Dr. Eperjesi Tamás, a Herman Ottó Intézet, Természetmegőrzés, Tájfenntartás és Közösségi Fejlesztések Igazgatóság vezetője szerint Ferenc pápa 2010-ben kibocsátott enciklikája – mely “teremtett közös otthonunk” megóvásával foglalkozik, és amely kezdő soráról Laudato Si’ - Áldott légy címet viseli – egyik legfontosabb üzenete, hogy nem két különálló – egy környezeti és egy társadalmi – válsággal nézünk szembe, hanem olyan összetett válsággal, amely egyaránt környezeti és társadalmi .(139)

Ahogy a dokumentum fogalmaz: „…elválaszthatatlan egymástól a természetért való aggódás, a szegényekkel való igazságos bánásmód, a társadalmi elkötelezettség és a belső béke.” (10). Ennek az üzenetnek igen nagy a fontossága akkor, amikor a magyar vidéki tájak értékeiről és közösségeiről gondolkodunk. Problémaként gyakorta ismert az elszegényedés, a lakosság elöregedése, a fiatalok elvándorlása. Sajnálatos, hogy a hagyományos közösségek felbomlottak, a népességmegtartó képesség jelentősen csökken. Ugyanakkor a problémák, - ahogyan azt a Németh Nándor által készített korábbi grafika is érzékelteti -, korántsem egységesen jelentkeznek az ország egyes részein (hidegebb, sötétebb színek a komolyabb problémákat jelzik):

A Herman Ottó Intézet Természetmegőrzés, Tájfenntartás és Közösségi Fejlesztések Igazgatóságának vezetője szerint egyes elméletek alapján a diktatúrákat követő időszakokban törvényszerűen jelentkezik a bizonytalanság, az elvárások-, a szerepek-, és a funkciók változása. Ehhez társul a XXI. század elején sokszor megjelenő nihilizmus, értéknélküliség, valamint a – főként a fiatalok körében jelentkező –szülőföldhöz kötődés hiánya. Európa más országaihoz hasonlóan, Magyarország több vidéki térségében jellemző a korábbi települési funkciók elvesztése. Ez alól az egyházi szervezetek intézményei sem kivételek, így gyakorta találkozhatunk még meglévő csodálatos épületekkel, immár aktív közösség nélkül. Az információs társadalom fejlődése óriási változást hozott életünkben, de sajnos a hagyományos közösségek szolidaritása elveszni látszik Ahogyan XVI. Benedek pápa összegezte a folyamatokat:

„A fejlődés szomszéddá tett minket, de nem testvérré.”

Dr. Eperjesi Tamás teljességgel egyetért a Laudato Si’ azon állításával, mely szerint „egy igazi ökológiai megközelítés mindig szociális megközelítéssé is válik” (Laudato Si’ 49.szakasz). Nem kezelhetőek világunk ökológiai problémái a társadalmi kérdések felvállalása nélkül; a közösség fejlesztése vagy támogatása nélkül szinte feleslegesnek tűnik infrastruktúrára, épületek felújítására költeni.

Ehhez pedig, ahogyan fogalmazott stratégiai gondolkodókra és „helyi hősökre” van szükség. A helyi hősök középkorban lehettek híressé vált végvári vitézek, vagy haladóan gondolkodó gazdálkodók, de fpntps kiemelni, hogy történelémünk majd minden időszakában egyházi személyek gondolkodása is jelentősen formálata közösségeinket. Ma is vannak ilyenek, nem is kevesen, például:

  • Tóth Viktória és Tóth István
  • Dr. Füzes Ádám
  • Polgár Róbert
  • Dani Eszter
  • Németh Sándor
  • Vecsei Miklós
  • Dr. Beer Miklós
  • Kocsis Attila
  • és még sokan.

Az egyház egyszerre tud nevelni és óvni bizonyos dolgoktól, de képes a jó utat, a fejlődést is megmutatni. Ezen szervezetek képviselői a tanítás szerint mondhatják, hogy „Ne lopj!”, de közben azt is megtaníthatják, hogy hogyan tud a konyhakertben boldogulni valaki. Mert ahogyan Pál Ferenc atya fogalmaz:

„Akkor szeretem a másikat, ha azzal segítem, amire akkor és ott szüksége van.”

Az egyházi szervezetek szerepe kulcs lehet a vidék népesség megtartó erejének növelésében. Egy nemrégiben készült felmérés szerint a vidékfejlesztő LEADER csoportok 77%-a úgy nyilatkozott, hogy mindenképpen tervez további együttműködéseket helyben egyházi szervezetekkel a 2014-2020-as fejlesztési ciklusban is.

A végeken tevékenykedő egyházi szervezetek és vezetőik munkája korántsem egyszerű. Sokszor az új módszerek, tevékenységek és szemlélet elterjesztése nehezebb helyi szinten, a közösségen belül, mint kifelé. A magyaros irigység erős visszahúzó erővé válhat. Fontos ezért, hogy hálózat alakuljon ki a “jó emberekből”. „Jó ember” pedig mindenki lehet, mert és ahogyan Ferenc pápa enciklikája fogalmaz:

„Ha van egyetlen jó ember, az már elég, hogy feléledjen a remény!”

További információk az alábbi linkeken olvashatóak: