Az EIONET oldal készséggel megoszt olyan cikkeket, írásokat, véleményeket is, amelyekkel esetleg nem ért egyet, de azok közös gondolkodást serkentenek a fenntarthatóságba való átmenet témaköreiről. dr. Faragó Tibor, CSc., c. egyetemi tanár cikkeit korábban is örömmel adtuk közre. Alább egy online előadás összefoglalását publikáljuk, amely a Magyar Fenntartható Csúcs című e-konferencián (2020. november 19.) hangzott el arról, hogy fenntarthatóbb lett-e és lesz-e a világ.
A Fenntartható Fejlődési Célokat 2015-ben fogadták el. De vajon miért?
A program elfogadását megelőzte egy átfogó értékelés. E szerint a világ súlyos helyzetben volt. Nagy fokú az egyenlőtlenség, és globalizálódó veszélyekkel kell szembenéznünk. Ennek tudatában született meg a program. Egyetértés volt abban, hogy a világot át kell alakítani, hogy a kitűzött célok teljesülhessenek. A cél az volt, hogy 2030-ra a világ mindenki számára élhetőbb, jobb hely legyen.
Magyarország is részese volt a programnak. Magyar szakemberek aktívan részt vettek az előkészületben is, és a program hazai végrehajtására külön kormányhatározat született.
Mi lenne, ha nem volna ez a program? Erre többféle válasz adható.
A program célja a mélyszegénység, éhínség, víz-ínség megszüntetése. A mélyszegénység problémája valóban csökkent. De ha ebben az ütemben haladunk, akkor a célokat nem érjük el 2030-ra. Hasonló a helyzet az éhínség, az alultápláltság terén. A legutóbbi adatok szerint az elemi élelmiszerhez nem jutók abszolút száma 2017 óta ismét növekszik.
Járványos betegségek terén a program azt tűzte ki célul, hogy az AIDS, a TBC és a malária 2030-ra megszűnjön, azaz ne okozzon idő előtti elhalálozást. A WHO adatai szerint a nevesített három járványos betegségben szenvedők száma évről évre 2-3%-os csökkenést mutat. Ugyanakkor látni kell, hogy ez az ütem kevés ahhoz, hogy a kérdés megoldódjon 2030-ra.
Oktatás terén a program célja az, hogy a minőségi alap-, és középfokú oktatás teljes körűen elérhető legyen, és azt a fiatalok el is végezzék. Az UNESCO statisztikái szerint valóban javulás látszik, de érintett korosztályok 17%-a egyáltalán nem jár iskolába. A javulás mértéke mellett 2030-ra nem érjük el a kitűzött célt.
A foglalkoztatottság terén a cél a tisztes munka elérhetősége, amiből tisztes módon meg lehet élni. Ezen a téren látszik, hogy a munkanélküliség továbbra is problémát jelent, különösen a fiatalok körében.
Az egyenlőtlenség tekintetében továbbra is nagyon magas a különbség országokon belül is, és országok között is.
Az éghajlati rendszert tekintve maga a program nem tűzött ki konkrét célokat. Ugyanakkor még a 2015-ös év végén sikerült elfogadni az éghajlatról szóló Párizsi Megállapodást. Ezt 2020 után kell végrehajtani, ez hatályos. Az államok többsége csatlakozott, bár az USA helyzete jelenleg bizonytalan. A fő cél az, hogy 2050-ig, de lehetőleg már előbb, a kibocsátások globálisan ne növekedjenek tovább.
Egyelőre az látszik, hogy az üvegházgázok kibocsátása monoton nő. Nem egyenletesen, de nő. Így a végcélok nem érhetőek el.
Az átfogó cél, hogy a biodiverzitás csökkenése abbamaradjon, nem látszik megvalósulni. A probléma 2015 óta nem csökkent, sőt, nőtt. Így a pusztulás megállításának célját 2030-ra sem érjük el.
Hasonló a helyzet a vegyi anyagokat illetően is.
A természeti erőforrások használatát illetően a fenntartható fogyasztásról és termelésről szóló célok, az anyag-lábnyom statisztikákat nézve, nem érhetőek el. Továbbra is a biomassza és a fém-ércek túlhasználata jellemző.
Akkor hát fenntarthatóvá válhat a világ?
Fentebb vázolt folyamatokat 2020-ban „elütötte” a járvány, és annak gazdasági hatásai. Vajon csak szünetel a fejlődés? Ez csak átmeneti jelenség? És egyáltalán, ez a válság valóban váratlan?
Sok kutató már korábban jelezte, hogy természeti eredetű-, és gazdasági eredetű csapások korábban is voltak, így tehát azokra számítani kell. „Vírus-ésbaktérium-törzsek mutálódnak, tesztelik túlélés-képességünket”(Martin, 2011) „Nem az a kérdés, kitör-e egy másik járvány, hanem, hogy mikor”(Randall, 2004) Ezekre fel kell készülni.
A munkanélküliség nagyon megugrott. A mélyszegénységben élők száma megnőtt. A különbségek nőttek. Egyes környezeti terhelések átmeneti csökkenést mutattak.
Mik a COVID legfőbb tanulságai?
Mi lesz 2020 után?
A 2020 előtt folytatott módon a program nem teljesíthető. Jellegzetes, hogy a „táv élet” hozott pozitív hatásokat, de negatívakat is. Egy tanulmány szerint a program végrehajtásának üteme lassul.
El kell érni, hogy a természeti környezetre több figyelem jusson. A fenntarthatóság elérése érdekében minden államnak, és minden régiónak fenntarthatóbbnak kellene lenni.
A gazdasági globalizációt mérsékelni kell; a tudomány, oktatás és az egészségügy támogatását növelni kell.
2030-ig a CSELEKVÉSI ÉVTIZED következik. A program teljesítése közös érdek. Minden ország minden kormányának is többet kellene tenni - a társadalmi szereplőkkel együttműködve.