2018. szeptember 17-18-án Koppenhágában zajlott az EIONET Erdészeti Referencia Központok képviselőinek ülése. Az alábbiakban erről adunk összefoglalót.
Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) Irányító Testülete 2018. június 19-én jóváhagyta az egyes szakterületek információs rendszereivel és szakmai kérdéseivel foglalkozó szakértői hálózat, a Nemzeti Referencia Központok (NRC) új struktúráját. A jóváhagyás keretében létrehozott egy új, az erdészeti témákkal foglalkozó szakértői csoportot (referencia központ hálózatot) is. Az EIONET (Európai Környezeti Információs és Megfigyelő Hálózat) keretében létrehozott új szakértői csoport célja az erdészeti információk hatékonyabb összegyűjtése, az Európai Bizottság erdészeti ágazatot érintő döntéseinek megalapozása, a döntések hatásainak nyomon követése.
Az NRC első ülésének célja a nemzeti képviselők informálása, a célkitűzések, várható feladatok megvitatása, a témával kapcsolatos nemzeti javaslatok összegyűjtése, a közös munka megalapozása és elindítása volt.
A megnyitóban Ronan Uhel és Andrus Meiner (EEA) hangsúlyozták, hogy bár az erdők esetében az EU nem fogadott el közös politikát, ennek ellenére számos EU politika érinti az erdőt, az erdőgazdálkodást (pl. vidékfejlesztés, klímaváltozás, energia stb.). A politikaformálók egyre nagyobb figyelmet fordítanak az erdőkre, az erdők jövőjére, ezért is van szükség az erdőkről, az erdőgazdálkodásról jobb és szélesebb körű információkra.
Az EEA az EU erdészeti stratégiájának 2013. évi elfogadása után kezdett nagyobb figyelmet fordítani az erdőgazdálkodásra. A 2014-2018-as munkaprogramban is megjelenik az erdő, mint különálló témakör, ennek megfelelően a 3 éves, gördülő rendszerű és az egy éves munkatervben is egyre nagyobb hangsúlyt kap az erdők ügye.
Az NRC képviselők a felelős minisztériumból (LT, HU, DE) nemzeti környezetvédelmi ügynökségtől (AU, DK, SRB, TK, CZ, ET, IT, CH), erdészeti szolgálattól/ügynökségtől (PT, SE, FR) a kutatóintézettől (UK, FI, ES, PL), földhivataltól (GR) érkeztek. Az erdészeti ágazatban releváns, aktuális témák:
Peter Loeffler a DG ENV részéről elmondta, hogy az erdészeti politika az EU-ban alapvetően nemzeti kompetencia, azonban folyamatosan növekszik azon EU politikák száma és jelentősége (pl. természetvédelem, klímavédelem, energia stb.), amelyek belemetszenek az erdőgazdálkodást szabályozó, nemzeti politikákba.
Természetvédelem – Natura 2000 területek fele erdő, erdők 20%-a Natura 2000 terület.
Biodiverzitás stratégia – az EU erdők állapota az EEA véleménye szerint a biodiverzitás megőrzése szempontjából nem kielégítő. Jelentősek a LIFE programok és a vidékfejlesztés lépései. A 2021-2027-es időszak tervezése megindult, az erdők továbbra is helyet kaptak benne, mely lehetőséget a nemzeti stratégiai tervekbe kell majd konkrét támogatásokra váltani. Erdőtüzek megelőzése, leküzdése (2017. évi portugál erdőtüzek különösen rámutattak ennek fontosságára – 0,5 millió hektár éget le).
EU szinten összehangolt erdőtűz oltási rendszert és kapacitást fejlesztenek ki. Cél a Bizottság részéről a biogazdaságban rejlő lehetőségek intenzívebb és tudatosabb kihasználása, mivel a források szűkösek; felhasználásuk a korábbinál is körültekintőbben történjen (új stratégia készül).
Az Erdészeti Információs Rendszer (FISE) fejlesztése folyik.
Thais Leray (DG CLIMA) elmondta, hogy a Bizottságon belül két területre koncentrálnak:
Klímapolitika célkitűzései 2030-ig: 40% ÜHG kibocsátás csökkentés, 32,5% energia hatékonyság növelés és 30% megújuló arány. A LULUCF szektorral szembeni elvárás EU szinten a nettó kibocsátás elkerülése. A klímaváltozással kapcsolatos érzékenység felméréséhez további adatokra van szükség EU szinten – az EEA feladata az adatgyűjtés.
Matej Schwartz (Európai Erdők) hangsúlyozta, hogy az Európai Erdők Miniszteri Konferencia közel 30 éves politikai folyamat az erdők védelmében. A nyolcadik konferencia 46 tagországgal 2020-ban Pozsonyban kerül megrendezésre. A szervezet határozatai útmutatóul szolgálnak a fenntartható erdőgazdálkodás fejlesztéséhez Európában. Széles körben elfogadott és alkalmazott a folyamat keretében elfogadott, a fenntartható erdőgazdálkodás minősítését segítő kritérium és indikátor rendszer; erre alapoz a rendszeres állapotjelentés – Az Európai Erdők Állapota – mely fokozatosan összehangolásra kerül az öt évente összeállításra kerülő FAO erdőleltárral. Továbbra is számos nehézséget okoz az egységes definíciók alapján történő, teljes körű adatgyűjtés.
Cristopher Dürr (UNECE és FAO közös osztálya Genfben) elmondta, hogy a jelentéseket az Európai Erdők az UNECE és a FAO együttműködésében készítik. Folyamatosan növekszik az internetes adatbázis iránti érdeklődés, a letöltések száma. További statisztikák: egységes erdészeti szektor kérdőív, fatermék előrejelzés, energetikai célú fafelhasználás, erdészeti termékek (1964. óta).
Andrea Camia beszámolt róla, hogy a DG JRC fő munkaterülete a távérzékelésen és hagyományos adatokon alapuló, komplex elemzések készítése. Fókuszba került az EU biomassza produkciójának felmérése, prognosztizálása, melyhez az erdőleltárak (ENFIN, európai erdőleltárak hálózata) adatait is felhasználták; továbbá a biomassza áramlása az EU-ban. Utóbbi a faanyag láncfelhasználásában rejlő lehetőségek feltárását is segíti. További kutatási terület a mobilizálható és nem mobilizálható fakészletek elkülönítése Európában és a MAES – ökoszisztéma szolgáltatások feltérképezése Európában. A Fafaj előfordulás és eloszlás, károsítások nyomon követése is sokakat érdekel.
Peter Loeffler (Eau de Web) elmondta, hogy az erdészeti információs rendszer (EFIS) létrehozását már egy 1989-es EC rendelet is célul tűzte ki, majd további rendeletek is támogatták. Ennek ellenére a rendszer még most is fejlesztés alatt áll. Két éve a rendszer fejlesztője, a JRC lemondott a további munkáról, így került át az EEA-hoz a további fejlesztés. Finanszírozó a Bizottság. Az EFIS egyaránt szolgálná a politikaformálókat, a kutatókat, és az erdőgazdálkodókat. Főbb komponensek:
Első fázisban, szerényebb adatkör – 2018-ra – összeáll egy alapkínálat (www.https//demo-forests.eea.europa.eu), melyet 2019. februárban terveznek elindítani. 2019 végére teljesen beüzemel, majd fokozatosan és folyamatosan fejlesztik tovább. Fontos iránymutatásokat ad a fejlesztéshez az Állandó Erdészeti Bizottság, a potenciális felhasználókat képviselő szervezetek és a tagországok. (A fejlesztők a biodiverzitás területén rendelkeznek tapasztalatokkal.) Tervezett tartalom:
Az előadás alapján előrevetíthető, hogy rá szeretnék venni az országokat saját adataik folyamatos megújítására, frissítésére, kiegészítésére, ami jelentős kapacitást igényel. A korábbi adatokat a nemzetközi szervezetektől, az EU igazgatóságoktól, a nemzeti erdőleltárakból és a rendelkezésre álló távérzékelési adatokból gyűjtötték össze.
A Bizottság képviselője megerősítette, hogy nem kívánnak új feladatot kreálni; a már meglévő és előírt, vagy rutinszerűen teljesített (pl. FRA, SOEF) adatgyűjtésre kívánnak kizárólagosan alapozni. A rendszer működtetésével kapcsolatos további döntéseket az Állandó Erdészeti Bizottság keretében tervezik megvitatni.
Problémát jelenthet a nem megfelelően harmonizált módszertan alapján gyűjtött adatok összehasonlíthatósága. A harmonizálással a Bizottság nem kíván foglalkozni, a rendelkezésre álló adatokat kívánja felhasználni és közzétenni.
Tobias Longanke az EEA részéről a Copernicus rendszert mutatta be: tTávérzékelésen alapuló földhasználat és tematikus térképezés (20 – 2,5 méteres felbontás). Jól használható, egyre megbízhatóbbak az eredmények, melyeket radar felvételekkel is pontosítanak. A felhasználási lehetőségek kialakításánál a tagállami szakértelemre és javaslatokra is számítanak. Az erdőterületen lezajló változásokat automatikusan, algoritmusok segítségével tervezik elemezni – melyre hazánkban is született már működő megoldás. Hasznos lenne bekapcsolódni az EU fejlesztésekbe, a nagyobb felbontású távérzékelési adatok előnyeinek kihasználása érdekében.
Az ICP Forests képviselője előadásából kitűnt, hogy a légszennyezés erdei ökoszisztémákra gyakorolt hatását felderítő, 1985-ben létrehozott monitoring hálózatnak Magyarország is tagja (42 tagország). A program indításától részt veszünk a közös munkában, melynek az EU légszennyezés csökkentését kitűző, megújított irányelve újabb lendületet adott. A program keretében kidolgozott, egységesített adatgyűjtési módszerek különösen értékessé teszik az adatbázist, mivel a nemzeti adatok jól összehasonlíthatók. A program keretében több, mint három évtizede gyűjtött adatokat a programon kívül is egyre gyakrabban hasznosítják az erdei ökoszisztémák változásainak értékeléséhez (pl. klímaváltozás, biodiverzitás, egészségi állapot stb.), az okok feltárásához.
Nemzeti példák bemutatása
AU: Nem szükséges egyetlen rendszerben összefoglalni az erdészeti információkat. Nagyterületű erdőleltár – régi hagyomány. Távérzékelés fejlesztése – jobban össze kellene hangolni az európai fejlesztéseket. Erdőtervezés is működik.
BG: Két felelős minisztérium (mezőgazdaság, környezetvédelem). Nagyterületű erdőleltár 10 éves ciklussal, felelőse az erdészeti szolgálat.
CH: Nagyterületű erdőleltár 1985-től – erdészeti kutatóintézet készíti. Részletes adatközlés, széles körű lekérdezési lehetőségek. Erdészeti statisztikák – statisztikai hivatalban készülnek. ÜHG kibocsátások leltára. Az erdőgazdálkodás a kantonok felelősségi köre, üzemtervek, biodiverzitás stb.
CZ: Nincs egységes információs rendszer. Nagyterületű erdőleltár.
DE: Két minisztérium (agrár és környezetvédelmi) is felelős az erdőkért, az erdőgazdálkodás szabályozása a tartományok kompetenciája. Nagyterületű erdőleltár 1990-től, harmadik ciklus zajlik. Távérzékelést nem alkalmazzák. Leltár a talajállapot változás követésére (két ciklus volt).
DK: Nagyterületű erdőleltár 2002-től, 2x2 km-es hálózat, mintapontok 1/3-a állandó. Jelentések az EE indikátorokra alapoznak. Nemzetközi jelentéstételek alapja az erdőleltár. Fejlesztés irány a távérzékelés alapú leltár.
ET: Nagyterületű erdőleltár mellett tovább él a hagyományos, erdőrészlet alapú leltár és tervezés. Jelentős előrelépés, hogy a nemzeti adatbázisokat összekötötték, a kormányzati adatokat minden jogosult felhasználó eléri, használhatja.
FI: Nagyterületű erdőleltár – Európában az elsők közt – az eredmények részletes publikálása. Speciális adatbázis a faárakról, előrejelzések. Fakitermelési előrejelzések három változatban – óvatos, szokásos és maximális változatban. Távérzékelés hatékonyabb felhasználása.
FR: Nagyterületű erdőleltár 2005-től, évi 7-10 ezer mintapont. Ökológiai adatok gyűjtésével is kiegészült. Egyedüli átfogó adatgyűjtés az erdőkről.
IT: Nincs átfogó, egységes információs rendszer. Nagyterületű erdőleltár 1995-től, harmadik ciklus. A rendőrségbe beolvadt erdészeti szolgálat készíti. Számos, célorientált információs rendszer (ICP Forests, erdőtűz stb.)
LT: Erdőtulajdonosok adataira alapozott leltár és nagyterületű erdőleltár. PL: Államerdő információs rendszere a meghatározó, számos szolgáltatása nyilvános.
PT: Nagyterületű erdőleltár 2005-től indult, harmadik ciklus. Távérzékelés előtérbe helyezése a jövőben. Kiemelt feladat az erdőtüzek megelőzése, oltása.
SE: Nagyterületű erdőleltár – az egyetem készíti. Nagyobb vállalatoknak saját információs rendszerük van.
SK: Nagyterületű erdőleltár második ciklus. Erdőrészlet szintű leltározás kötelező és külön adatbázist képez.
TK: Az erdészeti igazgatóságon belül, 1981-től külön főosztály az erdészeti információk kezelésére. Rendszer fejlesztés – ORBIS – 2011-2019.
UK: Nincs speciális erdészeti információs rendszere. Erdőleltár, államerdő saját információs rendszere, erdőkárok felmérése, nyomon követése.
Packalen (FI) – DIABOLO 2020.
Az együttműködés célja a nemzeti erdőleltárak további, módszertani fejlesztése, adataik hatékonyabb felhasználása, az adatigények – kiemelten az ÜHG leltárak, biodiverzitás – jobb kielégítése. Nemzeti és nemzetközi szintű adat- és információ igény színvonalasabb kielégítése, a távérzékelésben rejlő lehetőségek korrekt hasznosítása. Munkaterületek: adathiányok pótlása, többforrású erdőleltár, új paraméterek, változások követése, távérzékelés hasznosítása, lehetőségek előrejelzése. A 22 ország, közel 40 szervezetének együttműködésében a NÉBIH Erdészeti Igazgatóság is részt vesz.
Malek (EEA) – együttműködés az Alpok régióval és Kárpátok Egyezménnyel
Az EEA szoros kapcsolatot tart fenn a két egyezmény nemzeti fókuszpontjaival. Nagy természeti értékű erdőterületek indikátorai alapján történő terület minősítések előtérbe helyezése. A Kárpátok Egyezmény keretében konkrét munka folyik a fenntartható erdőgazdálkodás megerősítése érdekében (pl. indikátorok definiálása, őserdők feltérképezése), az Alpok egyezmény kevésbé specifikus az erdészeti kérdések irányában.
Schadauer (AU) – ENFIN (európai nemzeti erdőleltárak hálózata)
Alapítás 2003-ban, 17 taggal, jelenleg 29 ország (HU is) 32 szervezete működik közre. Célkitűzés a módszertanok harmonizálása. Szoros együttműködés az JRC-val – adatszolgáltatási megállapodások. Két COST akció a leltárak bemutatására, harmonizálás, projekciók – a kiadványok megvásárolhatók.
Nemzetközi definíciók hiányosságai miatt elkerülhetetlen a nemzeti definíciók kialakítása, melyeket összhangba/közös nevezőre kell hozni. Az „adat – információ – elemzés – javaslat – döntés” - logikai sorrendet gyakran áthágják, ami zavart eredményez. A konkrét adatok mellett számos egyéb hatás is befolyásolja a döntéseket, melyek könnyen tévútra vezethetik a folyamatokat.
Az ENFIN az EEA tanácsadójaként is működhet a jövőben, célszerűen szabályozott keretek közt, melybe a finanszírozás is beletartozik.
Bozzano (IT) – EUFORGEN (európai erdészeti génmegőrzési program)
Az 1994-ben, az Európai Erdők folyamat keretében alapított program finanszírozását a tagországok biztosítják (HU is tagja). Fontos eleme, hogy a fafajok genetikai diverzitást az országhatároktól függetlenül vizsgálja és segíti annak megőrzését. Nemzeti szabályozás, módszerek összehangolása, egységes elvekre alapozó adatbázis kialakítása (EUFGIS). Jelenleg 100 fafaj és 3200 faállomány adatait tartalmazza az adatbázis. Öt fafaj (erdei fenyő, lucfenyő, bükk, tengerparti fenyő, jegenyefenyő) képviseli a génmegőrzésre kijelölt állományok több mint 50%-át, ami jelzi az európai génmegőrzés aránytalanságait.
Az EEA és az EIONET erdészeti tevékenysége a jövőben
Doris Marquardt (EEA) elmondta, hogy az EEA mezőgazdasági munkaprogramjának kidolgozási menete mintaként szolgálhat az erdészeti munkaprogram kidolgozásához. A folyamatban kulcs szerepet játszanak a NRC-k, miközben a meghatározó felhasználók, a Bizottság, a Parlament, Copa-Cogeca, egyéb EU intézmények és maguk a tagországok is megfogalmazzák javaslataikat, igényeiket. Folyamat: igények, célok, SWOT elemzés, jövőkép, érdekeltek véleményének összegyűjtése, EEA feladata, EIONET és egyéb EU intézmények közreműködése.
Ronan Uhel (EEA) rámutatott az NRC létrehozásának indokaira, melyek lefektetésre kerültek az NRC alapdokumentumában. Szükséges az erdészeti adatokkal foglalkozó területek, intézmények közt átláthatóságot teremteni, az információk hasznosítását átfogóan és hatékonyabban biztosítani az EU fejlődése érdekében, melyhez az NRC munkája alapvetően szükséges. Megalapozott válaszokat kell adni a politikai/gazdasági kérdésekre, amit az EEA feladata előkészíteni. Amennyiben szükséges, meg kell határozni az adathiányokat, azokat pótolni kell. Az adatgyűjtés nem lehet öncélú, meg kell alapoznia a széleskörű elvárásokat összehangoló és a prioritásokat is egyértelműen kialakító döntéseket.
Az EEA összeállítja az erdészeti NRC munkatervét, melynek célja az erdőgazdálkodást is érintő EU politikák támogatása. Az NRC fontos feladata a felhasználásra kerülő adatok minőségének ellenőrzése, szavatolása. Emellett az EEA erdőgazdálkodást, erdőket érintő jelentéseinek véleményezésében is számítanak az NRC-re.
A résztvevők jelezték, hogy a tervezett munkára nem rendelkeznek forrásokkal; nem világos, miként teljesíthetők így a feladatok. Az EEA képviselője válaszában rámutatott, hogy ezeket a kérdéseket a nemzeti koordinációs központokon keresztül indokolt rendezni, az EEA közvetlen, téma orientált támogatást nem tud nyújtani az NRC-nek.