Területi tervezés, területhasználat

Publikálva: 2016. november 14.

A területhasználat, területi tervezés NRC legutóbbi megbeszélésén Schneller Krisztián (Lechner Nonprofit Kft., Térbeli Szolgáltatások Igazgatóság, Térségi Tervezési Osztály) vett részt. Az alábbiakban ezt foglaljuk össze.

A zöld infrastruktúra koncepciót az Európai Bizottság 2009-es „Fehér Könyv a klímaváltozáshoz történő alkalmazkodásról” című dokumentuma vezette be. A koncepció megvalósítását segíti, hogy az Európai Bizottság által elfogadott Európai Biodiverzitás Stratégia 2020  dokumentum második célkitűzésébe is integrálta azt: „A zöld infrastruktúra létrehozása és a romlásnak indult ökoszisztémák legalább 15%-ának helyreállítása révén 2020-ra maradjanak fenn és javuljanak az ökoszisztémák és szolgáltatásaik”.

2013-ban a Bizottság közleményében ismertette a zöld infrastruktúra fontosságát és kialakításának ösztönzésére tervezett lépéseit. Stratégiai feladatnak tartja a zöld infrastruktúra kérdésének bevonását a kulcsfontosságú szakpolitikai területekbe, a városi környezetben pedig kiemelt jelentőséget tulajdonít neki.

Délelőtti ülésszak: „Setting the scene”

A konferencia első előadója, Julie Raynal az Európai Bizottság részéről ismertette az európai Biodiverzitás Stratégia céljait és a zöld infrastruktúrához kapcsolódó akciókat, valamit a 2013-as Zöld infrastruktúra Stratégia főbb elemeit és a Transz-Európai Zöld Infrastruktúra Hálózattal (TEN-G) kapcsolatos elképzeléseket. A hálózat nagymértékben támogatná az Európai Biodiverzitás Stratégiában megfogalmazott célok megvalósítását. Az előadás a délután megrendezésre került workshopok számára TEN-G-re vonatkozóan vitaindító gondolatokat fogalmazott meg.

Az EU Biodiverzitás Stratégiájának céljai (Julie Raynal előadásából)

 A második előadás a városi léptékű megvalósítás gyakorlati kérdéseire fókuszált. Michelle de Roo a Zöld Város Kézikönyvről (The Green cities Guidelines) tartott előadásában érintette a zöld infrastruktúra tervezés és megvalósítás különböző területi szintjeit (pl. zöld város, zöld környék, zöld utca, zöld épület), illetve szintenként bemutatta a hálózat fontosabb elemeit is (városi parkok, közintézmények zöldfelületei, magánkertek, fasorok, zöld homlokzatok, zöld tetetők). Az előadó kitért a városi zöld infrastruktúra által nyújtott társadalmi szolgáltatások jelentőségére. A zöld infrastruktúra hasznai között említette a levegőminőség javítását, a városi hőszigethatás mérséklését, az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatásaihoz történő alkalmazkodást, a vízlefolyás mértékének csökkentését (vízkárok mérséklése), ingatlanok értéknövelését, városrészek esztétikai értékének emelését, illetve a szabadidős tevékenységek helyszíneinek biztosítását. A társadalmi szolgáltatások kapcsán szóba került az ökoszisztéma szolgáltatások értékelések és a költség-haszon elemzések szükségessége, valamint a fenntartás kérdésköre. A tervezés gyakorlati megvalósításánál kiemelték a részvételi tervezés fontosságát, a kreatív megoldásokat (pl. fafajok kombinálása) alkalmazását, az esztétikai szempontokat, a hálózatosságot (zöld rendszerek kapcsolatainak biztosítását stb.) és a szinergiák kiaknázását (energiahatékonyság intézkedések, települési vízgazdálkodási rendszerek tervezése).

A harmadik előadásban Kati Vierikko (Helsinki Egyetem) a zöld infrastruktúra, a biodivezitás és a zöldgazdaság kapcsolatrendszerét elemző Green Surge  nevű projektet mutatta be. A kutatásban városi esettanulmányok készültek (20 városra), a biokultúrális diverzitást értékelték és város műhelyeket alakítottak ki. A kutatás fő célja a zöld infrastruktúra koncepció városi léptékű fejlesztése volt, mind az ökoszisztéma szolgáltatások, mindpedig a biodiverzitás megőrzése vonatkozásában. A projektben nagy hangsúlyt kapott az alulról építkező, integrált megközelítésű és a helyi érintettek bevonásával történő tervezés.

Délutáni blokk: Country presentations and workshop

A délutáni munka során a résztvevő tagországok képviselői is hozzászólhattak, előadásokat tarthattak. Ez évben Hollandia és Ausztria képviselője mutatta be a zöld infrastruktúra koncepció megvalósításának lehetőségeit és jó gyakorlatait országaik esetében. A két ország teljesen eltérő karakterű: míg Hollandiában mélyfekvésű területek dominálnak, addig Ausztriában a magashegységek meghatározóak.

Hollandia mélyfekvésű ország, amelynek nyugati része európai viszonylatban is kimagaslóan sűrűn lakott. Ez alapvetően meghatározza a zöld infrastruktúra fejlesztésének lehetőségeit. A Hollandiában a kijelölt Natura 2000 hálózat, a nemzeti parkok területei, az erdőterületek, a lápok és mocsarak és a tengerparti ár-apálya térségek képezheti a zöld infrastruktúra gerincét. Emellett a mély fekvésű, rendszeresen vízjárta területek, mint új elemek vehetők számításba. A zöld infrastruktúra hálózat regionális szintű megvalósításának nehézségeire és előnyeire is példát mutatott az ország sűrűn lakott nyugati részében. A városi léptékben már ezidáig is jelentős előrelépések történtek az országban. Pozitív példaként említették a zöldtetők terjedését, a városi mezőgazdaságot.

Zöldtetők és a városi mezőgazdaság (Nico Pieterse előadásából)

Ausztriában, országos- és regionális léptékben, a völgyekben és a dombvidéki területeken zajló erős városiasodás és a sűrű műszaki infrastruktúra hálózata (gyorsforgalmi utak) jelentenek kihívást (fragmentált élőhelyek) a zöld infrastruktúra megvalósítása esetében. Többek között e kihívásokra is válaszul az osztrák Biodiverzitás Stratégia célul tűzte ki az ökológiai infrastruktúra térségi tervezési rendszerekbe történő integrációját, a városi zöldterületek növelését, kompenzációs területek kijelölésekor a biodiverzitás és az élőhelyek közötti kapcsolatok biztosítását. Az előadásban néhány, a stratégiai célok megvalósítása szempontjából jelentős projektet is bemutattak, úgymint: gyorsforgalmi utak zöldhídjai, határ menti korridorok, zöld infrastruktúra városi területeken.

Zöld területek elérhetősége Bécsben(Gundula Prokop előadásából)

A délutáni ülés második szakaszában a résztvevők két kisebb csoportban osztották meg országuk zöld infrastruktúra koncepció megvalósításával kapcsolatos (eddigi) tapasztalatait, majd pedig arra is választ adtak, hogy a nyitó előadásban bemutatott TEN-G hálózattal kapcsolatosan milyen helyi szintű kívánalmak fogalmazódhatnak meg országuk részéről.

A zöld infrastruktúrával kapcsolatos elemek (pl. ökológiai hálózat, Natura 2000 területek) legtöbb országban a természetvédelmi és területi tervezési jogszabályban jelennek meg, ugyanakkor teljes körű országos szintű, ökoszisztéma szolgáltatásokon alapuló lehatárolások még hiányoznak. Szintén a jövő feladata, hogy a koncepció az egyes ágazati szakpolitikákba is beépüljön (különösen fontos ágazatok e tekintetben az mezőgazdaság és az erdészet).

A résztvevők szerint a TEN-G hálózatnak elsősorban európai szintű elemeket kellene megjeleníteni, ehhez kapcsolódhatnának a regionális elemek, amelyeket már a tagországok jelölnének ki. Az európai hálózat módszertannal, részletesebb területhasználati térképekkel és jó gyakorlatok megosztásával segíthetné a nemzeteket.

Magyarország esetében az ökológiai hálózat kijelölése a 2003. évi Országos Területrendezési Tervről szóló XXVI. törvényben valósult meg. Nemrégiben pedig elindult az ökoszisztéma szolgáltatások országos térképezését is célzó KEHOP projekt is. A térképi kijelölések várhatóan 2019-re készülnek el, ezt követően épülhetnek be a területi tervezés alrendszereibe is.

További info:

Menü

Nyitólap

Navigáció