A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács és a Magyar Természetvédők Szövetsége 2017. május 10-én műhelybeszélgetést szervezett, melynek a célja az volt, hogy a készülő 2015-16-os éveket értékelő fenntarthatósági előrehaladási jelentés minél több véleményt tartalmazzon. Az alábbiakban néhány véleményt teszünk közzé Természeti tőke szekcióban elhangzottakból. Az itt feltüntetett vélemények nem feltétlenül egyeznek a Földművelési Minisztérium álláspontjával.
Az EU Közös Agrárpolitikája (KAP) egy ideig zöldülni látszott, de sem nálunk, sem az EU-ban nem folytatódott a folyamat. A mezőgazdasági kutatások mindössze 1%-a köthető csak a biodiverzitás kérdéséhez. Ilyen körülmények között meg kellene keresni azon potenciális tagországokat, akik partnerek lehetnek a reformok ösztönzésében. A reform célja az volt, hogy a közjóért és ne a termelésért kapjanak a gazdák kifizetést, de a javaslat a politikai vitában elvérzett, a tartalom fellazult. Jelenleg pihentetésnek lehet elfogadni azt is, ha hüvelyest (szója, lucerna) vetnek. Ez jelenleg akár 50-70%-on is folyik a „zöld” területeken.
Mivel az EU költségvetésének még mindig a legjelentősebb részét az agrár kifizetések teszik ki, ezért talán a nettó befizetők lehetnek a legjobb együttműködő partnerek, hiszen nekik nem mindegy, hogy mire mennek el a forrásaik.
A minőségi élelmiszer drágább. Ugyanakkor van egy réteg a nemzetközi piacon is, amely hajlandó többet fizetni az egészségesebb termékekért. Kína lakossága például igényes kezd lenni a táplálékára, javult az élelmiszertudatosságuk. Nem kívánnak genetikailag módosított termékeket enni.
A fenntartható fejlődés témakörében nagyobb szerepet kellene kapnia az ökoszisztéma szolgáltatások ügyének. A természet társadalmi jóllétet támogató szerepének koncepcióját kommunikálni kellene.
Jelenleg napi 23-25 ezer tonna lignitet égetünk el Visontán, holott a lignit kiválóan alkalmas volna arra, hogy a szennyvíziszappal turmixolva talajjavító termék legyen belőle, mely nem veszélyes, szagtalan és biztosítja a növényeknek a megfelelő tápanyagokat. A vonatkozó jogszabályokat ennek megfelelően kellene alakítani.
A földművelésügyi tárca foglalkozik a szennyvíziszap talajjavító lehetőségével. Megfelelően tiszta szennyvíziszap esetében lehetőség lesz az erdőtelepítésnél és homokterületeken ilyen célú hasznosításra. A szennyvíziszap eredetileg tele van olyan szennyezéssel (pl. nehézfém), amit biztosan nem semlegesít a lignit, így viszont csak tönkretesszük a talajt, ahová kijuttatjuk.
Erdő és klíma összefüggése kapcsán nagyon elkeserítőek a folyamatok. Az erdőgazdálkodás során még mindig az olcsó lengyel bükköt vetik, holott ötven éves időtávban az prognosztizálható, hogy a Kárpát-medencében a mai Duna-delta éghajlata fog uralkodni, ahol még a sztyepp tölgyes is nehezen él meg.
A genetikai sokféleség feltérképezésére volna szükség, hogy mi bírja majd az éghajlatot. Utána pedig csak az ennek megfelelő fajok ültetését kellene támogatni. Az erdőállomány csökkenésének elkerüléséhez kormányzati intézkedésekre van szükség. A kormányzat felelőssége igen jelentős abban, hogy a támogatási rendszer összhangba kerüljön az éghajlati igényekkel, ehhez alkalmazkodjanak a jogszabályok és komplexen kezeljék a problémát.
Az erdőállomány nagysága és minősége meghatározó a fenntarthatóság szempontjából. 2015-ben még növekedett az erdőállomány és a tendenciák figyelembevételével vélhetően a jövőben is növekedni fog. Természetesen más típusú terület, például a szántók terhére. Az erdősülés jelentősebb része a spontán erdősülés volt. A klímaváltozás ezen a téren valóban nagy probléma.
Vizsgálni kellene a stratégiai kereteket és az ellenhatásokat is. Sokszor előfordul, hogy a klímaváltozásra hivatkozva nem felújítanak egy erdőterületet, hanem letermelik és helyére kiválóan növekedő tájidegen, kevésbé értékes fajt ültetnek. Ezekben a kérdésekben óvatos hozzáállás kellene.
Az erdő minősége ennél nagyobb probléma, mert az hat az ott élő fajokra is. A madarak jó indikátorok. Hiába növekszik az erdők területe, ha a minősége romlik, akkor az ott élő madárfajok száma is csökken. Ugyanakkor az erdők mindenképpen fás területek, ami fenntarthatósági szempontból fontos lehet. Az akácerdő is ökoszisztémát képvisel olyan területen, ahol előtte mondjuk csak homok volt. Sajnos még az ilyen erdők telepítése is csökken.
Előfordul, hogy statisztikailag erdőként nyilvántartott területen lakóövezet alakul. Itt valós erdő igazából nincsen. Fontos lenne tudni, hogy hány ilyen „statisztikai” erdő van a nyilvántartásban és mennyire torzítja az erdőállomány nagyságát.
A főváros területén 700 ezer hektár erdő van, mely jelenleg is folyamatosan csökken. A kompenzáció lehetősége sokszor nyitott, de bizonyos területeken, például a budai hegyek védett részein, nem lehet csereerdő létesítést felajánlani. Persze ahol lehet, ott is nagyon drága, mert magát a területet is meg kell vásárolni és telepíteni is kell rá.
Andrásfalvy Bertalan könyve, „A Duna mente népének ártéri gazdálkodása” sok tanulsággal szolgálhatna a mezőgazdaság, gazdálkodás számára. A lényege, hogy nem a gát a megoldás.
A hazai termőtalaj veszteség adatai sokkolóak. Az erózió (főképp a mostani erős esőzések okán) miatt hektáronként tonnányi termőtalaj tűnhet el. Egy-egy felhőszakadás után akár 50% is lehet a termőtalaj veszteség.
A klasszikus intézményrendszer megrendült a környezetvédelem területén, és a mezőgazdaság, vagy az erdészet területén is. A megmaradt 6 millió hektár erdő és 7 millió hektár termőföld szabályozása, védelme romlik. Az új erdőtörvény is tovább csökkentette a védelmet: 3-500 ezer hektár erdő válik kivehetővé a szabályozás alá eső területből.
Nem értjük a folyamatokat. Kutatásokat kellene indítani, növelni a K+F költségvetéseket pl. a biológiai sokféleséggel kapcsolatos területeken. Ha lesznek jó adatok, azokra lehet majd jó döntéseket alapozni. Például nem tudjuk, hogy a hirtelen hóolvadás, illetve a lezúduló csapadék miatt időlegesen nagyobb kiterjedésű vizes területek hatására növekedett-e a madárállomány? (Összességében a vizes élőhelyek területe csökken.)
Ökológiai gazdálkodás jelenleg 200 ezer hektáron folyik hazánkban. Tavaly 70 ezer hektár növekedés volt. Az ökológiai gazdálkodás fejlődése húzóerőt jelent a feldolgozóipar számára is. Ezek száma is kétszeresére nőtt az elmúlt egy év alatt. A fenntarthatóság javításához növelni kell a biogazdálkodás arányát. Az EU-ban már régen jelentős a növekedés, nálunk még nem indult meg igazán. A szokványos gazdaságokban hiányzik a tudás.
Még mindig a vegyszereket használjuk, nem a módszereken változtatunk. Hazánkban a mezőgazdasági termeléshez rengeteg vegyszert használunk. A patikában ezek a szerek receptkötelesek lennének a hatásaik miatt, de a földekre szabadon ki lehet szórni. A jelenleg felhasznált szerek egyharmada felesleges.
Az ökológiai gazdálkodás áthidaló megoldás lehetne. Kitörési pontot jelenthetne, bár nincs benne a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégiában. Tanulmányok mutatják, hogy ha a méhek elmennek, akkor 5 éven belül az emberek is meghalnak. A talaj is olyan, hogy ha nincs benne a tápérték, ásványi anyag, akkor a zöldségben a gyümölcsben sem lesz benne. Ez a probléma egyre nagyobbá válik.
Az ökológia termelés megélhetést adhat és hozzájárul az egészséges életmódhoz. Ráadásul a madaraknak is kedvező. Kishantoson állítólag a 25 év vegyszermentes gazdálkodás következményeként elszaporodtak a madarak.
Az elektromos vezetékek kiváltása, vagy szigetelése a KEOP keretében történt. Körülbelül 100 km földkábellel váltottak ki lengőkábelt és nagyon sok kilométeren történt szigetelés. A legfontosabb területeken gyakorlatilag megtörtént a védelem: Hortobágy, Kiskunság, Hevesi síkság stb. Ezek sajnos nagyon költséges programok: a földkábelezés több tízmillió, a szigetelés milliós nagyságrendű kiadás kilométerenként. A probléma leginkább a nagytermetű védett fajokat, és nagytermetű ragadozó madarakat érinti.
A biomassza energetikai hasznosítását át kellene gondolni. Van olyan biomassza erőmű, ami 3,5 mrd forintért vásárol 200 ezer tonna kukoricát, szalmát vagy egyéb mezőgazdasági mellékterméket – sok esetben még a határon túlról is. Így az áram áráért 60% plusz támogatást kap az erőmű, mert megújuló energiaforrást használ. De vajon ez a rendszer valójában a fenntarthatóságot szolgálja?
A szemléletformálás „szoft” módszerekkel hatékony, megfelelő ár/érték arányt képvisel. Ugyanakkor a terület kihívásokkal néz szembe: a Természettudományi Múzeumot például be akarják zárni, míg a Mezőgazdasági Múzeum is kinőtte a helyét.
A stratégiákra nehéz hivatkozni; nincs olyan kötőerejük, mint a jogszabályoknak. A hatásvizsgálatok során kellene vizsgálni, hogy az egyes stratégiák mennyiben felelnek meg a fenntartható fejlődésnek. A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégiát elfogadó országgyűlési határozat javasolt kormányzati koordinációt ebben a témában. Sajnos végül nem alakult új szervezet, a feladatot a Közigazgatási Államtitkári Értekezletnek delegálták.
Egy diákközösségben elhangzott kérdésre, hogy mire jó a biológiai sokféleség, az a válasz érkezett, hogy szép. De nem csak a diákok nem értik, hogy mire jó a biológiai sokféleség. Tulajdonképpen a globális társadalom nem érti, hogy miként működik a Föld és mit csinálunk vele. És nem is igazán érdekli őket. Jól mutatja ezt, hogy a hazai 1%-os adófelajánlásnak mindössze 2%-a jut természetvédelemre. A környezet- és természetvédő szervezeteknek el kell gondolkodniuk, miként tudnak bejutni a közbeszédbe, hogyan oldható fel a kommunikációs probléma. Le kellene fordítani szakszövegeinket az emberek nyelvére.
Egyre többet tanulnak a diákok a részletekről, de nem látják az összefüggéseket. Nem értik a természet valós működését. A környezeti, természeti kérdésekkel foglalkozó műsorok száma csökken a televízióban, rádióban A pszichológia azt vizsgálja, mire figyelnek az emberek, mire érzékenyek. Ilyenek a méhek, madarak, lepkék ügyei. A környezet- és természetvédelem is piacképes cuki dolgokat akar eladni, hogy megfogja az embereket. Ugyanakkor el kell mozdulnunk a fajvédelemtől az ökoszisztéma szolgáltatások felé a kommunikáció szintjén is.
A műhelybeszélgetés előadásai itt érhetőek el.