Európa nem fogja teljesíteni 2030-ra kitűzött céljait, ha a következő tíz évben nem lép fel sürgősen annak érdekében, hogy kezelje a biológiai sokféleség riasztó mértékű csökkenését, az éghajlatváltozás növekvő hatásait és a természeti erőforrások túlzott felhasználását. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) legfrissebb környezeti állapotjelentése szerint Európa korábban nem látott mértékű és sürgősségű környezeti kihívásokkal szembesül. A jelentés szerint azonban mindezek ellenére van ok a reményre, mert a közvélemény egyre inkább tisztában van a fenntartható jövőre való áttérés, a technológiai innovációk, a fokozottabb közösségi részvétel, valamint az európai zöld megállapodáshoz hasonló, határozottabb uniós fellépés szükségességével.
Európa nem fogja teljesíteni 2030-ra kitűzött céljait, ha a következő tíz évben nem lép fel sürgősen annak érdekében, hogy kezelje a biológiai sokféleség riasztó mértékű csökkenését, az éghajlatváltozás növekvő hatásait és a természeti erőforrások túlzott felhasználását. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) legfrissebb környezeti állapotjelentése szerint Európa korábban nem látott mértékű és sürgősségű környezeti kihívásokkal szembesül. A jelentés szerint azonban mindezek ellenére van ok a reményre, mert a közvélemény egyre inkább tisztában van a fenntartható jövőre való áttérés, a technológiai innovációk, a fokozottabb közösségi részvétel, valamint az európai zöld megállapodáshoz hasonló, határozottabb uniós fellépés szükségességével.
Hans Bruyninckx, az Európai Környezetvédelmi Ügynökség ügyvezető igazgatója szerint az Európa környezete – állapot és előretekintés 2020 (State and Outlook of the European Environment – SOER 2020) című jelentés kulcsfontosságú pillanatban érkezik. Sürgős fenntarthatósági kihívásokkal szembesülünk, melyek sürgős, rendszerszintű megoldásokat igényelnek, ami világos üzenet a szakpolitikai döntéshozók felé Európában és világszerte. Évszázadunk legfontosabb világméretű kihívása az, hogy hogyan lehetséges fejlődést elérni a társadalmi, gazdasági és környezeti szempontok közt egyensúlyozva.
Ez az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) által kiadott 6. jelentés az európai környezetvédelem helyzetével és kilátásaival kapcsolatban, a 2020-as kiadás pedig jelentős hézagokat azonosít be a környezet állapota és a meglévő rövid- és hosszútávú uniós szakpolitikai célok között. Az állampolgárok elvárása az, hogy egészséges környezetben élhessenek, ennek érdekében pedig főként az uniós és nemzeti szakpolitikák végrehajtására kell összpontosítani.
Mindemellett nemcsak többet kell tennünk, hanem másképp is kell cselekednünk. Az elkövetkező évtizedben a világ környezeti és éghajlati kihívásaira nem adhatjuk ugyanazt a választ, mint az elmúlt 40 évben. Ennek a jelentésnek az a célja, hogy a 2030-as európai szakpolitikákról szóló vitákhoz nyújtson tájékoztatást 2050-ig és az azon túl is. Ezeknek a jövőbeni politikáknak a környezeti és éghajlati kihívásokra adott folyamatban levő megoldásokra kell épülniük – a vívmányokra – reagálva a legfrissebb ismeretekre, ami gyökeresen eltérő szemléletet tesz szükségessé – egyrészt abban a tekintetben, hogy mit kell tennünk, másrészt abban is, hogyan kell azt megtennünk.
Nem lehet eléggé hangsúlyozni, milyen sürgősen kell cselekedni. Az elmúlt 18 hónapban publikálták az IPCC, az IPBES, az IRP és az UNE (Az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) jelentései a 1,5 °C-os globális felmelegedésről, az éghajlatváltozásról és a földterületekről) fontosabb globális tudományos jelentéseit, amelyek mind hasonló üzenetet hordoztak: a jelenlegi irányvonalak alapvetően fenntarthatatlanok, mivel azok összefüggnek egymással és a fő termelési és fogyasztási rendszereinkkel; és az idő is szorít, hogy hiteles válaszokat találjunk a tendencia megfordítására.
Az európai gazdaságot és a modern társadalmi életet alakító központi rendszerekben – különösen az energia-, a mobilitási-, a lakás- és az élelmiszerrendszerekben – végrehajtandó alapvető fenntarthatósági fordulat szükségessége nem újdonság. Valójában erre már a SOER 2010-es és 2015-ös kiadásában is felhívtuk a figyelmet, és az elmúlt években az EU fontos szakpolitikai kezdeményezéseit, mint például a körforgásos és a bio-gazdasági csomagokat, a 2030-ra és 2050-re készülő éghajlat- és energiapolitikát, valamint a jövő kutatási és innovációs programjait is ez a szemlélet hatja át. Mindezeken túl az EU fenntartható finanszírozási kezdeményezése az első a maga nemében, amely súlyos kérdéseket tesz fel a pénzügyi rendszer szerepére vonatkozóan a szükséges piaci változás ösztönzésében.
Egy dolog a szemléletváltás, a változtatások megvalósítása azonban nehezebb ügy. A sok, már létező megoldás és innováció –mind technikai, mind társadalmi – megerősítésére, felgyorsítására, ésszerűsítésére és végrehajtására kell összpontosítani, miközben ösztönözni kell a további kutatásokat és fejlesztéseket is, valamint katalizátorszerepet kell vállalni abban is, hogy megváltozzon az emberek viselkedése, és legfőképpen, meg kell hallgatni a lakosság véleményét, és őket is be kell vonni mindebbe.
A szociális dimenziót nem szabad alábecsülni. Egyértelmű és érthető az igény az igazságos átmenetre, melynek során az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság potenciális vesztesei megkapják a kellő gondoskodást és figyelmet. A rendszerszintű változtatások költségei és előnyei egyenlőtlenül oszlanak el, ahogy azt már a szakpolitikai döntéshozók is felismerték, ugyanakkor megalapozott ismeretekre, az állampolgárok szerepvállalására és hatékony válaszokra van szükség.
Nem mellőzhetjük az európai fiatalokat sem. Egyre hangosabban hallatják a hangjukat és sokkal ambiciózusabb válaszokat követelnek a klímaváltozással és a környezetkárosítással kapcsolatban. Ha a következő évtizedben nem sikerül megváltoztatnunk az aktuális tendenciákat, a jövő iránt érzett aggodalmuk nem lesz alaptalan.
A SOER 2020 nem ad választ az összes komplex kihívásra. Mindazonáltal, ez az EEA mindezidáig legátfogóbb integrált felmérése, és az első is egyben, amely következetesen, a társadalmi szinten, közösen végrehajtott fenntarthatósági fordulatnak az összefüggésében foglalkozik a rendszerszintű kihívásokkal. Az adatokból, az elemzésekből és az uniós szakpolitikából szerzett 25 éves tapasztalatra épít, és az európai tagállamok egyedülálló hálózatának – az Eionetnek az ismereteire.
Megjósolni nem tudjuk, mi vár ránk a jövőben, de befolyásolhatjuk. Meggyőződésünk, hogy ez a jelentés időszerű, megbízható információforrás, amely irányt mutathat az EU jövőbeni környezeti és éghajlati politikájáról szóló megbeszélésekhez, és segíthet az ENSZ Agenda 2030 és a Fenntartható fejlődési célok programjára adott uniós válaszok kialakításában. Európának kell az igazságos és fenntartható világrend, az egészséges környezet kialakítását célzó globális átmenet élére állnia. Az európai zöld megállapodás (European Green Deal) ötletében – amely a legfontosabb prioritásként körvonalazódott a következő Európai Bizottság (2019-2024) szakpolitikai iránymutatásában – megvan a lehetőség arra, hogy elsőrangú keretrendszert biztosítson a cselekvéshez, lehetővé téve az átmenethez szükséges rendszerszemléletet és innovációt, hogy egy olyan jövőt tudjunk teremteni, amelyre mindannyian büszkék lehetünk.
Hans Bruyninckx,
az Európai Környezetvédelmi Ügynökség ügyvezető igazgatója
Már a SOER 2020 jelentés bemutatója előtt többen megkeresték az Ügynökséget az Európai Parlamentből és a Bizottságból is, hogy adjon informális beszámolót a jelentésről. Az Ügynökség kommunikációs csapata már-már parodisztikusan szigorúan törekedett arra, hogy a jelentés bemutatója (2019. december 4.) előtt ne kerüljön ki adat a jelentésről. Még viccelődtek is a tagországok, hogy tulajdonképpen a környezet ügyének milyen jó lenne, ha nemzetközi botrány kerekedne abból, hogy a környezetvédelmi jelentés idő előtt kiszivárgna! Aztán e tagországok szakemberei is meglepődtek azon, hogy valóban milyen nagy érdeklődés kísérte az anyag bemutatóját, milyen éhes mindenki az adatokra, az információkra.
A legutóbbi hasonló átfogó jelentés közzétételekor (2015) nem volt „zöld fordulat”. Most ahhoz képest „forradalmi” a helyzet. Alapvető váltás látszik; az embereknek adat kell. Korábban a környezetvédelem egyfajta magányos harcosnak érezhette magát, aki kivont karddal mindenkivel szemben találhatta magát. Most meg a szakterületek keresik meg a környezetvédelmet, hogy útbaigazítást kapjanak. Az európai politika alapvetően átváltozott: minden szakpolitikának környezet-központúnak kell lennie. Ebben persze biztosan lesznek sikertelenségek, de ahogy a helyzet megváltozásáról egy idősebb szakember fogalmazott a Környezetvédelmi Szolgáltatók ülésén: „Ilyen még nem volt.”
A SOER 2020 jelentés bemutatója nagyon jól volt időzítve: erre fog épülni az új körforgásos gazdaságpolitika , a Biodiverzitás Stratégia megújítása, és a környezetvédelmi cselekvési program megújítása (8EAP) is.
