A nettó zéró karbonkibocsátás elérésének kihívásai címmel szervezett műhelybeszélgetést a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács 2021. április 1-én. Az alábbiakban erről adunk rövid összefoglalót.
A 2020. évi XLIV. törvény a klímavédelemről kimondja, hogy Magyarország a 2050. évre eléri a teljes klímasemlegességet. A cél számos kérdést felvet, ezekről szervezett műhelybeszélgetést a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács.
Kőrösi Csaba
Kőrösi Csaba (környezeti fenntarthatóságért felelős igazgató, Köztársasági Elnöki Hivatal) előadásában azzal indított, hogy 2018-as adatok szerint Magyarország üvegházgáz profilja 63,8 millió tonna kibocsátással, és 5,4 millió tonna elnyeléssel jellemezhető. Elvi lehetőségként felmerülhet a kibocsátás külföldre telepítése, ahogyan ez más európai államok esetében igen jelentős, de ez hazánk esetében nem látszik megtörténni (jelenleg zajlik az akkumulátor gyártás és az autógumi gyártás fejlesztése).
A kibocsátást a népesség, a GDP/fő, az energia intenzitás, és a karbon intenzitás szorzata határozza meg. A tényezők szorzó viszonyban vannak: ha bármelyik tényező a duplájára nő, akkor a végeredmény is duplájára ugrik. Ugyanakkor ha bármelyik tényezőt sikerül felére csöükkenteni, akkor a végeredmény is feleződik.
A népesség 2050-ig előrejelzések szerint 10%-kal csökkenni fog. Ugyanakkor a GDP/fő érték növelése a cél: 2050-re a mai dupláját szeretnénk elérni. Az energia intenzitás 2018-ban 217,6kgoe/ezer euro volt. A karbon intenzitás 2018-ban 251g CO2eq/kWH volt. Ez utóbbi két tétel „mozgó tényező”, ez tud lefelé mozogni. A vállalt cél elérése érdekében e kettőnek együtt 18-szoros változást kellene adni.
Hogyan nézhet ki mindez szektoronként? Az alábbi ábra az üvegház gázok 2018-as kibocsátási értékeit mutatja szektoronként, az akkori hazai elnyelő kapacitással (5,4 millió tonna) egybevetve.
Az alábbi ábra az üvegház gázok 2050-re tervezett kibocsátási értékeit mutatja szektoronként, az akkori tervezett hazai elnyelő kapacitással egybevetve. Bár az elnyelési kapacitás a tervek szerint jelentősen nő, a két érték még így sem egyenlő.
2050-ig az áramtermelést kibocsátás-mentessé kell tenni.
A közlekedésben nem elég a hatékonyság növelése: „közlekedési rendszerváltásra” van szükség. A szektornak alapvetően az áram-meghajtás felé kell fordulnia. A megmaradó belső égésű járműveknek bio-alapúnak kellene lenni. Meg kell újítani a teljes háttér-infrastruktúrát, a szervezést, az irányítást.
Az épületek energia-hatékonyságát növelni kell. A meglévő épületek felújítási hatékonyságát igen gyorsan meg kellene kétszerezni, és azt tartani kellene hosszú éveken át.
Az agráriumban jelentős kibocsátás-csökkenésre van szükség. Ez egyfelől a kérődző állatok tartásában, és az alkalmazott technológiák váltásában kell megjelenjen. Ahhoz, hogy az ágazat kibocsátása 70%-kal csökkenjen, más adalékokat és tápanyagokat kell adnunk az állatainknak, a műtrágyázásban más technológiák kellenek, és a géphasználatban a szénalapú üzemanyag-használatról áram használatra kell átállni.
Az elnyelés fokozása érdekében a cél évi 20 ezer hektár fás terület telepítése. Ez igen jelentős. A fenntartható területhasználat elérése érdekében cél, hogy ennek jelentős része utak, vasútak, vízfolyások mentén valósulhasson meg. Ehhez szükséges az út menti kihasználatlan területek, fasorok jogi és szabályozási kérdéseinek rendezése.
Mindezek megvalósításával is figyelembe kell venni, hogy a kibocsátás csökkenés nem lineáris folyamat. Ugyanígy a költségek és a hasznok sem lineárisan jelentkeznek. Mindez be kelljen hogy épüljön a magánéletünkbe és a gazdasági életünkbe is.
Mindezt 2018-as alapokra számolták. A COVID-krízis 2020-ban körülbelül 6%-os üvegházgáz-kibocsátás csökkenést hozott Magyarországon; de ezt aligha tudjuk tartani.
Mezősi András
Mezősi András (kutató főmunkatárs, Corvinus Egyetem Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont) előadásában kiemelte, hogy a Nemzeti Tiszta Fejlődési Stratégia elsősorban az energiaszektorra fókuszált. Három forgatókönyv született.
1. Ölbe Tett Kéz (ÖTK)
E forgatókönyv azt mutatja meg, hogy mi tprténik, ha nem teszünk semmit. Ez valójában a viszonyítási alap. Ez az úgynevezett „BAU” forgatókönyv (business as usual).
2. Halasztott cselekvés (HCs)
E forgatókönyv szerint az intézkecdések egyik apaja az energiaszektor dekarbonizációja. Ennek négy „alapbástyája”: 1. Elektrifikáció, az energiaszektor minden területén, beleértve a közlekedést, az épületeket, illetve az ipari energiafelhasználást is; 2. Hidrogén felhasználás növelése; 3. Karbonmegkötés és felhasználás (CCUS, ez ma még az előadó szerint „gyerekcipőben van”); és 4. Energiahatékonyság az energiaszektor minden szegmensében. A fentiekből következik a jelentős megújuló energiatermelés felfutása (elsősorban szél és PV), amelyhez igen jelentős áramtárolói kapacitás kiépítésére van szükség.
3. Korai cselekvés (KCs)
E forgatókönyv az előzőhöz képest ambiciózusabb 2030-as célokat, szigorúbb korlátokat tűztünk ki. Ez a forgatókönyv az EU célokkal jobb harmóniában van. Itt magasabb a megújuló energiaforrások használatának aránya, a technológiai váltásokat hamarabb kell végrehajtani.
Az üvegházgáz kibocsátás csökkenése az egyes forgatókönyvek szerint más mértékben, és időpontban jelentkezik.
Az energiahordozók használata is eltérő az egyes forgatókönyvek szerint. A szénapapú energiahordozók használata a második és a harmadik forgatókönyv szerint csökken, míg a hidrogén megjelenik, és a villamos energia dominánssá válik.
Az intézkedések költségeinek becslése csak az energiaszektorra fókuszált. A modellezések igazolták az az előzetes feltevést, hogy a Korai Cselekvés forgatókönyv magasabb költségszintet jelent.
Ahogyan Mezősi András elmondta, a Korai Cselekvés Forgatókönyv esetében a hasznok meghaladják a plusz költségeket. Itt figyelembe kell venni egy jelentős GDP növekedést is, valamint a másik forgatókönyvvel szembeni plusz 180 ezer új munkahely létrejöttét. Fentieken túl, az emberek egészsége az egyik legjelentősebb pozitív hozadék, vagy ha úgy tetszik pozitív externália.
A hallgatóság kérdéseire reagálva Kőrösi Csaba elmondta, hogy jelenleg az országban körülbelül 22% az erdősödés mértéke. Ezt 30%-ra szeretnénk felvinni. Ehhez évente mintegy 20 000 hektárt kell fásítani. Ez nem erdő.
Az utak és vasutak menti területek fásításának elsősorban jogi és bürokratikus akadályai vannak, és részben tulajdoni akadályok. Az a cél, hogy ne a mai megszokások alapján képzeljük el 2050-t. Elsősorban jogi és szabályozásbeli kérdés az utak vasutak menti zöldítés. Elsősorban nem pénzügyi probléma, hogy hol mennyi fát telepítünk. Miért hisszük, hogy ez veszélyezteti a közlekedést? Miért gondoljuk, hogy ha kettőnél több tulajdonos van a kérdésben, akkor le kell állnunk?
Ma még domináns a gondolat, hogy legyen egy nagy és erős autóm; nagyobb, mint a szomszédé. A mostani 20-30 éves korosztályban nő azok aránya, akik szolgáltatást vennének, nem autót. A tulajdonviszonyok átalakulhatnak.
Mezősi András mindebben pesszimistább volt: szerinte nincs radikális felfogásbeli változás. A tulajdonviszonyok alapvetően nem változnak. A közlekedési módok között viszont optimista a modellezés: itt lehetséges váltás.
A modellezés során figyelembe vett technológiák sok esetben még nem teljesen meglévőek és elérhetőek. Ezért is van az, hogy vannak lépések, amit csak az idősáv vége felé terveztünk.
Az ETS (Emissions Trading System) árak 5 euróról 40 euróra mentek. A villamos energia szektor kibocsátása felére csökkent pár év alatt. A változások lehetnek radikálisok. Lehetséges ilyenekkel számolni.