Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség 2018-as nyári tanfolyamán az Integrált Környezeti Értékelés témakörét járta körül. Az alábbiakban a rendezvényen résztvevő magyar szakértő gondolatait osztjuk meg.
A környezeti gondolkodást meghatározza az ENSZ 2030 Agenda . A fenntartható fejlődés hármas (társadalom, gazdaság és környezet) szempontrendszer jobb kiegyensúlyozására törekszik; iránymutatást ad nem csak a fejlődő országok, de a világ valamennyi térsége számára, hiszen a környezeti kihívások kezelésében egyre nő az egymásrautaltság.
A környezetpolitika jellemzője, hogy a meglévő indikátorkészletet időről-időre felül kell vizsgálni, át kell strukturálni, újabbakkal kell kiegészíteni. Egyrészt az elfogadott 17 célirány, 167 célkitűzés, és 300 indikátor túlságosan laza keretet biztosít az egyeztetésekhez. Másrészt a fenntarthatóságot nem lehet közvetlenül mérni, csupán előre jelezni lehet bizonyos folyamatokat. Az egységes környezetpolitika kialakításához nélkülözhetetlen a környezeti hatásvizsgálatok egyes tagországok közötti eltéréseinek megismerése, a tapasztalatok megvitatása, a célkitűzések összehangolása.
Az új, rendszer-szintű környezeti kihívások újfajta elvárásokat fogalmaznak meg, újfajta együttműködésre van szükség, és újfajta integrált értékelési módszerekre is szükség van. Alapvetően fontos a környezeti szempontok mellett a gazdasági és a társadalmi szempontok figyelembevétele is. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség 2018-as nyári tanfolyamán az integrált értékelési módokról alkotott közös tudásbázis megerősítése volt a cél, amelynek során tisztázódnak a kulcs fogalmak, a koncepciók és a különböző megközelítések. A tanfolyam az EIONET hálózat szakértelmére épül, és a szakmabeliek vibráló együttműködését használja fel.
A program olyan kérdésekre kereste a választ, mint:
Az előadásokat, amelyeknek az Európai Környezetvédelmi Ügynökség koppenhágai irodája adta a helyszínt, csoportmunkák egészítették ki, ahol a különböző nemzeti és nemzetközi szempontok megvitatásra kerültek, a tudástranszfer központi szerepet játszott. Elemzésre kerültek a különböző megközelítési módok és rendszer-dinamikai modellek, az egyszerűsítés és komplexitás problematikája. Javaslatok születtek arra, miként lehetséges egy irányváltás az integrált környezeti hatásvizsgálat felől az integrált fenntarthatósági hatásvizsgálat felé.
A nemzetközi tapasztalatok megvitatása elősegíti a kisméretű szállópor (PM10) csökkentés ágazatközi intézkedési programjáról elemzések hatékonyságának javítását.
Az EEA 2017-es nyári egyeteméről itt olvashat.