November közepén a Környezeti Digitális Szakpolitikai Mentrendről tartott online előadást Martin Röw és Melanie Stalzenberg-Lindner (German Ministry of Environment). A cél a digitalizáció ember-, és körnezetbaráttá formálása. Az alábbiakban erről adunk rövid összefoglalót.
A digitális technológiák és infrastruktúrák jelentős, és növekvő ökológiai lábnyomot adnak. A digitális szektor hamarosan több CO2 kibocsátásért lehet felelős globálisan, mint az autók. Ugyanakkor a probléma megoldássá változtatható. A digitalizáció egy sor eszközt adhat a fenntartható jövőhöz.
Célozzuk meg együtt a megatrendeket: a digitalizációt és a fenntarthatóságot. Fontos, hogy lássuk az összefüggéseket a digitalizáció lehetőségei és kihívásai-, és az éghajlatváltozás és a fenntarthatóság között. Az, hogy hogyan formáljuk a digitalizációt, meghatározza, hogy jó úton vagyunk-e az éghajlat-semleges és élhető jövő felé.
Mindehhez politikailag is formálni kell a digitalizációt. Hogy a környezet, az éghajlat és a természet hasznára is váljék a digitalizáció, a BMU (Német Környezetvédelmi Minisztérium) kidolgozta a Környezeti Digitális Szakpolitikai Menetrend nevű dokumentumot (Digital Policy Agenda for the Environment https://www.bmu.de/en/digital-policy-agenda-for-the-environment/ ). Ez nem más, mint az intézkedések és a szakpolitikai stratégiák elvi gyűjteménye, amelynek célja a környezeti és a digitális szakpolitikák összehangolása.
A környezetbarát digitalizáció célja a digitalizáció ökológiai lábnyomának csökkentése. Ennek elérése érdekében:
Az átmenet területei (transformation fields): ahol a digitalizáció vezeti a társadalmi-, és környezeti újrarendezést. Négy ilyen átmeneti területet:
1. Ipar 4.0 és a körforgásos gazdaság: az ember és a gépek intelligens, valós időben ellenőrzött rendszerű együttműködése növeli a hatékonyságot és a termelékenységet. Lighthouse projekt: digitális termék-útlevél (digital product passport)
2. Mobilitás: a digitális technológiák nagyszerű lehetőséget adnak a mobilitás megszervezéséhez – új, környezetbarát módon. Lighhouse projekt: verseny a fenntartható mobilitás jövője témakörben (competition ont he future of sustainable mobility)
3. Fenntartható fogyasztás: a fogyasztási lehetőségek formálása a digitális megoldásokkal, így lehetőséget adva a vásárlónak a fenntartható választásra, és formálva a zöldebb digitális piacot. Lighthouse projekt: Digitális Szakpolitikai Menetrend a Fenntartható Fogyasztásért (Digital Policy Agenda for Sustainable Consumption).
Sokan meglepően spontán módon vásárolnak, sokszor még környezetileg elkötelezett emberek, sőt környezeti szakemberek is. A kifejlesztett alkalmazás alternatív termékeket vagy szolgáltatásokat is ajánl a vásárlónak.
4. Természetvédelem, mezőgazdaság és vízigazgatás: a digitális módszerek, mint a módszer felimserés (pattern recognition) és a mesterséges intelligencia, segíthetnek az élőlények fajtáinak felismerésében, számbavételében (észlelés helye, ideje), és a populációk és élőhelyek helyzetének felmérésében. Lighthouse projekt: Biodiverzitás Monitorozó Központok (Monitoring Centres for Biodiversity)
Az „Al „Lighthouse” projekt a környezetet és az éghajlatvédelmet helyezi középpontba.
A német EU elnökség egyik célja, hogy az EU úttörő szerepet érjen el a környezetbarát digitalizáció terén. El kellene kerülni az államokra bomló, határok mentén más és más szabványok szerint működő digitalizációt. Szintén el kellene kerülni az „amerikai típusú” konzumerizmust. Mindennek érdekében cél egyebek mellett az európai adat-tér kialakítása (data space), a digitális termék-útlevél (product pass) kialakítása, az Öko-dizájn Irányelv (Ecodesign Directive)kiterjesztése, és az éghajlat-semleges adatközpontok (climate-neutral data centres) kialakítása.
Mindehhez az is szükséges, hogy a közszféra mellett a magánszektor is hajlandó legyen az adatok megosztására. Egyelőre erre nem nagy a hajlandóság, hiszen az adat pénzt jelent („data is the new oil”).
Az energiahatékonyságot nem lehet utólag a már kész termékekre ráerőszakolni. Ezt már a tervezés legelején figyelembe kell venni, ehhez pedig az kell, hogy az energiahatékonyság szempontjai már a tananyagba beépüljenek.