A 2020. évi Zöld Civil ON (Zöld Civil ON – Környezet- és Természetvédő Civil Szervezetek Országos Nemtalálkozója https://zoldcivil.hu/orszagos-talalkozo/2020-online/) rendezvényei keretében került sor a „Vadonok és örökerdők: van új remény?” című előadásra. Az alábbiakban ezt foglaljuk össze. A tartalommal nem feltétlenül értünk egyet.
Dr. Gálhidy László előadásában felvázolta néhány fogalom jelentését.
A vadon olyan erdő, ahol változatos a fajösszetétel és korösszetétel is, tehát sokféle fát találunk, illetve fiatalt és idős fákat vegyesen. Az erdődinamikai folyamatok itt önmagukat szabályozzák: nincsen fakitermelés.
A vadonok, a természetes erdők biológiai sokfélesége sokkal magasabb, az ellenálló képessége nagyobb mint a gazdasági hasznosítás alatt álló erdőrészeknek, ültetvényeknek, vagy akár az örökerdőknek. Erdőklíma, széntárolás és turisztikai vonzerő szempontjából ezek az erdők sokkal értékesebbek, fajgazdagságuk is jóval magasabb. Egy mono-kultúrás - például akácos - erdőről ez kevésbé mondható el. Az őserdők széntárolása például duplája a gazdasági erdőkének, melyeknek faanyaga leggyakrabban tűzifaként és papírként hasznosulva hamar visszabocsátja a légkörbe a szenet. „A szén végső tárolására a legjobb hely az erdő.”
Magyarországon kevés olyan erdő van, ahol nincsen fakitermelés, sőt semmiféle fahasználat, ez mindössze néhány százalék Magyarország területéből. Ezek jellemzően nagyon meredek, erózió-veszélyes hegyoldalak, illetve vannak futóhomok-megkötésre szolgáló őserdők és partvédő ártéri „vadon” erdők is.
Kis kitérőként beszélt a Tiszaug melletti tarvágásról is, mely egy ártéri erdőben valósult meg az idei évben kétszer, februárban és augusztusban is, részben illegálisan. Ez ugyan nem volt vadon, de idős erdőt érintett. Itt az árvízvédelem koncepciójához illeszkedik az erdők „kipucolása” a jobb vízlevezetés érdekében… Az idős ártéri erdőket itthon nemigen ismerjük, csak leírásból. Ennek alapján leginkább a trópusi esőerdőkre emlékeztettek. Az ártéri erdők területe hazánkban az eredeti elterjedés (kora-középkor) körülbelül 1%-ára zsugorodott. Ezeken a területeken a fák gyorsan nőnek: kiemelkedően vastag törzsű fák akár 80-100 év alatt is kifejlődhetnek, míg a szárazabb erdei, síkvidéki területeken ehhez akár 200 év is kellhet.
Magyarország egyik jellemző vadona a Csarna-völgy az Észak-Börzsönyben. Itt mintegy 40 éve nem volt beavatkozás. Éppen ezért természetvédelmi fókuszú hasznosítása kiemelten fontos.
A Csarna-völgy kapcsán került szóba, hogy 2020-ban hazánkban elsőként a Hortobágyi Nemzeti Parkban megkezdték az övezeti rendszer bevezetését, melyet már 1996 óta lehetővé tett a Természetvédelmi törvény. A kijelölések révén a magterületek kiemelt védelmet élvezhetnek, ahol például igazi vadonerdők is kialakulhatnak. A WWF reméli, hogy más nemzeti parkban is bevezetik az övezeti rendszert.
A vadonok tehát beavatkozás-mentes területek, jellemzően a nagyobb védett területek mag-területein jönnek létre és maradnak fenn. A gazdálkodási célú területektől puffer-zónák választják el, ahol erdők esetében a szálaló gazdálkodás jellemző. Ez Ausztriában például a lucosok szú kártevése elleni fellépést támogatja a környező erdőgazdálkodók megnyugtatására.
Örökerdő: szálaló jellegű gazdálkodás folyik benne; a favágás egyesével és nem csoportosan történik, nincsen tarvágás, az erdő ökológiai szolgáltatásai folyamatosan biztosítottak. A Pilisi Parkerdő erdőkezelése például – nyilván részben a kirándulók igényeinek kielégítése érdekében örvendetesen ebbe az irányba mozdult el az utóbbi években. Ugyanakkor a példa értékűen igazgatott örök-erdők egy része magántulajdonban van.
Az Erdő törvény (2009. évi XXXVII. tv) 10-es paragrafusába, környezetvédők lobbizásának köszönhetően, ez a megközelítés bekerült; ami a törvény megalkotásakor komoly eredménynek számított. Később (2017-ben) a törvény jelentős módosításra került, szinte új erdőtörvény született a gazdálkodók érdekei szerint, számos védelmi intézkedést gyakorlatilag megszüntetve az állami erdőkben.
A módosítások és új szövegezések felvetették az alaptörvény-ellenességet, és ezt az AJBH beadványa kapcsán idén nyáron az AB meg is állapította, visszaállítva az eredetihez közeli törvényi állapotot. Újra törvényben szabályozottá vált például a ragadozó madarak fészkelő helye körüli védőzónák, vagy a hagyásfák kérdése. A jelenlegi szabályozásban azonban van egy kiskapu, aminek értelmében az örökerdő „átmeneti” erdővel helyettesíthető; ez kompromisszumos megoldásnak tűnik.
Az erdőgazdálkodás témájában élénkebb párbeszéd kellene az erdőgazdálkodók, erdészek és természetvédők között. Már nem különülnek el élesen a természetvédők és az erdészek nézetei, hanem a két gondolkodás egyre inkább összeér, közelít. A klímaváltozással és hazai társadalmi igények változásával ez a párbeszéd új lendületet kaphat. Az EU Biodiverzitás Stratégiában (https://ec.europa.eu/environment/nature/biodiversity/strategy/index_en.htm) is megjelent a „természetközeli erdőgazdálkodás” (close to nature forest management).
A szentélyerdők fogalma az angol „wild sanctuary” (vad szentély, menedékhely, szent hely, védett terület) kifejezésből ered, amelyet az angol nyelvű szakirodalom régóta használ. A fogalmat itthon a WWF kezdte használni – a szakma ezt befogadni látszik.
Szentélyerdők azonosítása szükséges a különleges, idősebb erdők, a beavatkozás-mentes területek azonosítása. Ezek egyes esetekben meglepő helyeken is előfordulhatnak. Ilyen például a Normafa körüli erdőterület is, ahol egy nemrégiben végzett felmérés több mint 700 darab 70 centiméternél nagyobb átmérőjű fát azonosított. Ennek ellenére ezen a területen az utóbbi évek eseményei sajnos egyáltalán nem a védelem irányába mutatnak, pedig ezeket az értékeket érdemes volna megőrizni.
A szentélyerdők, vadonok, örökerdők közösen együtt Magyarországon körülbelül 10 000 hektárt boríthatnak, ez az ország területének körülbelül 5%-a. Ezek azonosítására külön kutatócsoportot kellene felállítani.
Szentélyerdők: többféle kritériumnak való együttes megfelelés Pozitív példaként említésre került, hogy például Pilisborosjenőn a polgármester célul tűzte ki, hogy a település körüli erdő nagyobb borításban megmaradjon, és legyen ebben örökerdő is.