Az EIONET örömmel ad hírt olyan jelentésekről is, amelyek tartalmával nem feltétlenül ért egyet, de azt a fenntarthatóság szempontjából hasznos vitaindítónak tartja. Ezért adunk hírt az élelmiszer-rendszerek átalakításáról szóló most megjelent jelentésről (IPES-Food & ETC Group): Hosszú Étel Mozgalom: az élelmiszer-rendszerek átalakítása 2045-ig (A Long Food Movement: Transforming Food Systems by 2045).
2021-ben azok munkáját, akik az igazságos, méltányos és a bolygó határain belül működő élelmiszer-rendszerek kiépítésén dolgoznak, a munkánkat kivágják. Az éghajlatváltozás, a biodiverzitás csökkenése és a termőtalaj termékenységének csökkenése kritikusan károsítja az emberek és a bolygó egészségét, elbizonytalanítja a társadalmakat, és veszélyezteti az élelmiszer-rendszereket szerte a világon. Öt évvel az után, hogy elköteleztük magunkat az éhezés 2030-ig való megszüntetésére, jelentős területeket vesztettünk. Becslések szerint 2019-ben 690 millió ember éhezett, és több mint 2 milliárdan rendszeresen nem juthattak biztonságos, tápláló és elegendő élelemhez. Ez még az előtt volt, hogy a COVID-19 további mintegy 130 millió embert adott az éhezőkhöz, milliókat sodort az éhezés határára, és az élelmiszer- és mezőgazdasági megélhetés egyharmadát tette kockára.
Eközben az élelmiszer-rendszerek és a tágabb világgazdaság hatalmi helye szédítő sebességgel változik. 2008-ban a világ legerősebb vállalatai olajkutakat fúrtak és részvényekkel kereskedtek. Tizenkét évvel később a világ öt cég-titánja mind immateriális adatokkal foglalkozik, és ennek piaci értéke egész kontinensek GDP-jét meghaladja. Az új „biodigital” óriások most a következő lépésre készülnek: ez pedig az adatok és a digitális DNS felszabadítása a világ gyógyszeripara-, élelmiszerpiaca-, és pénzügyi rendszerei számára. A „többszerepűség” (multi-stakeholderism) ) mindenütt jelen van, mivel a vállalatok - érzékelve az előttünk álló társadalmi és környezeti billenőpontokat (tipping points) - a kormányokat, a tudósokat és a maroknyi civil társadalmi szervezetet mesterséges új multilateralizmusba (new multilaterism) igyekeznek bevonni.
Ennek hátterében megvizsgáljuk, hogyan festenek 2045-ben az élelmiszer-rendszerek, ha az agrár szektor megtartja eddigi üzletmenetét (business-as-usualI). Elképzeljük azt is, mi történhet, ha ehelyett a civil társadalom és a társadalmi mozgalmak visszaszerzik a kezdeményezést - a helyi szervezetektől kezdve a nemzetközi civil szervezetekig, a gazdák és halászok csoportjain át a szövetkezetekig és a szakszervezetekig. Megfontoljuk, mit érhet el a „Hosszú Étel Mozgalom” (Long Food Movement): sikerül-e évtizedekkel előre gondolkodni- az ágazatok, mértékrendszerek és stratégiai eltérések ellenére -; lehet-e dolgozni a kormányokkal, lehet-e az alapoktól újragondolni a pénzügyi áramlatokat, a kormányzati rendszereket és az élelmiszer rendszereket?
ELŐRE NÉZVE 2045-RE: A SZOKÁSOS MEZŐGAZDASÁG FOLYTATÁSA – forgatókönyv (LOOKING AHEAD TO 2045: AGRIBUSINESS AS USUAL - scenario)
Először elképzeljük a szokásos módon működő élelmiszer-ellátási rendszert, és azt, hogy az miként alakulhat a következő negyed évszázadban, miközben a vállalatok és a kormányok reagálnak a környezeti összeonlásra, a társadalmi elmozdulásokra, a geopolitikai átalakulásokra, és a rengeteg technológiai lehetőségre. Az erőviszonyok ebben a szcenárióban nagyrészt változatlanok maradnak, és a civil társadalom - szintén beragadva a szokásos üzletmenetbe – ugyan képes válaszooni a napi ügyekre és megakadályozni a legrosszabb túlkapásokat, de alapvetően nem változtathatja meg az irányt.
A 2020-as évek során a digitalizáció, az automatizálás, a szintetikus biológia és a molekuláris technológiák fejlődése ígéretet tesz arra, hogy kiveszi az embert az élelmiszer-rendszerek problémáinak köréből - és az embereket is. Új szereplők azzal érvelnek, hogy a fehérje előállítása a petri-csészékben, a mezőgazdaság irányításának mesterséges intelligenciára bízása, vagy a fogyasztói magatartás láthatatlan eszközökkel való befolyásolása, az új és ultra-feldolgozott élelmiszerek kifejlesztése, vagy éppen a geomérnökség (geoengineering) támogatása az út a rugalmassághoz (és emellett még rendkívül jövedelmezőis). Mivel az éghajlatváltozás, a környezeti összeomlás és a járványok az elkövetkező években pusztítást okoznak az élelmiszer-rendszerekben, ezek az „ezüst-lövedék” megoldások tehetetlennek bizonyulnak a pánikba esett döntéshozók számára. Az élelmiszer-rendszer kulcsait átadják a biodigitális megavállalatoknak, az adatplatformoknak és a magántőke-társaságoknak, amelyek - a szaporodó egyesülési megállapodásnak köszönhetően - a holnap agrár-élelmiszeripari óriásaivá válnak.
Algoritmusokat használnak a bolygó termékeny termőföldjének minden négyzetmétere felderítésére, a kultúrnövényeket és az állatállományokat az itteni felztételekhez igazítják (és módosítják); és az ökoszisztémákat az optimális teljesítmény érdekében az adatok segítségével tervezik. Robot traktorokat és drónokat használnak a permetezéshez és az ellenőrzéshez – mint „a gazdálkodás internetje” (internet of farming things), és mindezt olyan gyorsan terjesztik, ahogyan csak a fizikai és digitális infrastruktúra lehetővé teszi (Trend # 1).
Aggasztja a kormányokat és az élelmiszer-mozgalmakat is, hogy az élelmiszer biztonság a digitális hálózatok és az esetleges adathibák kegyétől függ. Bizonytalan a gazdák helyzete is, akik földjeit „okos városokba” (smart cities) és e-kereskedelmi falukba (e-commerce villages) kényszerítik, vagy visszaminősítik őket valamiféle digitális vadhajtássá. A kínált „éghajlat-intelligens” és „kockázatmentes” jövő azonban sok alacsony és közepes jövedelmű országot meggyőz arról, hogy adja a földet, az erőforrásokat és az adatokat a technológiát szállító és a termés felvásárlását kínáló emberek kezébe. Ennek eredményeként az erős kormányok és zászlóvivő vállalataik képesek a logisztikai láncolatok (ineternet of logistics) segítségével ellenőrizni az erőforrásokat és az élelmiszer ellátást – akár a nagy gazdasági folyosók ellenében is. A korábbi, új piacokat nyitó szabadkereskedelmi megállapodásokkal (Free Trade Agreements, FTAs) ellentétben a 2020-as és 2030-as évek szabadkereskedelmi megállapodásai elsősorban az erőforrásokhoz való hozzáférés biztosítását, a vállalati adatok kiaknázásának jogainak védelmét szolgálják, és a kedvezőtlen szabályozásokat mélyen befagyasztják.
Ahogyan az élelmiszer stratégiai vagyonná válik, új föld-, óceán- és erőforrás-szerzési hullám indul el, és a kereskedelem központjai egyre inkább militarizálódnak (2. trend).
A fogyasztói oldalon az online tevékenységekből gyűjtött adatokat kombinálják a digitális pénztárcák (digital wallets), automatizált étkezési szolgáltatások és más mindennapi tevékenységek során létrehozott metaadatokkal.
Ezen adatforrások összekapcsolása új lehetőségeket nyit az emberek étkezési szokásainak nyomon követésére, mikrocélzására (micro-target) és láthatatlan befolyásolására (invisibly nudge), valamint az étkezési kultúrák átalakítására. Az élelmiszeripar egyre több erőforrást fordít a fenntartható és etikus fogyasztás új látszataira (veneers) – egyre átláthatatlanabb ellátási láncok-, és szédületes kijelentések sűrüjében hagyva a polgárokat (3. trend).
ELŐRE NÉZVE 2045-RE: ÚJSZERŰ CIVIL TÁRSADALOM – forgatókönyv (LOOKING AHEAD TO 2045: CIVIL SOCIETY AS UNUSUAL (scenario)
A környezeti összeomlás, az élelmezésbiztonsági fenyegetések és az új adatközpontú technológiák ösztönzése a következő 25 év reális forgatókönyvének része. De a fentebb leírt eseménysorban semmi sem elkerülhetetlen. A valóságban növekszik a megosztottság a vállalatok között, valamint a cégek, a munkavállalók és a fogyasztók között, mivel az ökoszisztémákat nem lehet megszelídíteni, az embereket nem lehet befolyásolni, a technológiák meghibásodnak, és egyre több környezeti és társadalmi billenőpont (tipping points) rajzolódik ki. Sok múlik azon, hogy a leghatalmasabb vállalatoknak - a sokféleség (multistakeholderism) leple alatt - mennyiben sikerül átvenniük az élelmiszer-rendszer irányításának kormányzását.
Ebben a második forgatókönyvben a civil társadalom ragadja meg a kezdeményezést, és minden eddiginél mélyebb, szélesebb és hatékonyabb együttműködést alakít ki. A Hosszú Étel Mozgalom létrejötte is hosszú volt. A gyarmatosítás elleni folyamatos bennszülött harcoktól a globalizációellenes tüntetésekig, amelyek az élelmiszer-szuverenitás (food sovereignty) fogalmának alapjául szolgáltak, nyilvánvaló, hogy a civil társadalom - formáinak és cselekvési skáláinak sokféleségében - erőteljes változást hozhat létre. A tapasztalatokra visszatekintve négy alapvető összetevőt lehet azonosítani, amelyekre az élelmiszer-mozgalmaknak szüksége lesz az átalakuláshoz a következő negyed-évszázad során: 1) több lépcsőben történő együttműködés; 2) a szövetségek bővítése és a kapcsolatok átszervezése; 3) a hosszú távú elkötelezettség összekapcsolása a jövő jeleinek figyelésével (horizon scanning); és 4) készen állni a változásokra és a bomlasztásra.
Ezek az összetevők bőségesen jelen vannak a mai étel-mozgalmakban, bár ezeket szisztematikusabban kell alkalmazni, mint valaha. Különösen fokoznia kell a civil társadalom elkövetkező negyed évszázad válságaira való készenállását: a „szürke hattyú” eseményekre (bővebben: https://eionet.kormany.hu/vadkartyak-jovokutatas-az-oecd-es-az-eea-kozos-esemenyen - a szerk.), amelyek idejét és részleteit az élelmiszer-mozgalmak nem tudnak előre, de azokra fel tudnak készülni. Ezt a forgatókönyvet az élelmiszerrendszerek reformjának és átalakításának négy egymással összefüggő útján képzeljük el:
1. ÚT: A SOKFÉLESÉGBEN, AZ AGROEKOLÓGIÁBAN, ÉS AZ EMBERI JOGOKBAN GYÖKEREZŐ ÉLLEMISZER-RENDSZER (PATHWAY 1. ROOTING FOOD SYSTEM IN DIVERSITY, AGROECOLOGY, AND HUMAN RIGHTS)
A 2020-as évek folyamán a sokféleségen alapuló élelmiszer-rendszerek memgmutatják ellenálló képességüket a sokkokkal szemben. A helyi piacok tovább terjednek, és a vásárlók döntései az etikus és egészséges étrend felé mutatnak. Az élelmiszer-szuverenitás és az agroökológia körüli egyértelmű konszenzussal a Hosszú Étel Mozgalomnak befogadó folyamatok révén sikerül megvédenie a marginalizálódott emberek jogait, és felerősítve a hangját elősegítette a diverzifikált, agroökológiai rendszereket, és felgyorsította az alternatív piacokat és az étrendi váltásokat.
1. LEHETŐSÉG (Opportunity #1)
Rugalmasság kialakítása a sokféleség és az agroökológia révén. A 2020-as évek során az egászséges termőtalaj, a sokféle termesztett növény-, és állatfaj, és az élénk vizi-, és agro-öskosztsztémák ázsiója megnőtt. Az újszerű termelési rendszerek hatásai egyre könnyebben mérhetőek, és 2030-ra az agroökológiai rendszerek működnek, és több tekintetben is felülmúlják az iparosított mezőgazdaságot. Az őslakos népek és a parasztok továbbra is védik a tájképet; ápolják az elhanyagolt és kihasználatlan növény-, és állatfajokat és vadon élő rokonaikat a közösségi génbankok és az élő gyűjtőhelyek bővítésével. Terjednek a szomszédos gazdák és halászok közötti cserék, és az agroökológiai helyszíni iskolák. A hagyományos ételeket - ideértve klíma változásait és a betegségeket jól tűrő kisebb terményeket is – a társadalmi mozgalmak, a szakácsok, a közbeszerzési tisztviselők és a döntéshozók együttes erőfeszítései újra népszerűsítik. De a fajgazdagságot védő paraszti fortélyok továbbra is támadások tárgya, veszélyeztetve azt, hogy biztosíthassák az élelmiszer-biztonságot 2045-ig. Erősödnek az agroökológia politikai támogatásának támaszai is. A FAO Növény-egyezményére (Plant Treaty) építve a civil társadalom megtárgyalt és elfogadott egy genetikai sokféleségről szóló jegyzőkönyvet, miközben védelmet hozott létre a paraszti kutatásnak, a fajok és magvak cseréjének - akár határokon átnyúlóan is.
2. LEHETŐSÉG (Opportunity #2)
Az emberi jogok, a természeti jogok védelme, valamint az állam és a társadalom közötti szerződés újratárgyalása. A következő negyedszázad megszakítás nélküli válságai és növekvő bizonytalansága minden eddiginél fontosabbá teszi az emberi jogokat, mint az élelmiszer-mozgalmak iránytűjét. A 2020-as években a társadalmi védelem új módjai szaporodnak, a civil társadalom pedig azért küzd, hogy a jogosultságok legyenek átfogóak, de ugyanakkor kerüljenek ki a nagy adatellenőrzések látóteréből. Az élelmiszer-rendszerek „nélkülözhetetlen munkavállalói” újra-elismerése révén nemzeti törvények sora é a nemzetközi szabályozások megerősítése biztosítja a munkajogokat. De ez nem elég: a 2030-as évekre az élelmiszer-mozgalmak felszólítják az államot, hogy védje ajogok és erőforrások (föld, vetőmag, víz, kultúra) elérhetőségét, és hogy védje az emberek által irányított termelést a terjeszkedő agrár-ipari komplexumokkal és az automatizálással szemben. A jogokkal a középpontban a kormányokat rékényszerítik, hogy kössék össze a z új fejlesztési célokat (Agenda 2015) egy új Észak – Dél pénzügyi egyezménnyel. Ezzel párhuzamosan az élelmiszer-mozgalmak számos jogi utat fedeznek fel: megerősítik az állampolgári jogok védőinek támogatását, és erőteljes, több lépést átfogó kampányt indítanak a folyók-, vízválasztók-, ökoszisztémák-, és a bolygó jogainak megteremtése érdekében - biztosítva, hogy ezeket a jogokat nem a közösségek földjükről való elűzésére használják. A 2040-es évekre az ínség, az éhínség, az alultápláltság, a rossz egészségi állapot és a környezet pusztulása bűncselekménynek számít, amelyet az Emberi Jogi Tanács (vagy egy átalakított Nemzetközi Büntetőbíróság) elé lehet terjeszteni.
3. LEHETŐSÉG (Opportunity #3)
A helyi ellátási láncok és az etikus vásárlás felé történő elmozdulás felgyorsítása. A helyi piacok - amelyek a déli országok kistermelőinek és vásárlói körében már régi szokűs – tovább terjednek a COVID-19 nyomán. A 2020-as és 2030-as években - az ellenálló képesség és a rugalmasság önkormányzatoktól és régióktól eredő növekvő támogatásával - a rövid ellátási lánc kezdeményezések kivirágoznak, növekszik a közösségi és háztáji élelmiszer-termelés, fellendülnek a termelői és fogyasztói szövetkezetek. Ezek a tendenciák összekapcsolódnak az etikus, „bio”-, és „helyi” vásárlások robbanásával, valamint a vegetáriánus és a rugalmas (flexiterian) táplálkozás felé történő tartós áttéréssel - amelyet a korábban magas húsfogyasztású (gazdagabb) népességcsoportok lakosságának akár 80%-a is elfogad. 2045-re a világ kisállattartásának-, valamint gyümölcs- és zöldségfogyasztásnak mintegy 25%-át városi gazdaságok és háztájiak biztosítják; további 25%-át helyi elosztóhelyek adják; az élelmiszeripar kínálatának akár a felét is lefedi a „fair trade” minősítési rendszer, amely a parazst termelők ítéletén alapszik. A mezőgazdász gazdák és a társadalmi mozgalmak vállt vállhoz vetve lépnek fel az új hús- és tejtermék-utánzatokkal (meat and dairy mimics) szemben, és sikerül megakadályozniuk e termékek tömeges forgalomba hozatalát a globális piacokon. 2045-re a fogyasztók kifinomult nyilvános adateszközökkel, tényfeltáró, valós költségelszámolási és átláthatósági alkalmazásokkal felfegyverkezve pillanatok alaltt meg tudják különböztetni a régi módon működő üzleti társaságokat („A-corps”) a tartós elkötelezettségeket és vállalati felelősséget felvállaló vállalkozásoktól („B-corps”), és a fenntartható, szövetkezeti vállalkozásoktól („C-corps”).
2. ÚT: A KORMÁNYZATI RENDSZEREK ÁTALAKÍTÁSA (PATHWAY 2. TRANSFORMING GOVERNANCE STRUCTURES)
Az évek során a Hosszú Étel Mozgalom visszavág a multilaterális rendszer vállalati átvétele ellen, és egymaga kikényzseríti a kormányzat alapvető átalakítását. A már-már állandó krízisek árnyékában a civil társadalom sikeresen alkalmazza a kényszerhelyzetre vonatkozó élelmezésbiztonsági rendelkezéseket, amelyek felülírják a kereskedelmi szabályokat és a földrablási szerződéseket (land-grab contracts), és visszaszorítják az agrár-üzleti koncentrációt és a kizárolóag technológiai megoldásokat. Ezeket a lépéseket alátámasztja az élelmiszerpolitikai tanácsok folyamatos terjedése, tanácskozó egyeztetések és egyéb mechanizmusok, amelyek megerősítik a társadalmi mozgalmak részvételét, az őslakosok helyzetét, és a nem kormányzati szervezetek szerepkörét azélelmiszer-rendszer irányításában.
4. LEHETŐSÉG (Opportunity #4)
Az ENSZ agrár-élelmiszeripari működésének felülvizsgálata, megreformálása és átalakítása. A multilaterális intézmények összes hiányossága ellenére az élelmiszer-mozgalmak egységesek abban az elhatározásban, hogy elkerüljék az ENSZ és annak római székhelyű ügynökségei (Rome-based agencies, RBAs) vállalati elfoglalását. Mindez már az ENSZ 2021-es Élelmezési Rendszerek Csúcstalálkozója (2021 UN Food Systems Summit) körüli mozgósításokkor megmutatkozik. A csúcstalálkozó utáni elkerülhetetlen vákum kihasználásával a civil társadalom egyszerre törekszik az RBA széttagolt munkájának újraegyesítésére, és a regionális folyamatok megerősítésére. A 2030-as évekre a civil társadalom megalapozta a reform ügyét az RBA független felülvizsgálata révén, amely eredménytelenséget és torzulásokat tár fel. Támogatást építettek a szimpatzáló kormányok és ENSZ titkárságok között, és felhasználták a növekvő jövő tervezési kapacitásokat a minisztériumi vezetők megválasztásának befolyásolására. Az ennek eredményeként létrejött reformok újraegyesítik a három meglévő RBA-t - a megfiatalított és rendkívül befogadó Élelmezésbiztonsági Bizottság (Committee on World Food Security, CFS) keretein belül, mint tényleges irányító testület vezetése alatt. Összehangolják a CGIAR-t (Consultative Group for International Agricultural Research) a többi ügynökséggel (ezzel gyakorlatilag létrehozva a negyedik RBA-t). Ennél is fontosabb, hogy az új CFS regionális fórumokon keresztül a szakpolitika kialakítását decentralizálják és demokratizálják, amely megkönnyíti az „utak Rómába” párbeszédét. Újjáélesztik az ügynökségek közötti, nem hierarchikus munkacsoportokat, és vezető szerephez juttaják a tanácskozó megbeszéléseket. Ezek a reformok hozzájárulnak a globális szintű tanácskozások (pl. agroökológia, helyi piacok és földterületek) nemzeti szintre juttatásához, globális és nemzeti párbeszédek építéséhez a helyi viszonyokról és tapasztalatokról, valamint áthidalják a szakadékot a civil szervezetek helyi és globális tevékenységei között.
5. LEHETŐSÉG (Opportunity #5)
A vállalatok büntethetetlenségének és a kizűrólag technikai intézkedések visszaszorítása. Az elkövetkező években és évtizedekben az élelmiszer-mozgalmak a nemzeti törvények és egy ENSZ-egyezmény elfogadását szorgalmazzák a veszélyes vagy kudarcot valló technológiák nyomon követésére, szabályozására vagy visszahívására - nem utolsósorban az agrár-üzleti stratégiák középpontjában álló nagy adatrendszerekre vonatkoztatva. A vállalati büntethetetlenséget (corporate impunity) további területeken támadják: a cél egy vállalati hatalmat ellensúlyozó egyezmény; a monopólium-ellenes és verseny-politikai kezdeményezések megerősödnek; a befektetési védelmek kikerülnek a kereskedelmi megállapodások köréből; az agrárvállalkozások ellen pedig több országban adnak be csoportos keresetet.
Az előrehaladás felgyorsítása érdekében az élelmiszer-mozgalmak partnerségeket építenek kiválasztott kormányokkal és barátságos ENSZ-titkárságokkal. A nemzetközi megbeszélések hamar teret engednek a monopólium-ellenes és taxációs megállapodásoknak (taxation agreements), amelyek átterjednek a digitális óriásoktól az összes ágazatra. A 2030-as évekre a tárgyalások eredményeként számos megállapodás és jegyzőkönyv született a vállalati büntethettelenség korlátozására. Noha ezeket a megállapodásokat csak néhány tucat ország ratifikálja, és bár a perek egy részét bíróságon kívül rendezték, mégis ezek együttes hatása (és piaci befolyása) elegendő a globális vállalatok gyakorlatának megváltoztatásához.
6. LEHETŐSÉG (Opportunity #6)
Az élelmiszer-szükséghelyzetekről szóló nemzetközi megállapodás elfogadása. Ahogyan az élelmiszer-szükséghelyzetek a 2020-as években egyre gyakoribbá válnak, a kormányok komolyan veszik a katasztrófák megelőzését. A civil társadalom akciócsoportjai elsöprik a meglévő kereteket, és új terveket dogoznak ki, amelyek az élelmezésbiztonságot a kereskedelmi megállapodások, a felelődlen föld adás-vételek, és más kereksedelmi és szakpolitikai elvek fölé emelik. A 2030-as évekre a mintatörvényeket számos kormány alkalmazza, és amikor egy elhúzódó élelmiszer-válság támad, erős lendülettel fel lehet gyosrítani a nemzetközi tárgyalásokat.
A COVID-19 vakcinákhoz való hozzáférésért folytatott harc emlékei, és a szellemi tulajdonra vonatkozó szabályok által létrehozott akadályok segítik a folyamat támogatottságát növelni. Mivel a WTO megosztott, és a főbb kereskedelmi országok a stratégiai önellátásra összpontosítanak, az egyezmény átmegy, és számos ország és régió olyan jegyzőkönyveket csatol, amelyek felülírják a fennmaradó korlátokat. Az agrárgazdaság megpróbálja visszafordítani a megállapodásokat, de a 2030-as években a civil szervezetek meggyőzik a kormányokat arról, hogy a válság határozatlan, és a sürgősségi intézkedéseknek érvényben kell maradniuk.
7. LEHETŐSÉG (Opportunity #7)
Az élelmiszerpolitika, az élelmiszerpolitikai tanácsok, és az állampolgári részvétel új formáinak kiépítése. Mivel az élelmiszer-mozgalmak nemzetközi szinten fektetnek be energiát, így a városokban és az önkomrányzatokban is megerősítik és terjesztik a demokratikus élelmiszer-politikák terjedését, a tárgyalási párbeszédeket, és a több ágazatot átfogó kormányzási modelleket is, amelyek a 2020-as évek elejére nemzeti szinten egyre erőteljesebbé váltak. Az élelmiszer-mozgalmak az évtized során folyamatos győzelmeket hoznak, felhasználva az önkormányzati hatóságok és a civil társadalmi csoportok tapasztalatait, az úttörő szereplők jól kiépített hálózatait, és a városok és régiók növekvő láthatóságát a nemzetközi éghajlati tárgyalásokon. A 2030-as évekre az új Élelmezésbiztonsági Bizottság (CFS) tanácskozó folyamatai (lásd a 4. Lehetőséget) kapcsolódnak más globális kormányzási terekhez, ami lehetővé teszi a helyi tapasztalatok számára, hogy nemzetközi iránymutatásokat szolgáltassanak az inkluzív élelmiszer-irányítási folyamatok és testületek kialakításához.
3. ÚT: A PÉNZÜGYI FOLYAMATOK ÁTRENDEZÉSE (PATHWAY 3. SHIFTING FINANCIAL FLOWS)
Az éghajlati vészhelyzetek, az élelmiszerekkel kapcsolatos járványok, valamint a technológiai kockázatok és kudarcok kombinációja soha nem látott igényeket vet fel a meglévő pénzügyi áramlások átirányítására. A Hosszú Étel Mozgalom három területre összpontosít: a) „puha” (soft) célok (vagy „alacsonyan függő gyümölcsök”), például adminisztratív és kutatási költségvetési sorok; b) a fő árutámogatások kemény célja; és c) a vállalatok adózatlan „externáliái” és bevételei.
8. LEHETŐSÉG (Opportunity #8)
A kutatási-, fejlesztési-, és technikiai költségvetési sorok átirányítása a fenntartható élelmiszer-rendszerek felé. Az elkövetkező években a civil társadalom olyan finanszírozási lehetőségeket céloz meg, amelyeket nagyobb politikai vita nélkül át lehet csoportosítani. Ezek a FAO-val és az IFAD-mal kezdődnek, ahol a kiadások körülbelül egyharmadát át lehet irányítani intézményen-, illetve költségvetési soron belül – szimpatizáló minisztériumi vezetők és köztisztviselők segítségével. A Nobel-győzelmen felbuzdulva a WFP (World Food Programme) vállalja, hogy növeli helyi fenntartható beszerzését (90% -ot céloz meg legkésőbb 2030-ig). Ezzel párhuzamosan a civil társadalom a kétes segélyek áramlását veszi célba, amelyek támogatják a kereskedelmi missziókat, megkönnyítik a kitermelő külföldi befektetéseket, vagy elősegítik az adományozók geopolitikai céljait (azaz a „kötött segély” maradék formáit). Nagyobb összegeket is megszereznek, ahogyan az élelmiszer-mozgalmak fokozzák a kétoldalú adományozókra nehezedő nyomást, hogy a (dőként déli területekre irányuló) kutatási projekteket átirányítsák az agroökológia irányába; vagy hogy átalakítsák a globális kutatóközpontok (CGIAR) küldetését; és hogy megreformálják a saját mezőgazdasági kutatási programjaikat.
9. LEHETŐSÉG (Opportunity #9)
A főbb árutámogatások reformja. A civil társadalom arra törekszik, hogy az agráripari árutámogatások évi 720 milliárd USD termelői támogatásának minél nagyobb részét átcsoportosítsa a fenntartható élelmiszer-termelésre. Az ágazatközi együttműködésekhez hasonlóan, amelyek néhány évvel ezelőtt kihívást jelentettek a WTO számára, a következő negyedszázadban az élelmiszer-, a kereskedelem-, és az éghajlati mozgalmak összekapcsolódnak a gazdák, a halászok, és az élelmiszeripari dolgozók csoportjaival. Követelik a támogatások reformját, a korrekt árazást, és a létminimumot. Tekintettel a környezeti billenőpontok (tipping points) veszélyeire, az elhízás növekedésére, valamint az ültetvényeken, a halászhajókon és az állattartó telepeken tapasztalható munkaerő-visszaélésekre; ezek az erőfeszítések a 2020-as évek végére meghozzák gyümölcsüket. A vonóhálós hajók üzemanyag támogatása az első a sorban, és ezt követi a kakaó-, a cukor-, a pálma olaj- termelésére-, és az ipari állateledelekre adott kifizetések megvágása. A reformlehetőségek globális szinten is megjelennek, mivel az élelmiszerárak emelkedése és a kereskedelem ingadozása rendszeressé válik. Ugyanazt a nótát húzva, amelyet 2009-ben használtak a CFS újjáélesztésére, a civil szervezetek készek kihasználni a következő globális élelmiszerár-válságot, hogy feltőkésítsék az ENSZ Közös Alapanyag-Alapját (Common Fund for Commodities), és átirányítsák a termékváltás támogatására. A 2030-as évekre maroknyi kétoldalú adományozó és globális alap vezet a beruházások elterelésében az „új zöld forradalomtól” az agroökológia felé.
10. LEHETŐSÉG (Opportunity #10)
A gyenge minőségű étel (junk food) és a vállalatok méltányos megadóztatása. Az agrár-élelmiszeripar-, annak leg-egészségtelenebb termékei-, és a legszennyezőbb hatásai megadóztatásának ügye a következő negyedszázadban erősebbé válik. A mexikói és chilei ócska élelmiszerekkel szembeni sikeres fellépések nyomán az élelmiszer-mozgalmak a 2020-as években harcra kész kampánystratégiákkkal állnak elő, és a világ minden régiójában győzelmet aratnak. Ennek során új adóbevételeket vezetnek be, ezzel csökkentik az agrár-biznisz nyereségét (és ezáltal annak képességét, hogy a közbeszédet diktálja), és hatalmas egészségügyi megtakarításokat eredményeznek. A 2030-as évekre új kapcsolatok jönnek létre a környezeti adóztatási mozgalmakkal, miközben a fogyasztók az alkalmazásokon keresztül láthatják az ipari mezőgazdaság „valódi költségeit”. Az adókból származó bevételek - a CO2, a mérgező anyagok, a műanyag csomagolás, élelmiszer-pazarlás - néha elhanyagolhatóak. De csakúgy, mint a támogatások esetében, az elsőként alkalmazkodók hasonló változásokat indítanak el a kereskedelmi partnereiknél is, a reformok sorát és új globális normát váltva ki. E sikereken felbuzdulva a Hosszú Étel Mozgalom és más ágazatbeli szövetségesei a társasági adó elkerülésére és az adómegkerülésre fordítják figyelmüket, szembesülve az agrár-élelmiszeripari ágazatban jelenleg uralkodó biodigital óriások új típusú visszaéléseivel, meggyőzve sok kormányt, hogy cselekedjen ebben a kérdésben.
4. ÚT: A CIVIL TÁRSADALOM EGYÜTTMŰKÖDÉSI MÓDJAINAK ÚJRAGONDOLÁSA (PATHWAY 4. RETHINKING THE MODALITIES OF CIVIL SOCIETY COLLABORATION)
Az 1-3. Út előmozdítása érdekében a civil társadalomnak minden eddiginél együttműködőbben kell működnie. Ez azt jelenti, hogy navigálni kell a régóta fennálló versengésekben, az eltérő prioritásokban és a finanszírozásért folytatott versenyben. Mégis sok sikeres együttműködési folyamat már utat mutat, és a súlyosbodó társadalmi és környezeti krízisek új lehetőségeket tárnak fel.
11. LEHETŐSÉG (Opportunity #11)
Az ágazatok közötti együttműködés normává tétele. Az étel-mozgalmak keményen dolgoznak az együttműködés különböző akadályainak leküzdésén és az ágazatok közötti stratégiák alkotásának általánossá tételében. A globális kormányzás jövőjének (és a vállalati felvásárlás kockázatának) a veszélyével a 2021-es élelmiszer-ipari csúcstalálkozó (2021 Food Systems Summit) felgyorsítja a civil társadalom konvergenciáját. Amint az élelmiszer-rendszerek digitalizálódnak, az élelmiszer-aktivisták gyorsan tanulnak a digitális igazságosság aktivistáinak küzdelmeiből és fordítva, valamint megkettőzik az együttműködést az éghajlati és a környezeti igazságosság mozgalmaival. A 2030-as évekre a közös céltudatosság arra ösztönözte a civil szervezeteket, alapítványokat és hálózatokat, hogy szinkronizálják naptárukat (az éves igazgatósági üléstől a konferencia menetrendjéig) az ágazatok közötti párbeszédek-, a stratégiai tervezés-, és a társfinanszírozási lehetőségek megkönnyítése érdekében. Fennáll a feszültség a sürgősségi túlélési intézkedések (a szaporodó válságok árnyákában) és a hosszabb távú stratégiák között. 2045-re jelentős előrelépéseket tettek, de a szorosabb együttműködésre való törekvés továbbra is folyamatban lévő munka, és folyamatos tárgyalások tárgyát képezi.
12. LEHETŐSÉG (Opportunity #12)
Új eszközök kifejlesztése a céges áruláncok blokkolásához és a zárt ajtók mögötti tárgyalások meghekkeléséhez. A 2020-as évek elejétől az élelmiszer-mozgalmak kibővítik és megosztják vállalati ellenőrzési tevékenységeiket: először szoros szövetségesekkel működnek együtt, majd gyakorlatilag minden szektor progresszív civil szervezetét elérve. Ahol például az állatállomány bővítése erdőirtáshoz és földterület-kisajátításhoz vezet, ott az őslakos közösségek kapcsolatba lépnek a mezőgazdasági és élelmiszeripari munkásokkal, akiknek szintén problémáik vannak ugyanazzal a céggel. Megkeresik a helyi fogyazstóvédő-, és egészsáégügyi szervezeteket is, így a lánc teljes sorát blokkolni tudják, így biztosítva a megélhetést. A 2030-as évekre az élelmiszer-mozgalmak digitális eszközöket is használnak a fokozott együttműködés érdekében. Az „Agripedia” platform megkönnyíti az árukra, a vállalatokra vagy a kötelezettség-vállalásokra vonatkozó információáramlást; a dokumentum-algoritmusok és a médiaalkalmazások lehetővé teszik a civil társadalom szervezőinek, hogy dekódolják a tárgyalási szövegeket, és azonosítsák, ki vezeti és uralja a tárgyalásokat; és olyan eszközöket fejlesztenek ki, amelyek összekötik az érintett közösségeket és szervezeteket a konferenciatermekkel és a tárgyalási szövegekkel - a városházáktól az ENSZ-gyűlésekig.
13. LEHETŐSÉG (Opportunity #13)
Új partnerségek építése az élelmiszer-rendszer átalakítás negyed-századának finanszírozására. Ahogyan az agrár-biznisz gyorsan kiépíti az algoritmus-, és adat alapú élelmiszer-rendszereket, és átlépi a bolygó tűrőképességének határait, világossá válik, hogy az élelmiszer-mozgalmak nyeresége túl kicsi és túl kései lehet. A filantró-kapitalisták és a klepto-filantrópok visszatratására az élelmiszer-mozgalmak megkeresik a kétoldalú adományozókat és progresszív alapítványokat, hogy együtt találják ki az együttműködés és az elszámoltathatóság új formáit. Ennek eredményeként a 2030-as évekre a szövetségessé váló támogatók a rövid távú projekt-támogatásokról az ötéves finanszírozási ciklusokra állnak át, finanszírozásukat legalább 10 évente megduplázzák, és nyitottak kísérleti, spekulatív, szektorközi és felkészültség-építő kezdeményezésekre. A legfontosabb, hogy készek arra, hogy pénzüket és befolyásukat nagyobb pénzügyi elmozdulások és politikai változások katalizálására használják fel.
KÖVETKEZTETÉSEK (CONCLUSIONS)
Nyilvánvaló, hogy az agro-biznisz által vezérelt jövő nem lesz képes visszavezetni a bolygót és élelmiszer-rendszereit a biztonságos működési térbe, és valójában továbbra is féktelen egyenlőtlenségeket generál, mélyíti a megélhetési stresszt és az élelmezés bizonytalanságát, és káros környezeti hatásokat okoz.
Ezzel szemben a civil társadalom által vezetett élelmiszer-rendszer átalakítás négy útja 4 billió USD-t csoportosathat át az ipartól az élelmiszer-szuverenitásra és az agroökológiára, megszüntetheti az élelmiszer-rendszerek üvegházgáz-kibocsátásának 75%-át, és megszámolhatatlan előnyökkel járhat embermilliárdok életében és megélhetésében a következő 25 évben.
Mindazonáltal a Hosszú Étel Mozgalom számos kockázatot, kihívást és ismeretlt hoz civil társadalmi csoportok számára. Először is bizonytalan lehetőségekkel és nem számszerűsíthető átalakulási költségekkel jár (vagyis a mindennapi kampányok idő- és erőforrásvesztesége). Másodszor, a könyörtelen lobbizás és az átláthatatlan kormányzati és kormányközi folyamatok kombinációja azt jelenti, hogy a győzelmek mindig átmenetiek. Harmadszor, minden stratégia, beleértve az itt leírtakat is, az együttműködések lehetőségét is kockáztatja. Végül, miközben a régi módokon igyekszünk javítani az agro-biznisz eredményeket, még ezek a stratégiák sem biztos, hogy elegendőek ahhoz, hogy az emberiség visszatérjen a biztonságos működéshez. Ebben az összefüggésben érthető, hogy a civil társadalmi szervezetek erőforrásokat teremthetnek a túlélésért és a válságkezelésért folytatott küzdelemre.
De a Hosszú Étel Mozgalom esete továbbra is meggyőző. Nem igényel rövid távú stratégiákat a földrablások elleni védekezésre, amelyet el kell cserélni egy új nemzetközi egyezmény kampányai ellen. Ehelyett a Hosszú Étel Mozgalom arra hívja fel a civil társadalmi csoportokat, hogy több célt és cselekvést építsenek egy 25 éves ütemtervbe, és ezt a nagyobb képet tartsák szem előtt széles körű kampányokban, potenciálisan gyors környezeti és társadalmi széthullásokban, és a céges agebdák apályában. A példátlan fenyegetések és a fordulópontok (tipping points) jelen helyzetében a kockázat nem vállalása a kudarc biztosítását jelenti.
A civil társadalom képes átalakítani önmagát, és erre szükség is van. A történelem azt mutatja, hogy ha szükség vagy alkalom adódik, az emberek szinte egyik napról a másikra alkalmazkodni tudnak. A háborúk, az embargók, a puccsok és a természeti csapások átalakíthatják a termelési és fogyasztási szokásokat, és új kommunikációs és együttműködési hálózatokat hozhatnak létre. És az óriási változások, amelyekkkel a társadalom reagált a COVID-19-re, és amelyek egy évvel korábban még egészen valótlannak tűntek, megmutatták, hogy holnap bármi lehetséges.