2019. novemberében tartották az EIONET tengerügyi szakértői workshop-ját. Az alábbiakban erről számolunk be.
2019. novemberében tartották az EIONET tengerügyi szakértői workshop-ját. Az alábbiakban erről számolunk be.
Stéphane Isoard bemutatta az EEA tengerügyi ütemterve (Marine Roadmap) végrehajtásának helyzetét. Előadásában kitért az EEA működését befolyásoló szakpolitikai és jogszabályi háttérre (releváns EU-irányelvek és politikák), valamint az új politikai környezetre (új Európai Parlament és Európai Bizottság, a 2020 utáni többéves pénzügyi keret elfogadása, több stratégia és politika, valamint az EEA többéves munkatervének 2020. évben esedékes lezárása). Külön kiemelte az olyan kedvező fejleményeket, mint a zöld pártok erősödése az Európai Parlamentben, az új Bizottság határozott zöld irányultsága, valamint a fenntarthatóság irányába tett határozott lépéseket sürgető civil mozgalmak erősödése. Bemutatta az EEA víz- és tengerügyi csoportjának tevékenységét, majd részletesen ismertette az EEA 2016-2020 közötti tengerügyi ütemtervét. Az ütemtervben kitűzött célok időarányosan teljesültek. Az elkészült és készülő, egymásra épülő dokumentumok fő célja, hogy előkészítsék az európai tengerek helyzetéről szóló új jelentés 2022. évre tervezett megjelenését. (A legutóbbi ilyen jelentés 2015-ben látott napvilágot.) Az eredmények értékelése mellett bemutatásra került az EEA új, 2020-2025. évi tengerügyi ütemtervének tervezete is.
Ángel Borja (AZTI, Spanyolország) bemutatta a Belső, Partmenti és Tengervizek Európai Témaközpontja (European Topic Centre on Inland, Coastal and Marine waters - ETC/ICM) tevékenységét, különös tekintettel a 2019. évi akcióterv végrehajtására. Ismertette az EEA tengerekkel kapcsolatos indikátorainak (pl. idegenhonos fajok száma, klorofillkoncentráció, tengeri biodiverzitás) alakulását, valamint a negatív trendek megfordításához szükséges feladatokat. Hangsúlyozta, hogy a tengerekkel kapcsolatos gazdasági tevékenységek egyre bővülnek, ami fokozódó környezeti terhelést jelent. Ennek a kezelése ökoszisztéma-alapú kezelést igényel, különös figyelemmel a szárazföldi és tengeri ökoszisztémák kapcsolatára, amelynek felmérésére az EEA pilot programok indítását tervezi.
Az előadások megvitatása során a résztvevők a felmérésekkel kapcsolatban az európai regionális tengerekkel foglalkozó csoportokkal folytatott együttműködésről, illetve az EEA által készített jelentések hozzáférhetőségéről érdeklődtek. Kérdésekre válaszolva az EEA képviselői elmondták, hogy az elvégzett felmérések az antropogén terhelések által érintett területeket térképezték fel, a hatások mértékét azonban nem vizsgálták. Megállapítható, hogy az eredmények nem mondanak ellent egyik regionális tengeri konvenció eredményeinek sem. A jelentések kapcsán elmondták, hogy a jelentések egy része technikai jelentés volt, amelyek nem mentek át EEA konzultáción. Megjegyezték, hogy a jövőben csökkenteni akarják a korábbihoz hasonló nagy publikációk számát, inkább rövid, néhány oldalas összefoglalók publikálását tervezik, amelyeket a tapasztalatok alapján az érdekelt felek jobban tudnak használni.
Camino Liquete (COM) Skype-előadásában a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv (MSFD) végrehajtásának helyzetéről számolt be. Bemutatta az új európai Zöld Megállapodáshoz kapcsolódó stratégiákat, a tagállami tengervédelmi stratégiák kialakításának menetét, valamint az eredetileg 2019-re tervezett bizottsági végrehajtási jelentés elkészítésének állását, amely várhatóan némi késéssel, 2020. első negyedévében fog megjelenni. Felhívta a figyelmet a 2020 márciusában megrendezendő, a tengerek és óceánok biodiverzitásának megőrzéséről szóló magas szintű konferenciára is, amelyen a tagállamok aktív részvételére is számítanak.
Irene del Barrio (EEA) arról számolt be, milyen módon segíti az EEA az Európai Bizottságot az MSFD-vel kapcsolatos adatszolgáltatás terén. Bemutatta az online elérhető iránymutatásokat, vázlatokat, definíciókat, jelentéseket és adatbázisokat, illetve ezek elérhetőségét. Felhívta a figyelmet arra, hogy a tagállamok fele még nem adott le jelentést.
Johnny Reker (EEA) a Marine Messages II. c. kiadvány előkészítéséről számolt be. A Marine Messages I. 2014-ben jelent meg, valamennyire kényszerhelyzetben. Az MSFD-vel kapcsolatos első körös adatszolgáltatás eredményeiről az EEA-nak kellett volna összefoglaló jelentést készítenie, azonban a rendkívül alacsony válaszadási százalék miatt nem volt idő egy rendes jelentés összeállítására. Emiatt csak egy rövid, 30 oldalas kiadványt készítettek, amely összefoglalta az európai tengerek helyzetét és hasznosítását, sürgetve a gazdasági tevékenységek (közlekedés, halászat, energiatermelés, turizmus) hatékonyabb koordinációját a tengeri ökoszisztémák fenntarthatósága érdekében. 10 alapvető, és 30 alacsonyabb szintű üzenetet fogalmaztak meg. Az újabb kiadás célja, hogy a most rendelkezésre álló információk alapján aktuális képet adjon az európai tengerek ökoszisztémáinak állapotáról, értékelje a hatályos tengervédelmi stratégiák eredményességét, és szakpolitikai javaslatokat adjon a jövőbeli stratégiák kialakításához. Több tagország (DE, NL) hiányolta a tematikus felmérések bemutatását a domumentumban, illetve javasolta az EEA-nak, hogy a jövőben jelezzen vissza a tagállami megjegyzések elfogadásáról vagy visszautasításáról, különben a tagállamok úgy érezhetik, hogy az észrevételeiket nem veszik figyelembe. Az EEA egyetértett az információcsere javításának fontosságával.
Tobias Lung (EEA) az Európa környezete — Helyzetkép és kilátások 2020-ban c. jelentés tengerekről szóló 6. fejezetének előkészítéséről számolt be. Az előkészítés 4 évet vett igénybe, és az EEA tengeri ütemterve szerinti számos dokumentumra támaszkodott. Az EIONET-konzultációk keretében igen változatos észrevételeket kaptak, amelyek összességében hozzájárultak a dokumentum minőségének javításához. Nagymértékben erősítették az elemzések megbízhatóságát az EIONET adatszolgáltatásai, pl. a tengeri védett területekre vonatkozóan.
Monika Peterlin (EEA) részletesen bemutatta az EEA tengeri indikátorait (a halak eloszlásának változásai, az óceán elsavasodása, a tengeri halállományok állapota, veszélyes szennyezők a tengeri élőlényekben, tápanyagok és klorofill koncentrációja az átmeneti, partmenti és tengeri vizekben, oxigénkoncentráció csökkenése, idegenhonos élőlények és megjelenési útjaik, tengeri védett területek, tengeri szemét). Ezek alapján a tengerpolitikát az esetek többségében környezetvédelmi szempontból hatékonynak értékelte, annek ellenére, hogy egyes problémák továbbra is fennállnak. Egyes területeken (Földközi- és Fekete-tenger, Vizcayai-öböl, Makaronézia) az adatszolgáltatás minősége is javítandó.
Az előadó több kérdést is feltett a résztvevőknek:
A hozzászóló tagállamok közül sokan (SI, SE, NL, DE) kifogásolta az adatszolgáltatások bonyolultságát, illetve azt, hogy több különböző szervezetnek (EMODnet, regionális tengeri konvenciók, EEA, ICES) is kell jelenteniük eltérő formátumban. A különböző adatbázisok miatt gyakran a különböző szervezetek közötti adatcsere is késedelmet szenved. Többen támogatnák egy olyan adatszolgáltatási rendszer kiépítését, ahol a tagállami adatbázisokból az egyes szervezetek számítógépei automatikusan kérdeznék le az adatokat. Ezt a megoldást az EEA is támogatná, de ehhez olyan tagállami rendszerek kellenek, amelyek ezt lehetővé teszik. A pH és CO2-mérési adatokkal kapcsolatban a tagállami képviselőknek nem volt naprakész információjuk arról, hogyan gyűjtik, és kiknek jelentik ezeket. Az indikátorok komplexitásával kapcsolatban a hozzászólók kompromisszumos javaslatot támogattak, azaz hogy az indikátorok álljanak egy rövid, tömör, jól kommunikálható leírásból, és egy hozzá csatolt részletesebb, leíró, technikai jellegű kifejtésből.
A vita után a tagállamok (EL, UK, NL, IT, BIH, PT, TR, SI, PL) számoltak be az adatszolgáltatás és a jó ökológiai állapot, illetve az EEA tengeri ütemtervének végrehajtása terén elért előrehaladásukról, illetve egyéb aktualitásokról.
Matteo Mattiuzzi (EEA) részletesen bemutatta a parti zóna Copernicus földfigyelő rendszer segítségével megkezdett térképezését, amely várhatóan 2020 végéig fog tartani. Az előadást a jelenlevők nagy érdeklődéssel fogadták. Többen javasolták, hogy a jelenleg demonstrációs céllal különböző színnel jelölt elemeket (szorosan vett parti zóna, épített elemek,, tagállamok által javasolt kiemelt fontosságú elemek, 5 m tszf. övezet) a jövőben sem kellene összemosni, mivel így nagyobb a térkép információtartalma. DE különösen érdeklődött a térképezett partmenti állandó struktúrák iránt, mivel az ezekre vonatkozó adatokat nekik számos különböző hatóságtól kell beszerezniük, így számukra a térkép nagy segítséget jelentene. Az előadó elmondta, hogy a jelenlegi anyag még csak a feltérképezni kívánt területek lehatárolását tartalmazza, maga a térképezés még nem történt meg, de ha kész lesz, akkor természetesen a tagállami képviselők is hozzáférhetnek.
Karina von Schuckmann (Mercator Ocean International) a tengeri környezet megfigyelését végző Copernicus szolgálat (CMEMS) termékeit ismertette, valamint azt, hogyan segíthetik ezek a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv (MSFD) végrehajtását (pl. alrégiók jobb definiálása). A CMEMS számos olyan paraméterről gyűjt adatokat, amelyek az MSFD környezetminőségi mutatóihoz is kapcsolódnak. Így pl. a klorofill-a mérési adatai a „tengeri táplálékláncok” és az „eutrofizáció” mutatók számára egyaránt relevánsak, a tengerfenéki oxigénkoncentrációk a „tengerfenék épsége” mutatóhoz szolgáltatnak adatokat, a tengeráramlatokra vonatkozó mérések a „hidrográfiai feltételek”, a „szennyező anyagok koncentrációja” és a „tengeri hulladék” mutatók számára, a sókoncentrációra és a hullámzásra vonatkozó mérések pedig a „hidrográfiai feltételek” és az „energia és víz alatti zaj” mutatók számára adnak háttérinformációkat. Bemutatta a CMEMS 2015 óta működő honlapját, ahonnan elérhető és letölthető a CMEMS 164 db óceánokkal kapcsolatos informatikai terméke. Az előadással kapcsolatban az EEA munkatársai több kritikát is megfogalmaztak, így pl. hogy az alrégiók definiálására nincs szükség, azokat az MSFD megfelelően meghatározza, viszont a részterületek megalapozottabb körülhatárolására valóban szükség lehet. Többen megkérdőjelezték, mennyiben járul hozzá a tengeri áramlatok vizsgálata az MSFD végrehajtásának monitorozásához, de az előadó szerint az áramlatok ismerete segíthet pl. a bekerülő hulladék vagy szennyeő anyagok terjedésének modellezésében és a tisztítási, ártalmatlanítási intézkedések megtervezésében.
Kees Borst (NL) számolt be a JMP-EUNOSAT projekt keretében az Északi-tengeren végzett közös eutrofizálódás-monitorozási (klorofill-térképezési) program tapasztalatairól.
Stéphane Isoard, Mustafa Aydin és Cécile Roddier-Quefelec (EEA) az óceáni gazdálkodással kapcsolatos partnerségekről tartottak előadást. Stéphane Isoard a téma szakpolitikai és stratégiai összefüggéseit mutatta be, illetve az EU szerepvállalását az Agenda 2030 és az SDG 14 megvalósításában. Ezt követően Mustafa Aydin a Fekete-tengerrel kapcsolatos partnerségekről beszélt. Elmondta, hogy az EU nem részes fele a Fekete-tenger szennyezés elleni védelméről szóló 1992. évi bukaresti egyezménynek, de együttműködési megállapodást kötött a Fekete-tengeri Bizottsággal, ami lehetővé teszi az adatcserét. Ugyanakkor a Fekete-tengeri Bizottság adatgyűjtési kapacitása korlátozott, ezért az EEA minden egyéb lehetőséget (pl. EMBLAS projekt) kihasznál az adatgyűjtés javítására. Végül Cécile Roddier-Quefelec az EEA földközi-tengeri együttműködéseit ismertette (pl. szoros együttműködés a Barcelonai Egyezmény keretében), amelyek hozzájárulnak az EU környezetvédelmi céljainak a szomszédos országokban történő előmozdításához, illetve felhívta a figyelmet a 2019 végi és 2020-as főbb eseményekre, pl. a 2020 májusában Máltán tartandó, Kék Gazdaságról szóló miniszteri konferenciára. Az előadás végén Stéphane Isoard arról érdeklődött, van-e tudomása a tagállamoknak olyan nemzeti összefoglaló dokumentumról, amely az SDG 14 végrehajtásával kapcsolatos nemzeti tevékenységeket mutatná be. DE jelezte, hogy tud róla, hogy náluk létezik ilyen összefoglaló, de nem véleményezték.
Szó esett a tagállamokkal való együttműködés javításáról is. SI az információcsere gyengeségét tette szóvá. Mustafa Aydin megjegyezte, hogy a tagállamokkal megvan az információcsere, de sokszor gondot okoz, hogy a különböző témákban mások a kapcsolattartók, akik között gyenge az információáramlás. Stéphane Isoard jelezte, hogy jövőre esedékes az édesvízi nemzeti referenciaközpontok (NRC) felülvizsgálata. Zárásként az elnök elmondta, hogy az EEA 2021-ben a következő tengeri workshopot az édesvízivel együtt (egymás után) szeretné megtartani. NL javasolta a két egymás utáni külön workshop helyett egy közös workshop megtartását, ami lehetővé tenné, hogy az EEA átfogóan, összefüggéseiben mutassa be az édesvízi és tengeri tevékenységeit. Stéphane Isoard megígérte, hogy megvizsgálják mindkét lehetőséget.
Aina Afanasjeva, az EUROFISH igazgatója arról tájékoztatott, hogy az Igazgatótanács következő ülése 2020. február 6-7-én kerül megrendezésre, a meghívót hamarosan megküldik. Tájékoztattam, hogy a 2020. évi tagdíjmaradvány (2550 euró) átutalását kezdeményeztük. A tagdíj kapcsán Afanasjeva asszony elmondta, hogy a tagdíjszámítási kritériumok (egy főre eső GDP, népesség, haltermékek importjának és exportjának értéke, haltermelés) alapján Magyarország a legutóbbi, 2017. évi befizetés óta magasabb tagdíjkategóriába került, amelyben a tagdíj már nem 24 000 EUR, mint korábban, hanem 36 900 EUR. A tenger nélküli országokra vonatkozó 15% kedvezmény itt is érvényes, vagyis a fizetendő végösszeg 31 365 EUR. Ezt a változást a 2020. februári Igazgatótanácson jóvá kell hagyni, vagyis leghamarabb a 2021-es befizetésnél fog jelentkezni. Afanasjeva asszony felajánlotta, hogy ha esetleg gondot okoz a hirtelen emelés, van lehetőség arra is, hogy több lépésben, néhány év alatt emeljék az összeget a végleges szintre.
Behnan Thomas publikációs és informatikai osztályvezető arról tájékoztatott, hogy az Eurofish Magazine 2020. évi első számában ismét kiemelten szeretnének foglalkozni Magyarországgal. Kérte a javaslataimat a folyóiratban megjeleníthető témákra vonatkozóan. Az egyeztetés során több lehetséges téma felmerült (halászati oktatás és kutatások, a magyar halgazdálkodási ágazat fejlődésének áttekintése az elmúlt években, több bemutatható gazdaság, pl. Hoitsy és Rieger Kft., Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt., Panarini Hungária Kft.) Ígéretet tettem, hogy egyeztetek az érintett szervezetekkel, és a 2020. januári lapzártáig megküldöm a kért cikkeket.
Neli Madzharova projektmenedzser jelezte, hogy az előző heti isztambuli egyeztetésünknek megfelelően felvette a kapcsolatot több bolgár kollégával, és meghívta őket a decemberben Szentpéterváron tartandó TAPAS workshopra. Várja a választ, ha lesz fejlemény, tájékoztat.
Aleksandra Petersen kereskedelmi és marketingmenedzser felajánlotta, hogy az EUROFISH kész ingyenes megjelenési lehetőséget biztosítani magyar halas cégeknek a februári brémai „fish international 2020” kiállításon, illetve az áprilisi brüsszeli Seafood Expón. Kérte, hogy tájékoztassam a lehetőségről a hazai ágazati szereplőket.