COVID, KÖRNYEZET ÉS EGÉSZÉG – ez volt a témája az Európai Környezetvédelmi Ügynökség 2020. november 19-ei beszélgetésének, amelyben DR MARIA NEIRA (Director, Public Health, Environment and Social Determinants of Health Department, WHO) és DR ARON BERNSTEIN (Interim Director, Center for Climate, Health, and the Global Environment, Harvard T.H. Chan School of Public Health) vettek részt. Az alábbiakban ebből adunk összefoglalót.
Dr Maria Neira szerint el kell gondolkodnunk azon, hogy mi hozta el a CIVID-krízist? Mi tette ezt lehetővé? Környezeti okok. Miért építünk ilyen városokat? Miért építünk ilyen ellátási láncokat? Mindent, amit megérintünk azt beszennyezük? Minden, amit megérintünk, az beszennyez minket? Az egészséges és zöld helyreállításhoz („helathy and green recovery”) ezeket meg kellene válaszolnunk. Pozitív üzeneteket kellene adnunk, ami megóv minket hasonló krízisektől.
Integráltan kell elgondolkodnunk arról, hogy mi hozott minket ide. Mennyire ad erre választ a WHO? A befektetések jó irányba visznek minket? Túl kell menni a határainkon, határozottan ki kell mondani dolgokat. Nem mehet közpénz olyan dolgokra, ami növelheti a kitettségünket. A fosszilis üzemanyagok mennyi idő előtti halált okoznak? És ha ez így van, akkor hogyan lehet, hogy még megy közpénz erre?
Dr Aron Bernstein kiemelte, hogy a COVID felbukkanása előtt is voltak igen fontos egészségügyi problémák, csak akkor ezek nem kaptak figyelmet. Nem ez az első állati eredetű járvány: átlagosan évi kettő megjelenik.
Az éghajlati krízisre adható megoldások a COVID-krízisre is megoldást adnak. A levegőtisztaság kérdése például mindkét krízis egyik kiváltó oka. A légszennyezettség a „gazdag” államokban is rengeteg idő előtti halált okoz. És mindez erősen összefügg az egyenlőtlenség kérdésével. Nem véletlen, hogy aki a szennyező levegőnek van kitéve, azok a szegények. A COVID az egy tünet. Olyan dolgok tünete, amelyek okai mélyen és régóta jelen vannak.
Azt, hogy nagyon nagy esély van egy új állati eredetű járvány felbukkanására, azt egy évtizede megmondták. „Semmi meglepő nincs számomra ebben.” Ezt mind tudott volt. Az EU zöldülése mindenesetre reményteljes. És a COVID révén az egészségügy talán nagyobb figyelmet fog kapni.
A megváltás olcsó („Salvation costs cheap.”). Vajon mennyibe kerül a HIV vírus minden évben, szerte a világban? Ami a drága, az az, ha nem foglalkozunk a légszennyezettséggel, a biodiverzitás elvesztésével.
Dr Maria Neira egyetértett abban, hogy a COVID vírushoz minden feltétel adott volt: sok utazás, a természettel a kapcsolat ellehetetlenülése, a tömeg… Jelenleg az is egyfajta kísérlet, hogy mit tehetünk meg az egészség nevében? Meddig lehet elmenni? Le lehet állítani hetekre országokat? A gazdaság 2020 tavaszán számos helyen befagyott. Vajon hogyan építhetünk erre („How can we capitalize on that”)?
2020 tavaszán bebizonyosodott, hogy az nem egy idealista gondolat, hogy a levegő jobb társadalmat ad. Láttuk, hogy milyen, mikor milliók meglátják a kék eget, mikor Velence megláthatja, hogy milyen a víz igazi színe, mikor Londoniak meghallják a madarakat… Nem ijesztgetni kellene az embereket, hanem előnyt formálni a történtekből. És a folyamatok élére állni („We have to lead this shift”).
Dr Aron Bernstein szerint jelenleg olyan dolgokba fektetünk még pénzt, aminél van jobb – több szempontból. Egyelőre a gazdasági hozzáállás dominál. És nem árazzuk fel az egészséget, nem értékeljük. Még mindig nem. Pedig ez nagyban felgyorsíthatná a technológiai fejlődéseket! De sokszor nem is kerül szóba az egészség. Csak a hatékonyság, meg a bevétel.
Dr Maria Neira kitért arra, hogy mikor beszélgetünk, akkor éppen a nemzetközi vécé nap van (world tolilet day ). Ez persze nevetségesnek tűnhet. De a világon fél éve kezet mosni tanulunk. A világ fele nem tud kezet mosni. És nem azért, mert buta, hanem mert nincsen mosdó, nincsen víz. Ezen a vírus elleni oltás aligha tud majd segíteni.
Dr Aron Bernstein kitért arra, hogy aki beteg, az természetesen nem tud dolgozni. De a képhez az is hozzá tartozik, hogy ha szegény vagy, akkor nemigen van választásod, hogy hogyan élsz a környezettel. Ha éhezel, akkor behúzódsz az erdőbe vadászni, bogyót gyűjteni meg fáért. Akkor megveszed az olcsó ételt, és nem nézted, hogy mi is van benne. Meg főleg nem gondolsz arra, hogy a vásárlás milyen külső hatásokat (externáliákat) okoz. A legolcsóbb dolgok, legyen az étel vagy energia, azok általában károsak az egészségünkre. De a szegények nem tehetik meg, hogy válogatnak.
Vajon az egyes államok biztosítják majd a vakcinát a polgáraik számára? Vajon az állam beadatja majd a gyerekeknek? Igen, ezt be kellene adni mindenkinek. 2021-ben még aligha lesz elég vakcina mindenkinek.
Dr Maria Neira szerint a szolidaritás, az együttérzés kell hogy legyen a társadalom egyik pillére. Mint mondta: „Betegesen optimista vagyok („pathologic optimists”).” Ez a járvány megmutatta, hogy az egészség nevében nagy dolgok lehetségesek, akár hetekre le is lehet zárni a városokat. Szabadnapokon a közelbe lehet járni kerékpározni. Európában a kerékpárosok száma megugrott – nem is csak Európában. A fiatalok kirándulni mennek, mert a diszkó zárva van. Az erről szóló beszélgetéseket ki kell bővíteni („we need to democratize and popularize all this dialogues”). Az nem egy elvont magas-szintű vita, hogy mennyi húst eszünk. Ez az én vitám is. Ez rólam is szól.
Dr Aron Bernstein szerint két féle ember van. Az egyik csoport csak dühös az egésztől. Ők azt mondják, menjünk végre tovább, és reméljük, hogy a dolgok hamar visszaállnak a régi kerékvágásba, és a dolgok rendbe jönnek. De persze látszik, hogy a dolgok maguktól nem jönnek rendbe.
A másik csoport látja, hogy változtatni kell, és ők változtatni akarnak. Ők azok, akik péntekenként tüntetni mennek. Ők biztosak benne, hogy lehetséges jobban csinálni a dolgokat. A fiatalok ezt hamar átlátják. Hogy az nem jól van, ha az iskolákat bezárjuk, de a kocsmákat nem. Nem nekik kell tudni, hogy mit kell tenni, de ők tenni akarnak. Ők a beteges optimisták („pathologic optimists”).