Az EU Duna Régió Stratégia elnökségét Románia után Horvátország vette át, így Horvátország szervezhette a 2020 őszi éves fórumot. Az esemény online folyt, de jól tükrözte a közös munka lendületét, eltökéltségét. A horvát elnökség szlogenje: „A Duna Régió harmonikus és fenntartható fejlődése” („Harmonious and sustainable development of the Danube Region”).
Horvátország különleges helyzetben van abból a szempontból, hogy három európai makrorégiós stratégiának is tagja: az Adriai Stratégiának, az Alpok Stratégiának és a Duna Régió Stratégiának.
Az országot igen kellemetlenül érintette a nemzetközi turizmus mélyrepülése, ezért a társadalmi tevékenységek újjászervezésé és a gazdaság talpra állításának mikéntje igen fontos kérdés a horvát közbeszédben. Horvátország egyfajta közvetítő szerepet is játszik az EU és a (lehetséges) jelölt országok között.
Nataša Tramišak, a horvát regionális fejlődésért felelős miniszter kiemelte, hogy a fejlődés ökológiai és társadalmi aspektusa alapvetően fontos (ecology and social aspects are crutial). Kifejezetten előnyként említette, hogy az EUSDR Akciótervének megújítását konszenzussal érték el a felek. Mint mondta, Horvátország célja az, hogy ennek megvalósításába minél több érdekeltet közvetlenül is bevonjanak. Ahogy fogalmazott: a jövő egy megosztott felelősség („future: shared responsibility”).
Elisa Ferreria Commissioner beszédében azt hangsúlyozta, hogy idén 10 éves az EU Duna Régió Stratégia. Ahogy mondta, büszkék lehetünk az elmúlt 10 év sikereire, a hajózhatóság javítására, a környezet védelmére. A Duna-menti országok általában mágnesként vonzzák a turistákat, de ezek a turisták idén otthon maradtak. És ez a jelenlegi helyzetnek csak az egyik szelete. „Nem tekinthetünk a jövőbe úgy, hogy közben újragyártjuk a múltat.” Az éghajlat-semleges Európa a legfőbb célunk („Climnate-neutral Europe is our biggest goal.”). Elő kell segítenünk a közlekedés fenntarthatóvá válását. A hajózhatóság fontos szempont. A 2030-as Biodiverzitás Stratégia keretében tennünk kell a zöld hálózatokért, a zöld folyosókért. Szép példa a helyi lépések láncolatára a Tokhal Stratégia (Danube Sturgeon Strategy következetes, összehangolt végrehajtása.
Andrej Plenković horvát miniszterelnök beszédében azt emelte ki, hogy az EU Duna Régió Stratégia mentén egy kölcsönösen nyertes helyzetet (win-win situtation) alakító együttműködés épül – a Fekete erdőtől a Fekete tengerig. Tíz éve tudatosan szervezzük az ismeretterjesztést, az érdekek megismerését és megosztását. Mint mondta, Horvátország elkötelezett a három nagyrégiós együttműködésben; az ország, ha úgy tetszik, három dimenziós. Ugyanakkor az ország az EU és más államok együttműködéseit is segíti. Az Európai Zöld Megállapodás (European Green Deal új távlatokat nyit, és ezt természetesen össze kell vetnünk a digitalizáció folyamatával. Az új éghajlati célok érdekében minden állam tehet. A civil szervezetek igen jelentősen hozzájárulhatnak a régió céljainak eléréséhez.
Gordan GrlićRadman, a külügyekért és európai ügyekért felelős miniszter kiemelte, hogy az EU legfőbb célja a karbon-semlegesség elérése („carbon neutral europe is the main goal”).
Miroslav Veskovic (JRC) szerint a cél a rugalmas, alkalmazkodóképes, okos, zöld és digitális (resilient smart green and digital) jövő. Az Európai Zöld Megállapodás valódi kérdése a zöld átmenet (green transformation) megtalálása; ide értve ennek intézményi vetületeit is. A digitalizáció nem csak az infrastruktúrát jelenti, de képességeket és jártasságokat is. Ehhez, mint mondta, be kell vonni a folyamatba a jövőkutatás (foresight) eszközeit is.
Nadine Meklic szerint a regionális együttműködés most fontosabb, mint egy éve volt, mivel a kihívásoknak jobban megfelelhetünk együtt („challenges can be better tackled collectively.”).
Anna Teller (DG ENVIRONMENT) szerint több figyelmet kell fordítanunk a természeti tőkére, ha túl akarunk élni ezen a bolygón. Az ökoszisztéma szolgáltatások veszélybe kerülésével mi magunk is veszélybe kerülünk. Makacsul végre kell hajtanunk a környezeti döntéseket („persistent implementation”), és vállalnunk kell a veszélyeket, így az éghajlatváltozás hatásait és az invazív fajok terjedését is.
Az európai biodiverzitás pontos helyzete vitatható, mert sok az adathiány, a monitoring fejlesztésre szorul. Az azonban biztos, hogy a helyzet romló tendenciát mutat. Ugyanakkor vannak bíztató példák; ezeket fel kell karolni, terjeszteni (upgrade).
Aljosa Duplic szerint az élőhelyek feldarabolódása az egyik legnagyobb probléma. Vissza kell állítani az élőhelyek ellenállóképességét, rugalmasságát. Az EU 2030-ig érvényes Biodiverzitás Stratégiája célként fogalmazza meg a védett területek hálózatának létrehozását. A Duna Régióban jók a határokon átívelő kapcsolatok – az EU határain túlmenően is.
Irene Lucius (WWF) szerint érvényt kell szerezzünk a „ne okozz veszteséget” elvnek (do not harm approach), és elő kell mozdítanunk a természeti tőkébe való befektetést (invest in natural capital). Együtt kell működnünk országhatárok között is, szektorok között is, és a kormányzás szintjei között is. Jó példa lehet az a nemzetközi együttműködés, amely a Mura-Dráva-Duna-menti kerékpárút fejlesztését célozza (Amazon of Europe Bike Trail. A cél a bevétel jelentős részét visszaforgatni a természeti tőkébe.
Szintén pozitív példa a TRANSGREEN projekt, amelyről nemrégen írtunk bővebben, és a Danube FLOODPLAIN projekt is.
Peter Gammeltoft (Danube Sturgeon task Force) szerint bár Európa szereti magát zöld bajnokként feltüntetni, az európai halak egyes vonatkozásokban rosszabb helyzetben vannak, mint a globális átlag. A dunai tokhalak nemcsak a „Duna dinoszauruszai”, de képzavarral élve a jéghegy csúcsai is. A tokhalak léte, vagy nem léte megmutatja az adott dunai ökoszisztéma egészségét. A Vaskapu duzzasztóműi a tokhalak számára jelenleg áthatolhatatlan akadályt jelentenek. A jó hír az, hogy ha itt megnyitjuk a vándorló halak útját, akkor gyakorlatilag a teljes Duna a tokhalak számára bejárható. Néhány nagy vízerőmű kevesebb bajt csinál, mint sok kicsi.
Kérdésre reagálva Peter elmondta, hogy az édesvízi hajózásra helyi válaszokat kell adni. Mikor és hol kell a folyómedreket kotorni? Hol épüljön kikötő és hol ne? Az biztos, hogy a folyók csatornává alakítása nem megoldás, mert az az árvízveszélyt is megnöveli, azon túl, hogy rombolja az ökoszisztémákat. Ugyanakkor a hajózást nem veti el eleve („Navigation is not a no-no.”).