November 16-án tartották a MAGYAR FENNTARTHATÓSÁGI CSÚCS 2016 konferenciát. Az alábbi beszámoló ott készült, a teljesség igénye nélkül.
Juhász Árpád
Juhász Árpád geológus előadásában bemutatta, hogy a közel-keleti válság kialakulásában szerepe volt a környezeti hatásoknak is. A környezeti hatások jellemzően nem hozhatóak konkrét és egyenes-ági kapcsolatba az okozatokkal, tehát a direkt kijelentésekkel óvatosan kell bánni.
Szíria az öntözés révén évezredek óta termékeny vidék (több mint 165 duzzasztógát van); az elmúlt időszakban a vízviszonyok megváltoztak. Az öntözéshez a felszín alatti vízkészleteket is felhasználták, ami a talajvízszint csökkenését okozta. A mintegy másfél millió földműves kénytelen volt elhagyni földjét, és ez egyfajta migrációt indított – kezdetben az állam határain belül. A nagyobb városokban megjelenő, munkát kereső tömegek olyan társadalmi gondokat okoztak, ami politikai problémákhoz vezetett.
Kerekes Sándor
Kerekes Sándor egyetemi tanár előadása a közgazdaságtan filozófiai hátterét boncolgatta. A kapitalizmus kialakulásának és fejlődésének elemzése után a professzor úr azt állította, hogy a fő kérdés a javak egyenletesebb elosztása. Montesquieu munkájára is hivatkozott, aki szerint a demokrácia nem más, mint a javak „nem túl egyenlőtlen” eloszlása. Ahogy Kerekes professzor mondta, ökológiai szempontból nem ártana a Földnek, ha kicsit drágábbak lennének a dolgok. Hozzátette, hogy szeretetből kellene többet fogyasztani.
Ürge-Vorsatz Diána
Ürge-Vorsatz Diána az IPCC WGIII alelnöke hangsúlyozta, hogy Az éghajlatváltozás már nem lehet kérdéses: itt van, és itt vannak a hatásai is. „Már nem cuki jegesmacikról és az unokáinkról van szó, hanem az ivóvizünkről és az ennivalónkról.” Magyarországon 2016 februárjában 6 C fokkal volt melegebb, mint az 1951-1980 közötti februári adatokból számolt átlag.
Ma az éghajlat változása a legtöbb gazdasági veszteséget a fejlett országokban okozza. Ugyanakkor a legtöbb áldozatot a fejlődő országokban szedi, de „nem biztos, hogy ez így fog maradni”.
Kaliforniában a jómódban élő emberek már nem locsolják a kertjeiket, mert köztük „ciki” lett az, hogy ők a gyepet locsolják, míg mások szomjaznak. A kertek barnák, és ebből szlogen is lett: „Brown is the new green.” Locsolni drága, különösen ott, ahol a tengervizet kell erre alkalmassá tenni: a Dubai – Abu Dabi pálmasor locsolására napi egy millió USA dollárt költenek…
Az éghajlati egyezmény aláírása előzőleg politikailag annyira valószínűtlen volt, hogy arra a szakemberek úgy hivatkoznak, hogy „a párizsi csoda”. Eleve az, hogy 150 államfő egy tető alatt legyen – erre korábban a történelemben még nem volt példa.
Miért másfél fok?
Felmerül a kérdés, hogy miért másfél foknál maximalizálja az egyezmény az elfogadható hőmérséklet növekedést? A válasz az, hogy a tudományos vizsgálatok szerint e körül a hőmérséklet növekedés körül jelentős változások vannak, amit billenő pontoknak is fordítanak. A korallzátonyok élővilága másfél foknál még talán megmarad. Két fokos melegedéskor erre aligha van remény.
Hasonló módon az európai mediterrán térségben 1,5 fok hőmérsékletnövekedésnél 7-8%-kal csökken az éves csapadék mennyisége. Ugyanez 2fokos melegedéskor már 18%-os csapadékcsökkenés.
A hőmérséklet növekedésével összefüggésben emelkedik a tenger szintje, de nem lineáris az összefüggés. Körülbelül másfél Celsius fokos melegedés után a vízszint emelkedése megugrik.
A migráció kérdése összefügg az éghajlat változásával, de az összefüggés itt sem egyenesen arányos. A lakhely váltásra azok képesebbek, akik kevésbé vannak kitéve az éghajlatváltozás veszélyeinek.
Persze kérdés, hogy a másfél fokos hőmérséklet-növekedés elérhető-e. „Lehet, hogy nem lehet, de meg kell próbálni” – mondta Ürge-Vorsatz Diána. Elvileg lehetséges az, hogy ha a döntéshozók felismerik a téma jelentőségét, akkor radikális döntésekkel hirtelen jelentős változásokat érjünk el. Ahogyan fogalmazott: „Lehet fékezni, de nagy fékezésnél beütjük a fejünket. Idejében kell fékezni kezdeni.”
László Ervin
László Ervin, a Római Klub tagja, a Budapest Klub alapító elnöke azzal kezdte beszédét, hogy a fenntarthatóság elemzésekor tisztázni kell, hogy mit akarunk fenntartani? Egyre több ember érzi a változás szükségét, egyfajta „változásmánia” érezhető. De az irány nem látszik. Mit akarunk fenntartani? Azt, ami van? Azt a rendszert, amivel fenntartjuk a jelenlegi helyzetet?
A világ összetett, tehát úgy működik, mint egy élő rendszer. Koherens: minden rész mindennel összefügg. Az összetett rendszereknek három féle állapota lehetséges.
Mi kell ez utóbbihoz? Az, hogy a részek egymással érzékeny kapcsolatban legyenek, és reagáljanak a külvilág változásaira is. Ez a szuperkoherencia. „Akár felfogjuk, akár nem, akár mérjük, akár nem, a világ állandó összhatásokban van. Ezt a régi kultúrák a régi tradíciók érezték: hogy a természet egységes és mi ennek a részei vagyunk.” Az ősi népek ezért tudták fenntartható módon kezelni a természetet.
A gond az, hogy az ember az utóbbi száz – százötven évben ebből a rendszerből kivált. A külső koherenciát igyekszünk leválasztani magunkról. A mechanikus, Newton-i fizika, és az arra épülő tudomány egyik alapja, hogy a világból egy-egy részt kiveszünk, és azzal foglalkozunk. A modern, technológiailag fejlett világ embere úgy kezeli a világot, mintha egy mechanikus rendszer lenne, a newtoni törvények alapján, amiből ki tudunk venni egy részt, és azt kezeljük, „nem figyelve arra, ez milyen ez hatással van a többi részére. Tehát egy felbonthatatlan rendszert bontunk fel.”
Egy-egy területet körülkerítünk, és azzal foglalkozunk. A kertünkben locsolunk, gondozzuk a növényeket – a szemetet kirakjuk a kapu elé. Vagy azt mondjuk, hogy ez az én cégem, ez az én vállalatom, engem ez érdekel. Ez az én országom, itt a határa, engem az EU nem érdekel, kiválunk, ez a brexit. Vagy: ez az én családom, az én országom, az én országom, én csak ezért vagyok felelős. Falakat építek köré, mert az hoz megoldást.
Nem hoz megoldást. Ezt az ökológusok már felismerték. Csak a külvilággal együtt vagyunk fenntarthatóak. Egy kiragadott egység már a definícióból fakadóan is fenntarthatatlan.
A kapcsolatok szétzúzása nem csak fizikai, hanem a kvantum kapcsolatok megsemmisítését is jelenti. A tudatunk össze van kötve. De a gyakorlat az, hogy akinek jól megy, az kizárja azt, akinek nem megy jól. Kis egységek egymással harcolnak. Harcolunk. Itt utazunk együtt ezen a Földnek nevezett űrhajón, ahol már minden teret belaktunk, és azon harcolunk, hogy kinek legyen itt jobb. Erőszakos a világ. A tét az, hogy kiírtjuk-e magunkat erről a bolygóról.
A fenntarthatóság érdekében az egységes rendszerek újraalkotása a cél, a szuperkoherencia. a holisztikus, összetett gondolkodás (one-ness) visszaállítása a cél. És a feltétel nélküli szeretet („unconditioned love”). Amely az emberiség gondolkodásának történelmében nagyrészt dominált – minden kultúrában. „Ez a filozófia már életfeltétel lett.”
De ne várjuk, hogy e cél mögé a nagypolitika felsorakozzon. Ezt önmagától nem fogja megtenni. Ebben az üzleti világnak, a privát szférának szerepe van. Az tud mozogni, és van hatalma. A dolog már régen tudjuk, nem a versenyről szól. Persze van tápláléklánc, igen. De a tápláléklánc természetes szereplői a rendszert, amiben élünk, nem rongálják. Csak azon belül van harc. Egység kell, „egylevés”, holisztikus gondolkodás. Az a tudat, hogy részei vagyunk egy nagyobb egységnek. Visszatérés az évezredes gondolkodásmódhoz. Erre a gondolkodásra van szükség az üzleti világban is. A politika világa csak később fog változni.
„Én nem vagyok sem pesszimista, sem optimista. Az optimista azt mondja, hogy ez a legjobb világ, ami csak lehet. A pesszimista meg az, aki nagyon fél attól, hogy optimistának igaza van. Én nem vagyok sem pesszimista, sem optimista.”
„Posszibilistának lehet csak lenni.”
„Posszibilistának lehet csak lenni.” A lehetőségek után menni. Bennünk van valami, azt hiszem, mondjuk így, isteni szikra, lehet nevezni sokféleképpen. Van bennünk egy ösztön, az összefogásért, az egység irányába. Ezt a típusú motivációt kellene fejleszteni, és az üzleti világban is alkalmazni. Hogy a szervezetek és vezetőik tudatosítsák, hogy egy nagyobb egész részei, és ennek felelősségteljes szereplőiként működnek.
Hetesi Zsolt
Hetesi Zsolt elmondta, hogy körülbelül ezer évvel ezelőtt a mai Magyarország területének 70-80%-át erdők borították, az Alföldet is. A megfelelő mezőgazdasági technikákkal a szántóföldek szerves anyag tartalma az általános 2%-ról 9%-ra növelhető. Ez azt is jelenti, hogy a légkör CO2 tartalmának 40%-a megköthető. Ha például az agrár-erdészetet kombináljuk az ökológiai gazdálkodással, akkor a füves rétek jelenleg általános évi kétszeri kaszálását háromszorira lehet növelni – főként a páracsapda jelenség révén.
Farkas István
Farkas István, az MTVSZ ügyvezető elnöke egyebek mellett elmondta, hogy a világ biológiai kapacitását az ökológiai lábnyom már messze túlhaladta. Ugyanakkor az ökológiai lábnyom változtatható. Egyes szakemberek szerint egy-egy társadalom fejlettsége kifejezhető az ökológiai lábnyom alakulásával is.
Farkas István azt is elmondta, hogy a magyar kormány különböző intézkedésekkel a nemzetközi kereskedelmi láncok kiskereskedelem rovására való térnyerését megállította. Ez egyértelműen jelentős lépés a fenntarthatóság felé is. Ugyanakkor a folyamatot, ami egy nemzetközi folyamat, visszafordítani még nem sikerült.
Farkas István szerint a fenntarthatatlan társadalmat mechanizmusok termelik bővítetten újra – ezért az ezeket a mechanizmusokat létrehozó és fenntartó intézmények lecserélésre van szükség. Ezek:
Mint csaknem minden előadó a nap folyamán, ő is kitért az értékek és értékrendek szükséges átalakításáról. Mint mondta, téves az emberi elme határtalanságáról szóló nézet, bár ezt is jelentheti Prométheusz, illetve a bibliai tudás fájának története. Farkas bibliai utalással zárta előadását: „Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet” (Mt 5.5)
További információ: