%-ra zsugorodott).
Ha az emberiséget egy száz fős falunak képzeljük, akkor mindössze 30 fő lakik jól minden nap, de ebből 15 túlsúlyos. Ötven fő éhezik, de még egészségkárosodás nélkül, további 20 főnek viszont az egészsége is károsodik miatta. Egy ezek közül az éhhalál szélén áll. Hogy ez mit is jelent: 6 másodpercenként éhen hal egy kisgyermek a Földön. Pedig van eszközünk ezt megakadályozni, hiszen elvileg van elég élelem a Földön, vannak szállítóeszközeink (pl. repülő), de hiányzik a SZÁNDÉK.
Ha ugyanezen képzeletbeli falu vagyonát nézzük, akkor 6 fő birtokolja a teljes vagyon 59%-át, akik mind USA állampolgárok. 74 fő birtokolja a 39%-ot, míg 20 főnek már csak a maradék 2% áll rendelkezésére. A legalacsonyabb jövedelem Afrikában és Indiában van.
Ez a falu-példa azt mutatja, hogy a szabad verseny működésképtelen. Ráadásul a vagyon halmozása nem vezet a boldogság végtelen növekedéséhez. Egyszerűen azért, mert TÁRSAS lények vagyunk. Számít nekünk a másik boldogsága is. A társadalom azonban úgy tűnik, hogy szívtelen lett az érdekek miatt.
Ez a gazdasági rendszer nem működik, mert alapjai nem helyesek. Sokan hivatkoznak arra, hogy hiszen az evolúció is így működik. De vajon valóban? A legerőszakosabb fajok mind kipusztultak - vagy azért, mert egymást ölték meg, vagy elfogyott a táplálékuk. A valóságban a legalkalmazkodóbb fajok maradtak meg. Ez nyilván az embernél is így kell, hogy legyen. Képzeljünk el egy szabad verseny elvei szerint működő családot! Sosem lesz belőle harmonikus közösség. Az önzésből nem születik harmonikus, boldog közösség!
Ezt mondja az egyház társadalmi tanítása is (XI. Piusz, II. János Pál stb.) és számos közgazdász (Amartia Sen) is egyetért azzal, hogy kell a piaci korlát.
Az előadó elmondta, hogy sokat kirándul, kedves helye a Retyezát. Kirándulásain mindig átéli, hogy amit Isten alkotott az gyönyörű. De mindez sérül, amikor megjelennek a „turisták” hangosan, cigarettázva stb. Mintha az egész teremtésben az egyetlen hamis hang az ember lenne. Pedig a világba isteni rend van elültetve.
A Teremtéstörténetben tízszer szerepel az, hogy „Isten szólt”. Ezt a tíz teremtő szót a hagyomány összekötötte a Tízparancsolattal. Az erkölcs tehát nem társadalmi szubjektív konstrukció, ami változik, hanem objektív rend. A világban gyönyörű rend van teremtve. Az erkölcs szerepe, jelentősége: kiolvasni a világból ezt a rendet. Az erkölcs ezt az isteni rendet fogalmazza meg. Létezik tehát objektív isteni rend, mely szerint élnünk, a gazdaságnak pedig működnie kellene. Ez a rend Jézusban ragyogott fel legtökéletesebben. A világ alaptörvénye a szeretet. Az Atya az örök önátadás, semmit nem birtokol, a szeretet örök extázisában él. A Fiú örökké születik, befogad és kiárad. Ő a tükör. A Szentlélek körülöttük áramlik. Ebből a SZERETETBŐL született minden. Az élet célja megtanulni szeretni, életet odaadni!
A magántulajdon az egyház szerint fontos és jó. Annyira, hogy a „Ne lopj!” törvénye őrzi. Ezzel védi az egyén szabadságát. Ha elvész a magántulajdon, elvész a szabadság közege. A magántulajdon azonban nem lehet mindenek felett való jog, ezt megelőzi valami, a másik egyén emberhez méltó megélhetésének joga. Isten erre alkotta a világot, ez a célja. A végső tulajdonos Isten, mi csak sáfárok vagyunk, méghozzá a jövőnek és a teremtőnek felelős sáfárok. El kell számolnunk azzal, hogy mit tettünk a vagyonnal.
A jelenlegi emberiség előtt áll a kihívás, hogy újra gondolja a magántulajdonra vonatkozó jogot és kitalálja annak korlátait. Ezt keresztény szellemű jogászoknak kellene megtenniük, átültetniük keresztény alapelvek szerint. Kellenek keresztény közgazdászok is a folyamatba. A jelenlegi világban óriási a tőkekoncentráció. A gazdasági válság legfőbb oka, hogy kevés helyre megy a haszon. A tőkekoncentráció folyamatát meg kell állítani. A pénzügyeknek teljes nyilvánosságot kell kapniuk, a banktitok felülírása kell, mert az pusztán a gazdagokat védi. Nyilvánossá kell tenni, kinek mennyi vagyona van. Szükség lenne egy világtekintélyre is, de ez kényes kérdés, mert emellett fontos a nemzetállamok, a kultúra, a sokszínűség megtartása is. Bizonyos jogköröket viszont globálisan kellene egy nemzetközi tekintélynek kezelnie.
Az Oxfam 2017-ben vizsgálta a jövedelmeket. A legszegényebb 20% napi 1,25 dollárból élt. A legszegényebb 40% kevesebb mint 40 dollárból.
Egy nagyon szomorú példa: két hasonló korú tinilány, mégis más életkilátások. Ami ruhát az egyik megvesz könnyedén a zsebpénzéből 50 dollárért a boltban, azt a másik 60 centért készítette a világ másik felén. (Volt még sok más képes példa is. Az egyiken a fotós egy kisfiút örökített meg, aki az éhségtől félholtan próbál eljutni az élelmiszer osztó állomásra, a háta mögött pedig egy keselyű követi. A fotó sok figyelmet, elismerést kapott, de egy idő után levelek érkeztek a fotóshoz: fényképezés helyett miért nem kapta fel inkább a gyereket és vitte el az élelmiszer állomásra? Sokan vagyunk így: szörnyülködünk, nézelődünk, de már nincs szívünk, hogy tegyünk is.)
1949 és 2019 között a jövedelmek elosztása során drámai folyamat zajlott le. Napjainkra a legfelső 10% több mint 100%-ot vesz ki, az alsó szinten lévők nettó finanszírozókká, vesztesekké váltak. A leggazdagabb 8 ember birtokolja a teljes emberiség vagyonának felét. Ez az igazán elgondolkodtató. (Az adatok Éger Ákos adóigazságosság anyagából származnak, mely elérhető itt: https://www.flickr.com/photos/mtvsz_foehu/albums/72157682704162541/ - szerk.)
A végítéletkor mindannyiunknak számot kell adnunk arról, milyen sáfárok voltunk. Adtunk-e amikor kellett és amit kellett?
Szepesi Balázs
Szepesi Balázs gazdaságfejlesztésért felelős helyettes államtitkár (ITM) előadásáan három dologról kívánt beszélni: paradigmaváltás, válság, teendők.
A paradigmáról és a váltásról vita van, ennek ellenére zajlik ez a bizonyos paradigmaváltás a Nagy gazdasági válság óta. Egészen addig azt hitték, hogy mindent tudnak a gazdaság működéséről. A FED a válság révén szembesült azzal, hogy a dolgok mégsem úgy működnek, ahogy elképzelték, ahogy irányítani vélték. Persze a közgazdaságtudomány korábban sem gondolta, hogy mindent tud és jó, hogy erre a gazdaság irányítói is rádöbbentek. A paradigmaváltásnak ugyanis a közgazdaságtudományban és a politikában kell bekövetkeznie. Kevésbé kellene álszentnek lenni. Korábban azt gondolták, hogy a gazdaság- és a társadalompolitika különválasztható: a gazdaságpolitika olajozza a gazdaságot, a társadalompolitika pedig javítja a társadalmi bajokat. A közgazdászok szerint ez így jó. De a válság bizonyította, hogy ez a felfogás téves. A gazdaság része a társadalomnak. (Nahát, a civil zöldek és a zöld érzelmű közgazdászok pár évtizede hajtogatják ezt – szerk.)
Milyen fogalmak vonatkoznak a gazdaságra?
A gazdaság értékteremtő, de az érték fogalma társadalmilag is meghatározott. A társadalmi viták az értékekről szólnak, pl. ilyen a GDP vita is. A GDP egyébként az I. világháború után indult hódító útjára. Az államok a háború hatására szembesültek azzal, hogy a háború kimenetelét az anyagi helyzet határozza meg. Ezért meg akarták mérni, hogy vajon milyen anyagi helyzetben vannak, milyen erős a gazdaság. A módszer Keynestől származik. Kezdetben vita volt arról, mi számítson bele és mi ne. Az elején javasolták, hogy a nem értékteremtő ágazatokat ne vegyék bele, de ennek kiszámítása bonyolult lett volna, ezért maradt a jelenlegi mód.
A piac, mint intézmény, társadalmi konstrukció, nem magától van. Görögországban a piac a város alapvető szervező egysége volt. Itt folyt az árucsere, itt születtek a kapcsolatok, a döntések. Mint ma a török bazárban. Ma a piac az emberi viszonyok strukturált rendje, melyet az emberek bizalma tart fenn. Ezt a bizalmat sok intézmény támogatja (pl. bíróságok). Egy régi példa: a Maghrebi kereskedők hálózata az 1000-es években a teljes Földközi-tenger partvidékét behálózta. Zsidó kereskedő családok hálózata volt, közös kultúrával. Aki nem tartotta be a viselkedési szabályokat, azt kirekesztették a közösségből. Ők szervezték meg a földközi-tengeri távolsági kereskedelmet.
Az üzlet csak a bizalom légkörében működik jól. Főleg, ha a fizetés és az áru átadása időben elválasztódik. A bizalom épülhet ismeretségre, közös kultúrára, vagy a védelmező intézményekre. A védelmi intézmény sokáig az egyház volt, már a kereszténység előtt is (már az ókorban papok látták el ezt a szerepet). Érdekes egy pillantást vetni a Biblia politikai gazdaságtanára. Jézus miért űzte ki a pénzváltókat a templomból? Annak jelzése volt, hogy az egyház ne szóljon bele aktívan a gazdaságba, ne az egyház irányítsa a gazdaságot! Mert erre már nincs szükség. A bizalom kiépítése, megalapozása legyen a feladat, ne a konkrét irányítás.
A hatalom nem pusztán beleszólást jelent. Minden gazdasági ügyletben megjelenik a hatalmi kérdés. Minden üzleti kapcsolat esetén felmerül a kérdés, hogy mennyi erő van a partnerben. Kikényszeríthető-e a fizetés? Bele látnak-e a kártyáinkba? A hatalom a kiszolgáltatottságot csökkenti.
A pénz jó dolog, mert szabadságot ad. A cseréhez képest szabad felhasználást engedélyez a javaknak. A vállalkozás arról szól, hogy az ember bizonyos szabályok mentén szabad. Szabadon dönt a kereteken belül. Fontos lépés volt a rabszolgaság eltörlése, mert az korábban társadalmi intézmény volt. Nem mindig olyan durva, mint amilyennek az USA rabszolgatartását ismerjük. Róma működtetői pl. a libertinusok, felszabadított rabszolgák voltak.
A vállalkozások szerepe nagyon sokrétű. Társadalmi szerepük nem csak abból áll, hogy valamit előállítanak, hanem abban is, hogy foglalkoztatnak, az ébren töltött élet felét szervezik. Szolgáltatásokat nyújtanak. Ezt pedig meghatározza, hogy milyen kultúrára épül az adott gazdaság. A hazai például az erős német kereskedelmi kapcsolatok miatt erőteljesen germanizált. Germán termékeket, germán módszerekkel. A vállalkozások emellett helyben közösséget is szerveznek. A városok működésére hatással van az, hogy az elitben mennyiben vannak benne a helyi vállalkozók. A vállalkozások továbbá a hosszú távú prosperitásban érdekeltek, mert baj esetén mindenüket elveszíthetik. Ezért a hosszú távon stabil környezetben érdekeltek. (Ez azért bizonyos tőkeformák esetén és a globalizálódó világban nem teljesen állja meg a helyét! – szerk.) A vállalkozás egyébként a szabadság megélésének legegyszerűbb formája, de vállalni kell a vele együtt járó felelősséget is. A vállalkozók nem szabadságharcosok: emlékezzünk Rhett Butler alakjára az Elfújta a szél című regényből és filmből.
A hazai jövő hogyan néz ki? A jelenlegi gazdaságpolitikában a gazdaságról a társadalom részeként gondolkodnak. A vállalkozások kulcsfigurák a társadalom szervezésében. Erről szól a kormány stratégiája. Válság biztosan lesz, mert nagy átrendeződés mindenképp várható. Sokan mondják, hogy újra Kína lesz a központ, mint régen, és az emberiség felköltözik a digitális világba. Aki tud alkalmazkodni, az jól jár, aki nem, az átéli a válság feszültségét. A válság másik lehetséges tényezője a pénzügyi buborék, a valóságtól való elszakadás, mely bármikor váratlanul bekövetkezhet. És nem tudni mi lesz belőle. Pedig erre is fel kell készülni a válságról beszélve.
A feladat tehát adott: a kormány miként tudja biztosítani a gazdasági stabilitást? Mit és hogyan kell tennie, hogy a hazai vállalkozásokat megerősítse?
Ertsey Attila
Ertsey Attila: A reziliens közösségek a válság túlélésére készülnek. Az előadó a maga részéről olyan házakat tervez, melyek villamosenergia felhasználása nélkül biztosítják az alapfunkciókat. Technikailag ez lehetséges. De az összeomlást okozhatja egy váratlan napkitörés is, mely a földi elektromos rendszert akár évekre tönkre teheti. Az elektromos bankolás is összeomolhat. (Az okos rendszerek is! – szerk.)
Kuslits Béla
Kuslits Béla (Corvinus Egyetem) jelenleg a Magyar Madártani Egyesületnél (MME) dolgozik, korábban a társadalmi rendszer rezilienciájával foglalkozott. Az ökológia területéről közelíti meg a fogalmat, ahol a fenntarthatóság és a reziliencia együtt kezelendő. A fenntarthatóságról már évtizedek óta beszélünk, a reziliencia nem került be így a közbeszédbe. Mivel a fenntarthatóság kapcsán rosszul alakulnak az ügyek, így fel kell készülni a pofonra. Előtérbe került a reziliencia fogalma. A reziliencia azon képesség, hogy a komplex rendszer mit kezd a stressz átélésével. A reziliens rendszernek a struktúra és a funkciók megtartására képesnek kell lennie stressz esetén. A fogalmat használják a pszichológiában is: az, aki a gyermekkori stresszt jobban bírja, az reziliensebb felnőtt lesz. A mérnöki tudományban is használják a fogalmat.
A sokkok lehetnek sokfélék: olyan, amiket már ismerünk, előre tudunk róla és fel lehet rá részben készülni, mint egy viharra. De lehet olyan is, amire nem számítottunk, mint a vörösiszap katasztrófa.
S. C. Holling írt először a rezilienciáról: [https://www.zoology.ubc.ca/bdg/pdfs_bdg/2013/Holling%201973.pdf].
Három típusú kihívás lehetséges a rendszerek kapcsán:
1. Az önmagában sem stabil rendszereknél normális tulajdonság az időnkénti stressz (például az áradás), és ez nem okoz összeomlást. A rendszer spontán ingadozása ezesetben néha szükséges a rendszer működéséhez. Ilyen a lucrügymoly esete, mely váratlan időszakonként megeszi a kanadai lucok teljes lombozatát, de enélkül a lucok nem maradnának meg azon a területen. Viszont a kiszámíthatatlanság miatt az erdőgazdaságnak ez a rendszer nem jó. Hogyan reagáljanak rá? Itthon vannak rendszeres árvizek, melyeknek számos hasznos eredménye lenne, de a hazai védekezés nem megfelelő. Olyan állapot elérése lenne a cél, amilyen a gemenci erdőben van. A kilengések néha kellenek a rendszer fennmaradásához, mert ez tartja edzésben. E nélkül baj lenne.
2. A másik típus, amikor a belső sokk olyan változást indukál, melynek az adott rendszer már nem áll ellent. A Balaton esete ilyen például. A mezőgazdaság és a Vörös hadsereg szennyezése sokáig látszólag nem hagyott benne nyomot. Aztán 20 év elteltével két éven belül zöld lett a víz. Elfogyott a reziliencia, a rendszer elérkezett a billenőponthoz, ahol elvesztette strukturáját és funkcióit. A billenőpont elérésével megváltoznak a működés szabályai. Az új állapot lesz a jövőben a stabil állapot és az egész rendszer ennek fenntartására irányul. Az átbillenés könnyebb, mint onnan visszahozni a rendszert.
3. A harmadik típus, amikor ismeretlen külső sokk érkezik, mint amilyen a tiszai cián szennyezés, vagy a vörösiszap katasztrófa volt. Ebből lehet tanulni a jövőre nézve.
Általános reziliencia – ismeretlen sokkok. Van olyan, amire nem lehet felkészülni és nincs tapasztalat arról, mit kell tenni abban a helyzetben.
A reziliencia elvesztése a fenntarthatóság elvi esélyeit veszélyezteti, de mivel a rendszer szabályai nem állandók, így nem lehet előre tudni, hogy mi lesz. A növekedés határaiban jelzett forgatókönyvek ezért a billenőpont után az ismeretlent érintik. Vagy úgy lesz, vagy nem. A játékszabályok a billenőpontnál felborulnak, így erről nem tudhatunk semmit.
A klímának is vannak billenőpontjai, melyet 2008-ban publikáltak. A 12 billenőpontból 2019-re kilenc már a kibillenés határára ért. Ezek megbillenése az egész bolygó rendszerét megbillentheti, viszont nehéz őket előre jelezni. Tudjuk, hogy baj van, de tovább mégsem látunk.
A globális reziliencia területén három fő gond látszik már: éghajlatváltozás, biológiai sokféleség pusztulása, valamint a bio-geokémiai ciklusok megborulása (nitrogén és foszfor szennyezés műtrágyából eredően). Ezek még súlyos problémákat okozhatnak majd.
Ertsey Attila
A Földet mechanikus működésűnek képzeljük el, pedig nem az. A Föld is organizmus, van belső ritmusa. A beavatkozás módszere is jobban tudható így. Az idősorok grafikonjai a jelenig reálisak, a jövő sajnos puszta elképzelés.
Bándi Gyula
Bándi Gyula (Jövő Nemzedékek Szószólója) alapkérdése: Hogyan lehet kicsit jobbítani azt, ami van? Kibillenés esetén hogyan áll helyre a rend? Akkor, ha van reziliencia. Muzslai atya szerint a piac törvényszerűségei nem maguktól olyanok, amilyenek, hanem mi alakítottuk ki őket így. Ne állítsuk tehát be őket úgy, mintha valami objektív dolgok lennének, és ne határoljuk el magunkat a piac hibáitól. A jelenlegi rendszer nem jó, rendszerváltozásra van szükség a fenntartható fejlődés megvalósítása érdekében.
A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia 3. Előrehaladási Jelentése szerint szelektívek a fenntarthatóság érdekében történt beavatkozások, hiányzik a felső politikai szint határozottsága. Van megfelelő intézményrendszer a fenntarthatóság képviseletére, de a végrehajtó hatalomban nem stratégiai szempont a fenntarthatóság. Létezik a fenntartható fejlődési stratégiáért felelős kormányzati részleg, de még nem feltétlen működik jól a megfelelő minisztériumban. A fenntartható fejlődés megvalósulásához szükséges lenne a kisközösségek, családok, egyén szintjéig lemenni és meghatározni a feladatokat; nem feltétlen csak globális szinten gondolkodni. A reziliencia elmélet hangsúlyozza az adaptivitás fontosságát. A rendszerek működéséhez fontos az együttműködés és a közös cselekvés; a dinamikus ökológiai rendszer és játékszabályok. Tudnunk kell, hogy több stabil állapot van és ezek között természetes a mozgás. A reziliencia fontos része minden társadalmi, gazdasági rendszer működését tekintve az előrelátás, az integrált tervezés, valamint a visszacsatolás képessége – idézte Bulla Miklóst.
A mindennapi demokrácia jellemzője, hogy alulról felfelé építkezés van és a rendszer kész és képes szembesülni hibáival. Fontos a többközpontúság, a multimodalitás. A jog önmagában nem elegendő a környezetállapot megóvásának biztosítására.
Pápai nyilatkozatokból is idézett: II. János Pál kifejtette, hogy az embernek a természettel szemben gondnoki szerepe van, nem kizsákmányoló. A világ nem azért van, hogy profitot termeljen nekünk. Fontos lenne a felelősségérzet. XVI. Benedek is kijelentette, hogy felül kell vizsgálni életstílusunkat, és ezzel gyakorlatilag már a paradigmaváltás szükségességére utalt. Ferenc pápa a Laudato Si című enciklikában párbeszédre hívott meg több szinten is (nemzetközi politika, nemzeti és helyi politika, átlátható döntési folyamatok, politika és gazdaság az emberi teljesség érdekében, vallások és tudomány).
Milyen jogi elvek érvényesülése szükséges a reziliencia biztosításához? Integráció, szubszidiaritás (a döntést a leghatékonyabb helyre vinni), elővigyázatosság, együttműködés, tervszerűség, emberi jogok tiszteletben tartása, társadalmi részvétel.
Milyen jogintézményeket kell bevezetni? Hatásvizsgálatok, kockázatelemzés, mérlegelés, kooperatív eszközök, ösztönzési rendszerek, önszabályozási megoldások, ellenőrzés-monitoring-visszacsatolás, folyamatos kiigazítás, komplex rendszerek.
Milyen legyen az államszervezet? Legyen decentralizált, az önkormányzatiság erősítése előnyös; működjön benne konzultáció, átláthatóság, legyenek társulási lehetőségek, működjön a civil szféra.
Katona Klára
Katona Klára (PPKE Jog- és Államtudományi Kar Heller Farkas Közgazdaságtudományi Intézet) megfogalmazott kérdése: Lehet-e erkölcsi választ adni a válság kialakulására? Ha van ilyen válasz és lehet adni, akkor hogyan kapcsolódik a Katolikus Egyház tanításához? A tudományos kérdések válaszainak hátterében is értékek vannak, melyeket tudományos alapon bizonygatnak. Van-e tehát szerepe az etikának a gazdaságban? A sokféle közül mit képvisel a Katolikus Egyház?
A pénzügyi rendszer 2008 előtt azt tükrözte, hogy erős kapcsolat az intézményrendszer fejlettsége és a gazdasági növekedés között. A pénzügyi rendszerben tapasztalható, hogy a tranzakciós költségek csökkentek, hatékony az allokáció, erős likviditás tapasztalható, mely gyorsítja a beruházásokat, ellenőrzik a vállalatokat, csökken a pénzügyi kockázat. Ezeket a tulajdonságokat kutatásokkal igazolták. Aztán jött 2008, és a piac diszfunkciói kerültek elő. Mindennek éppen az ellenkezője vált igazzá. A teljes gazdaság befagyott. A pénzügyi válság világszinten gazdasági válsághoz vezetett.
Mi volt a pénzügyi rendszer szerepe a válság kialakulásában? Az USA államszervezete a liberalizmus elveit hirdette, de fontos volt az amerikai álom megvalósulásának biztosítása, aminek része volt, hogy legyen mindenkinek lakása. Az állam és a FED ennek megvalósulását fontosnak tartotta, így ráerőltette a kereskedelmi bankokra, hogy a nem hitelképesek is kapjanak hitelt. Amikor kezdett előjönni a baj, a tőzsdén terítették szét a kockázatot világszerte. Amikor bedőltek a bankok, finanszírozták őket az adófizetők pénzéből. A bankok jelzálogleveleket bocsátottak ki és árnyék bankrendszert hoztak létre. A hitelminősítők pedig túlértékelték a jelzáloglevelek biztonságát és megtévesztették a befektetőket. A GDP beszakadás után pedig ráadásul az USA stabilabban folytatta a gazdaságát, mint az EU, amit magával rántott.
Felmerül a kérdés, hogy ha nem láttak előre egy ekkora válságot, mire jók akkor a közgazdászok? A válasz az, hogy sokan tudták, hogy baj lesz. Vajon a válság oka a moralitás hiánya volt-e?
Adam Smith elméletében szerepel a homo oeconomicus, mely racionális és önérdek követő. A morál nem játszik szerepet. Friedman szerint a társadalmi haszon maximuma az egyéni érdekek érvényesítésén keresztül érhető el. Mises szerint a vállalkozó a fogyasztó kiszolgálója, azt kell termelnie, amit a fogyasztók akarnak. Ezek az elméletek azt támasztják alá, hogy a vállalat erkölcsön kívüli. Mások szerint viszont a gazdaság igenis morálfüggő. Thaler szerint az ember nem racionális, sok dolog befolyásolja: kapzsiság, korrupció, gyengeség. Ez mind szerepet játszhatott a válság kialakulásában. Stiglitz szerint a láthatatlan kéz pedig ott sincs.
És mit gondol a Katolikus Egyház? Enciklikák sorában bizonyították, hogy a gazdaság nem elkülönült világ, az ember nem csak gazdasági, de társadalmi szereplő is. Teljes ember. A láthatatlan kézbe vetett vakhit romboló hatású. Az egyéni érdekek mellett a közjót is figyelembe kell venni.
Technikai vagy rendszerprobléma okozta a válságot?
Sokan hisszük, hogy a jó intézmények jó megoldásokhoz vezetnek. Fő tényezők a bizalom, a munkamegosztás. Fontos, hogy ne legyen állami túlszabályozás. Óvatos pénzügyi rendszer kell. Kell az erkölcsi tartalom is. A bankok alkalmazottai a bónusz nyereségmaximálása miatt a bonyolult befektetéseket a hozzá nem értő ügyfeleknek adták el. Ez nem véletlen, ez rendszerszintű probléma. A rendszert tehát a közjó felé kell átalakítani.
A piacgazdaság törvényeit betartották-e? Milyen ez a piacgazdaság? És milyen ez a rendszer?
A szegények aránya a piacgazdaság bővülésével párhuzamosan csökkent a világban. De a piacgazdaság törvényeinek betartója és nem betartója között jövedelemegyenlőtlenség alakul ki. A pénzügyi szektor növekedése csak bizonyos szintig jó, utána megnő a pénzügyi kockázat és következik a recesszió.
Az Egyház szerint érvényesülnie kell a szubszidiaritás elvének. A gazdasági tevékenység célja nem lehet kizárólag a nyereség maximalizálása, a társadalmi igazságosságot, a közjót kell szolgálni. A világ mindenkié. Az embert kell középpontba helyezni. A piac az emberek közössége is, nem csak az árucsere helye. Az erkölcsnek és a gazdaságnak együtt kell működnie, a gazdaság céljává a fejlődésnek kell válnia. A morál hiánya mindig gazdasági válsághoz vezet. Az egyház hozzá tud kapcsolódni ezen irányelvekkel a közgazdasági diskurzushoz.
Varga Dénes
Varga Dénes (Build-Communication kft.) szerint a gyakorlati életben az állami beavatkozás lehet jó, vagy rossz. Lehet rosszra törő, ami jót végez (Faust után szabadon), vagy jóra törő és rosszat tevő, vagy jót akaró és jót tevő, vagy rosszat akaró és rosszat tevő. Az építési piac és a mezőgazdaság fejlesztésével elérhető lenne a gazdaság stabilitása, ami segítséget jelentene válság esetén. A GDP-ben a két ágazat együttes részesedése 30% feletti, ami akár 40%-ra is növelhető. A mezőgazdaság nem kiszolgáltatott a külföldnek. De az építőipar nagyon ingadozik a gyakorlatban, így a GDP kiegyenlítésére nem alkalmas. A mostani pár év alatt megvalósult kiugró fejlődést több évre kellett volna eloszlatni. A GDP növekedése egyébként jó, de a lezajlott módon veszélyes.
A válság után az építőipar pangása 2012-ig tartott, amikor a legjobb munkaerő ki is ment az országból, a legtöbben Ausztriába. A gyors fejlődés miatt felpumpálták a létszámot az ágazatban, látszólag minden rendben, de az új létszám már más minőség. A problémát a jó számok eltakarják. A bevándorlásban 2017 és 2018 között az ukrán migráció volt a meghatározó. Be kellett hozni őket, mert nem volt, aki dolgozzon az építőiparban. Ennek számos negatív következménye lett, ami kivédhető lett volna.
A jövedelmek alakulásának vizsgálatából látszik, hogy 2015-ig differenciált volt, majd az alacsony képzettségűek körében, a második legrosszabb jövedelmi kategóriában nőtt jelentősen. Harc folyt a munkaerőért. A lakásprobléma megoldását nem a jövedelem, hanem a jövedelem növekedése jelentette volna. A lakásárak és építési költségek tiszta árnövekedésének ábráján nem látszik meg az ÁFA csökkentés hatása, a lakásárak növekedése elinflálta a hatást. A lakásépítési piacot túlélénkítették. Nem kellett volna elérni, hogy akinek később lett volna célja a továbblépés, az korábban lépjen. Előre hozták a váltási szándékot, de ez a kereslet később hiányozni fog. A hazai piacon a reális egy ’92-es számítás szerint 40 ezer új lakás/év lenne. Ez gazdaságilag is vállalható lett volna, ehhez kellett volna hosszú távon alkalmazkodni és a 2000 óta eltelt 20 év alatt fel is lehetett volna jönni erre a szintre. De már az elején gond volt. A 2009-es válság utáni visszaesés sem csak a válság, hanem a megelőző túlélénkítés következménye is volt. A 2002-es és a 2016-os élénkítés hasonló volt. Lakáscélra nem volt pénz, a keresletet jobban növelték, mint ahogy a kínálat nőtt, a vállalkozások nyereségét finanszírozták. A támogatás elinflálódott az árnövekedés miatt. Kiszorult a lakáscél és nőtt a befektetési cél. Vidéken és városban, meg a fővárosban illetve Pest megyében egyenlőtlen a fejlődés.
Hibák:
• Túlélénkítés
• Méltányolható lakásigény és több lakástulajdon tiltásának hiánya
• 5 százalékos ÁFA
• Túl nagy különbség az egy-, és kétgyermekes családok rovására
• A szakmai és politikai egyetértés elutasítása
• Rövidtávú gondolkodás
• Morális szempontok figyelmen kívül hagyása
• Lakástakarék-pénztárak támogatásának elvonása
• Egykulcsos SZJA
Az egykulcsos adó SZDSZ követelmény volt, gazdasági indoka nincs, csak politikai. Hatása viszont nem jó, de a politikai népszerűtlenség miatt senki nem akarja visszacsinálni. Az ÁFÁ-t 27,5%-ról 20%-ra kellene módosítani. Fontos volna, hogy 18 évesen egy fiatal láthassa, mire számíthat jövedelem, lakás tekintetében hosszabb távon. De ebben a jelenlegi tényezők mentén bizonytalan a helyzet. Itt kellene politikai, társadalmi, szakmai konszenzus. Ebben pedig a kormánypártnak kellene kezdeményezőnek lenni.
Kérdés-Válasz
K: Értelmiségi körökben már jó gondolatok születnek, jó alapelvek vannak. Ezeket társadalmilag széles körben miként lehetne elterjeszteni? A közmédia nem erről beszél, a közgondolkodásban növekedéscentrikus szemléletmód van. Vannak-e eszközök az elterjesztésre?
K: Hol tart a fenntarthatósági vizsgálatok kidolgozása?
Varga Dénes: Az lenne a megoldás, hogy gyakoroljuk a demokráciát. Civil szervezeti módon. Meg kell akadályozni azt, ami nem tetszik. Jelenleg a választókat nem tántorítja el egy adott személy megválasztásától annak negatív cselekedete, ha a nekik tetsző párt színeiben indul. Ezen kellene túllépni. A nem megfelelően viselkedő személyt vissza kell hívatni a küldő által. Nekünk kell dönteni.
Bándi Gyula: A fenntarthatósági vizsgálat egy elég tág vizsgálat lesz, a tervezéshez használnák majd alapnak, nem a későbbi viták esetén. Tulajdonképpen az SKV helyett lenne majd. Például figyelembe venni ez alapján, hogy a barnamezős beruházás jobb, mint a zöldmezős. Az ITM-nél a labda, nem tudni mikorra várható a kidolgozás, bevezetés. A nem növekedésről már a Római Klub jelentése is beszélt. A fogalmak néha átalakulnak és nem azt jelentik már, mint régen. A fenntartható fejlődés például fenntartható növekedés lett, tehát a „jobbá lenni”-ből „többé lenni” lett. Ez nem jó, mert már nem azt jelenti, amit eredetileg.
K: Tulajdonképpen nem növekedés, hanem fejlődés kellene. A reziliencia azt jelenti, hogy sokk esetén okosabban próbálunk alkalmazkodni. Ilyen feladat lenne az elkövetkezendő 30 évet megtervezni.
K: Említi Síklaki István könyvét, az Ajánlás a túléléshez címűt. Síklaki sokat foglalkozott a fenntarthatósággal. Halála előtt közgazdászként eljutott a Szent Korona Tanig. Eszerint a termelőeszközök és a föld a Korona birtokai, nem lehet magántulajdonba adni. Erre kellene alapozni az Alkotmányt, amit nem lenne szabad ilyen sűrűn változtatgatni.
Ertsey válaszként az ábráját vetítette ki. Az egységállamból indult átalakulás olyan váltás volt, mint az Ószövetségből az Újszövetségbe való átmenet. Itt jelenik meg a morál. Mi a kapcsolat a növekedési kényszer és a morál között? A jelenlegi paradigma célja a versenyképesség. A költségcsökkentéshez csökkenteni kell a béreket. A folyamat vége vagy a robotizálás, vagy Kína átveszi újra az irányítást. A pénz mindennek árujelleget kölcsönöz. A munkás is árucikké válik. A tulajdon monopóliuma okozza a felvert árakat. A spekulációs lakásvásárlás ellen egyedül Grespik lépett fel, őt meg mindenki gyengeelméjűnek minősítette. Pedig a tulajdonszerzésnél a hatásokat szemügyre kellene venni.
K: Smith a szabadkereskedelem szószólója volt, a pénzügyi válság ezen a nyomvonalon indult el. Az ökológiai problémák ebbe a keretbe helyezhetők el. Kellene erről is beszélni. Az ökológiai problémák indítója tehát a szabadkereskedelmi rendszer.
Katona Klára válasza: Fontos a szabadkereskedelem kérdésköre, de olyan széles téma, hogy nem fért bele a 20 perces előadásba. A Caritas et Veritate körlevél a szubszidiaritást javasolja megoldásnak.
Ertsey: A Szent Korona Tan a tulajdont érinti. Az angol gazdaságban is a Korona tulajdona a föld, egy intézmény kezeli. Lehet bérelni, de valóban nem tulajdon. Persze az arabok földszerzését ott sem akadályozta meg ez a rendszer. A téma nagyon jó.
Lejegyezte: Hargitai Katalin