“Vadkártyák”: jövőkutatás az OECD és az EEA közös eseményén

Publikálva: 2020. november 3.

Közös szekciókat szervezett 2020 októberében az OECD és az Európai Környezetvédelmi Ügynökség a jövőkutatás (foresight) aktuális kérdéseiről. Az egyik legsikeresebb szekció a vadkártyák kérdését, használatát járta körül. A kérdésnek különös aktualitást ad a COVID19 járvány kérdése…

Az OECD és az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) közös szekcióján is érvényes volt a Chatham House-szabály  (“When a meeting, or part thereof, is held under the Chatham House Rule, participants are free to use the information received, but neither the identity nor the affiliation of the speaker(s), nor that of any other participant, may be revealed.”) Ha egy eseményen a Chatham House-szabály érvényes, akkor az ott kapott információk szabadon felhasználhatóak, de sem az információ forrásának személye, sem kapcsolatai, sem az eseményen résztvevők kiélte nem hozható nyilvánosságra. Éppen ezért az alábbiakban az eseményről úgy számolunk be, hogy még az (egyébként kitűnő) előadó személyét sem említjük meg.

Az ülés nyitó előadásában az előadó úgy fogalmazott, hogy a jövő ott áll mögöttünk, de ha hátrafordulunk, addigra már nem az van ott. A vadkártyák (vad lapok, szerencselapok) fogalmát (wild cards, szerencsekártyák) általában romboló dolgok kapcsán emlegetik:

Az előadó ironikusan úgy fogalmazott, hogy a jövőkutatóknak, ha ilyen dolgok bekövetkeznek, úgy kell tenni, mint ha nem lenne meglepve.

A jövőkutatás állatkertjében („foresight zoo”) sokféle állat van: fekete hattyú, fekete elefánt, rózsaszín elefánt… Az elefánt a szobában egyébként gyakori. A tanácsadást kérő ügyfelek például, mikor felteszik a kérdést, hogy mi befolyásolhatja az ő cégük jövőjét, akkor valami egészen szokatlanra, fenomenálisra számítanak. És meg vannak lepve, mikor azt válaszoljuk, hogy például a demográfiai viszonyok. A demográfiai viszonyok alapvetően befolyásolhatják a jövőnket, vagy egy cég jövőjét. Az elefánt a szobában gyakori. A „fekete hattyú” (black swan) koncepció kicsit másmilyen: ez a dolog ritkaságát emeli ki. Ezek az ismeretlen ismeretlenek („the unknown unknowns”), de ezeknek még az elnevezése is bizonytalan. Tovább lehet szőni a szóképeket: „A legtöbb fekete hattyú a struccpolitika eredménye” (most black swans are the products of ostrich policy).

Mi provokálja a vadkártyákat? A trendek. A nem azonosított trendek, a lopakodó trendek, a hirtelen megváltozó trendek, a trendek együttes hatása (interaction of trends). A Vadkártyák hatása erősebb, ha azokra nem megfelelően, vagy késve reagál a politikai szféra illetve az üzleti szféra. Például az, hogy műanyag kerül a tengerekbe, az nem új jelenség. Az, hogy ettől megváltoznak a légkörzések és a vízáramlatok, az vajon új, az meglepő? Eisenhower szerint vannak a sürgős meg a fontos dolgok. A vadkártyák nem sürgősek, mielőtt megtörténnek. De akkor meg már késő. („Amikor valami sürgős, akkor már túl késő.” Quand il est urgent, c’est déja trop tard. Charles Maurice de Talleyrand 1754-1838)

A trendek mellett az egyes szereplők is provokálhatják a vadkártyákat. Ők azok, akik direkt megszegik a szabályokat (rulebreakers). Ezt tehetik harmadik személyként, eltökéltségből, konokságból, vagy bármilyen más okból. Ilyen lehet egy romboló üzleti modell, egy szerződés megszegése, valamiféle összeesküvés (conspiracy). Példa lehet Julius Caesar, az Al-Kaida, a Ryanair, az Uber, vagy Trump. A közös: kitörnek a szokásos elvárások teréből. Destabilizálják a rendszert. Új opciókat, lehetőségeket teremthetnek. Megváltoztatják a játékszabályokat.

A vadkártyák felhasználhatóak a szakpolitikák megalkotásában, hiszen segítenek megérteni a helyzetünket. Megkönnyítik a képzeletet, sokszor kényszerítenek a szokásostól eltérő gondolkodásra (thinking out of the box). Kitágítják a jövő határait: sokféle lehetséges jövőt leírnak, nem csak a valószínű és várt jövőt. Felkészítenek a legszebb és a legrosszabb esetekre is. Felkészítenek a perspektívánk kialakítására, és a többi szereplő perspektívájára is. Inspirációt adnak további lehetőségek kialakítására. A vadkártyák megfogalmazása igen jelentősen hozzájárulhat a stratégiák megformálásához (például a biztonságpolitika terén). Az egyes stratégiákat és szakpolitikákat előzetesen át lehet gondolni („windtunneling”). A stratégiákat modellezni, akár eljátszani is lehet (strategy wargaming). A vadkártyák összezavarhatják a szakpolitikák alkotóinak meggyőződését!

A feljebbvaló szakemberek általában nyitottak a módszer felé. Ugyanakkor nincsen rendszerszerű módja, hogy ezt hogyan kellene a mindennapok gyakorlatába beleilleszteni (no yet a systematic way to integrate this into their daily work).

A vadkártyák azonosításának problémája: hová nézzünk? Mik a monitorozás megfelelő filterei? Minden rendszerszerű megközelítés kizárhatja a legérdekesebb megjelenő dolgot! Mit nem keresünk, hová nem nézünk soha? A vadkártyák onnan jöhetnek! Lehet, hogy a megfoghatatlan és lehetetlen dolgokat kellene keresnünk? És mindezt hogyan lehet kommunikálni?

A vadkártyák nem mindig rombolóak. Az energia szektorral való együttműködés során világossá vált, hogy ami a jelenlegi rendszert rombolhatja, az támogathatja az energia szektor átalakulását, újjászületését. Vannak tehát pozitív vadkártyák is.

Egy munka kapcsán 2012-13-ban egy Nyugat-európai nemzeti kormány számára elemezték egy felvetődött lehetséges új fertőzés veszélyét. A vizsgálatban felmerült egy SARS vírussal módosult járvány veszélye. A modell szerint a lappangási idő 2-14 nap, a lakosok 10%-a fertőződne meg. A modellezés során az országban kevesebb, mint 10000 halálos áldozatot jósoltak, az egész ügy előfordulását 100 – 1000 évben egyszer tartottak reálisnak. Az illetékes hatóság tehát a veszélyt „túl extrémnek” ítélte („This is too extreme.”), és az ügyet szó szerint feltették a polcra. Ma ezt hívjuk koronavírusnak…

Hogyan győzz meg másokat arról, hogy egy téma fontos, bár kicsi a valószínűsége, és szokatlan jellegű?

A jövő kereke

Célszerű a reakciókat aszerint is átgondolni, hogy

Az egyik hozzászóló szerint a szakpolitikák készítőit a túl sok vadkártya sokkolja, attól megbénulnak. Érdemes azokat előre válogatni: Mi a cél velük, mi a célunk? Új stratégiák kidolgozásakor 12-20 vadkártyát alkalmaztak. Ehhez persze a szakmának előzetesen értékelni és rangsorolni kellett a vadkártyákat, és ez komoly vitákat eredményezett. „A jövő sokkal nyitottabb, mint hisszük.”

Az ausztrál szörfösök azt mondogatják, hogy nem az a cápa okoz bajt, amelyiket látsz. Az fog megharapni, amelyiket nem vettél észre. A veszélyt, amit ismerünk és értünk, jobban tudjuk kezelni. A veszély, amelyet nem ismerünk és nem értünk, az veszélyes. Az igazi fekete hattyú és a fehér hattyú közti különbség, meg az elefántok, a szürke orrszarvúk - ez sok vitának ad forrást.

Egy másik hozzászóló szerint lehet, hogy fekete hattyú nincs is. Ne aggódj feleslegesen. Minden hattyú szürke homályból jön elő.

Egy gyakorlat kapcsán felmerült a kérdés, hogy a vadkártya egyáltalán vad-e? Esetenként nem is egyetlen eseményt ölelt fel, hanem egy fejlődési folyamatot. A vadkártya eredeti definíciója szerint a jó és a rossz is belefér a fogalomba; ahogyan a hirtelen esemény és a hosszú folyamat is.

A gyenge jelek (week signals) jelzik, hogy egy-egy területen vadkártya bekövetkezése várható. A gyenge jelek valóban léteznek, ott vannak; a vadkártya egy kitalált dolog.

Egy résztvevő szerint hasznos, ha a vadkártyákat szokásos időtávba emeljük: 3/6/12/18 hónapos perspektívákba. Ez megfoghatóvá teszi a megfoghatatlant is, és az arra való felkészülést is. Ez különösen értékes a projektek irányba állításakor, illetve a szükséges döntések kicsikarásakor.

Az előadó szerint a vad kártyák kitűnően használhatóak a forgatókönyvek valósabbá tételéhez is.

Az ülésen használt Vadkártya forgatókönyvek (wildcard scenarios) magyar szövege PDF formátumban itt tölthető le.

Menü

Nyitólap

Navigáció