Az EIONET honlap örömmel osztja meg a fő témáink szempontjából fontos eseményeken készült beszámolókat – akkor is, ha azok tartalmával nem, vagy nem teljesen értünk egyet. Ezúttal a 2017. február 7-én tartott Fenntartható Fejlődési Célok megvalósítása Magyarországon c. konferenciáról számolunk be.

1. Bartus Gábor, a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács titkára

Bartus Gábor, a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács titkára felszólalásában kiemelte, hogy az Országgyűlés Hivatala igyekszik saját gyakorlatában is a fenntartható fejlődés elveit követni. Felmerül a kérdés, hogy mi az érdeke Magyarországnak a Fenntartható Fejlődési Célokkal; miért lehet ez jó nekünk?

Az egyik nagy haszon az, hogy szembenézzünk a tényekkel. A rendszerváltáskor azt vártuk, hogy felzárkózunk a fejlett államok mellé mind anyagi, mind társadalmi, mind környezeti vonatkozásban. Ha 2015-ös adatokat nézünk, akkor „ez nem történt meg”, Magyarország gazdasági mutatói még a volt szocialista országok között is hátul vannak. A lakosság fogyasztása stagnál a GDP-ben. Mindennek a nemzeti Fenntartható Fejlődés Tanács titkársága szerint „fenntarthatósági okai vannak.”

Kiemelendő, hogy Magyarország már 2013-ban elfogadta a Nemzeti Fenntartható Fejlődés Keretstratégiát, amely a hazánkra vonatkozó célokat rögzítette. Tehát mi ezt önmagunkra nézve két évvel előbb megtettük, mint ahogyan azt az ENSZ globális szinten megtette volna.

Mit gondoljunk a Fenntartható Fejlődési Célokról, reménytelenséget, vagy optimizmust? A Nemzeti Fenntartható Fejlődés Keretstratégia első jelentése elsősorban az erőforrások állapotáról szólt (ez elérhető a NET-en (A Nemzeti FenntarthatóFejlődési Keretstratégiaelső előrehaladási jelentése 2013-2014 ). Ez felöleli a humán, a társadalmi, és a gazdasági erőforrásokat is. A vizsgálat alá vont erőforrások tekintetében azt találtuk, hogy egyetlen erőforrás sincsen közepesnél jobb állapotban, és javuló tendenciával. 2017-ben kezdődik a 2015-16-os jelentés elkészítése. Mi a trendeket követve, a beérkező adatokat áttekintve úgy gondoljuk, hogy „permanens fenntarthatósági probléma van a háttérben.”

A Nemzeti Fenntartható Fejlődés Keretstratégia a fenntarthatósági célokat magyar kontextusba helyezte, azokat a magyar viszonyokra alakította. Így tehát elmondható, hogy a „a fenntartható fejlődés saját nemzeti érdeke a Kárpát-medencei magyarságnak.”

Társadalmi összefogással sikerülhet eredményt elérni. Ezekre vannak példák.

Az első példa a magyar nemzet lélekszámára vonatkozik. A probléma összetett, soktényezős. De látszik, hogyha mind a kormány, mind a szervezetek, a civilek következetesen küzdenek egy közös célért, akkor az előbb-utóbb eredményt hoz. A teljes termékenységi arányszám ma már kifejezetten javuló képet mutat. Ehhez összehangolt intézkedések sorozatára volt szükség.

A másik kiemelhető példa az adósságkorlát. Egy állam eladósodása a fenntarthatóság egyik igen fontos vetülete. Mi ezt olyan fontosnak tartottuk, hogy az Alaptörvénybe is beemeltük. Ma már „Magyarország államadóssága fenntartható szinten van.”

A 17 Fenntartható Fejlődési Cél 169 alcélja, vagy feladata közül annak körülbelül kétharmada tartalmi cél. Ezek közül sok hazánkra nézve nem releváns, például a csecsemőkori halandóság, vagy éppen az óceánok szennyezettsége ránk értelem szerűen nem ró kötelezettséget. Ugyanakkor ezek között is sok van, amihez közvetve hozzájárulhatunk. A példánál maradva Magyarország is hozzájárulhat ahhoz, hogy a folyók kevesebb szennyeződést vigyenek magukkal a tengerekbe.

A 169 alcél körülbelül egyharmada az intézményi háttérre vonatkozik. Ilyen mondjuk a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács, vagy a kormányzati mechanizmus.

A 169 feladat értelemszerűen sok. Ki kell választanunk, hogy mik azok a területek, ahol a nemzetközi célok teljesüléséhez a legnagyobb hozzájárulást tehetjük – ésszerű költségek vállalása mellett. A nemzetközi célokat tehát minden államnak a maga képére kell alakítania; a megvalósításnak országonként különböznie kell. Ehhez elengedhetetlen a fenntarthatósági állapot jó ismerete.

2. V. Németh Zsolt, a Földművelésügyi Minisztérium környezetügyért, agrárfejlesztésért és hungarikumokért felelős államtitkára

Államtitkár úr beszédét azzal indította, hogy hazánk szakemberei hosszú évek munkájával részt vettek a célok megfogalmazásában, és azok egyeztetésében. A magyar szakemberek ezzel nemzetközi elismerést vívtak ki saját maguknak és hazánknak.

Mint mondta, az elfogadott dokumentum olyan célokat fogalmaz meg, amelyek eddig is szerepeltek a felelősen gondolkodó kormányok napirendjén. Ugyanakkor a dokumentum elvárja, hogy a célokat komplexen, összefüggéseikben kezeljük. Sok cél önmagában nem is értelmezhető: ezek szövevényes és egymást befolyásoló problémák, amelyeket hatékonyan csak komplex intézkedés-csomagokkal lehet kezelni. Ez természetesen komoly kihívás elé állítja a szektorokra osztott közigazgatási rendszereket – nem csak hazánkban, de mindenütt a világban.

Kihangsúlyozta, hogy a feladat nem kicsi: az életünket fenntarthatóvá kell alakítanunk. Felmerülhet a kérdés, hogy mi történik, ha ezt nem tesszük meg? Mi történik, ha úgy élünk tovább, ahogyan eddig? Hogyan fest egy fenntarthatatlan világ? Ahogy fogalmazott: Egy fenntarthatatlan világban felelőtlenül fogyasztjuk a bányák kincseit. Egy fenntarthatatlan világban fogynak a világ erdői, egyre szennyezettebbek a vizek. Egy fenntarthatatlan világban egyre szennyezettebb a levegő, ami emberek millióinak egészégét fenyegeti. S ha ismerős a kép, akkor még van dolgunk.

A Fenntartható Fejlődési Célok ENSZ dokumentuma sok esetben rémisztően távoli célokat tűzött ki. Az ipar fenntarthatóvá tétele például csak egy cél a sok közül. Magunk elé képzelhetjük a mai ipart, a gyárakat és az üzemeket, a szennyező eljárásokat, a füstölgő kéményeket, a rengeteg mellékterméket és hulladékot – lehet ez fenntartható? A válasz az, hogy igen, lehet. Kicsi, de határozott lépésekkel a fenntartható gazdaság, vagy ahogyan mások nevezik: a zöldgazdaság megvalósítható.

Államtitkár úr szerint látszik, hogy azok az államok, amelyek az elsők között képesek a gazdaságuk fenntarthatóvá alakítására, azok igen komoly előnyökre tesznek szert. Ezek az előnyök egyszerre gazdaságiak, mint például a növekvő adóbevételek; társadalmiak, mint az új munkahelyek létrejötte; és környezetiek, mint a természeti erőforrások hatékonyabb használata.

Magyarország, mint bizonyos erőforrások tekintetében növekvő függőségben lévő ország számára az erőforrás-gazdálkodás ésszerűsítése, az erőforrásokkal való tudatos, takarékos és hatékony gazdálkodás társadalmi, környezeti, ellátás-biztonsági és versenyképességi szempontból is egyaránt kulcskérdés. Jelenleg még nem elterjedt az erőforrások takarékos és hatékony használata.

V. Németh Zsolt kiemelte, hogy a közép európai országok, köztük hazánk, kifejezetten fogékonynak tűnnek a zöldgazdaság lehetőségei iránt. 2016 júniusában Grúzia óriási nemzetközi sikerrel és elismeréssel rendezett Batumiban konferenciát, amelynek fő témája a zöldgazdaság volt. A rendezvényen Magyarország is részt vett, és a zöldgazdaság területén figyelemre méltó vállalásokat is tett.

Magyarország szerepet kíván vállalni a zöldgazdaság kialakításában, természetesen az ország adottságait és lehetőségeit figyelembe véve és kihasználva. A korszerű, innovatív ökoipar például jelentős változást gerjeszt más iparágakban is; segíti a fenntarthatósági klaszterek, ipari ökoszisztémák kialakulását. Hasonlóképpen a mezőgazdaság hatékony, de hosszútávon fenntartható működtetése terén (a fajgazdagság fenntartásával, vegyszerhasználat limitálásával, föld víz-, és széntartó képességének növelésével; a rövid ellátási láncok, és a termelői piacok működtetésével) Magyarország jelentős tudás-, és tapasztalatanyaggal bír. Természetesen, a zöldgazdaság kérdését sem elég technológiai megoldásokkal kezelni. Emellett ebben is szükség van a gondolkodásunk átalakítására, a környezettudatosság növelésére.

A környezetügyért felelős államtitkár kiemelte, hogy a Fenntartható Fejlődési Célok korántsem csak a környezeti ügyeket érintik. A Fenntartható Fejlődési Célok az élet összes területét érintik: a gazdaságot, a pénzügyeket, a társadalmat, az oktatást, az egészségügyet, az energiaügyeket, az ipart – mindent. A cél: az élet minden területét fenntarthatóvá kell alakítani. Kormányzati tekintetben: a minisztériumok együttműködésére van szükség.

Zárásként kijelentette, hogy a technikai háttér adott, a pénzügyi háttér elérhető. Fontos, hogy mind a társadalom, mind a döntéshozók, mind a gazdasági szereplők szem előtt tartsák tevékenységeik, életvitelük fenntarthatósági vonatkozásait. A legnagyobb feladat tehát a gondolkodásunk átalakítása; szemléletmód váltás.

3. Kovács Ádám Zoltán, a Külgazdasági és Külügyminisztérium nemzetközi együttműködésért felelős helyettes államtitkára

Kovács Ádám Zoltán, a Külgazdasági és Külügyminisztérium nemzetközi együttműködésért felelős helyettes államtitkára leszögezte, hogy „hazánk elkötelezett a keretrendszer eredményes végrehajtása mellett.” Kiemelte, hogy az ENSZ dokumentum elvárja a Fenntartható Fejlődési Célok megvalósításának négy évenkénti áttekintését – a fenntartható fejlődés három fő pillére mentén. A globális indikátor rendszert 2016-ban elfogadták, ebben egyébként a KSH magyar szakemberei aktív szerepet vállaltak. 2016. november 22-én az EU közleményt tett közzé a Fenntartható Fejlődési Célok megvalósításáról, de ebben a várakozásokkal ellentétben nem került ütemterv.

Kovács Ádám Zoltán kiemelte, hogy a Fenntartható Fejlődési Célok megvalósítását a kormányzatban a KKM fogja össze: a Nemzetközi Fejlesztési Együttműködés Koordinációs Tárcaközi Bizottság. „Büszkén jelenthetem, hogy a 169 feladat fordítása elkészült”, ez elérhető a www.ensz.kormany.hu honlapon; és jelenleg tart a 169 feladat tárcák közötti megosztása. A nemzeti adatszolgáltatást a KSH koordinálja: a szükséges adatok 60%-a rendelkezésre áll.

A Nemzeti Fenntartható Fejlődés Keretstratégia 2017-ben esedékes frissítését a KKM fogja koordinálni. Kovács Ádám Zoltán külön is megemlítette a globális felelősségvállalást célzó program elkészültét, amely a fenntartható fejlődés gondolatvilágát közvetíti elsősorban a fiatal generációk számára (zöld óvoda, ökoiskola stb.). Ahogy fogalmazott: a Fenntartható Fejlődési Célok megvalósításában prioritást kaphatnak a jövőben a vízügyek és különösen a szanitáció / szennyvíz kérdései, a mezőgazdaság, a tanulmányi ösztöndíjak, és az államok közötti partnerség. Mint mondta, hazánk a vízdiplomáciában betöltött kiemelkedő szerepe, illetve a Víz Világtalálkozó sikere révén az ENSZ Közgyűléstől felkérést kapott, hogy Tádzsikisztánnal együttesen mentora legyen a vízzel kapcsolatos fenntartható fejlődési célok dialógusának.

Kovács Ádám Zoltán Mahatma Gandhi szavaival búcsúszott: „Légy te a változás, amit a világban szeretnél látni.”

4. Vida Gábor, a Magyar Tudományos Akadémia tagja

A 169 feladatot 17 dobozba csoportosították, de ezt a csoportosítást rendszerelméletben újra kellene gondolni, a „dobozokat fel kellene bontani.” Ezt persze bonyolítja, hogy a tudomány is szétforgácsolódott, sokszor a tudományos élet képviselői sem értik egymás nyelvét.

A fenntarthatóság problémáját nem lehet további gazdasági növekedéssel megoldani. „Ez olyan lenne, mint ha a lőtt sebek gyógyítását mesterlövészekre bíznánk.” Egyre kevesebb ember birtokol egyre többet. Egy 2017. januárban megjelent kutatás szerint a 8 leggazdagabb ember vagyona egyenlő a világ szegényebbik felének összes vagyonával. A cél a napi egy dollár 25 cent, de reálisabb lenne a napi 5 dollár elérése. A biodiverzitás terén a helyzet katasztrofális: 1970 óta az élővilág fele eltűnt.

A kereskedelem sem old meg alapproblémákat: egy szintén 2017 januárjában megjelent, több szervezet együttes munkájaként készült kutatás eredménye szerint az USA legfőbb import területei azok, ahol az élővilág pusztulása a legjelentősebb.

A Párizsi Kíma Egyezményt „aláírni könnyen lehetett”. De nem látszik versengés az államok között, hogy ki tehet többet a 2 ˚C limit elérése érdekében. Mérhetően csökkent a különbség a pólusok és az egyenlítő menti régiók hőmérséklete között. Egy gazdasági versengéssel elfoglalt társadalomban nehéz megoldani olyan kérdést, mint az éghajlatváltozás kérdése.

Jelenleg úgy tekintünk az emberre, mint erőforrásra, és a cél a gazdaság erősítése, növelése. Az embert kellene raknunk célként, és a gazdaság legyen ehhez eszköz.

5. Sulyok Katalin, az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala főosztályvezetője

A Fenntartható Fejlődési Célok jogilag puha jognak nevezhetőek (soft law), nem kérhetőek számon. Azonban a dolog mélyére nézve inklább úgy kell fogalmaznunk: Még nem jog. Ha a politikai kötelezettség vállalásokat nemzetközi konszenzus kíséri, akkor azok előbb-utóbb nemzetközi egyezményekben is megjelennek. Szokásjog válik belőle. A szokásjogot szokás a mezőn kialakuló ösvényhez hasonlítani: ha kevesen használják, benövi a fű, de ha sokan használják, akkor úttá alakulhat. A környezetvédelmi jogrendszerben több ilyenre van példa: puha jogból általános eljárás, sőt jogi erejű elvárás lett. Ez egy önbeteljesítő, öngerjesztő folyamat.

Érdekes, hogy a magyar Alaptörvény milyen sok fenntarthatósági elemet hordoz. És kiemelhető, hogy a Fenntartható Fejlődési Célok sok értelmezésben egy egyensúly keresés a jelen és a jövő nemzedékei között. A magyar Alaptörvény a preambulumában ki is mondja, hogy ez egy szerződés kíván lenni a jelen és a jövő magyarjai között.

6. Kovács Lajos, a Klímabarát Települések Szövetsége elnöke

Kovács Lajos szerint elterjedt egy tévhít, hogy „a klímaváltozás elleni küzdelem a zöld szervezetek kiváltsága”, és hogy „ezeket a problémákat a nemzetközi szervezeteknek kell megoldaniuk”: Mi azt valljuk, hogy minden településnek, minden háztartásnak dolga van ebben. A változásokban lehetőséget látunk. Vannak kincseink: van Európai Év Fája, van Gyermekek Királysága, vannak energetikai eredményeink, fenntarthatósági eredményeink.

A 17 Fenntartható Fejlődési Célt közelepbb hozzuk a településekhez. Olyan települést szeretnénk, amely nem csak lakóhely, hanem élettér. Ahol szeretünk ott lenni, ott élni. Ahol van iskola, van munkahely, lehet gyereket nevelni, van bolt, templom, és igen, van kocsma is, hiszen közösségeket kell teremtenünk.

7. Chikán Attila, a Magyarországi Üzleti Tanács a Fenntartható Fejlődésért elnöke

Chikán Attlia felhívta a figyelmet arra, hogy a Magyarországi Üzleti Tanács a Fenntartható Fejlődésért körülbelül 400 000 alkalmazottat képvisel, és a Magyar GDP körülbelül 30%-át adja. Szerintünk a változások lehetőségeket adnak a vállallatoknak. Ebből lehet versenyelőnyt formálni, új piacokkal, új megoldásokkal.

Egyik zászlóshajó program az ACTION 2020 program, amely magyar viszonyokra, magyar kihívásokra igyekszik válaszolni. Ennek keretében több mint 100 tudományos és civil szervezettel együttműködésben öt prioritásterület került kiválasztásra:

  1. Éghajlatváltozás,
  2. Foglalkoztatás,
  3. Élelmezés, gyermekéhezés felszámolása,
  4. Víz,
  5. Fenntartható életmód.

Ezek a témák jellegükből fakadóan felölelik az energiahatékonyság és a megújuló energiák témakörét is. A szervezet abban segít cégeket, hogy hogyan tűzzenek ki energetikai célokat, és azokat hogyan érjék el – proaktívan, tehát a kormány, és a világpiac intézkedéseit megelőzve. Konkrét üzleti megoldásokat osztanbak meg honlapjukon, ami konkrét kérdésekre ad választ.

Chikán Attlia elmondta, hogy az élelmezés témakörébe ők beleértik a rövid ellátási láncok kérdését is, hiszen a szervezet a tagokon keresztül rengeteg beszállítóval, termelővel, és persze vevővel áll szoros kapcsolatban. Emellett a már említett összesen 400 000 dolgozó környezeti tudatosságának növelése is fontos tényező.

A jövő vezetőinek képzése immár egy kiterjedt program, ami a fiatalokat célozza. Eddig több mint ötvenen kaptak elméleti és gyakorlati képzést, amelyben vannak ismeretek, látogatások, viták, helyzetgyakorlatok is.

8. Bodroghelyi Csaba, Nagycsaládosok Országos Egyesülete (NOE)

A NOE a 70 ezer taggal, a körülbelül 12ezer családdal jelenleg Magyarország legnagyobb civil szervezete. „Mi mindannyian többször is igent mondtunk az életre.” Mi hiszünk a jövőben, hogy az alakítható, jobbá tehető. „Kinek lehet derűsebb jövőképe, mint egy sok gyermeket vállaló anyának, apának?”

A szervezet egyebek mellett egymást segítő hálózatok hálózata is. „A gyermeknevelés, a családi élet krízisek sorozata.” De a család egy életforma, egy szellemiség is; a fenntarthatóság alapeleme.

9. Farkas István, a Magyar Természetvédők Szövetsége ügyvezető elnöke

Farkas István beszédében elmondta, hogy a fenntarthatóság folyamata 1992-ben Rióban kezdődött, ahol „eldöntötték, hogy baj van.” Azóta India és Kína kétszeresére növelte ökológiai lábnyomát. A Nyugat-európai életmód nem fenntartható. A gazdaságpolitikát nem tudjuk érdemben befolyásolni. Erre példa lehet az EU Közös Agrárpolitikája: ennek egyik hajtóereje a biodiverzitás csökkenése; az európai élelmezési rendszer óriási környezeti károkat okoz Európában, és Európán kívül is például a behozott génmanipulált sertéstáppal, vagy a pálmaolajjal).

Egy jónevű német autógyár harminc milliárd forint állami támogatást kapott a megtelepedéséhez. Ehhez képest 23 millió forint társasági adót fizetett. Afrikába a fejlett világ óriási segélyeket küld. De mennyit hoz ki Afrikából a világkereskedelem? Nem ilyen nemzetközi fejlesztésekre van szükségünk.

A globalizációt ellensúlyozni kellene a lokalizációval, a helyi gazdaság erősítésével. Az erőforrások felhasználásáról helyi szinten kellene dönteni. Erősíteni kellene a helyi pénzek-, és a helyi pénzhelyettesítő eszközök használatát, hogy a hasznok helyben maradjanak. Maslow piramisára mászás helyett, a kényelmes élet helyett értelmes életet kellene élni. És ha „szelídek” leszünk, akkor talán, talán örökbe kaphatjuk a Földet. (Bibliai utalás: „Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.” Mt 5.5 – a szerk.)

10. Parlamenti pártok vitája

Bencsik János, Fidesz - Magyar Polgári Szövetség

Bencsik János beszédében kiemelte a helyi kisközösségek, a helyi gazdálkodók és a helyi kétkezi termelők fontosságát. Erre példaként említette, hogy további csomagolási hulladékcsökkentést sikerült elérni családjában, amikor helyi termelőktől szerezték be az élelmiszer nagyrészét. Ezen felbuzdulva bevásárló közösség létrehozását kezdeményezte, aminek révén a vidékiek munkaalkalomhoz, jövedelemhez, a városiak pedig egészséges és friss, idény élelmiszerhez jutottak. Mindezek hatására pedig jelentősen csökkent a hulladék mennyisége.

Elismerte, hogy kellenek a nemzetközi porondon helyt állni képes szakértők, de nyugodt hátország szükséges hatékony munkájukhoz. Ez a jó hátország kisközösségekkel teremthető meg. Kiemelte, hogy a jó város és vidék kapcsolat kultúra kérdése és egyben morális felelősség. Tudnunk kell, hogy ha változunk, akkor a helyzet is változik, majd az is változást okoz.

Kepli Lajos, Jobbik Magyarországért Mozgalom

Kepli Lajos, mint mondta, első generációs értelmiségi, és tisztában van a termőföld fontosságával. Nagyszülei még földművesek, szülei már az iparban dolgoztak. Ő maga környezetmérnök, ami már elnevezésében is hordozza a természet és az emberi racionalizmus ellentétességét, egyensúlyának problematikáját. Ezen problematika megfelelő kezelése érdekében lett szakpolitikus. Segíteni akarja ezen kényes egyensúly biztosítását. Kiemelte a termőtalaj védelmének fontosságát, hiszen minősége hatással van élelmünk biztosítására. Fontos problémaként említette a levegő minőségének kérdését is. Mint mondta, sok ember nem csak hogy fával fűt, de „bármivel”, és ez persze visszahat a levegő minőségére, így a saját egészségünkére is. Mindezek mélyén azonban gazdasági okok húzódnak meg, hiszen sokaknak nincs pénzük még a fára sem.

Beszédében elmondta, hogy a körkörös gazdaság és a kisebb, önellátó egységek elve ellentétben van a nagy energiaellátó rendszerek alkalmazásával. A választás akár száz évre is meghatározhatja hazánk energetikai rendszerét. Emlékeztetett arra, hogy a fenntarthatósági célok megvalósulásának inkább a kisebb, önellátó egységek kedveznek. És miközben erről a szembenállásról rengeteg helyen rengeteg érdekes vita zajlik, eközben minderről a politikusoknak ma kell dönteni, és az a döntés az unokáink életére is hatni fog. Kiváltható-e 2400MW megújuló energiaforrásokkal? Ezt lenne szükséges feltárni, szakértőkkel mielőbb megtárgyalni. Kepli Lajos hangsúlyozta, hogy minderről sokkal több vita kellene, de mindenképpen tabuk nélkül.

Schmuck Erzsébet, Lehet Más a Politika

Schmuck Erzsébet is kiemelte, hogy a társadalmi különbségek, a szakadékok világosan látszanak, ha körülnézünk. Ma a világon egy nemrégiben publikált Oxfam kutatás  szerint a 8 leggazdagabb ember rendelkezik annyi tulajdonnal, mint a föld lakosságának szegényebb fele, 3,6 milliárd ember. Pár éve ez az arány még 64 emberrel volt igaz, tehát a társadalom kettészakadása tovább folyik, globális szinten.

A társadalmi problémák mellett még egyértelműbbek és riasztóbbak az „ökológiai válság” jelei, és ebben a politikusok, ide értve az ENSZ-t is és a Fenntartható Fejlődési Célokat is, csak „kullogva halad a probléma után”. Valójában nem tudjuk kezelni őket.

Amire elsősorban szükség volna, az a fenntarthatósággal kapcsolatos tudatosság növelése. Schmuck Erzsébet szerint azonban a magyar társadalom környezeti és fenntarthatósággal kapcsolatos tudatossága nagyon gyenge, mondjuk hagyományos iskolai osztályzással és nagy jóindulattal talán megkaphatná a kettes alá minősítést. A társadalom sajnos nem ilyen irányban szocializálódott, nem igazán értik mi a gond a viselkedésükkel és mit kellene másképp csinálni. Ugyanakkor a fenntarthatóságról való gondolkodás gyenge minősége a döntéshozókra, az Országgyűlés tagjaira is igaz. Még mindig gyakran lehet hallani akár képviselőktől, vagy magas rangú döntéshozóktól is olyan kijelentéseket, amelyek a fenntartható fejlődést egyszerűen fenntartható gazdasági növekedésként értelmezik, ezzel azonosítják.

A magyar Parlamentben még egyetlen esetben sem vizsgálták meg az elfogadásra kerülő törvényeket fenntarthatósági szempontból. A társadalmi és politikai tudatosság terén volna tehát szükség véleménye szerint nagy előrelépésre.

Schmuck Erzsébet szerint a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia semmiképpen sem „keverendő össze” a Fenntartható Fejlődési Célokkal. Jó, hogy létezik a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács és megszületett a Keretstratégia, de mindez kevés, ha a kormányzatnak nincs saját stratégiája a Fenntartható Fejlődési Célok végrehajtásáról, és csupán a Külgazdasági és Külügyminisztérium NEFE főosztálya próbálja koordinálni a Fenntartható Fejlődési Célokból adódó feladatokat. Ennek kezelését nem szabadna egy egészen másra született, kis kapacitású szervezeti egységre bízni; az legalább egy külön főosztályt érdemelne, ott kellene a 169 feladatot összefogni.

Schmuck Erzsébet elmondta, már önmagában az is problémás, hogy a Fenntartható Fejlődési Célok ügye nem jelent meg az Országgyűlés előtt a 2015. szeptemberi ENSZ közgyűlés által történt elfogadást megelőzően. Ami még ennél is problémásabb azonban, hogy a megszavazást követően és azóta sem. A magyar Országgyűlés a Fenntartható Fejlődési Célokkal sosem foglalkozott még. Pedig ez egyrészt segítené a képviselők tudatosabbá válását a kérdés kapcsán, továbbá meg lehetne határozni a hazai feladatokat.

Schmuck Erzsébet problémásnak nevezte, hogy a gazdaságban csak a növekedést jelző mutatókat tartjuk fontosnak. Jelenleg hazánkban a GDP tetemes részét multinacionális vállalatok állítják elő. Szerinte a helyi gazdaságok, a helyi termelők felé kell fordulni, mert nem stabil az a gazdaság, ahol a termelés többségét multinacionális cégek adják.

Tóbiás József, Magyar Szocialista Párt

Tóbiás József szerint a fő kérdés, hogy a változásokat, amelyek már zajlanak, képesek vagyunk-e a kormányzati politika középpontjává tenni. Ez globális probléma is, nem csak hazánkra jellemző. A valós társadalmi igényekre kell válaszolnia a politikának. Van néhány kérdés, amiről el kellene mondani az álláspontokat. A jólléthez való jogról például mindenképpen beszélni kellene.

Az oktatásnak képesnek kellene lenni olyan generációt nevelni, amely formálni, alakítani tudja a jövőképet, a családokat. Jelenleg a családok nem vesznek részt az oktatásban, mert az oktatás nem kéri a családok részvételét.

A szegénységet nem csak anyagiakban, pénzben fejezhetjük ki, mert a szegénység nem pusztán egzisztenciális, de kulturális probléma is. Szegény az is, aki jogfosztott, vagy akinek elvették a jövőképét. Ahogy fogalmazott, amíg az embereknek a sárga csekkek között kell prioritáslistát felállítani, addig aligha fognak hosszútávon, globálisan gondolkodni.

Schmuck Erzsébet a Tóbiás József által felvetettekre válaszul azt mondta, hogy mindenképpen azt kell a gondolkodás alapjává tenni, hogy a bolygónk erőforrásai korlátosok. Ha csak az anyagi javakat vesszük figyelembe, az nem felel meg a fenntartható fejlődés gondolatrendszerének. Ez a szemlélet nem folytatható. Figyelembe kell venni az immateriális javakat is, mint amilyen például a közösség, az együttműködés, vagy a szolidaritás. Jelenleg a társadalom elvesztette ezeket az értékeket, pedig ezek visszahozatala nélkül nem fog működni a világ. A problémákkal szembe kell nézni végre a tüneti kezelés helyett.

A reklámok, a média azt ültetik belénk, hogy az egyéni boldogulásunkra kell törekednünk, és hogy az leginkább a vásárlásaink értékével mérhető. Amennyi pénzünk van, annyit érünk, ezt sugallják. Emiatt az emberek nem törődnek sem egymással, sem a környezettel. De ez nem fenntartható, mint ahogyan jelenleg nem fenntartható a gazdaság sem globális, sem helyi szinten. A fejekben rendet kell tehát rakni a fenntarthatóság fogalmait és gyakorlatát illetően. És természetesen nagyon fontos az elosztási problémákat is újragondolni.

Bencsik János elmondta, hogy egy nemrégiben készült hazai boldogság kutatás meglepő eredményeket hozott: a megyeszékhelyek közül Tatabányán érzik úgy leginkább az ottlakók, hogy jó a közérzetük (ha nem is boldogok). Ez nem csak amiatt lehet így, hogy a városban és környékén van megélhetés (bár elvárt szintű fizetés még nem társul hozzá), hanem azért is, mert itt hagyományosan meghatározó a bizalom és egyfajta közösségi érzés, egyfajta szolidaritás. Itt 120 éve (talán a bányászat miatti egymásra utaltság miatt is – szerk.) tudják az emberek, hogy ha neked nem megy jól, az nekem sem jó. Ha nem is az emberi szeretet, de egy sors- és kockázatközösség működik közöttük.

Egy ezzel összefüggő másik példa: Tatán, az Öreg-tó mellett van az a ma már világhíres és szinte egyedi madár pihenőhely, ahol a három hónap alatt itt áthaladó hatvanezer vándormadarat sokszor tizenöt-húszezer ember is ámulva figyeli. Vajon miért épp itt pihennek meg a költöző madarak, ha a tavat három oldalról épített környezet veszi körbe, és ennyi itt az ember? Mert mégsem zavarják meg az esti nyugalmukat. Miért? Mert itt él egy olyan erkölcsi közmegegyezés, hogy ha valaki a pihenő madarakat megzavarja, zaklatja, az olyan közmegvetésben részesül a helyiek részéről, hogy a városban többet „nem lesz maradása.” Van tehát egy igényes közeg és van normája, melyet érvényre is juttat. Ez egy olyan szemlélet, amely talán a fenntarthatóság alapja lehet: az egymással és a közösség ügyeivel való törődés.

Kepli Lajos elmondta, hogy míg nemrégen még önálló „zöld” ombudsman intézménye működött, ez mára megszűnt, beolvadt. A környezeti hatóságok rendszerének átalakítása szintén visszalépést jelent és a vízügy is szétforgácsolódott. Ez arra mutat, hogy a környezetügy területén távolodunk egy erős szerkezetű intézményrendszertől, mely a célok megvalósítását segítené. És igen, van Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács, de ha konkrét ügyekről megformál egy véleményt, azt vajon a döntéshozók mennyire veszik figyelembe? A Tanács 2015. december 3-i ülésén hivatalos állásfoglalást fogadott el az EU és USA között formálódó szabadkereskedelmi egyezmény (TTIP) kapcsán. Vajon a tárgyalások során ezt figyelembe fogják venni az illetékesek? A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács valóban fontos szereplő, vagy csupán „egy újabb kitűző a hajtókán”?

Harrach Péter, Kereszténydemokrata Néppárt

Harrach Péter nem vett részt a politikusok vitájában, hanem a vitát követően külön, önállóan beszélt. Mint mondta, keresztény körökben a környezetvédelmet általában teremtésvédelemként értelmezik, mely lefedi a fenntarthatóság sok tényezőjét.

Elsőszámú szempontként említette a társadalom fogyatkozásának kérdésére: mint mondta, akkor lesz fenntartható fejlődés, ha vannak, akik fenntartják. A továbbiakban kitért Ferenc Pápa Laudato Si (Áldott légy) című enciklikájára, amelynek egyik fő gondolata, hogy az ember nem ura a földnek, hanem felelős gazdája.

11. A konferencia zárása: Kőrösi Csaba, a Köztársasági Elnöki Hivatal környezeti fenntarthatósági igazgatója

Kőrősi Csaba megfogalmazásában a Fenntartható Fejlődési Célok egyfajta „globális vízió”. Nem Észak – Dél mentén megfogalmazott, vagy donor – recipiens mentén megfogalmazott vízió, hanem globális. Kőrösi Csaba szerint mindebben a fejlett országoknak több a teendője, mint a fejlődő országoknak. A dokumentum egyfajta „fejlődési pályamódosítást ír elő”. Integrált válaszcsomagokat igyekszik adni rendszerszintű problémákra. 195 ország erre fogadalmat tett. Ennek megvalósításának nagyobb hatása lehet, mint az ipari forradalomnak, vagy a digitális forradalomnak. A változás már zajlik. A határidő 2030: a 15 év a „kegyelmi időszak”. Ha addig ezekben a kérdésekben nem tudunk érdemben előrejutni, akkor addigra olyan helyzetbe jutunk, amihez képest a mai problémák eltörpülnek.

A szemléletmód váltás aztán életmódváltást kíván.

Mindez magában foglalja a gazdaság, és a piacok átrendeződését is. A „tisztán szabad piaci játszmák nem vezetnek fenntarthatósághoz.” A természeti tőke osztalékából kellene megvalósítani a termelést. Újra kell gondolni, hogy mit is értünk társadalmi haszon keletkeztetésén.

Globális víziót senki nem tud megvalósítani – fogalmazott Kőrösi Csaba. Víziót nem lehet finanszírozni sem. Azt stratégiákká, programokká, projektekké kell bontani. Sok országban ez már folyamatban van - nemzeti, regionális és vállalati szinten. Magyarországon az a furcsa helyzet adódott, hogy azt mondhatjuk, hogy a végrehajtási program előbb született, és részletesebb is, mint maga a Fenntartható Fejlődési Célok. Az utóbbiban nincsen erkölcsi dimenzió; diplomaták ilyet nem tudnak alkotni. A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégiában van.

Ha igaz a 195 állam elhatározása, akkor jelentős fordulat előtt állunk. Azok a cégek, amelyek 2030-ban meghatározzák majd a világ képét, jó eséllyel ma még nem is léteznek, vagy most alakulnak. Olyan szférákban lesznek a vezető szervezetek jelentősek, amelyek ma még nem is léteznek, vagy már alakulnak, de még nincsen nevük.

A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia mátrixára szükség van, még ha kellemetlen is. De e mellett

"szükség van egy célirányos szerepvállalásra. Ki kell alakítani egy Fenntartható Nemzeti Profilt."

Végig kell gondolnunk, hogy a 169 feladatból hol vannak előnyeink és / vagy teendőink; hol képesek a magyar szereplők nemzetközi téren gondolkodni. Hol van a területek között kapcsolódás, hol képesek a többi területet is magukkal húzni. Ilyen terület lehet:

  • Vízgazdálkodás, különösen a szennyvízkezelés és a természeti csapások elleni védekezés,
  • Kibocsátás-szegény energiaipar,
  • Integrált várostervezés és üzemeltetés,
  • Egészségügy,
  • Fenntartható közlekedés,
  • Oktatás, kutatás, fejlesztés és informatika, amely a fentieket támogatja.

A Fenntartható Fejlődési Célokban vállalt szerep kialakítása egyfajta profilépítés. Itt trendépítő tényezővé kell válni az egyes területeken. Konszenzus kell: a Fenntartható Nemzeti Profilnak ciklusokon átívelőnek kell lennie. Mindennek pedig meg kell jelennie a civil világban, az oktatásban, a diplomáciában is.

További információ: